11. fejezet - a szakítás nem mindenkit visel meg annyira...

Nem lett meg a 2 komi, mégis hoztam nektek :) Túlléptük az 1000-t, nagyon köszönöm.! *-* Erről a részről csak annyit, hogy nekem nem igazán tetszik, de remélem nektek fog. Na akkor jó olvasást.! ;) 
UI.: aztán komizzatok ám! :D

Ófii07: örülök, hogy tetszik. Itt a kövi :)

*Emily*
-Nagyon jól éreztem magam! - mosolygott Louis a házunk előtt, az első hivatalos randink után.
-Én is! - öleltem meg.
-Megismételhetnénk. - ölelt vissza, nagy vigyorra húzva száját.
-Örömmel! Na szia Louis! - nyomtam még egy puszit az arcára, majd bementem, és beszámoltam Bricenak. Gyorsan megvacsoráztam, magamra vettem egy pizsamát, és mentem aludni. Másnap megismételtük a randit, de rá kellett döbbennünk, hogy nekünk ez nem megy... ő két héten belül visszaköltözött Londonba.
*2 hónappal később*
Rendszeresen beszélünk Louissal telefonon, skype-on, facebook-on, stb... Bár egy párként nem ment volna, de remek barátok lettünk. Eleanorral pedig megint együtt vannak. Egyik nap épp zenét hallgattam a gépen, mikor megcsörrent a mobilom.
-Kérlek Emily gyere át! - sírt a telefonba valaki... Louis.
-Itthon vagy? - kezdtem el örülni, de a sírás nem jó jel.
-Igen... de kérlek gyere már! - könyörgött.
-Megyek. - mondtam, majd kinyomtam. Gyorsan felvettem a cipőmet, és átfutottam a szomszédba. Kinyitottam az ajtót és egy pityergő Louissal találtam szembe magam.
-Héééé, mi a baj? - öleltem meg.
-El...Eleanor... - de elakadt.
-Óóó mi csinált megint az a ribanc? - szorítottam ökölbe a kezem.
-Meg... megcsalt. - mondta, majd megint sírni kezdett.
-Louis! Menjünk be, és mesélj el mindent. - parancsoltam rá, mire odébb állt az ajtóból, majd egyből az emeletre vettük az irányt.
-Szóval... ? - vártam egy kis időt, míg lenyugszik és csak utána kérdeztem rá.
-Hát... - vett egy nagy levegőt, a sírás megelőzéseképp. -Egyik nap a srácokkal elmentünk bulizni, és mikor hazaértem... egy sráccal találtam. - mondta, és azt hiszem reménykedett benne, hogy értem.. de könyörgök én most fáradt vagyok!
-Vagyis...? - kérdeztem értetlenül.
-Jaaj, Istenem! - állt fel. -Egy sráccal hempergett az ágyunkban. - fakadt ki.
-Louis! - öleltem magamhoz szorosan. -Sajnálom!
-Nem ér annyit! - mosolygott. Hát igen.. ezt a telefonba elég sokszor hallotta tőlem, mikor összevesztek.
-Én ezt sokszor megmondtam. - mosolyogtam vissza rá, mire egyre boldogabb lett.

*Louis*
-Nem megyünk el ma bulizni? - kérdezte Emily. Ez nem is olyan rossz ötlet....
-Őőő... jól, legyen! Menjünk! - derültem nagy kedvre.
-Akkor 1 óra és itt vagyok! - nyomott puszit az arcomra. -Ma becsajozol! - mosolygott, majd kiment.
-Remélem! - húztam mosolyra én is a szám, mikor kilépett az ajtón. Hamar felöltöztem, majd felnéztem facebookra. Láttam, hogy El már kapcsolatban is van. Igazából most már nem érdekel, majd lesz más!
-Louis! Megjött a barátnőd! - üvöltött fel Lotti.
-Lotti! - kiabáltam rá, majd lecammogtam.

