74. fejezet - két szerelmi vallomás..

Hali! :3 bocsi, hogy nem volt rész egy ideje, de nagyon kimerült napjaim vannak mostanában. Részt holnap sem tudok hozni, mert az egyik barátnőmnél alszok. Ne haragudjatok rám kérlek! Na mindegy, nem untatlak titeket a problémáimmal.. xd De a holnapi rész helyett ma egy -szerintem- eseménydús és hosszú résszel jöttem. Azért nekem akkor sem tetszik, szerintem szar rész, de ez egyéni vélemény. Na jó olvasást, és komizzatok! ;*

Barbara Pistai: örülök, hogy meglepődtél *--* és igen, nem akarok már sok veszekedést ebben a pár részben :) köszi :* 
Pal Bianka: érezd is drága! ;* köszönöm.:$ hát nem valami gyorsan hoztam, de siettem :33 az, de még mennyire cuki <3 nem tré :)
Óffi07: örülök neki, hogy megleptelek :* köszönöm :) #büszkevagyokaZsófira xddd siettem, de most nem volt olyan gyors:/
G. Tekla: hát, ha költői, akkor nem válaszolok rá :D úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! :33 köszi :) hát ez most így alakult :$ majd meglátod, mi lesz ;) siettem, ahogy tudtam :) xoxo :*
Netti: elküldte.:$ xd köszi :) siettem vele :D hát majd meglátod, hogy ki fog-e vagy nem *.* xd persze, szerelmi háromszög :''D hát azért azt ne, ennyire nem jó xd nem egy hamar, de hoztam.. szia :* xxx ui.: tudtam, hogy te voltál. de miért lett megváltoztatva? :o
gumicukor:*: Kedves Rebeka! (xd) mert így izgalmas :) és nem akarok senkit megölni, nem vagyok én gyilkos.. kikérem magamnak.. chh xd köszi :$ remélem megérte ilyen sok időt várni :33 nagy nem lesz.. talán! :p siettem *--*

*Harry*
-Szóval? - kérdezte megint Louis, mikor észrevette, valamin nagyon filózok.
-Hát.. azért nem örülnél neki, mert... izé.. öhmm.. - kezdtem gondolkodni.
-Istenem Harry, csak bökd már ki, kibe vagy belezúgva! - lökött oldalba nevetve, de ekkor szerencsére Emily lépett be.
-Ne haragudjatok, de Louis szeretnék elmenni. - dugta be fejét a résnyire nyitott ajtón.
-Kérlek aludj ma itt! - ment oda barátnőjéhez és átölelte.
-Nem tudom.. nem akarok zavarni. - túrt bele Em Louis hajába, de már nem akartam tovább ezt nézni.
-Szerintem nem zavarsz, maradj! - mosolyogtam rá, majd kimentem a szobából. Nagyon szeretem Louist, de fáj nézni, ahogy mindig enyelegnek. Kiléptem a bejárati ajtón és a hideg kora tavaszi -inkább késő téli- szél csapta meg az arcom. Sétálni kezdtem, végül a Hyde Parkban kötöttem ki. Leültem egy padra és gondolkozni kezdtem. Hogy mondhatnám el ezt az egészet Emilynek, miközben ott van Louis is? Képtelen lennék belerondítani az életükbe azzal, hogy "Bocsi srácok, de nekem is Emily jön be...". Vicces lenne... gondolkozásomat a telefonom csörgése zavarta meg.
-Harry, miért rohantál úgy el? - szólt bele Emily szépen csengő hangja, mikor felvettem.
-Neked is szia.. - nevettem fel.
-Ne haragudj, csak aggódtam érted.. - válaszolt ő is nevetve.
-De még mindig nem köszöntél! - erősködtem.
-Szia, na! - röhögött bele a telefonba. -Szóval miért rohantál el?
-Gondolkozok.. nem tudom mit csináljak! - hajtottam le a hangom.
-Hol vagy? - kérdezte.
-Hyde Park bejáratától nem messze. Mié.. - kérdeztem volna tovább, de közbevágott.
-Várj meg ott! - mondta és egyből kinyomta a telefont. Furcsán néztem, de ezt az egészet egy esélyként fogtam fel, talán itt az idő elmondani neki mindent.

*Emily*
-Fiúk én elmegyek kicsit, majd jövök! - szaladtam ki az ajtón, nehogy Louis utánam jöjjön. Egyből a Hyde Park felé indultam. Fogalmam sem volt, min is akar Hazza gondolkozni, de segíteni szerettem volna neki.
-Harry! - intettem oda neki, mikor megláttam.
-Szia Em. - köszönt vissza. Leültem mellé és kíváncsi tekintettel fordultam felé.
-Mi van? - vonta fel a szemöldökét.
-Min gondolkozol? - kérdeztem és előre fordultam. Kezeimet a zsebembe tettem és üveges tekintettel néztem előre.
-Tényleg érdekel? - fordult felém, mire én is odakaptam tekintetem.
-Komolyan.. - mosolyogtam.
-Hát azon..., hogy szerinted.. izé. - kezdett el dadogni.
-Mondd már! - sürgettem. Ekkor megláttam Louis közeledő alakját, aki egyenesen felénk tartott. Megvárta, míg Louis ideér, majd egy szó nélkül leül mellénk.
-Azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e a lánynak, hogy bele vagyok zúgva, mikor barátja van. És a barátja nem más, mint az egyik legjobb barátom, és nem akarom tönkre tenni az életüket azzal, hogy odaállok és azt mondom, hogy "héé, nekem is a csajod jön be..". - hadarta el, mire Louisnak és nekem is kikerekedtek a szemeim. Harry felállt és elsétált.
-Ugye tudod, hogy te vagy az a lány? - suttogott Louis. A felismerés villámként csapott belém, és Harry után futottam.
-Várj máááár! - kiabáltam utána, mire megfordult.
-Mire? - kérdezte értetlenül.
-Rám.. - mosolyogtam, mikor odaértem. Megöleltem és nem mondtam semmit... azt hiszem nem is kellett.
-Én nagyon sajnálom... nem akarom tönkretenni a kapcsolatotokat. - tolt el magától. Louis megint ekkor ért ide, de ezt nem vettem észre, hiszem háttal álltam neki.
-Tudod mi fogja majd tökre tenni a kapcsolatunkat? - kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét.
-A halál.. - mondtuk egyszerre Louissal. (ez még fontos lesz a történet végén... ~szerk. megjegyzés) Megfordultam és barátom nyakába ugrottam.

*Louis*
Pár pillanat elteltével eltoltam magamtól Emet, mert tudtam, ez Harrynek nem jó.
-Ne haragudj Harry... - mentem oda barátomhoz.
-Te ne haragudj, soha nem venném el tőled Emilyt. - mosolygott. Pár perc séta után visszamentünk a Direction házba.
****************
-Akkor itt alszol ma? - kérdeztem mosolyogva Emilyt, mikor a szobámban voltunk, vacsora után.
-Persze.. - huppant le az ágyamra.
-És mit tervezel? - feküdtem le mosolyogva mellé, majd pólóját felhúzva apró puszit nyomtam a hasára.
-Nem vagyok terhes! - nevetett fel. -Amúgy.. nem alvást... - válaszolt mosolyogva és felhúzott magához, majd hosszú csókot adott.
-Annak csak örülök. - motyogtam és megint megcsókoltam. Fordított helyzetünkön, ő került felül, így csípőmre tudott ülni.
-Szeretlek Louis! - búgta a fülembe, amitől jól eső érzés futott át a testemen.
-Mintha én nem... - mosolyogtam és levettem pólóját, majd nyakát kezdtem csókolni. Végül a nadrágja is lekerült róla.
-Ugye tudod, hogy választhatsz közülünk? - kérdeztem komolyan, miután megszakítottam a csókunkat.
-Óóóó, ez esetben.. - válaszolt vigyorogva, leszállt a csípőmről és kiment a szobából... fehérneműben. Pár másodperc után megint benyitott. -Te nagyon idióta vagy, ha az hitted nem téged választalak! - feküdt be mellém, majd megcsókolt. -My idiot! - mosolyodott el, mire magamra rántottam.

 Szerelmes vagyok egy idiótába.
De ő az én idiótám... 








-A tied... csak a tied...! - válaszoltam én is mosolyogva, majd újra és újra megcsókoltam.

*Emily*
Reggel Louis mellett keltem fel, de ő még aranyosan aludt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd lementem a nappaliba. Furcsa, mert még csak 10 óra volt, de senki nem tartózkodott a házban rajtunk kívül. Csináltam reggelit és felvittem Louisnak, aki időközben felébredt.
-Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva, majd a reggelit letettem az asztalra és nyomtam egy csókot éppen ébredező barátom szájára.
-Neked is cica! - válaszolt csókunk után.
-Cica? - nevettem el magam, soha nem szólított így.
-Igen.. te vagy az én cicám! - mosolyodott el, majd enni kezdett, és én is követtem a példáját. Utólag kiderült, hogy a fiúk azért nincsenek itthon, mert Lou tegnap este elküldte őket, hogy ma csak mienk legyen a ház. Egy romantikus napot szervez nekem, ami házon kívül is lesz, de majd csak délután. A délelőtt folyamán csak filmeket néztünk és hülyéskedtünk.
-Kicsim, öltözz, megyünk ebédelni! - visított (??) Louis a konyhából. Letrappoltam a lépcsőn, immár átöltözve.

-És hova megyünk? - kérdeztem izgatottan.
-Nando's! - adott egyértelmű választ, mire bólintottam és elindultunk.
********************
-Akkor most? - kérdeztem értetlenül, miután jóllakva léptünk ki a Nando's ajtaján.
-Gyere velem, ezt pedig vedd fel! - nyomott a kezembe egy kendőt. Mivel nem akartam magamra kötni, ezért erősködve feltette nekem, majd húzott maga után. Fél óra 'vakon' sétálás után végre levehettem a kendőt. Csodaszép látvány tárult elém, de fogalmam sem volt hol vagyunk. Egy nagy tó töltötte ki a parknak nevezhető helyet. Rajtunk kívül egy árva lélek sem volt itt, ami még romantikusabbá tette a dolgot. Ami még aranyos volt, hogy a tó felszínén rengeteg kacsa úszkált, és madarak hangos csiripelését lehetett hallani ilyenkor, kora tavasszal. Olyan Szerelmünk Lapjai feling-je volt.

Nem számít mi történik velünk, a mindennapi kimerült napok, a veled eltöltött legjobb napok az életemben.












-Hol vagyunk? - kérdeztem Louist, de ő elmerült a táj szépségében. Aprót szorítottam kezén, amit végig fogtam.
-Hmm? - fordult felém egy aranyos tekintettel.
-Hol vagyunk? - ismételtem meg a kérdést.
-Egy titkos helyen... nyugi, ez még London része! - mosolygott, mire bólintottam. -Menjünk oda! - húzott maga után, és végül egy faháznál kötöttünk ki. A faház oldalához volt fektetve egy csónak, amit Lou elvett és belökte a tóba, majd beleült és a kezét nyújtotta. Elfogadtam, és beszálltam mellé.
-A szüleim régi nyaralója... - szólalt meg pár csendes perc után, mikor már a vízen voltunk, és láthatóan azon gondolkoztam, hova hozott megint szerelmem.
-Aranyos hely! - fordultam körbe, majd felálltam, de véletlen megcsúsztam, így a kacsák közé estem. Louis csak nevetve ugrott utánam, így mindketten a tóban kötöttünk ki.
-Idióta... nem, hogy kimentenél... ááá, te beleugrasz! - fröcsköltem le vízzel.
-Igen? Így játszunk? - mosolyodott el, majd lehúzott a víz alá, és ott csókolt meg. Vicces volt, de nagyon romantikus is.
-Szeretlek! - mondtam, miután feljöttünk.
-Én is téged! Mindennap amikor felkelek, arra eszmélek, hogy egyre jobban szeretlek! Minden egyes este egy picivel több érzelmet táplálok irántad! - mosolyodott el monológja után, ami felért egy szerelmi vallomással. Nem válaszoltam csak szorosan megöleltem.
-Fázok.. - dideregtem, mert bár kora tavasz van, de egy pulcsiban, a jég hideg vízben nem a legjobb lenni.
-Menjünk be! - szállt be a csónakba, majd nekem is segített. Gyorsan kievezett a tópartra és bementünk a kis faházba. Kívülről sokkal kisebbnek látszott. A felépítése régies volt, a falakon rengeteg kép díszelgett. Hol a szülei közös, házassági fotóival, hol róla és a testvéreiről készült képekkel.
-Cuki! - vettem a kezembe egy képet, amin Louis volt egészen pici korában.

-Hééé el a kezekkel! - vette ki a kezemből nevetve. Átöltöztünk száraz ruhákba, amit itt találtunk, majd beültünk a tv elé. Igen, itt még tv is volt.
-Még mindig fázol? - ölelt szorosan magához Louis percekkel később.
-Nagyon.. - suttogtam halkan. Ekkor Louis kezeit egyből a homlokomra tette, megállapítva ezzel, hogy teljesen lázas vagyok.
-Hívok egy orvost! - pattant fel. Ellenkeztem, de már hiába. Az orvos perceken belül kiért, és miután megvizsgált, nem szolgálhatott jó hírekkel... 

