13. fejezet - fényképes album

Ófii07: köszönöm szépeen :* örülök, hogy tetszik, remélem ez a rész is fog! :)
Gréta: örülök, hogy neked is tetszett <3. amúgy már mondtam, hogy nem kapsz fagyit hülye láány xdd ja és nem vagyok majom te majom xd Mukiii <3 :*

*Louis*
-Louis... döntöttem! - szólalt meg mellőlem Emily, mire rákaptam a tekintetem.
-Könyörgök mondd, hogy jössz Londonba! - tettem össze két kezem, és reménytelien rámosolyogtam.
-Sajnálom... - hajtotta le a fejét. -De én anyuval maradok, itthon.
-Kérlek ne. - szemeim könnybe lábadtak. Azt hiszem ezalatt a kb. 3 hónap alatt -mióta ő itt van- menthetetlenül belé szerettem.
-Tényleg nagyon, de nagyon sajnálom. - hajtotta fel fejét, és ő már sírt.
-De... de én... nem akarom, hogy itt maradj. - próbáltam neki továbbra is könyörögni, de hajthatatlan volt.
-Kérlek Louis... menj el! - hajtotta le a fejét. Nem válaszoltam, csak kérését teljesítve elmentem. Szomorúan battyogtam fel a szobámba, majd pakolni kezdtem. Nem fogom itthon hagyni Emilyit.

*Másnap este*
-Hát te? - nyitotta ki az ajtót meglepetten Em, ahová becsengettem. -Neked most a repülőn kellene ülnöd.
-Nem megyek el nélküled. - mosolyogtam rá, majd a füléhez hajoltam. -Adok még egy esélyt, hogy bebizonyítsam el kell jönnöd. - elnevette magát. -Na, akkor jössz?
-Megyek. - nevettet fel. -Hova megyünk, mit vegyek fel? - tárta ki előttem az ajtót, hogy bemenjek.
-Először vacsorázni, utána meglepetés. Szóval magassarkú és szoknya.
-Neeeeeeeem. - nézett rám mérges szemekkel.
-De-de! - fogtam meg a csuklóját, majd felhúztam a szobájába. -És én választok. - mosolyodtam el.
-Oké. - rántott vállat, majd ledobta magát az ágyra, én pedig a gardróbjához léptem.
-Mesés darab! - választottam ki egy ruhát pár perc múlva, majd a kezébe adtam.
-Csak a te kedvedért. - fintorgott, mert a ruha nem volt a leghosszabb. Gyorsan felöltözött, és már mentünk is.

*Emily*
-Tudod, egyet nem értek.... - merengtem. Már elhagytuk az éttermet, és egy közeli clubban voltunk egy bulin. A vacsora mesés volt, és jól szórakoztunk Louissal.
-Mit? - kérdezte Boo Bear, majd lehúzta a kezében lévő konyakot. Most nem ittunk olyan sokat, de azért most se vagyunk józanok.
-Miért akarod, hogy veled menjek? - kérdeztem értetlenül. Nem válaszolt csak megfogta a csuklóm, majd a táncparkett közepére húzott, derekamnál fogva magához szorított, majd elkezdtünk lassúzni.
-Hiányoznál apukádnak. - súgta fülembe nagyon halkan a tánc közben.
-De így meg anyunak. - mondtam én is halkan. Egyre inkább kezdtem meginogni, miszerint vele megyek, és apuhoz költözök.
-Nekem is hiányozni fogsz. - emelte fel fejem, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzek. Köszi Louis, most még nehezebb!
-Te is, de... nem mehetek el. - hajtottam egyre lejjebb a hangom.
-Szerintem menjünk innen, és nyugisabb helyen beszéljük ezt meg. - húzott a kijárat felé. Gyalog kb. 10 perc alatt hazaértünk hozzájuk, mert a szülei és a testvérei elutaztak. Körülnéztem Louis szobájában, míg ő lefürdött. Állítása szerint a hideg víz felfrissít és kijózanít.
-Akkor biztos, hogy maradsz? - ölelt át a derekamnál fogva.
-Nem azt mondtad, hogy a víztől kijózanodsz? - fordultam felé mosolyogva.
-De hisz józan vagyok. - nevetett fel, majd felültetett az íróasztalára.
-Szerintem nem... - röhögtem el magam. -Nem akarsz felöltözni? - kérdeztem, mivel csak egy alsónadrágba jött ki a fürdőből.
-Nem. - rántott vállat. -Szóval itt maradsz? - jött még közelebb.
-Nem tudom... nem hiszem. - hajtottam le a fejem. Nem hiszem el... megtört.
-Nem hiszed? Vagyis még nem vagy benne biztos. Mit tegyek, hogy biztos legyél a döntésedben? - húzta nagy vigyorra a száját.
-Nem tudom... - mondtam ki ezt a 2 szót.
-Én igen. - válaszolt, majd megcsókolt. Akaratom ellenére is visszacsókoltam és beletúrtam a hajába. A számról a nyakamra tért át.
-Nee! - szóltam rá mosolyogva, mert csikizett tevékenysége, amin ő elnevette magát. -Nem vicces! - löktem vállba, majd leszálltam az asztalról.
-Gyere velem! - húzott át egy másik szobába. Ez a szülei szobája volt. -Ülj le! - parancsolt rám, mire én leültem. Elővett valamit a szülei éjjeliszekrényéből, majd átnyújtotta. -Gyere át a szobámba, ha megnézted. - mosolyodott el. -De csak ha már döntöttél is! - hajolt a fülemhez. Éreztem leheletét a nyakamon, amitől kirázott a hideg. Nem akarom itt hagyni őt... kinyitottam a kezemben lévő könyvet. Vagyis nem könyv, inkább egy album volt. Egy fényképes album. Az első felében Louisról voltak kis kori képek, amiken sokat nevettem. Majd ezeket a képeket felváltották a Londonban készült képek, amiket Louis csinált.... igaz, ami igaz, én imádom Londont. Hisz ott laktam 4 évig, mégsem vágyom vissza igazán. De Louistól nem akarok elszakadni. A legutolsó képen pedig elcsodálkoztam... én voltam az albumban, vagyis egy képem. Egy kép, amit Louis csinált még akkor amikor megismerkedtünk és először elmentünk sétálni. Egy szöveg volt hozzákapcsolva.

Ez a kép volt Emilyről:

A szöveget majd csak a következő részben olvashatjátok! :P *muhahahaha* xdd Na azért remélem tetszett, igaz kicsit lapos lett. :// na mindegy... komizzatok, iratkozzatok fel, ha tetszik :) sok komit! :D *álmodik a nyomor xd*
halliii :'3