-Hűűű! Elegáns, mégis csinos. - mosolyogtam, mikor megláttam Emilyt.
-Tetszik? - mutatott a ruhájára.
-Gyönyörű. - dicsértem meg. -De várjunk csak! Te képes voltál tornacipőt felvenni? - aranyosan bólogatni kezdett, amin elnevettem magam, majd elindultunk. Kb. 20 perc alatt odaértünk a kiszemelt club elé, persze csak gyalog. Bementünk, majd valamilyen oknál fogva a bárpult felé vettük az irányt. Jó pár ital volt már bennünk, mikor odajött egy srác és felkérte Emilyt táncolni.
-Mindjárt jövök. - hajolt a fülemhez, hogy rendesen halljam, majd a fiúval elmentek a táncparkettre. Néztem őket egy darabig, majd úgy döntöttem, hogy kérek még egy italt. Mikor azt is megittam visszajött Em.
-Velem nincs kedved táncolni? - kérdeztem.
-De, persze! - mosolygott, majd kézen fogott, és mi is mentünk táncolni. Már ha az nevezhető volt táncnak, amit mi csináltunk. A második egy kicsit pörgősebb volt. Egymáshoz simulva táncoltunk holt részegen.

*Emily*
-Nem megyünk át hozzánk? - kérdezte Louis, mikor vagy 1 órát táncoltunk.
-De anyudék nem örülnének két részeg állatnak. - nevettem fel, hiszen tényleg elég sokat ittunk.
-Anyud otthon van? - kérdezett hirtelen.
-Nincs. - adtam választ pár másodperc gondolkodás után.
-Akkor menjünk hozzátok. - mondta, majd felálltunk és mentünk hozzánk. Megint 20 perc múlva otthon voltunk.
******
-Neked most csajoznod kéne...! - gondolkoztam el. A nappaliban a kanapén ültünk, és néztük a kikapcsolt tv-t.
-Azt hiszem azt csinálom. - mosolygott, majd közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Visszacsókoltam, majd a lágy csókból egyre hevesebb lett. Louis felemelt, majd felvitt a szobámba. A szoknya már nem volt rajtam, mikor észbe kaptam és eltoltam magamtól.
-Louis! Tiszta részegek vagyunk. Te felejteni akarsz... semmire nem emlékeznénk holnap... vagyis ma. - javítottam ki magam, mert már hajnali 3 volt.
-Igazad van... ne haragudj! - kapott észbe, majd végig mért.
-Tomlinson! - ütöttem vállba, majd visszahúztam a szoknyámat, mire kajánul elmosolyodott. Benne sokkal több alkohol volt.
-Azt hiszem most hazamegyek. - mondta, majd felállt. -Szia! - és elment. Zuhanyzás és átöltözés nélkül az ágyamba zuhantam, de mielőtt még elaludtam volna, egy kicsit gondolkoztam. Vajon emlékezni fog? Mindez az alkohol miatt volt? Vagy esetleg felejteni akart? És egyáltalán meddig marad? - ezekkel a kérdésekkel a fejembe aludtam el.
Reggel oltári fejfájással ébredtem. Kinyitottam a szemem, és beugrottak a tegnapi képek... én emlékszem. Vajon ő?

Nem gondolkoztam ezen sokáig, mert gyorsan átöltöztem, és lerohantam egy fájdalomcsillapítóért.
-Anyu, adj már valami fájda... - ekkor elakadtam. A nappaliban anyu, apu és Louis volt. Apu néha jön engem látogatni, de Louis mit keres itt?
-...lomcsillapítót, légyszíves! - fejeztem be a mondatomat.
-Itt van kincsem! - nyújtotta át, én pedig bevettem.
-Amúgy szia apu! - öleltem meg. -Hát te Louis? - fordultam felé, majd őt is megöleltem.
-Beszélnünk kell. - hajtotta le a fejét.
-Nekünk is kicsim! - mondta apu.
-Oké. Akkor én most megreggelizek, ti pedig vártok. Először apu elmondja bánatát, majd Louis is. - nevettem fel, és gyorsan megreggeliztem.