Szóval se pénteken, se szombaton nem lesz rész... nagyon sajnálom, de szombaton meg megyek korizni és csak 8-kor érek haza! Ha esetleg vevők lennétek arra, hogy 9 fele kint legyen szombaton este egy rész -esetleg fél 10-, akkor azt írjátok meg komiba, és akkor szombaton még lehet hozok egyet :D na puszi :*

73. fejezet - a középpontban Harry

Halikaa! :) kicsit későn hoztam meg a részt, mivel holnap történelemből TZ-t írunk .__. kérlek szurkoljatok nekem! :$$ és hogyan gondolhattátok, hogy feloszlatom a bandát? :o és azért miért kérne bocsánatot Emilytől? xdd na mindegy, itt a rész (az elejét nem fogjátok érteni egyből, de majd rájöttök) :D na puszi ;*

Pal Bianka: köszi :$ és ilyet nem tennék, hisz én egy angyal vagyok *-* ... se xdd siettem :)
G. Tekla: úúúúúúúúúúúúúúúúú majd meglátod :) nem oszlatnám fel őket <3 örülök, hogy tetszett :D siettem, ahogy tudtam *-* xoxo<3
Óffi07: nem fog ^^ rághatod magam ezen :* de azért ne nagyon, el ne fogyj! :) <3 xd köszi :$ wááááááááááááááááááááá #éniskövitakarok xdd
Barbara Pistai: örülök neki, azokból sok van :$ és ismételten köszi <3
gumicukor:*: hát hú köszi *-* semmi gond, örülök, hogy komiztál :) remélem megérte várni ;dd siettem ^^

*Louis*
-Én veszem fel! - ordítottam el magam, majd a telefon után nyúltam, amin Paul neve díszelgett, így ki is hangosítottam. -Hallo Paul! Mi újság?
-Sziasztok srácok! Nagy újság van... - sóhajtott gondterhelten.
-És mi? - kérdezte izgatottan Niall.
-Elmehettek egy fél éves túrnéra Amerikába... - hajtotta le a hangját a végére.
-És ezzel mi a baj? Tök király! - válaszoltam értetlenül.
-Egy lányt sem hozhattok magatokkal... döntsétek el, hogy mentek-e! - mondta és kinyomta a telefont. Hitetlenkedve tettem le a telefont az asztalra és a fiúkra néztem.
-Nem hagyom itt Daniellet. - suttogta Liam.
-Én sem Perriet. Szó sem lehet róla, hogy ennyi időre elmenjünk a lányoktól. - tiltakozott Zayn is.
-Dettó.. - vágtam rá határozottan.
-Ne csináljátok már srácok! Ez mégis csak Amerika.. tudom, már sokszor voltunk ott. De fél év. Gondoljatok már bele! - biztatott Harry.
-Nem fogjuk itt hagyni a lányokat, ugye tudod? - vágta oda Zayn, Liam pedig bólintott. Én önkívületi állapotban voltam, semmi kedvem nem volt egy veszekedéshez.
-Igaza van Harrynek. Menjünk el! - állt a pártjára Niall.
-Hívjuk vissza Pault, hogy megyünk. - mondta Harry. Zaynnél azt hiszem ekkor szakadt el a cérna.
-Haver neked nagyon könnyű! Nincsen barátnőd... tudod milyen nehéz, hogy így is alig találkozok Perrievel. Nem kell nekem még egy fél éves turné is. Amúgy meg Taylorkával könnyű volt.. éppen ott volt koncertünk, ő is csak egy futókaland volt nemde? - ordította el magát, mire Harry arcán egy könnycsepp folyt le és kirohant a házból.
-Zayn ezt nagyon nem kellett volna! - szólt rá Liam, kicsit ingerülten. Zayn visszavágott, mire Niall is beszállt az ordítozásba, és valahogyan engem is belekevertek. A ház a kiabálásunktól zengett. Ekkor belépett Emily.
-FIÚK! CSEND LEGYEN!  - kiabált, mire mindenki rákapta a tekintetét. Niall nem szólt semmit, követte Harry példáját és kiviharzott a házból.
-Ez mégis mi a fene volt? - kérdezte barátnőm, mire közelebb léptem hozzá és a fülébe súgtam:
-Gyere majd a szobámba. - mondtam és felmentem a lépcsőn, egyenesen be a szobámba. Leültem az ágyamra és vártam Emilyt. Nem tudtam elképzelni nélküle fél évet. Belegondolni is rossz volt... mi lesz, ha végleg szakítunk valamiért? Nem fogom túl élni. Megráztam a fejem, arra számítva, hogy elűzöm a szörnyű gondolataimat.
-Louis... mi ez az egész? - lépett be barátnőm, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Gyere ide! - mutattam magam mellé. Idejött, majd beleült az ölembe. Átöleltem derekát, és amilyen szorosan csak tudtam, magamhoz húztam. -Ne haragudj rám, nem az én döntésem volt... - suttogta.
-De micsoda Lou? - kérdezte, mire sóhajtottam.
-Paul felhívott, hogy döntsük el, megyünk-e Amerikába... fél évre turnézni! - válaszoltam lehajtott fejjel.
-De ez egy nagy lehetőség! Miért ne mennétek? - értetlenkedett, de valami szomorúság ott úszott a szemeiben. Sejtette mi lehet a dologban..
-Nem jöhettek velünk.. - néztem mélyen a szemébe, ami egyből megtelt könnyekkel, de megdörzsölte szemét, nem akart sírni.
-Le ne mondjatok miattunk egy ilyen lehetőségről... el kell mennetek Louis! - próbált meg mosolyogni, több kevesebb sikerrel.
-Kicsim, én nem hagylak itt.. - öleltem meg szorosan, de eltolta kezem. Felállt az ölemből és hosszú csókot adott, majd elment. Utána mentem, de már csak annyit láttam, hogy kifutott a házból.

*Emily*
Kirohantam a házból és nem tudtam hova menjek. Hajamba túrva néztem körül, majd végül a Hyde Park mellett döntöttem. Könnyekkel küszködve vettem a lépéseket, nem akartam sírni. Végül mikor odaértem megláttam az egyik padon egy nagyon ismerős alakot. Nem tudtam ki az, de amikor közelebb értem, rájöttem. Harry volt ott...
-Te mit csinálsz itt? - kérdeztem, mikor leültem mellé.
-Összevesztem Zaynnel. - törölt le egy apró könnycseppet. Soha nem értettem miért mondják, hogy a fiúk nem tudnak sírni.
-De nem ez az igazi baj, ugye? - erősködtem.
-Nem... azt vágta a fejemhez, hogy nekem mindenki csak egy egy éjszakás kaland. Taylorra is azt mondta.. pedig akármilyen furcsa, Harry Styles is tud szeretni! - hajtotta le a fejét.
-Nem gondolta komolyan. De gondolom ő sem szeretné itthon hagyni Perriet. - simítottam végig a kezén.
-Tehát már tudod... - sóhajtott, mire bólintottam. -Ne vesszetek össze Louissal, kérlek! - ölelt meg szorosan, ekkor már nem bírtam tovább, elsírtam magam.
-Nem akarom, hogy elmenjen.. - suttogtam.
-Tudom... tudom milyen érzés, ha nem lehetsz azzal, akit szeretsz! - mondta halkan, mintha attól félne meghallom.
-Kit szeretsz te? - toltam el magamtól felvont szemöldökkel.
-Senkit... vagyis... nem mondhatom el. Sajnálom.. - motyogta.
-Szerintem csak a lánynak mondd el, hátha ő is így érez. - válaszoltam mosolyogva.
-Akkor is, ha van barátja? - kérdezte, mire meglepődtem.
-Styles, te egy foglalt lányra hajtasz? - nevettem el magam, de az ő arca továbbra is komoly, rezzenéstelen volt. -Igen, akkor is! - mondtam.
-Köszi! - ölelt meg még egyszer. -Na menjünk vissza. - húzott fel a padról. Beszálltunk a kocsijába és a házukhoz hajtottunk.

*Harry*
Mind a négy fiú otthon volt már és valamin nevettek, de mikor beléptem mindenki elcsendesült. Louis reagált először, csak nem rám, hanem Emilyre.
-Kicsim! - ölelte meg szorosan.
-Ne menjetek el.. - kérte suttogva Em, mire mindenki rám emelte tekintetét.
-Maradjunk! - válaszoltam mosolyogva, gondolom Niallt már rávették. Nem válaszoltak semmit, ezért elindultam az emeletre a szobámba, de Zayn utánam szólt.
-Hazza! Kérlek ne haragudj... - hajtotta le a fejét.
-Felejtsük el. - mosolyogtam, majd végleg felmentem. Leültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Nem tudtam elmondjam-e Emilynek, hogy ő az a lány. Igen, azóta sem tudtam belőle kiszeretni. Hihetetlen, hogy egész eddig tartottam a számat. De ott van Louis.. a legjobb haverom. Nem akarok belerondítani az életükbe. Gondolkodásomat kopogás zavarta meg.
-Gyere be! - szóltam ki, mire Louis lépett be az ajtón.
-Köszönöm, hogy visszahoztad. - ült le mosolyogva az ágyamra.
-Nem kell megköszönnöd. - válaszoltam őszintén. -Hívtátok Pault? - kérdeztem.
-Igen, azt mondta, hogy a JLS megy helyettünk. - hajtotta le a fejét. -Én nagyon sajnálom, hogy nem mentünk el, de nem bírtam volna itt hagyni Emet.
-Ne aggódj, én sem tudtam volna itt hagyni valakit.. - mondtam halkan, mire meglepődve elmosolyodott.
-A mi Harrynk szerelmes? - kérdezte nevetve.
-Nem lennél ilyen boldog, ha tudnád kibe. - sóhajtottam.
-Ezt hogy érted? - ráncolta össze a szemöldökét. Itt volt az alkalom, hogy elmondja legalább Louisnak, de nem tudtam mit csináljak...

72. fejezet - veszekedés...

Hali mukik! :33 na nem húzom sokáig az időtöket, csak meg szeretném köszönni, hogy kiálltok mellettem mindig :) szeretlek titeket, de nagyon <3 :*
ui.: ide is sok komit várok :33 
 
Pal Bianka: köszi :$ és hát igen, így adta az ihlet xdd és köszi az ötletedet, sokat segítettél nekem :)* semmi gond, nekem az is elég, hogy a másikba feliratkoztál :D hát szerintem egy 'Kevin a galamb' című oldalon, fb-n. nem lehetséges? xdd nagyon szépen köszönöm<3 és örülök, hogy ez volt az első blog, amit olvastál :) igen, mindent megértettem ;* siettem vele, és te adtad az ihletet drága:*
Óffi07: *szokásosujjongásújkomimiatt* xd köszönöm, azért is :* nem baj, ha csöpögős, én is szeretek minden Directionert<3 és ezt még nem írtam le neked, de nagyon örültem, amikor 'visszatértél', mert hiányoztak a komijaid és anno -még a blog elején-, te voltál az első ismeretlen komizóm :)
G. Tekla: úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú akkor tőlem is <3 :)) köszike :$ örülök, ha valakinek meglepetést tudok okozni :33 és annak is, hogy tetszett :D siettem vele :) puszi :* xoxo 
Barbara Pistai: úúúú most is nagyon köszi *-* :* xd
Gréta: köszi Muki! :* nem negatív, hanem építőkritikának vettem, talán ezért nem :) nyitott vagyok a rossz véleményekre is, hogy tudjak változtatni :D hoztam, annál hamarabb, amennyire csak tudtam :33 <3

*Emily*
Lehet nem is nekem kellett volna kinyitnom az ajtót, ugyanis Brice állt a küszöb másik végén. Arca még egy hónap alatt sem változott semmit, ahogy az eltelt pár évben.
-Brice te... - kezdtem, de nem tudtam tovább mondani. Szorosan magához ölelt, úgy hogy még megszólni sem tudtam volna. De nem is nagyon akartam mit mondani.
-Ne haragudj rám kérlek... - suttogta. Mindezt Louis a lépcsőről figyelte végig, kíváncsian.
-Nem mondom, hogy nem haragszom, de ezt inkább beszéljük meg! - kértem, miután elengedett és beengedtem az ajtón.
-Átmegyek anyuékhoz... - szólalt meg Lou, majd egy csók után távozott.
-Szóval... ülj le, hozok valamit inni! - intettem Bricenak, aki bólintva leült. Kimentem a konyhába és öntöttem nekünk szörpöt, majd visszamentem és leültem vele szemben.
-Miért mentél el? Miért nem szóltál? És most mit keresel itt? - kérdeztem sorba, egyre jobban felemelve a hangomat.
-Sajnálom... - sütötte le szemeit.
-Mesélj! - sóhajtottam és teljes figyelmemet neki szenteltem.
-Kaptam egy levelet még ősszel, hogy felvettek Amerika egyik leghíresebb főiskolájára. Nagyon meglepődtem, hiszen én még múlt tanévben jelentkeztem. De el kellett mennem.. levélben közöltem mindent Madisonnal, veled pedig sehogy. Tőled nem bírtam volna elbúcsúzni, nem engedtél volna el. - regélte el.
-De minek jöttél vissza? - néztem rá furcsán, hiszen bőröndjei is itt voltak.
-Madison... - mondta halkan, és mivel nem reagáltam folytatta. -Nagyon hiányzik... tudom, hogy nem bocsátana meg nekem soha, ezért jöttem hozzád. Kérlek segíts! - ült le mellém.
-Annyira idióta vagy, te vad barom! - öleltem meg szorosan és egy könnycsepp folyt le az arcomon, amit egyből letörölt, nem engedte útjára a könnycseppet.
-Hiányoztál! - ölelt vissza.
-Te is.. és igen, segítek! - válaszoltam már mosolyogva. -Szólj kérlek Louisnak.. én addig összeszedem a cuccaimat. - keltem fel, ő pedig bólintott. Felmentem a szobámba, elővettem a bőröndömet és gyorsan összepakoltam. Mire leértem, arra Louis és Brice valamin nagyon nevettek.
-Srácok... nem tudom mi olyan vicces, de menjünk! - nevettem el magam.
-Madame! - hajolt meg előttem Lou és elvette a bőröndömet. Beültünk a kocsiba és két órán belül Londonban voltunk. Leraktuk az én cuccomat, utána Bricét is. Louis hazament, minket pedig kitett a Hyde Parkban, Madison házától nem messze.

