25. fejezet - családi perpatvar...

Husiiik :'3. Itt is a rééész :D Örülök, hogy ilyen hamar meglett a 3 komi :) És hamarosan 3000 oldalmegjelenítés gyerekek! ;) egyre jobban haladunk! Kéne egy kis segítség... ha valaki tudna nekem ötleteket adni, az legyen szíves facebook-on bejelölni, és megdobni egy üzivel :D /persze csak jelképesen xd/: http://www.facebook.com/boglarkan1?ref=tn_tnmn

Ófii07: én meg téged imádlak <3 xdd köszi nagyon :*
Édua Netta Székely: köszi megint a csodálatosan fantörpikus (xd) komidat <3 te is bejelölhetnél fb-n, és akkor ott segíthetnél nekem a remek ötleteidben :D imádlak :* és köszi, hogy szerinted több komit is megérdemelnék, de szerintem nem :'D
Pal Bianka: megpróbálom, hogy így maradjon :D köszi neked is :* amúgy te rendszeres olvasóm vagy nem?! :)

*Emily*
-Megjöttünk! - kiabáltam.
-Jöttetek? - kérdezte apu.
-Igen, Louissal. - fogtam meg a kezét, hiszen láttam, hogy ideges Louis miatt. Elmeséltem neki mindent... -Kibékültünk. - mosolyogtam.
-Jó estét! - szólalt meg először Lou.
-Szia Louis, gyere csak beljebb! - invitálta anyu kedvesen.
-Ne jöjjön be, menjen haza... - állt fel apu idegesen.
-Apu, kibékültünk és kész! Ezen te sem tudsz változtatni..
-De hisz megcsalt! - jött közelebb.
-Nem csalt meg érted? - kiáltottam rá, majd Louist kézen fogtam, és felhúztam a szobámba.
-Nyugi kicsim.. én megértem apukádat. - ölelt át.
-Én viszont nem. Nem csináltál semmit. - pityeredtem el.
-Hééé nyugi! - simogatta a hátam. -Üljünk le! - mondta, és az ágyhoz húzott. Kicsit közelebb csusszant hozzám, átkarolta a derekam, én pedig fejemet a vállába temettem.

-Annyira jó, hogy itt vagy. - fordultam vele szembe.
-Én is örülök neki. - válaszolt mosolyogva, majd megcsókolt. Valamilyen hirtelen felindulásból elkezdett csikizni.
-Neee, hagyd már abba! - dőltem hátra röhögve az ágyon. Pár könyörgő perc múlva végre befejezte. Ráültem a csípőjére, és közelebb hajoltam hozzá. Már várta, hogy megcsókoljam, de nem tettem. A füléhez hajoltam, és suttogni kezdtem.
-Ha még egyszer ezt csinálod nem állok jót magamért. - suttogtam halkan, mire pimaszul elmosolyodott.
-Miért mit csinálsz? - kérdezte ő is halkan.
-Még nem tudom, de majd kitalálom...

*Louis*
-Ha még egyszer ezt csinálod nem állok jót magamért. - suttogta Em halkan, mire pimaszul elmosolyodtam.
-Miért mit csinálsz? - kérdeztem.
-Még nem tudom, de majd kitalálom... - kuncogott. Derekára tettem a kezeimet, majd közelebb húztam.
-Hamar találd ki. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Visszacsókolt, én pedig váltottam helyzetünkön, az ágyra döntöttem, így fölé kerültem.

-Louis... ne! - szólt rám Emily, mikor a nyakára, majd egyre lejjebb tértem át.
-Ne haragudj. - szálltam le róla és mellé feküdtem.
-Semmi gond Louis, te ne haragudj! De még csak most békültünk ki. - hajtotta le a fejét.
-Ugyan, szóra sem érdemes. - nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott, szólásra nyitotta a száját, de az anyukája megzavart.
-Kicsim gyere, apádék mennek. - nyitott be.
-Megyek. Várj meg itt! - adott egy gyors csókot, majd kiugrott mellőlem. Körbenéztem a szobájában, ami tipikus lányszoba volt. Nem sokkal később vissza is jött.
-Na itt vagyok. - huppant le mellém.
-Azt látom... - nevettem el magam. -Beszélnünk kéne! - fordultam vele szemben.
-Mondjad. - mosolygott.
-Tudod, hogy nekem vissza kell mennem Londonba ugye?
-Persze... - hajtotta le a fejét.
-Ezt annak veszem, hogy te nem jössz velem. - sóhajtottam, és elfordultam.
-Nem... én csak... nem tudom. - csapkodott a levegőbe.
-Amikor ezt csinálod tök cuki vagy. - mosolyodtam el.
-Hahaha... - tettetett nevetést.
-Na de most komolya, ugye visszajössz? - kérdeztem, és izgulva vártam a válaszát.
-Nem megyek Louis... - gördült ki egy könnycsepp a szemén.

Na hát... van egy kis baj :/. Én tényleg nem tudok mindennap új részt hozni, pedig tudom, hogy nektek ez tetszik. A komihatár marad 3, de lehet, hogy nem fogom egyből hozni a frisst. Azért remélem nem utáltok meg :D <3