30. fejezet - nem vagy az esetem...

Hihetetlenek vagytok *-* kitettem a részt és már délelőtt meg volt a 3 komment, a 4. pedig délután. Nagyon imádlak titeket :D amúgy láttátok az új fejlécet? :) apukámmal csináltam (xdd), de nekem nagyon tetszik *.* na mindegy, nem is kertelek, jó olvasást! puszi :*

Lia: örülök, hogy tetszik. Köszi a komidaaat *-* :*
G. Tekla: itt is van, köszi :$
Netti: Emilou? oO oksi Netti, tőled mit is vártam xd majd meglátod mit miért tett Brice :) amúgy facebook-on igazán visszaírhatnál ám :'D xdd  Ja... és pénzt, 1D-s pólót, 1D-s pulcsit, 1D-s karkötőt, csokit, arany gyűrűt és Victoria Scott-a nem várt valóság című könyvét *-* (tudod ez egy fanfiction :D) és te mit kaptál? :)
gumicukor:*: köszi a komid :D majd mindjárt meglátod mi fog ebből kisülni :) és amúgy igen kaptam 1D-s dolgokat, ezt Netti komi válaszában láthatod *-*. és te mit kaptál? :)

*Emily*
-Az mi? - kérdeztem a virágra mutogatva, mikor odaértem Brice elé.
-Virág. - nevetett fel.
-Azt tudom. De nem úgy értettem... hanem. Ajj hiszen tudod, hogy hogyan értettem! - röhögtem el magam.
-Csak azért hoztam, mert ma van a névnapod. - tette védekező állásba kezeit. Tényleg... rájöttem, hogy Bricenak igaza van, és ma van a névnapom. Elfogadtam tőle a virágot, és elindultunk sétálni. -Meg szeretném magyarázni, hogy miért csináltam AZT tegnap. - emelte ki az 'azt' szót.
-Parancsolj! - utasítottam, közben pedig egy padra mutogattam, hogy üljünk le.
-Szóval... tegnap délelőtt szakított velem Ashley. - kezdett bele sóhajtva.
-Még mindig nem értem. - továbbra is rideg voltam vele. Hiányzott a barátsága, és az az énem, aki mellette voltam.
-Szokásomhoz híven egy szakítás után, a kocsma volt a cél. - hát igen... mikor szakított valakivel, jól bebaszott és minden újra szép volt. -És találkoztam az egyik haverommal. Folyton azt hajtogatta, hogy semmi értelme siránkozni. Meg azt, hogy itt vagy te, tuti, hogy nem csak barátok vagyunk meg minden. Egy percre kiment a fejemből Louis, és hallgattam a haveromra. Ezért csináltam tegnap azt, amit. - fejezte be a magyarázatát.
-Akkor ugye nem vagy belém zúgva vagy valami ilyesmi? - fúrtam a szemeimet az övéibe.
-Dehogyis. Ezt ne vedd sértésnek, de nem vagy az esetem. Csak mint egy húgocska. - válaszolt gondolkodás nélkül, én pedig egyből a nyakába ugrottam.
-Annyira hiányoztál. - öleltem meg szorosan.
-Te is Emily. - tolt el magától, majd rám mosolygott. A délután további részét együtt töltöttük és újra régi barátok lettünk. Tiszta idiótákként mászkáltunk egész délután az egész városban. Hihetetlen volt, hogy újra együtt hülyülhetünk. Egy kicsit se zavart, amikor felvett a hátára és az összes ember megbámult.

Fiú mint barát:  
- ő az, aki megmondja, hogy valami jól áll vagy éppen elég gáz.. 
- ő az, aki elmondja, ha épp egy hülye p.csa vagy. 
- ő az, aki nem féltékeny 
- ő az, aki nem fog veled összeveszni pasi miatt 
- ő az, aki megvéd, vagy verekedik, ha valaki bánt 
- ő az, akiben megbízol, és elmész vele bárhova, mert megvéd 
- ő az, aki őszintén megmondja a kiszemelt pasiról, hogy érdemes-e kezdeni vele, vagy sem 
- ő az, akivel hatalmasat bulizol, de amíg részeg vagy haza sem visz, hanem veled van 
- ő az, aki nem használna ki soha 
- ő az, akinek a családja nem találgat, hogy szerelmesek vagytok-e, hanem családtagnak tekint 
- ő az, aki iszik utánad, vagy ad a fagyijából 
- ő az, akivel nevettek minden baromságon 
- ő az, aki bátyám helyett a bátyám és a barátom

*Louis*
Emily már elég régóta elment, még mindig nem hívott, és kezdtem kicsit aggódni. Mi van ha Brice megint kikezd vele? Vagy még rosszabb... úgy döntöttem végül, hogy felhívom. Kicsen, kicseng, kicseng... végül felvette.
-Igen? - szólt bele Brice a telefonba. Csak enyhén ment fel bennem a pumpa.
-Hol van Emily és mit keres nálad a telefonja? - kezdtem idegesen kérdezősködni.
-Nyugi Louis... kibékültünk Emmel és ő éppen wc-n van a városi plázában. - röhögött bele a telefonba.
-Mondd meg neki, hogy hívjon majd fel. Na csőő! - tettem le egyből a telefont. Pár percig tétlenül ültem a stúdió folyosóján. Ugyanis hamarosan kezdődik interjú.
-Srácok, nyomás befelé! - szólt George, az operatőr. A fiúkkal beálltunk a helyünkre. A műsorvezető felkonferált, majd beléptünk. A közönség hangos ujjongásba kezdett, mi pedig csak mosolyogva integettünk.
*********
A műsorvezető nagyon sok dolgot kérdezett. Végig kérdezte a fiúkat a szerelmei életükről, engem a végére hagyott. Eleinte nem értettem miért nem kérdez, de sajnos rájöttem....
-Na és te Louis? Hogy vagytok Emilyvel? - kérdezte mosolyogva.
-Remekül megvagyunk. - mosolyogtam biztatóan.
-Értem... sajnos ez a kép nem erről árulkodik. Ma készült. - mutatott a kis képernyő felé, amin pár pillanat múlva meg is jelent egy kép Emilyről és Briceról. Az említett éppen a hátán tartja a barátnőmet a város valamelyik szegletén...

Na hát remélem tetszett ez a rész is. :) szokásos komihatár van, de tudjátok milyen jó lenne egyszer azt látni, hogy "5 megjegyzés"? :D hihetetlen érzés lenne ez nekem *-*. Megteszitek? :) na sok komit akkor! <3