*Brice*
-Nyugodj meg oké? - kérdezte mosolyogva Em. A mosolya olyan nyugtató volt, nem is kellett több. Elindultunk Madi háza felé, közben pedig sokat nosztalgiáztunk. Beláttam, hiba volt elmenni.
-Akkor te csengetsz, én addig elbújok! - nevettem el magam, mire mosolyogva bólintott. Ujjait a csengőre helyezte, majd meg is nyomta azt. Madison pár pillanat múlva ki is jött. Gyönyörűbb volt, mint valaha...

-Meglepetééééés! - kiáltotta el magát Emily, Madison pedig mosolyogva ugrott a nyakába.
-Te mikor jöttél haza? - kérdezte hitetlenkedve.
-Ma! De nem is ezért vagyok itt... - fordult felém.
-Akkor? - értetlenkedett volt barátnőm.
-Hoztam egy meglepetést. - kacsintott rám, mire előre léptem, így Madison rálátást nyert a 'meglepire'. Figyelemmel vártam reakcióját, de nem mondott semmit, csak mosolygott. Pár csendes pillanattal később Emily nyakába ugrott és megölelte.
-Köszönöm! - suttogta halkan, de én is hallottam és elmosolyodtam.
-Na gyerekek, akkor én elmentem! - nevette el magát és távozott.
-Hát... szia Madison. - vakartam meg a tarkóm.
-Szia! - mosolygott zavartan. -Esetleg... öhmm.. bemehetnénk. - mondta halkan és bement, mire én is követtem.
-Parancsolj! - nyomott a kezembe egy pohár teát, majd leült a kanapéra és maga mellé mutatott.
-Köszi. - ültem le.
-Szóval... hogy hogy itt vagy? - kezdett bele a kínosnak tűnő beszélgetésbe.
-Őszintén? Mert hiányoztál... ott voltam egy hónapot, és nem volt nap, hogy nem azon gondolkodtam volna, hogy te haragszol-e rám. Hogy szeretsz-e még, hogy itt vagy-e még egyáltalán. Csak reménykedni tudtam, hogy nem jöttél össze bárkivel is... - mondtam és végig a szemébe néztem.
-Te is hiányoztál Brice.. szeretlek még, nagyon is. De mi nem leszünk többet együtt.. - hajtotta le a fejét.
-De miért? - fogtam meg a kezét.
-Mert nem bízom benned. Egyszer átvertél, itt hagytál.. többször nem engedem. - szorította meg a kezem.
-De többet nem teszem... - mosolyodtam el.
-Megígéred? - kérdezte.
-Teljes mértékben! - válaszoltam, majd közelebb húztam és megcsókoltam. Megint Emilynek köszönhetem, hogy kibékültem a barátnőmmel...

*Emily*
Miután magára hagytam a két galambot, hogy turbékoljanak, úgy döntöttem elmegyek Louishoz. Már épp a ház előtt álltam, mikor Harry feldúltan jött ki a Direction házból.
-Harry mi a baj? - kérdeztem, de mintha meg sem hallotta volna. Beült a kocsijába és elhajtott. Értetlenül léptem be a házba, ahol még mindig vita folyt. Egyik fiú sem vett észre, amíg el nem ordítottam magam.
-FIÚK! CSEND LEGYEN! - kiabáltam, mire végre mindenki felém fordult. Niall egy szó nélkül követte Harry példáját, és kiviharzott az ajtón.
-Ez mégis mi a fene volt? - kérdeztem értetlenül. Louis közelebb lépett, majd a fülembe suttogott:
-Gyere majd a szobámba. - mondta és felment a lépcsőn. Nagy figyelemmel követtem Louis távolodó testét, amint a lépcsőfokkal küzdött. Tekintetem aztán a két másik fiúra kúszott, először is Zaynre. Szemei dühöt és mérhetetlen szeretetet tükröztek, kezei ökölbe voltak szorítva. Liam annál inkább nyugodt volt, de szemeiben szomorúságot és egy csöppnyi mérget véltem felfedezni.
-Mi történt fiúk? - kérdeztem értetlenül.
-Csak egy kicsit összekaptunk, de megoldjuk. - mosolygott Liam. Zayn szemei még mindig vöröslöttek, kezdtem kicsit félni. Elképzelni sem tudtam mi lehet az, ami ekkora haragot kelt mindenkiben.
-Menj fel Louishoz... - nyögte ki végül Z. Bólintottam, majd barátom szobájába mentem.
-Louis... mi ez az egész? - kérdeztem, mikor becsuktam magam mögött az ajtót.
-Gyere ide! - mutatott maga mellé, ugyanis az ágyán ült. Odasétáltam és az ölébe ültem. -Ne haragudj rám, nem az én döntésem volt... - suttogta.
-De micsoda Lou? - kérdeztem, de utólag megbántam...

71. fejezet - megint Eleanor..

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy két napja nem hoztam részt, de rengeteg dolgom volt és sokat gondolkoztam a blog befejezéssel kapcsolatban is, de ezt már láttátok :) Kedves Kinga komiját köszönöm, csak építőkritikának vettem, nem leszólásnak ;D Azoknak meg még jobban köszönöm, akik megvédtek vele szemben :) De felesleges vele foglalkozni :) Na mindegy is, itt a rész, komizzatok sokan:*

Komiválaszok a 'Fontos' című bejegyzáshez:
Pal Bianka: nem gond :D és imádom írni ezt a blogot, de ezt szerintem reggel észrevetted :) a következő blog lesz a leghosszabb, ígérem neked :D hát a klip az tényleg valami áhhwww *-* Niall a zuhany alatt :'D hidd el, nekem is, de az eredeti nem jó :( hát akkor most arra kell kicsit várnod.. :// de köszi :$
Barbara Pistai: semmi gond :) én nem haragszom, csak azt gondoltam ez az egész a blog befejezés miatt van :D igen az *-* oksi :$

Komiválaszok a 'A döntések felelősséggel járnak...' című bejegyzéshez:
Pal Bianka: jaaaj nem tudom mit akar jelenteni, de remélem valami jó *-*
Barbara Pistai: én is téged <3 :* xdd örülök, hogy tetszeni fog :) és a vége annak nem biztos, hogy szomorú lesz, de ezt még nem tudom :) igen ahhoz, de még nem vagyok benne biztos, hogy Niall-os lesz, de nagy valószínűséggel igen :D nem baj *-*
Óffi07: köszönöm :D örülök neki :) remélem megérte várni *-* siettem vele ;*

Komiválaszok az előző részhez:
G. Tekla: ááááááááááááááááááááááááááá! köszi :$ eszméletlenül köszi :* semmi gond, én is szoktam csúnyán beszélni xdd siettem, ahogy tudtam :D
Pal Bianka: meglesz neked! :D hát az egy lehetetlen küldetés lenne xd hoztaam :)
Kinga Csalló: jaaj felvállaltad :) most szeretlek is ám érte <3 óóó köszi :$ hát sajnálom drágám, de ez még nem lesz befejezve :* nézz tükörbe és röhögj magadon kedvesem <3 nagyon trééé vagy hallod :''D húúú most raj vagy Kinga :') sziamia, tudd hogy szeretünk itt <3 :* -.-* :')
Netti: köszi Netti <3 tudod mennyit szakadtam ezen :'D xdd szeretlek ám <3 és nem is kell vele foglalkozni.. megtanított valaki arra, hogy ha törődöm vele, akkor csak jobban fog fájni :) le sem szarom a véleményét ;) köszi drága :*
Gréta: köszönöm neked is, hogy megvédtél :) kulturáltan beoltottad :') xdd szeretlek Muki <3 én is téged :* nem foglalkozom vele :D igen tudom, gyökér az nem ő :'dd xd :* 
Netti: köszi :$ ne légy miatta ideges, nem ér annyit :) remélem megérte várnod most egy kicsit :$ köszi Netti :*
I&#39;m special, I&#39;m left-handed: 1. semmi gond :) hát már hogyan adná magát? :D úgy döntöttem mégsem fejezem be még egy kicsit :$ jaaj de cuki vagy *-* xd köszi, de még nem biztos, hogy Niall-os lesz :) nem baj, tudjuk a neved.. hahaha.. NO! xdd bocsi, ez kellett :'dd
2. ez nem nekem szólt de nagyon köszönöm :) rendet teremtésben te vagy a királynő <3 3. ez sem nekem szólt, de az egyiket olvastam és szerintem nem olyan rossz :'dd xdd 
gumicukor:*: hát jól gondoltad :$ köszi :) nem ment el a kedvem, happy vagyok fuck yeah *-* xdd semmi gond :) köszönöm :* siettem vele :)
Óffi07: köszi :$ nagyon szépen köszönöm, hogy megvédtél <3 :D nem fogok vele foglalkozni :) nem fogom soha elfeledni, hogy mennyire izgatottan várjátok a részeket, és mennyire kedvesek vagytok hozzám :) siettem és remélem megérte várnod :*
Barbara Pistai: köszi *-* igyekszem minél több leírást beletenni :) köszi :*

*Emily*
Reggel arra ébredtem fel, hogy valakinek csörög a telefonja. Louis nem volt ébren, de az ő telefonja hallatta ki a sürgető hangokat. Nem akartam felkelteni, ezért elvettem a telefont az éjjeliszekrényről és kimentem a nappaliba. Rápillantottam a készülékre, ami még nagyban csörgött. A szám ismeretlen volt, de megölt a kíváncsiság, hogy tudjam mégis ki keresi Louist.
-Igen? - vettem fel sietősen a telefont.
-Louis? - szólt bele egy ismerős hang, mégsem tudtam ki az. -Itt vagy? - hallottam meg még egyszer a hangot, ami már tiszta volt. Eleanor..
-Mit akarsz Louistól? - kérdeztem kissé dühösen.
-Csak a tegnapról akartam vele beszélni, de ne húzd fel magad! - próbált meg lenyugtatni. Milyen tegnapról?
-De hiszen tegnap Doncasterben volt koncertjük.. - suttogtam.
-Igen, de én is itt vagyok. És koncert után bejött hozzám a szállodába.. de nem mondta? - nevetett a telefonba. Nem válaszoltam, csak kinyomtam és idegesen mentem vissza a szobába. Nem keltettem fel Louist, csak gyorsan felöltöztem és elmentem egy közeli parkba sétálni. Fél óra múlva már vagy kétszer körbejártam a környéket, de semmi kedvem nem volt visszamenni. A telefonom egy idő után megállás nélkül csörgött, csörgött és csörgött. Hamar megelégeltem és kikapcsoltam a készüléket. Mikor már déltáj lehetett, jobbnak láttam visszamenni ideiglenes otthonomban, Louis lehet aggódik értem.
******************
-Édesem hol voltál? Tudod, hogy aggódtam érted? - támadott le az ajtóban barátom.
-Hagyjál... - motyogtam és levettem a kabátom, majd a szobámba mentem és bezártam az ajtót.
-Kicsim... mi a baj? - kérdezte megállás nélkül.
-Eleanor... - kiabáltam ki.
-Mi van vele? - kérdezte értetlenül.
-Reggel hívott és én vettem fel. Te tegnap bementél hozzá a hotelba. - válaszoltam, miközben kinyitottam neki az ajtót.
-Istenem, de butus vagy! - nevette el magát és megölelt. Nem értettem semmit...

*Louis, tegnap közvetlen a koncert után*
Miután leadtuk a koncertet és a fiúk lelket öntöttek belém, elindultam Emilyhez. Eleanornak most itt van munkája, így a helyi hotelban szállt meg, ami útközbe esett. Nem tudom, hogy miért, de bementem hozzá.
-Jó napot, Eleanor Caldert keresem! - mondtam a portán, mire bemondta a szobaszámot, így odamentem. Nagy levegőt vettem és bekopogtam az ajtón.
-Louis, szia! - köszöntött mosolyogva El, mikor kijött az ajtón, majd beljebb engedett.
-Szia Eleanor. Ne haragudj, hogy zavarlak, de szeretnék tőled segítséget kérni. - kezdtem bele.
-Ülj le, addig hozok valamit inni. - válaszolt mosolyogva. Leültem az egyik fotelbe és vártam pár percet. Eleanor visszatérve a kezembe nyomott egy poharat, amiben tea volt, majd leült velem szemben.
-Na mondd!
-Hát tudom, hogy nem tőled kéne ezzel kapcsolatban segítséget kérnem, de szerintem tudsz segíteni. Egy hónappal ezelőtt összevesztem Emilyvel, ő pedig visszaköltözött ide. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.
-És? - húzta fel a szemöldökét volt barátnőm.
-Hát pár perc múlva vele ebédelek... és megvallom őszintén nagyon parázok. Azt hittem te segítenél nekem. - álltam fel és idegesen fel s alá kezdtem mászkálni.
-Figyelj Louis! - fogott le Eleanor. -Egy szívdöglesztő pasi vagy, Emily szeret téged, összeilletek. Ha nem bocsát meg, bármit is tettél, akkor nagyon hülye. - mosolyodott el. Bevallom nagyot nőtt most a szememben.
-Mit tettél a régi Eleanorral? - nevettem fel.
-Én nagyon sajnálom azokat a dolgokat, amiket ellenetek tettem, de nagyon hülye voltam. Nem törődtem bele abba, hogy végleg elveszítelek. Azt gondoltam a tietek csak egy futókaland lesz, de tévedtem. Nagyon jó páros vagytok... szóval mindent sajnálok... - suttogta.
-Köszönöm El! - mosolyodtam el. Beszéltünk még pár szót és elbúcsúztunk egymástól, én pedig villámsebességgel hajtottam Emilyhez.

*jelen*
-Miért is lennék az? - tolt el magától Em.
-Mert én semmi olyan dolgot nem csináltam Eleanornál, amire te gondolsz. Én csak tőle kértem segítséget.. - nevettem el magam.
-De mégis minek? - kérdezte értetlenül. Látszott rajta, hogy haragszik rám.
-Mert rettenetesen izgultam, mi lesz ha nem bocsátasz meg! Eleanor nagyon rendes volt, mindenért bocsánatot kért. - tettem kezeimet arca két oldalára és közelebb vontam magamhoz. -El sem tudnám már képzelni nélküled az életem. Semmi vagyok, ha nem vagy velem. Nekem nem Eleanor kell, hanem Te! Mindig is Te! Egyedül, csak és kizárólag Te! Te, életem szerelme... tudom! - válaszoltam és megcsókoltam. Visszacsókolt, majd mosolyogva eltolt magától.
-Szeretlek Louis! - mosolygott még mindig. Mosolya most az igazi volt, csodásra festette arcát, ami még mindig a hidegtől volt piros.
-Én is! - csókoltam meg hosszan, majd betoltam a szobába. -Filmezzünk! - ugrottam rá az ágyára, miután elváltak ajkaink.
-Te idióta vad barom! Most tedd rendbe az ágyamat! - üvöltötte el magát. Elnevettem magam, majd kérését teljesítve megcsináltam az ágyat. Addig Emily elment valahova.

*Emily*
Egyetlen egy hely volt, amit 1 hónap alatt nem néztem meg a házban. Ez pedig a táncterem volt, amit anyuék régen kialakítottak nekem, még mikor ideköltöztünk. Benyitottam a nagy tükrökkel fedett helyiségbe és bementem. Olyan üres volt ott minden. Leültem az egyik székre, majd a tükörbe néztem. Nem azt az Emilyt láttam, aki körülbelül egy éve voltam, mikor ideköltöztem... más Emilyt. A stílusom megváltozott, a viselkedésem is. Louis változtatott meg...
-Kicsim gyere, végeztem! - kiabált Lou.
-Mindjárt! - válaszoltam és újra a tükörképem felé meredtem. Belegondoltam, miben is változtam meg. Például nagyon régen gördeszkáztam... mióta Louissal vagyok elég lányosan öltözködök. Igen, ezek csak apró dolgok, de belülről vajon mennyit változtam? Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg, ezért egyből lerohantam. A lépcsőfordulóban Louissal futottam össze.
-Úgyis előbb leérek! - kacsintott, amit kihívásnak vettem. Mindketten rohanni kezdtünk, de végül én nyertem és én nyitottam ajtót...

Így még a végére megköszönöm ezt mindenkinek: az, hogy 'írónőnk' -nek szólítottatok, nagyon jól esett :) mindenkit imádok itt, és hát igazából azt is a fiúknak köszönhetem, hogy titeket megismertelek! <3 i luw 1DFamily :* 

A döntések felelőséggel járnak..

Hello! :) Igen, megint nem résszel jöttem.. így a kora reggeli órákban egy bejelenteni valót hoztam nektek. Nem tudom ki hogyan fog neki örülni, de majd meglátjuk. Szóval kezdjük az elején..:
Amikor a blog befejezésével gondolkoztam, akkor létrehoztam egy másik blogot és megírtam az első 5 fejezetet. Tegnap este ezt az egészet töröltem.. hogy miért? Nagyon fájna itt hagyni ezt a blogot, amíg legalább 85-90 részt nem írtam nektek. Tudom már nem lehetne sokáig húzni a történet befejezését, de igyekszem amennyire tudom. Még 1-2 hétig remélem boldogan nézegetitek majd az elkövetkezendő pár részt :) Egy szóval még nem fejezem be a blogot és ezt nagyon sok mindenkinek köszönhetem :D Kiemelnék valakit, de senkit sem akarok megbántani, ezért nem írok nevet :) Mindenki támogatását köszönöm.. 
Igen ám, de van egy kis baj, amit úgy neveznek; ihlethiány :// kérlek erre az e-mail címre MINDENKI, AKI TUD küldjön ötleteket: girl.dream720@gmail.com
Ha jövő péntekig legalább 2 üzenetet kapok, amiben természetesen az ötlet lesz, akkor még folytatom a blogot :D Egy kis betekintőt is adok a következő blogom elképzeléséhez: 
A történet egy lányról szólna, akinek a szülei kő gazdagok, ergo rengeteg jótékonysági estet szoktak szervezni, rengeteg híres fellépővel, ami között a brit-ír fiúbanda, a One Direction is ott lesz. A lány viszont nincs egy kicsit sem elszállva magától, főleg nem azóta, mióta tudja, trombózisos. Egy szóval halálos beteg lett, amit legelőször -természetesen csak a lány szülei után- legjobb barátnője fog megtudni, de ő is csak hetek múltával. Ettől függetlenül a lány magántanuló, és a jótékonysági esteken is részt szokott venni, mi több énekelni is szokott. A főszereplő fiút még nem tudom ki lesz a bandából, de a blog címe "She's not afaird.." lesz. Na kinek mi a véleménye? 
Írjátok meg komiba a blog befejezésével kapcsolatosan hozott döntésemről szóló véleményt és az új bloggal kapcsolatos véleményt is kérlek! :D na puszi :*
ui.: a következő részt fél 6 körül megpróbálom kitenni :D 

Fontos...

Hali! :) mint azt ti is látjátok, most nem résszel jöttem... 3 dolgot szeretnék nektek mondani:

• megkaptam a laptopom töltőjét, ergo többet tudok most írni :)
• ugye mindenki látta a One Way or Another klipjét? *-* nagyon cuki lett szerintem :D ha nem láttátok, akkor itt kukkantsátok meg!  
• sajnálattal látom, hogy mióta elmondtam hány rész van még hátra, rengetegen nem komiznak! miért csináljátok ezt? most őszintén... azért, hogy ne legyenek meg a komik és minél később hozzam? hát akkor nem lesz komihatár, és ennyi. sajnálom, hogy befejezem ezt a blogot, de lesz új. igen, hiányozni fog, de ezzel megnehezítitek a dolgomat... ennek a történetnek előbb utóbb vége kell, hogy legyen... és ez most jött el. mit szeretnétek? hogy azt mondjam, hogy kész itt vége van, képzeljétek el a végét? ennyi? úgy jobb lenne? kicsit gondoljatok kérlek arra is, hogy nekem milyen ez... örülök neki, hogy ennyi ember szereti a blogom és 'tiltakoznak' a vége miatt, de lesz másik. az irományaimat a későbbiekben is olvashatjátok, és remélem annak is így fogtok örülni. bocsi, hogy ez hosszú lett, de ezt le kellett írnom nektek. a következő részt viszont nem hiszem, hogy a héten fel tudom tenni, tekintettel arra, hogy nem komiztok... majd meglátjuk mi lesz :) na sok puszi :*

70. fejezet - szeretném ha szeretnél

Kicsit szomorúan -a komik száma végett-, de mégis boldogan jöttem :D A boldogságomat pedig egyik barátnőm okozta, de a részletekbe ne menjünk bele :) Na akkor megint csak komikat kérek, de kérlek kicsit többet, mint az előzőhöz :( 

Óffi07: köszi :) még egyszer :* siettem :D
G. Tekla: áááááááááááááááááá! Köszi :$ hát örülök, hogy ezzel is meglepetést okoztam :D köszi én meg téged :* siettem vele <3
gumicukor:*: fúúú azt hittem fiú :o xdd :'') mikor csókolóztak volna még? xdd na nem baj :dd siettem :* persze, Hazz mindig velünk van <3 xoxo

*Emily*
Felrohantam a szobámba és magamra vettem egy ruha összeállítást. Gyorsan a hajamat is megfésültem, majd visszamentem Louishoz.
-Mehetünk? - kérdezte mosolyogva. Bólintottam és belebújtam a kabátomba és a csizmámba, a végeredmény pedig így festett:

-Csini! - harapta be alsó ajkát Louis, mikor kiléptünk az ajtón. Bezártam a bejárati ajtót és rámosolyogtam.
-Köszönöm! - tettem hozzá. -Hova megyünk? - kérdeztem.
-Hova szeretnél? - nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. Kis gondolkozás után mondtam random egy étterem nevet, és már el is indultunk.
-Hölgyeké az elsőbbség! - nyitotta ki nekem az étterem ajtaját. Elnevettem magam és beléptem. Finom illatok csapták meg az orrom. Louis gyengéden megfogta a kezem és az egyik eldugottabb asztal felé húzott. Pár perc múlva jött egy pincér és rendeltünk. Remekül elbeszélgettünk Louissal, nem éreztem magam zavarban. Hiányzott a közelsége, mégis úgy éreztem, ellökném ha megcsókol.
-Nem maradsz kicst? - kérdeztem, mikor a házunk elé értünk. Büszkén elmosolyodott, amolyan "ezt akartam elérni" mosollyal, mire elpirultam.
-De maradok. - válaszolt mosolyogva és végig simított arcomon, ami égett, hideg keze pedig jól esett. Eltoltam kezét az arcomról és beljebb léptem, ahogyan ő is. Levettük a kabátokat és a kanapén beszélgetni kezdtünk. Pár perc múlva már popcornnal dobáltuk a másikat, amit időközben pattogtattam ki.
-Te idióta! - dobtam neki egyszerre több szemet, amit az idézett elő, hogy pólómba hajított egy kukoricát. Megfogta kezemet és kapva az alkalmon magára húzott.
-Hiányoztál! - suttogta. Szinte levegőt sem mertem venni, nagyon meglepődtem. Louis ajkai egyre közeledtek hozzám, de szerencsére csengettek. Egyből lehuppantam Louisról és ajtót nyitottam. Az ajtóban Lou anyukája állt.
-Szia! Louis itt van? - kérdezte mosolyogva.
-Szia, igen itt van. LOUIS! - ordítottam be a fiúnak.
-Mi van? - lépkedett kijjebb. -Ó szia anyu! - köszönt anyukájának, majd magára hagytam beszélni őket. Louis nem sokkal később visszatért.
-Mit akart? - kérdeztem kíváncsian.
-Nem fontos. - mosolygott és leül mellém. -Mit csináljunk? - fordult velem szemben.
-Egy forrócsoki? - huppantam fel, nehogy megint túl közel jöjjön hozzám.
-Rendben. - válaszolt mosolyogva. A konyhába mentem és elővettem két poharat, majd csináltam forrócsokit. Nem igazán szeretek forrócsokit inni, mert az elején még annyira forró, hogy inni sem lehet, majd mikor már kihűlt, az nem is forrócsoki. De tudtam, hogy Louis szereti, így azt csináltam. Felmentem az emeletre egy pokrócért.
-Tessék, gyere! - nyomtam a kezébe a poharat és kimentünk a teraszra. Bármilyen hideg is volt, leültünk a lépcsőre és magunkra terítettem a pokrócot. Louis közelsége is fokozta azt, hogy nem fáztam ilyen hidegben.
-Gyönyörű a kilátás! - mosolygott pár perccel később.
-Igen.. olyan szép, ahogy a nap sugarai csillognak a friss havon. - suttogtam és tovább merengtem.
-De én nem a havat nézem, és nem is a hóra céloztam! - szólalt meg Louis, és csak most vettem észre, hogy engem néz. Felé fordítottam a fejem.
-Akkor mire céloztál? - kérdeztem egy nagyon apró mosollyal.
-Rád, te butus! - nevette el magát. Dideregni kezdtem, ugyanis ahogyan az idő egyre jobban telt, a hőmérséklet annál kevesebb lett. -Fázol? - kérdezte Louis, mikor észrevette.
-Kicsit igen.. - suttogtam, ekkor közelebb csúszott és átölelte a derekam a pokróc alatt.
-Na jó... eddig bírtam! - fordult felém.
-Mégis mi...? - kérdeztem volna tovább, de ajkaimra tapadt és vadul megcsókolt.

-Louis én.. - toltam el magamtól.
-Te? - kérdezte értetlenül.
-Én már nem szeretlek.. - szorítottam össze fogaimat, és hamar kimondtam az orbitális hazugságot.

*Louis*
Csodálatos volt újra érezni Emily ajkait. Még ennyi idő után is a mennyekbe tud vinni már azzal, hogy megcsókol. Azonban most nem csókolt vissza és el is tolt magától.
-Louis én... - kezdte, de nem folytatta. Nem tudott mit mondani.
-Te? - kérdeztem értetlenül.
-Én már nem szeretlek.. - suttogta. Tudtam, hogy hazudik, hiszen fogait összeszorítva nyögte ki nagy nehezen ezt a mondatot.
-Miért mondod ha nem igaz? - kérdeztem elhalló hangon, és a nekünk nyíló tájra tekintettem. A kopasz fák a magasba emelkedtek, mintha csak bejutásért könyörögnének az egekbe. A téli madarak még most is hangosan csiripeltek és szálldostak össze vissza. A hó még mindig csillogott attól a pár napsugártól, amiket a felhők átengedtek néhány sugárban maguk között. Csodaszép látványt nyújtott, de amikor az elgondolkozó Emily felé fordultam.. a táj látványa közel sem ért fel volt barátnőm szépségéhez, melyet most éppen begöndörített haja még jobban fokozott.
-Nem tudom... - suttogta előző kérdésemre.
-Akkor szere... - folytattam volna kérdésemet, de megköszörülte torkát, majd tématerelésképp kérdezett:
-Mi van Amandával és Tonyval?
-Ugyanaz, mint velünk... Tony még mindig szereti Amandát és próbál vele kibékülni. De Amy már nem szereti a tesódat. - válaszoltam. Már természetes volt kimondani azt, hogy a testvére, hiszen tényleg így éreznek egymás iránt.
-Tony még képes azért a ribancért küzdeni? - kérdezte hitetlenkedve, mire felnevettem. Zavarba hoztam, szemeit lesütötte. -Ne haragudj.. - sóhajtotta, és a 'ribanc' szóra célzott.
-Nem gond! - nevettem megint. -Vedd fel a kabátod és gyere velem. - hajoltam közel a füléhez és belesuttogtam, amitől látszóan kirázta a hideg. Felállt és bement a kabátjáért meg a csizmájáért és pár pillanat múlva ki is jött. Én is felöltöztem gyorsan.
-Mehetünk? - kérdeztem mosolyogva. Bólintott így elkezdtünk egymás mellett sétálni. Kicsit később megfogtam a kezét.

Lenézett a kezünkre, majd elpirulva tekintett rám.
-A fiúk hol vannak? - kérdezte zavarában.
-Visszamentek Londonba. - válaszoltam vigyorogva, annak hatására, hogy ilyen helyzetbe hoztam.
-Értem.. te mikor mész vissza? - kérdezte és lóbálva kezünket tovább ment.
-Attól függ.. - mosolyodtam el, hiszen az attól függ befejezése egy "mikor lágyul meg a szíved és jössz velem vissza.." volt.
-Mitől? - értetlenkedett.
-Ááááá nem fontos. - legyintettem.
-Amúgy hova is megyünk mi most? - nézett körül.
-Mindjárt ott vagyunk, de te tudod nem?
-Öhmm... őszintén? Nem.. - röhögte el magát. Vállat vonva én is elnevettem magam és közelebb húztam a kezét.
-Itt vagyunk! - szólaltam meg pár perc múlva és felmásztam a már jól ismert létrán, Emily pedig követett. -Emlékszel még erre a helyre? - néztem körül a kis kuckómban.
-Hogy is felejthetném.. - sóhajtott nagyot, mire megint megfogtam a kezét és magamhoz húztam.
-Miért nem engedsz magadhoz közel? - kérdeztem 'megkínzottan'.
-Elég közel vagy. - kuncogott.
-Tudod, hogy nem fizikailag értettem.. - nevettem el magam én is. -Mióta idejöttél Doncasterbe én meghaltam. A nélküled eltöltött idõ olyan lassan tellik, és számomra unalom. - vallottam be érzéseimet.
-És mit szeretnél Louis? Én mit tegyek? Boruljak sírva a nyakadba és bocsássak meg? - fakadt ki.
-Szeretném ha szeretnél.. - suttogtam. Nem válaszolt, így nem is igazán foglalkoztam vele. Megint kiültünk a faház oldalára és beszélgettünk, majd lemásztunk.
-Hazamehetek? - kérdezte nyúzottan Em.
-Még van egy megállónk. - mosolyogtam rá. -Amúgy is csak 5 óra van.
Sóhajtva beletörődött sorsába, majd megint kézen fogva sétáltunk a következő helyig, ami egy játszótér volt. Emily röhögni kezdett, mikor meglátta hova hoztam, de a mosoly lefagyott az arcáról.
-Ez ijesztő! - mutatott a hintákhoz, mert egy lélek sem volt ott, a hintákat pedig szél mozgatta.

-Grr... - vigyorodtam el, tényleg horrorfilmbe illő jelent volt.
-Gyere! - húzott maga után és beleült az egyik hintába. Látva, hogy én nem ültem bele egyikbe sem, kérdőn nézett rám.
-Nem lökhetnélek inkább? Nem szeretek hintázni! - jelentettem ki mosolyogva.
-Felőlem lökhetsz. - nevette el magát. -De figyelmeztetlek, hogy nehéz vagyok.
-Te? Pehelysúlyú.. sem. - röhögtem és lökni kezdtem. Komolyan, mint egy 5 éves kislány, annyira élvezte ezt a kis 'hintakalandot'.
-Vicces volt. - röhögött, mikor leállítottam a hintát.
-Nagyon! - forgattam meg a szemem nevetve és mögé léptem. Átnézett válla fölött és felém fordult. Meg akartam csókolni, amit szerintem ő is érzett. Elmosolyodott.
-Mi az? - kérdeztem értetlenül.
-Semmi. - válaszolt mosolyogva. Ajkaimat az övéire akartam tapasztani, de direkt elhúzta azokat, és felnevetett.

-Mit akarsz Louis? - kérdezte kacagva.
-Ez gonosz volt.. - fordultam el előle. Kicsit még szórakoztunk, majd elindultunk haza.

*Emily*
-Akkor szia! - köszönt Louis, mikor a házunk elé értünk.
-Szia! - indultam befelé, de megtorpantam. -Louis.. nem jössz be kicsit? - láttam rajta, hogy meglepődik, és őszintén én sem tudom miért kérdeztem ezt meg tőle, de valahogy kicsúszott a számon. Elmosolyodott, majd válaszolt:
-Mennem kellene.. de ha gondolod. - jött utánam egészen be a házba. Leültünk a konyhába és csak bámultuk egymást.
-Mitől függ, hogy mikor mész vissza Londonba? - törtem meg a csendet. Tudni szerettem volna mikor megy el, mikor kezd hiányozni.
-Attól, hogy mikor mondod azt, hogy visszajössz velem. - mondta és felállt, majd odajött hozzám. -Ha azt mondod, holnap visszajössz, akkor holnap hazamegyek. Ha nem, maradok! - válaszolt mosolyogva. Nem válaszoltam csak beletúrtam a hajába és közel vontam magamhoz.
-Jó itt nekem! - vigyorodtam el.
-Ebben a pillanatban nekem is.. - suttogta és megcsókolt. Csókja nagyon vad volt és éreztem nem megy ma el. Visszacsókoltam, mire felbátorodva felállított, de nem szakította meg csókunkat.
-Megbocsátasz? - kérdezte lihegve, miután nekinyomott a konyha falának.
-Egész nap azon dolgoztál, hogy megbocsássak. Szerinted? - nevettem el magam, mire elmosolyodott és megcsókolt. A csókjai egyre vadabbak voltak és már nem számat, hanem nyakamat becézgették ajkai. Mikor feleszméltem már az emeleten voltunk a szobámba és csak fehérneműben voltam, míg Louis egy nadrágban.
-Akarlak.. most! - suttogta a fülembe, amitől jól eső borzongás járta át testem minden szegeltét. Nem tudtam semmit sem mondani, mert ajkait megint az enyémekre tapasztotta. Erősen megfogta csípőmet, majd felültetett az éjjeliszekrényre.



















-Lehet, hogy most ezt nem kéne... - toltam el magamtól.
-Baj van? - ölelte át a derekam.
-Nem, csak most ne. Oké? - karoltam át a nyakát. Bármennyire is kívántam, kíváncsi voltam valóban szeret-e még, vagy csak egy éjszakára kellenék.
-Nekem az is elég, ha veled lehetek egész este! - mormolta és megcsókolt. Elmosolyodtam és magamra kaptam egy pizsamát. Louis felvette a felsőjét és lehuppant az ágyamra. Kicsit beszélgettünk, laptopon filmet néztünk, majd egymás karjaiban elaludtunk.

69. fejezet - Doncaster

Bocsi, hogy ilyen későn hoztam, de nagyon sokat kellett tanulnom:( na mindegy.. köszi a komikat, itt a rész :) holnap nem 100%, hogy tudok hozni, de megpróbálok ;D na puszi:*

Óffi07: igen pont itt, hiszen így izgi :33 xd köszi :D siettem;*
G. Tekla: ááááááááááááááááááááááááá xdd majd meglátod :) aki kíváncsi, hamar megöregszik.. - tartja a mondás :D köszi :$ és hát én is, hogy mennyire lesz sikeres :) siettem :) és a befejezés depi lesz, remélem tetszeni fog :)
kinga zákányi: köszi :$ és remélem megérte a várakozásod *-*
Barbara Pistai: ismételten köszi :) és örülök neki, hogy szereted :D siettem vele ;)
Netti: hello! :D köszi :$ és ezt egyszer már tisztáztuk te idióta xdd írtam, hogy pár hónappal később :) és így lett tél *-* xdd nem, én is tudom, hogy ez a rész a 69. xd Hazza mindig velünk van <3 :* oks, de nem jó, hogy ennyire kitalálható vagyok :( örülök neki, hogy többször leszel :D jaaj köszi :$ neked legalább van kedvenced xd szia ;*
gumicukor:*: köszönöm, hogy nem haragszol, és sajnálom, hogy csalódást okoztam :( örülök, hogy egész eddig velem voltatok :D köszi! :33 siettem, csak az a sok kibaszott házi :/ (elnézést xd) pusza:*  

*Emily*
Mikor oldalra néztem csak annyit láttam, hogy Louis és Amanda nagyban falják egymást.. megböktem Tony vállát, aki szintén odanézett, így rálátást nyert arra, amire én eddig.
-Ezt nem hiszem el.. - suttogtam. Ekkor Tony megragadta a kezem és közelebb húzott magához. -Mit csinálsz? - kérdeztem, amivel sikeresen zavarba hoztam.
-Hát szóval... ha ők is.. mi is.. esetleg.. - dadogott. Tudtam, hogy csak a pia és a harag beszél belőle. Oldalra néztem, Louis pedig már erre kapta tekintetét, így megcsókoltam Tonyt.

Csókunk kicsit durvábbra sikerült mint terveztük, ugyanis hosszú percekig elnyúlt, Tony pedig a falnak szorított, és úgy csókolt tovább. Igaz, ami igaz, de élveztem...
-Húúúú... - váltak el ajkaink, és Tony csak ennyit tudott kinyögni.
-És még egy húúúú... - suttogtam kacagva. 
-Ti meg mi a francot csináltok? - jött oda Louis, túlharsogva a zenét, így pár körülöttünk lévő ember felénk kapta a figyelmét.
-Pont azt, amit ti az előbb! - kiáltottam rá, majd a szobámba futottam. Sírva csaptam be magam mögött a szobaajtómat és lerogytam a földre.
-Nem szabad sírnom.. - suttogtam a semmibe, hiszen mostanában elég sokat sírok.
-Nyisd ki kérlek! - hallottam egy hangot a küszöb másik feléről, amit ezer közül is felismernék.
-Soha... takarodj innen Louis! - kiáltottam el magam. Már csak annyit hallottam, hogy Louis erősen a falba vágja a kezét.
******************
Mikor kicsit megnyugodtam, úgy döntöttem kimegyek. A lépcsőfordulónál meghallottam Lou hangját, így megálltam és tudom, hogy nem szép dolog, de hallgatózni kezdtem.
-Ezt most muszáj volt Amanda? - rivallt a lányra.
-Te is benne voltál.. - suttogta és amennyire láttam Louishoz simult.
-A pia beszélt belőlem.. most vesztettem el életem szerelmét.. - mormolta. Amanda közelebb lépett hozzá és megint megcsókolta. Louis láthatóan élvezte a dolgot, mert a falnak taszította a lányt. Lebaktattam a lépcsőn, majd mellettük megállva köhögni kezdtem, mire szétrobbantak.
-Ez a tied Louis! - nyomtam a kezébe az aranygyűrűt, amit útközben húztam le az ujjamról, és távoztam.
-De Emily... - kiáltott utánam, de nem hallgattam rá. Kiléptem a ház ajtaján és sétálni kezdtem, hajnali 4 körül... normális vagyok. Végül egy hatalmas panelház tetején kötöttem ki, és onnan csodáltam a várost, míg fel nem jött a nap.

Reggel 7 körül hazamentem és Louis már az ajtóban egy szenvedő arccal várt.
-Miért nem mentél haza? - szegeztem neki a kérdésemet.
-Meg akartalak várni. Kérlek beszéljük meg... - fogta meg a kezem, amit egyből elrántottam.
-Nincs értelme... - válaszoltam és az emeletre mentem, majd kezembe vettem a közepes méretű bőröndömet.
-Te meg mit csinálsz? - kérdezte félve.
-Doncasterbe megyek, kicsit egyedül akarok most lenni! - mondtam és pakolni kezdtem, amit Louis végig bámult. -Hol van Tony? - kérdeztem, mikor végeztem.
-A szobájába, de Emily.. - kezdte, de a bőröndömmel együtt Tony szobájába mentem.
-Én egy kicsit elmegyek Doncasterbe.. majd hazajövök, útközben pedig felhívom anyuékat. - tájékoztattam, majd menni is akartam, de utánam szólt.
-Várj! Kérlek béküljetek ki.. - hajtotta le a fejét.
-Nem tudom Tony.. - suttogtam.
-De az a csók kettőnk között.. - folytatta volna, de visszamentem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót. Leültem vele szembe és a szemébe néztem.
-Figyelj Tony.. olyan vagy nekem, mintha a bátyám lennél. A tegnapi csók úgyis csak az alkohol és a féltékenység miatt volt. Élveztük mindketten, azt nem tagadhatod. - nevettem el magam. -De ne rágd magad ezen.. - öleltem meg.
-Na de menj húgi! - tolt el én pedig kérését teljesítve kimentem. Felvettem egy csizmát és a kabátomat is, majd indulni készültem, de Louis utamat állta.
-Kérhetek egy utolsó dolgot. Most gondolom úgysem látlak egy ideig. - hajtotta le a fejét.
-Kérj, de kicsit tempósabban.. - sóhajtottam.
-Csókolj meg! - kérte.
-Mi? Nem! - kezdtem el egyből tiltakozni, mert tudtam, ha megcsókolom, akkor nem megyek el én innen ma.    
-Félsz, hogy nem tudsz itt hagyni igaz? - kérdezte egy apró mosollyal a szája sarkában.
-Soha.. - motyogtam és elindultam a reptérre. A repülőn felhívtam anyu, aki bár haragudott, de megengedte, hogy kicsit egyedül legyek.
Pár óra múlva leszállt a gépem Doncasterben, én pedig egyből fogtam egy taxit. Elvitettem magam a régi házhoz. Ledobtam a csomagjaimat és körbenéztem a házban. Minden olyan más volt, mégis ugyanolyan. Első utam a szobámba vezetett. Ágyam alól előhúztam egy nagy dobozkát, amit direkt hagytam itt.

Kiborítottam belőle az összes képet, ugyanis ebben csak emlékek voltak. Nézegetni kezdtem őket, a nagy része Louisos volt. Kezembe akadt egy kép, ami egyszer a vidámparkban készült, olyan fotódobozban.

Ekkor tudatosult bennem, hogy otthagytam a szerelmemet, talán több hónapra is. Eltettem a képeket és a ház többi zugát is bejárva, tovább nosztalgiáztam.
*1 hónappal később*
Már nagyon hiányoztak az otthoniak, de nem akartam visszamenni Londonba... mintha csak menekülnék a múltam elől. Épp egy csöpögős filmet néztem, mikor megcsörrent a telefonom. A képernyőre néztem, ahol Louis neve és mosolygós képe állt. Akaratlanul is elmosolyodtam, de nagyon kíváncsi is voltam, így felvettem.
-Igen? - szóltam bele bizonytalanul.
-Szia Emily.. ne haragudj, hogy zavarlak. - szólalt meg reggeli, rekedtes hangján.
-Nem zavarsz. - próbáltam egy vidám hangot magamra erőltetni. Rettentően hiányzott..
-Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy holnap nincs-e kedved velem ebédelni? Lesz egy koncertünk Doncasterben, és szeretnék a családommal otthon maradni pár napot! - mondta és éreztem a hangjában, hogy alig bírja ki mosolygás nélkül.  
-Felőlem... de most le kell tennem. Majd találkozunk, szia Louis! - válaszoltam és gyorsan letettem. Nem is hiszem el, hogy igent mondtam... féltem a szemébe nézni amiatt, amit csináltam.

*Louis*
-Na mit mondott? - kérdezte egyből Harry, mikor letettem a telefont.
-Azt mondta, hogy neki jó. - mosolyogtam, majd kicsit komorabb lett a képem, mert belegondoltam, hogyan váltunk el 1 hónappal ezelőtt.
-Hiányzik, igaz? - kérdezte aggódva Liam.
-Persze, hogy hiányzik.. - suttogtam halkan.
*******************
Másnap reggel a srácokkal már korán a repülőtéren voltunk, és elindultunk Doncasterbe. Odaérve egyből az arénába mentünk, ahol rengeteg rajongó várt minket. Megint egy remek koncertet adtunk, remek Directionereknek.
-Köszi, hogy itt voltatok srácok, remélem még találkozunk! - kiabált a mikrofonba Niall, és mintha ez lett volna a végszó, lementünk a színpadról.
-Srácok én most nagyon parázok.. - járkáltam fel s alá az öltözőben.
-Nyugi Louis.. csak öltözz át és menj el érte. Biztos, hogy kibékültök! - biztatott Zayn, a többiek pedig rábólintottak.
-Köszönöm fiúk! - mondtam, majd egy hatalmas csapat ölelésben kötöttünk ki. Felöltöztem és egyből Emilyék régi háza felé vettem az irányt. Becsengettem és pár másodperc múlva egy köntösben nyitott ajtót.
-Ne haragudj, de még nem volt időm felöltözni... - sütötte le a szemét és elállt az ajtó előle. Nyeltem egy nagyot és beléptem az ajtón.
-Nem baj, de most siess! - mosolyogtam rá, mire felment a szobájába és pár pillanat múlva visszatért.

68. fejezet - rossz buli..

Hali! :33 Nagyon szépen köszönöm a 7 komit :) Látom ha kérem a komihatárt, akkor nem igazán kapom meg, ha nem kérem, akkor meg sokat komiztok :D xdd akkor most nem mondom, hogy 5 komi után hozom, csak komizzatok! :) a blogokat is mindenkinek köszönöm, sokat el is olvastam közülük *-*

Pal Bianka: köszi :$ és köszi, de nagyon jó olvasni, hogy ennyi embernek tetszik<3 nem lesz annyi, 75 lesz, de ezt majd a végén....
Netti: ÚGY HIÁNYOZTÁÁÁL<3 hali! :33 köszi :* értem én, és elég sok szinonimát találtál a 'jó' szó kifejezésére xdd régen kamoztunk:( köszikeee :) a 'The new legends"-et én is olvastam :D csak ritkán tesz ki részt, ezért már nem :( köszi neked is, hogy linkeltél ;* pussz:*
gumicukor:*: köszi, de a Dark-ot nem olvasom, és nem is szeretném. Elhiszem, hogy jó, de nem vagyok kiéhezve semmilyen perverz dologra, ugyanis 13 éves vagyok, és erre semmi szükségem.. elnézést, ha megbántottam ezzel az egyik blogod... köszi :$ mint mondtam, 13 :D de csak egy hete xdd siettem:*
gumicukor:*: még egyszer xd köszi :)
Óffi07: semmi gond, de te is hiányoztál <3 örülök, hogy vannak visszatérő komizóim :) ezt a blogot azt hiszem a jövő héten befejezem, de az írást semmiképpen :) siettem <3 ;*
G. Tekla: ááááááááááááááááá köszi ^^ köszi ezt is :D remélem megérte várni :$ :) örülök neki, az már a második blogja a barátnőmnek, de ez jobb *-* juuj, amit tegnap fejezett be a Bri azt én is olvastam :) és hihetetlen jó volt, nekem az volt a kedvenc blogom kár, hogy halállal végződött :/ na puszi:* 
I&#39;m special, I&#39;m left-handed: köszi :) remélem neked is megérte egy kis időt várnod ;) és köszi :D akkor miért linkelted be? xd amúgy elolvastam mindet :) úúú tudtad, hogy eszméletlen jól írsz? *-*  
Barbara Pistai: köszi *-* sajnálom, hogy szomorú vagy, de igen, amint ennek a blognak vége, a következő már el is kezdődik :$ köszi :) nekem is tetszik ez a blog, valamikor olvastam még kicsit régebben, de tényleg jó :)  

*Emily*
Imádom a havat. Fogalmam sincs miért... talán mert olyan csodálatosan néz ki? Vagy mert hideg? Nem... nem tudom. Kiskoromban rengeteg időt töltöttem kint a hidegben, mikor hó volt. Talán még sötétedéskor is az utcákon csatangoltam a barátnőimmel.
-Kicsim! Baj van? - kelt fel Louis is. Odasétált az ablakhoz, amin én kinéztem és bámultam a lehulló hópelyheket.
-Annyira szép... - suttogtam és ekkor két meleg kezet éreztem a derekamon.
-Pont, mint te! - mormolta a fülembe, majd magával szembe fordított. -Miért szereted te ennyire a havat? - kérdezte mosolyogva és a szemebe lógó tincset a fülem mögé tűrte.
-Nem tudom... csak szeretem. - nevettem el magam.
-Én téged szeretlek! - vett az ölébe, majd az ágyra dobott.
-Ez fájt te bugyuta! - kiabáltam utána nevetve, mert ő ekkor már kiment. Vártam pár percet, de még mindig nem jött vissza. Kiindultam a nappaliba, de sehol sem találtam. -Louis, ez nem jó vicc.. - néztem szét még egyszer. Ekkor a mellettem lévő szekrényből kiugrott Louis, mire egy hatalmasat sikítottam. -Te idióta! - rivalltam rá, mire csak elvigyorodott. Az ölébe vett és leült velem a kanapéra.
-Miért is vagyok én idióta? - kérdezte egy huncut mosollyal.
-Megijesztettél! - suttogtam és mellkasába fúrtam a fejem. Ekkor lejött Tony és az a lány, akivel tegnap hazajött.
-Húgi! - ölelt meg Tony.
-Sziasztok. - mosolyogtam.
-Louis, Emily... ő itt a barátnőm, Amanda! - mutatta be nekünk a jövevényt.
-Hello! - köszöntünk egyszerre Louval. Együtt megreggeliztünk és barátommal a szobába vettük az irányt.
-Mit csinálunk ma? - ugrottam az ágyamra. Louis befeküdt mellém és átölelt.
-Mennem kell egy koncertre. - mondta. Kimásztam mellőle és a fürdőbe mentem. Megmosakodtam és átöltöztem. Mikor kiértem már Louis is fel volt öltözve. -Ne haragudj rám...
-Hagyjuk Louis! - intettem csendre, mielőtt megint elkezdené a szokásos szövegét, miszerint "ez a munkája...".
-De tudod, hogy az összes szabadidőmet veled töltöm... - jött közelebb.
-Tudom.. - mondtam és a telefonomhoz lépkedtem. Bepötyögtem egy üzenetet Madisonnak, majd elküldtem.

"Régen találkoztunk.. nincs kedved egy kis vásárláshoz? :)
Emi"

Perceken belül megérkezett a válasz, ami nem volt valami kecsegtető.

"Nee haragudj, de nagyon rosszul érzem magam... ha gondolod gyere át és elmondom
Mad"

Értetlenül meredtem a képernyőre... vajon mi a baja, amin még Brice sem tud segíteni? Gondolkodásomat Louis zavarta meg.
-Kicsim.. ne légy már ilyen! - ölelt át hátulról.
-Mégis milyen? - fordultam felé.
-Ne durcizz.. nem lesz jobb!
-Nem durcizok... - suttogtam. -Na menj, mert elkésel! - öleltem meg. Elköszöntünk egymástól és Louis már el is ment. Összepakoltam pár fontosabb cuccot egy táskába és lebaktattam a nappaliba. Tony és Amanda a kanapén falták egymást, de mikor megszólaltam bombaként robbantak el a másiktól.
-Bocsi srácok, de gondoltam szólok, hogy elmentem. Sziasztok! - hadartam és kiléptem az ajtón. Egyből barátnőmhöz vettem az irányt.

*Louis*
Miután kiléptem barátnőmék házának ajtaján, egyből beültem a kocsiba, és a srácokkal közös házunkba mentem.
-Megjöttem gyerekek! - kiáltottam be.
-Szia Louis! - köszönt Liam. -Srácok gyertek, itt van Lou! - kiáltott az emeletre, ahonnan percek múlva a srácok jöttek le. Mindenki gyorsan átöltözött és mentünk az arénába, ahol a koncert lesz.
-Lux! - vettem az ölembe mosolyogva a kislányt, mikor beértünk az öltözőbe, ahol Lux és Lou vártak.
-Öltözzetek fiúk, mert 5 percen belül színpadon kell lennetek! - tapsolt kettőt a stylistunk, mire sietősen teljesítettük kérését. 5 percen belül már valóban a színpadon voltunk és énekeltük a Little Things-et, majd sorba a Take Me Home dalait.
*******************
-Srácooooooooook! - kiáltott be Paul az öltözőbe, mire mind az öten kimentünk. Elmondta a szokásos "remek volt skacok" szöveget, majd hazaengedett minket. Hazaérve lehuppantam a tv elé a srácokkal egyetemben, mikor megcsörrent a telefonom.
-Szia Louis! - köszönt a készülékbe Em, kicsit nyúzottan.
-Szia.. baj van drágám? - kérdeztem aggódva.
-Nem... vagyis nem velem. Csak azt akartam mondani, hogy gyertek át kicsit később, mert bulit csapunk. - mondta vidáman.
-Rendben, akkor készülünk. - válaszoltam és egy köszönés után kinyomtam a telefont. A fiúkkal közöltem a tényállást, akik egyből elindultak átöltözni, ahogy én is. Fél óra múlva már Emnél voltunk, és egy nagy bulinak néztünk elébe...

*Emily*
Percek alatt Madisonhoz értem, majd már kopogás nélkül nyitottam be a szobájába, miután kisöccse kinyitotta nekem a bejárati ajtót.
-Szia Madi! - köszöntem és leültem mellé az ágyra. Tisztán látszott rajta, hogy valami nincs rendben vele.
-Szia...
-Na mesélj.. mi a baj? - kérdeztem és végig simítottam a kezén.
-Brice elment... - suttogta, de nem értettem semmit.
-De hova? És miért? - értetlenkedtem, hiszen nekem az utóbbi időben barátom semmit nem mesélt.
-Nem is mondta? Felvették Amerikában egy fősulira... most kezdődött a tanév. - válaszolt szomorúan.
-Biztos kibírjátok. - öleltem mosolyogva magamhoz.
-Szakítottunk már! - nyúlt el az ágyon. Befeküdtem mellé és csendben nyugtattam. Egy szót sem kellett szólnom, éreztem, hogy csupán a közelségemmel nyugtatom.
-Tartsunk egy bulit! - vetettem fel ötletem pár perc múlva. Madison nagy nehezen belement, így elmentünk vásárolni. Louis kedvéért vettem egy nagyon szexi, testhez simuló mini szoknyát. A plázából az út hozzánk vezetett, majd otthon Tonyékat is rábeszéltük a bulira és Louist is felhívtam. Miután vele is lebeszéltük a dolgokat, gyorsan felhívtunk még pár embert és átöltöztünk.
*****************
A buli már nagyban tombolt, mikor csengettek. Én mentem ajtót nyitni, ahol az 5 fiú állt velem szemben. Köszöntöttem őket, majd Louist kivéve beljebb mentek.
-Hiányoztál! - ölelt át és hatalmas csókban forrtunk össze. Pár pillanat múlva Louis a szoknyám széléhez nyúlt, mire belemosolyodtam csókunkba, így elváltak ajkaink.
-Tetszik? - fordultam meg a tengelyem körül, célozva az új ruhámra.
-Nagyon szexi.. - harapta be alsó ajkát, majd megint megcsókolt.
-Azt hiszem iszom valamit! - mondtam és elindultam a konyhába, ő pedig jött utánam.
-Formás popsik! - mosolyodott el kacéran, tekintetét pedig még mindig említett testrészemen éreztem, amibe közelebb jövet belemarkolt.
-Mások is vannak ám itt. - kuncogtam türelmetlenkedésén és kezeimet mellkasára helyeztem.
-Nem érdekel... - nevetett fel. - Táncolunk? - kérdezte, mire bólintottam és táncolni mentünk.
*****************
Kicsit sokat ittunk és valahol elhagytam Louist, ugyanis feljöttem átöltözni, mert barátom leöntött konyakkal. Mikor lementem összefutottam Madisonnal és Tonyval is. Madison elment innivalót hozni mind a hármunknak, addig mi Tonyval táncoltunk. Oldalra fordítottam a fejem, ahol olyat láttam, amit nem akartam. Tony is odakapta a tekintetét és szerintem ő is annyira meglepődött és haragudott, mint én...

Na hát akkor így a végére.. szerintem észrevettétek már, hogy engem nagyon érdekelnek mások véleményei, és a kritika rosszul esik. Sajnos még akkor is, ha jogos. Üzenetet kaptam facebook-on, hogy az illető olvassa a blogom. A történet nagyon tetszik neki, de azt mondta nem igazán tudok írni. Kicsit beszélgettünk és rádöbbentem: igaza van. A következő blogot elkezdtem majd, de abban más stílusban fogok írni, például több lesz a leírás. Ennek a blognak viszont a körülbelül hétfőn lesz vége (ha mindennap hozok részt, akkor hétfőn). Nagyon sajnálom, de kérlek ne haragudjatok rám. Búcsúzni nem szeretnék, hiszen az új blogomon találkozunk :D Na ennyi voltam mára, puszi:*
UI.: meg tudná nekem mondani valaki, hogy hogyan tudok adni egy blog írójának díjat? :) előre is köszi :D    

67. fejezet - fiatalság bolondság

Megjöttem... nem valami boldogan, de megjöttem. 2 okból vagyok szomorú. Az egyik, hogy nem lett meg az 5 komi:( A másik pedig, hogy emlékeztek, amikor szavaztatok? A blog 75 részes lesz, ami hamarosan itt van. Pontosan ezzel együtt 9 rész, ami szerintem nem több 2 hétnél... majd meglátjuk mi lesz :) Még az is lehet, hogy nem lesz kedvem befejezni olyan korán, és még itt boldogítalak titeket egy kis ideig. 

Barbara Pistai: elhiszem, én is *-* köszi, siettem ahogy tudtam :D
gumicukor:*: köszi :* semmi gond, ne kérjetek ilyenkor bocsánatot! :) én akkor örülök, amikor komiztok és nem számít, ha néha nem :) hidd el, én is *.* siettem :D
Pal Bianka: köszi :$ oksi, akkor jó :) gyors voltam, mint a szél *-* xdd
G. Tekla: köszi :) hát a 3 személyt perceken belül megtudhatod :D siettem:* az szar, nekem olyan sokszor van xdd SIETTEM *-* xd és az ááááááááááááááááááááááááá kimaradt :p :) ui.: láttam olvasod a legjobb barátnőm blogját :D Amily Wenson-nak hívják a főszereplőt, biztos eszedbe jut :) 
Barbara Pistai: nem, nem ér de nem fontos. Nagyon örülök neki, hogy neked ennyire fontos az új rész *.*

*Emily*
Amikor beléptem a házba egyből megláttam azt a személyt, akit az utóbbi időben kezdtem elfelejteni. Az ajtón belépve aput tekintettem meg, és persze Christinet is. Hogy ki volt a harmadik személy? Természetesen a kisbaba. Apu és a barátnője kislánya.
-Kicsim! - ölelt szorosan magához apu. Nagyon hiányzott, visszaöleltem.. nem tudom miért de ölelésünk közben apró könnycseppek folytak ki a szememből. Elhagyott engem...
-Mit kerestek itt? - toltam el végül magamtól.
-Meglátogatni jöttem téged. És arra gondoltam, eljöhetnél velem egy kicsit Amerikába. - válaszolt szaggatottan, mert kezemen meglátta a gyűrűt. -Te feleségül mész egy ilyen fiúhoz? - kérdezte halkan.
-Hogy érted, hogy egy ilyen fiúhoz? És semmi közöd hozzá. Elhagytál, már nem vagy az apám. - üvöltöttem és a szobámba rohantam.
-Kicsim várj meg.. - jött utánam Louis, majd együtt mentünk be a szobámba.

-Nem akarom többet látni! - csaptam be magam után az ajtót, és a földre rogyva sírni kezdtem.
-Ne haragudj apukádra... - ölelt át Lou.
-De most sértett meg téged.. ez kicsit sem bánt? - simítottam végig kicsit borostás arcán.
-Mit számít, ha te szeretsz. - mosolygott és hosszan megcsókolt.
****************
Egy kis idő után megnyugodtam, így Louissal amellett döntöttünk, hogy visszamegyünk. Apuék még mindig a nappaliban ültek, és valamin nagyon nevettek. Peter szerencsére nem volt itthon, szerintem balhé is lett volna belőle.
-Ne haragudj! - állt fel az asztaltól apu, mikor meglátott.
-Semmi gond. És nem, nem megyek hozzá Louishoz. - válaszoltam egy apró mosollyal.
-Még.. - ölelte át a derekam barátom. Fel sem tudtam fogni, hogyan lehet ilyen nyugodt, mikor édesapám bármelyik pillanatban robbanhat.
-Akkor mi az a gyűrű? - kérdezte kicsit ingerülten.
-Egy jelkép.. - suttogta Lou. Apu csak bólintott. Leültünk beszélgetni, majd apuék nem sokára elmentek.

*Louis, pár hónappal később*
Ma van tél első napja. Hihetetlen, hogy a hónapok mostanában milyen gyorsan teltek. Emily anyukája és Peter egy téli kikapcsolódásra mentek, így pár napra Emilyhez költöztem. Éppen ébredeztem, mikor barátnőm hangosan felsikított.
-Louis.. esik a hó! - húzta el a függönyt.

A fény behatolt az eddig sötét szobába, ami bántotta szemem, ezért egyből becsuktam azt.
-Ne ordibálj Em! - jött be a fejét fogva Tony.
-De esik a hó! - ugrándozott örömében. Nem értettem nagy lelkesedését a hó iránt, de nem is zavart, mert irtó aranyos volt.
****************
-Tegyél le! - ütögette Emily Tony vállát. Úgy döntöttünk, kimegyünk egy kicsit, hiszen csodaszép látványt nyújtott a táj.

Tony éppen a barátnőmet vette a hátára, amin távolról figyelve nagyot kacagtam.
-Nem foglak hugicám.. - nevette el magát. Mikor Tony már Em fenekét fogta, megelégeltem a látványt és átvettem barátnőmet.
-Megtennéd, hogy nem fogdosod a csajomat? - röhögtem el magam.
-Nem kell nekem Emily! - ment be nevetve a házba. Mi is bementünk és felhívtuk a srácokat, hogy van-e kedvük kijönni. Persze a kis csipet-csapat perceken belül itt is volt.
-Na jó srácok... én leszek Harryvel és Zaynnel! - húztam magam mellé a két fiút.
-Akkor én Niallal és Emilyvel. Ugye? - értetlenkedett Liam, mire elkuncogtam magam és bólintottam. Kezdetét vette a hatalmas hócsata.

*Emily*
Pár perccel később már a fák és bokrok között kellett elbújnom a fiúk hatalmas hógolyói elől, nehogy bármi bajom essen.
-Hmm... megtaláltam a hercegnőmet! - jött oda hozzám Louis, mikor az egyik fa mögött bujkáltam.
-Meg-meg.. - mosolyodtam el.
-Na és mit csinálsz te egy fa mögött? - kérdezte vigyorogva és teljes testével hozzám simult.
-Nem akarok veszíteni Tomlinson! - vágtam hozzá egy kezemben tartogatott golyót, mikor ajkaink már csak pár centire voltak egymástól. Kuncogva futottam el előle, mert futni kezdett utánam. Végül elkapott és belelökött a hóba, majd mellém feküdt.
-Hol vannak a többiek? - kérdeztem nagy levegő vételek között, amit a fáradtság idézett elő.
-Ott! - biccentett a fejével a kis csipet-csapatra, akik éppen egy hóembert formáltak. Megint újra gyermeknek érezhettem magam, ehhez csupán csak a One Direction és sok hó kell. Igaznak tartom a mondást, miszerint "Fiatalság bolondság..." Miután mi is segítettünk megépíteni egy hóembert -aki végül a Kevin (na vajon kinek az ötlete volt?) nevet kapta-, bementünk meginni egy forró csokit, majd egy filmet is megnéztünk. A srácok este hét fele már itt sem voltak, Tony pedig elment itthonról, így kettesben maradtunk. Éppen tv-t néztem, mikor Louis kikapcsolta és leült mellém a kanapéra. Hosszú csókot nyomott az ajkaimra és miután elváltak ajkaink szorosan megölelt.
-Mit szeretnél Louis? - kérdeztem a nyakába nevetve.
-Egy romantikus naphoz, romantikus este dukál. - kacsintott, majd még egyszer megcsókolt és hátradöntött a kanapén. Ingemet kikapcsolva szabadított meg felsőmtől, ahogy én is őt. A következő ruhadarab, ami lekerült róla, a nadrágja volt. Valahogy én kerültem felülre. Medencéjére ültem és megcsókoltam.
-Látom örülsz nekem! - nevettem el magam, mert alsónadrágja kezdett kicsit feszülni rajta. Elmosolyodott, majd fordított helyzetünkön és nyakamat kezdet szívni. Ekkor Tony és egy lány nyitottak be nagyban falva egymást. Mikor felkapták fejüket egyből elfordultak.
-Bocsi húgi! - nevette el magát Tony. Gyorsan magamra kaptam a felsőmet és Louissal együtt a szobámba mentem.
-Elmegyek fürdeni. Jössz velem? - kérdezte mosolyogva barátom.
-Megyek! - válaszoltam és a kezembe vettem az egyik pizsamámat. Hamar lefürödtünk és már aludtunk is.

Kérlek linkelje be nekem mindenki -aki természetesen szeretne is komit írni- a kedvenc blogját. Lehet az több is, csak nagyon nagy kedvem van most olvasni! PLS MINDENKI! :D na puszi ;*

66. fejezet - csak egy jelkép...

Hello! :D na egy kicsit előbb tudtam hozni, mint terveztem.. és ha meglesz az 5 komi, akkor már hozom is a következő fejezetet, mert az is meg van írva :D na puszi:*

válaszok az előző fejezethez:
Pal Bianka: jaaj ne légy ideges :/ és nem baj, majd legközelebb :) köszi, itt is van :)
I&#39;m special, I&#39;m left-handed: istenem de zizi vagy :'D xd és nem, nem a nagypapa régi tőre, amitől elhalálozott :o xd de megbeszélték, kukkantsd meg! ;* ui.: semmi baj, hogy nincs ékezet :D és olvastad már a blogom, mert az utolsó részhez komiztál is pár napja, de azért itt van: www.loveisfriendship45.blogspot.hu
G. Tekla: ááááááááááááá (nem baj, nekem is:D) köszi :$ és semmi baj, én is mindig hülye vagyok <3 mihez? xd nem írtam, hogy megkéri a kezét :pp nem lett veszekedés :) siettem, ahogy tudtam *-* ;*
Barbara Pistai: köszi :$ és én is szingli vagyok nyugi :) és örülök, hogy bearanyoztam a szerdádat :D
Lia: ááááááááááá elhiszeeeeeeeeeeeem, hooooooooogy megbuggyantááááááááál xd <3 de azért köszi :*  

válaszok az előzeteshez:
Pal Bianka: majd most megtudod :) és persze, hogy rövid, hiszen csak egy előzetes xd és szerintem te félre értettél :) amit itt olvastatok, az benne lesz a mostani részben :D na majd meglátod puszi :*
G. Tekla: jaaj mit csináltál te rossz kislány? :$ xd de amúgy semmi gond :) siettem :)
Barbara Pistai: siettem :*

*Emily*
Nagyon megijedtem... hogy miért? Őszintén nem gondoltam, hogy Louis ennyire felelőtlen. Persze a nyakába borulva mondtam volna neki igent, ha megkéri a kezem, de ez korai.
-Louis én.. - kezdtem, de közbe vágott.
-Ez nem az, amire gondolsz! - kuncogott, majd előhúzta az egész dobozt. -Csak figyelj rám! - kérte, én pedig bólintottam. -Mikor először megláttalak megtetszettél. Aztán szépen lassan barátok lettünk, majd halálosan beléd szerettem. És amikor megtudtam, hogy te is szeretsz, komolyan mondom, akkor volt életem legszebb napja. Rengeteget veszekedtünk.. sőt talán többet, mint bárki! - itt egy aprót nevetett és a dobozkát nézte, amiben még mindig nem tudtam mi volt. -De én teljes szívemből szeretlek! - fordult felém, majd tarkómnál közelebb húzva megcsókolt.
-Én is szeretlek Louis! - öleltem át.
-És igen, ez egy gyűrű! - nyitotta ki előttem a dobozt, amiben egy csodálatos aranygyűrű díszelgett. -De nem vagyok felelőtlen, nem kérem meg a kezed. Ne érts félre! Én bármelyik pillanatban elvennélek, de ez nem a megfelelő alkalom. Ez a gyűrű, - vette ki a dobozból és az ujjamra húzta, majd folytatta. -ez csak egy jelkép! - majd a saját ujjára is felhúzott egyet. Jobban szemügyre vettem a gyűrűt, amire egy "Love you" szöveg volt gravíroztatva.
-Köszönöm Louis.. - suttogtam, mire csak elmosolyodott és felállt. Mellé álltam és megfogtam a kezét. Szembe fordultam vele.
-Veled fogom leélni az egész életemet! - suttogta a számba és egy hosszú csókot adott, de elfordultam.
-Nem akarom, hogy elkötelezd magad! Te még egy gyerek vagy Louis... és örökre is az maradsz. - válaszoltam egy keserédes mosollyal.
-Melletted nőttem fel. Melletted tanultam meg, hogyan kell igazán szeretni. És te vagy életem szerelme. Nem azért kötelezem el magam, mert ez most vicces. Hanem, mert szeretlek. Nagyon.. - karolt át hátulról és nyomott egy puszit a fejem búbjára. Hiába, még most is nagyon kicsi vagyok hozzá képest. Felé fordultam és szorosan magamhoz öleltem, miközben vállára tett kezemen néztem a csillogó aranygyűrűt.

****************
-Tegyél már leeeeeeeeeeeeeee! - kiáltottam el magam, mikor Louis a kocsiból kiszállva, a hátán futott a házuk kapujáig.
-Sohaaa! - válaszolt 'ördögi' hangon. Ekkor a bejárati ajtóhoz értünk, ami kifele nyílik és pont kijött rajta Lottie, így hátraestünk.
-Szerencsétlenek! - röhögte el magát, Louis pedig követte a példáját, én azonban nem. A fejem iszonyatosan fájt, amit ők észrevéve befejezték a nevetést.
-Kicsim ugye jól vagy? - vett az ölébe megint és bevitt a házba.
-Persze, csak nagyon fáj a fejem. Lepihenhetek kicsit? - kérdeztem a fájó testrészemet fogva. Louis bólintott és a szobájába vezetett.

*Louis*
Felmentünk Emilyvel az emeletre, majd ő befeküdt az ágyamba. Odamásztam mellé és átöleltem a derekát.
-Lemehetsz.. - suttogta halkan.
-Megvárom, míg elalszol. - mosolyodtam el, mire ő heves szuszogásba kezdett. Percek elteltével egyre lassabban vette a levegőt és teste is nehezedett, egyszóval elaludt. Óvatosan kimásztam mellőle és lementem a nappaliba, ahol anyu tv-zett.
-Szia Boo Bear! - köszöntött, mikor leültem mellé a kanapéra. -Na odaadtad neki a gyűrűt? - kérdezte mosolyogva, majd kikapcsolta a televíziót.
-Igen... - válaszoltam sejtelmesen.
-Örülök, hogy ez a lány segített abban, hogy benőjön a fejed lágya. - simított végig a hátamon anyukám. Hiába, mindig is ő lesz nekem a legfontosabb.
-Ha már Eleanorral nem sikerült! - válaszoltam kuncogva, amin anyu felnevetett.
-Megköszönöm majd Emilynek, hogy felnőttet nevelt belőled, ha már nekem nem sikerült. Tényleg hol van? - érdeklődött aggódva.
-Elestünk, amikor hazaértünk és beütötte a fejét. - mondtam. -Nyugi, csak pihen... - tettem a végégre, mikor elkomorodott a képe.
-Rendben. Csinálok vacsorát, mikor mentek haza? - állt fel és a konyha felé indult.
-Holnap reggeli után megyünk is, mert lesz egy koncertünk Londonban délután. - mondtam, és anyukámat ott hagyva visszamentem Emilyhez, aki már ébren volt.
-Sokat aludtál. - nevettem el magam. Em felém fordult egy kis füzettel a kezében, és valamin nagyon vigyorgott. Kicsit közelebb mentem hozzá és láttam, hogy a 'naplóm' van a kezében. -Azt ne olvasgasd! - vettem ki a kezéből.
-Aranyos, hogy egy fiú ír naplót. Kicsit összeszorult a szívem, mikor láttam az Eleanoros feljegyzéseket, de amikor megláttam, hogy rólam mit rejtenek azok a lapok... szeretlek Louis! - ölelt meg.
-Én is! - válaszoltam mosolyogva.

*Emily*
Mikor Louis halkan kiment a szobából én felébredtem. Nem akartam utána szólni, inkább körülnéztem a szobájában. Igazi pasi birodalom volt ott. Egy kicsi füzetet találtam az asztalán. Csak a kíváncsiság hajtott, így kinyitottam a füzetkét, ami tulajdonképpen egy napló volt.

Elkezdtem benne olvasni a jegyzeteket.
"Ma megismerkedtem egy nagyon szép lánnyal, a neve Eleanor Calder. Modell és egyben Directioner is, ami jó pont. Harry egyik régi ismerőse, ezért ő mutatott be neki. Még bármi kisülhet ebből..." - olvastam magamban a sorokat. Apró sorok, mégis kicsit fájtak. Rengeteg rész volt Elről, ezért egy kicsit a végébe fordítottam.
"Húú... hát ma azt hittem álmodok. Ma új szomszédok költöztek hozzánk, egy csodaszép lánnyal együtt. Mikor kinyitottam az ajtót, olyan volt, mintha a meseszép hercegnő csengetne a herceghez. A stílusa laza, kicsit fiús, ez tetszik. A neve azt hiszem Emily.." - nagyot mosolyogtam, ekkor valaki benyitott.
-Sokat aludtál. - nevetett Louis, miután bejött az ajtón. Nem válaszoltam csak rávigyorogtam és odafordítottam a füzetet, amit egyből kitépett a kezemből. -Azt ne olvasdgasd!  
-Aranyos, hogy egy fiú ír naplót. Kicsit összeszorult a szívem, mikor láttam az Eleanoros feljegyzéseket, de amikor megláttam, hogy rólam mit rejtenek azok a lapok... szeretlek Louis! - öleltem meg.
-Én is! - mondta és visszaölelt. Elengedtük egymást, majd közös megegyezés alapján egy filmet néztünk meg. Éppen vége lett, mikor az anyukája szólt, hogy menjünk le enni. Megvacsoráztunk és visszamentünk Lou birodalmába.
-Hadd fürödjek veled! - ölelte át a derekam, miután becsukta az ajtót.
-Legyen neked gyereknap! - húztam végig az ujjamat a mellkasán, mire elmosolyodott és ledobta a felsőjét. Hamar lefürödtünk és már aludtunk is.
Reggel hangos ordibálásra keltem fel.
-Add már vissza Louis! - kiáltotta azt hiszem Lottie.
-Nem kapod meg, amíg nem vonod vissza, hogy gyerekes vagyok! És amúgy meg, ha felkelted a barátnőmet, akkor egyáltalán nem adom vissza! - kiabált ő is. Kikászálódtam az ágyból és a folyosóra mentem, ahol a veszekedés folyt. Louis egy macit tartott a kezében, amit Lottie egy ugrással próbált meg elkapni. Hátulról egyszerűen kivettem Lou kezéből a macit és Lottienak adtam.
-Köszi Emily! - ölelt meg Lott és már itt sem volt. Louis szólásra nyitotta a száját, de közbevágtam.
-Te keltettél fel, nem a húgod. - kacsintottam rá és a szobába mentem. Louis csak elmosolyodott. Átöltöztem, majd megreggeliztünk és egy nagy pakolás, majd búcsúzkodás után a kocsiba ültünk. Másfél óra alatt Londonban voltunk.
-Most nem veszel a hátadra! - szegeztem neki feltételeimet, mikor Louis kinyitotta nekem az ajtót.
-Nem ígérek olyat, amit nem tartok be! - kacsintott, én pedig bent maradtam a kocsiba. -Na jó nem veszlek fel, de szállj már ki! - dőlt neki a kocsi ajtajának egy rossz fiús mosollyal, hihetetlenül aranyos volt.
-De csak a TE kedvedért! - emeltem ki a 'te' szót, majd kiszálltam. Elsétáltunk az ajtóig, majd beléptem, de egy nagy meglepetés és 3 (!!!) váratlan vendég fogadott...