62. fejezet - még egy meglepetés?!

Hali!:3 Na meghoztam a részt :) Bocsi, hogy tegnap nem hoztam, de nem volt időm írni és a komik se lettek meg :/ egy dolgot itt és most szögezzünk le! Én MINDEN OLVASÓMAT ugyanannyira szeretem és imádom, ha komizik. Ezt csak azért, mert már két ember is "megsértődött", hogy valakinek olyat írtam. Ezt nem szerettem volna, tehát remélem mindenki tisztázta. Mindegy... holnap és szombaton -a komiktól függetlenül- megpróbálok hozni részt, mert vasárnap nem tudok, mert ünneplem a családdal a szülinapom ._. De azért szeretném, ha meglenne az 5 komi, szóval komizzatok csak! ;*
ui.: ez a rész nem lett valami izgalmas, de remélem tetszik :)

gumicukor:*(elöző): semmi baj, legalább kicsillagoztad :) hát a sok részt lehet megkapod, de a happy end-et nem biztos.. nem szeretnék azt írni.. majd meglátjuk :D én nem hiszem xdd ui.: jaaj köszi, de Niall-os lesz a kövi blogom, mert Harry-s már van xd www.loveisfriendship45.blogspot.hu ----> befejezett, 45 részes, Harry-s blogom :D ha van kedved olvasd el! na puszi :* 
gumicukor:*(mostani): köszi :$ én is sírtam már a Titanic-on :/ és én is imádom azt a dalt *-* megnéztem és válaszoltam is rá :) siettem és köszi, hogy feliratkoztál olvasónak ;*
Pal Bianka: köszi :$ köszi, örülök, hogy szerinted egyre jobban írok :) hát annyi biztos nem lesz xdd hát bocsi :/ itt van :) és tetszik a smile rohamod ;* xd
Vickiee Révész: köszi *-* hát nem fogok, mert nem éri meg ;) siettem <3 xd
Barbara Pistai: igen deppy end xdd köszi :)
Netti: köszi :D i love it ---> ez olyan McDonlad's-osan hangzott xdd :'D bocsi, nem tudtam, hogy tengeribeteg vagy :/ hát te nagyon hülye vagy :o m3 xdd és köszi, hogy ennyiszer leírtad, hogy imádod :* lenne rá lehetőségem, hogy kiadjam könyvben, de nem lenne semmi értelme :(( jaaaj hát nem baj :) bye! ui.: ezt a komizós dolgot már tisztáztam az elején... 
G. Tekla: nem baj és köszi a sok 'á'-t xdd köszi :$ és ez a fejezet nem valami jó :(


*Emily*
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a nyakamat csókolgatja. Megfordultam és Louis mosolygós tekintetével találtam szembe magam.
-Jó reggelt hercegnő! - nyomott egy puszit az arcomra.
-Neked is kedves béka! - nevettem el magam és megcsókoltam.










-Hmm... most már herceg vagy! - mosolyogtam önelégülten, mire kinyújtatta a nyelvét és kimászott mellőlem az ágyból.
-Mi a terv mára? - érdeklődtem, noha gondoltam, hogy egy "nem tudom" lesz a válasz. Most először tévedtem...
-Hát úgy gondoltam, hogy hazamegyünk átöltözni, aztán elmehetünk reggelizni valahova és van egy egész napos meglepetésem számodra. - vette fel a nadrágját.
-Hűű... mennyi meglepetés! És neked amúgy dolgoznod nem kéne? - kérdeztem.
-Két hét szabadnapot kaptunk, szóval most két kemény hétig a nyakadon fogok lógni... - nevette el magát.
-Klassz! Akkor menjünk. - válaszoltam mosolyogva és én is kiugrottam az ágyból, majd felöltöztem. Nagy nehezen, de kijutottunk a hajóból a mólóra. Louis kocsijába szálltunk és elhajtottunk a tengerpartról. Mosolyogva ültem végig az utat, ugyanis az elmúlt napon gondolkodtam. Több romantikám volt, mint az eddigi 7 hónapomban... hihetetlen.
-Drágám.. min gondolkozol? Megérkeztünk! - simított végig Louis a kezemen.
-Ja... semmin. Gyere, menjünk! - szálltam ki a kocsiból. Megvártam, míg Louis is kiszáll és bementünk a házba.
-Anyu megjöttem! - ordítottam el magam, de csak Tony volt otthon, aki szentségelve jött le a lépcsőn.
-Mit ordibálsz? Tudod te, hogy mennyi idő van? - kérdezte felháborodottan.
-Szerintem pont te vagy az, aki nem tudja. Ugyanis reggel 9 óra van! - nevettem el magam.
-Ja... amúgy sziasztok! - köszönt ő is nevetve.
-Hello! - válaszoltuk egyszerre Louissal.
-Megkérhetlek, hogy vegyél fel valamit, mielőtt a vetélytársammá válsz? - kérdezte nevetve a barátom, célozva ezzel arra, hogy Tony egy alsónadrágban köszöntött minket.
-Ja... aha! - röhögött Tony és az emeletre ment.
-Átöltözök gyorsan és mehetünk! - mondtam és én is követtem a 'bátyám'. Felfutottam a szobába és előkerestem egy szoknyát, majd magamra kaptam, mire valaki benyitott.




















-Na milyen? - pördültem meg a tengelyem körül.
-Csodásan nézel ki! - ölelte át a derekam Louis. -De ismerek valakit, akin jobban mutatna ez a darab! - folytatta mosolyogva.
-Igen? Ki az? - kérdeztem elkeseredetten.
-A neve padló! A te szobád padlója... - nevetett fel és megcsókolt.
-Hmm.... majd talán máskor Tomlinson! - válaszoltam és kiszabadultam karjai közül, majd lementem a nappaliba, ahova Louis is követett. -Tony elmentünk! - kiáltottam fel.
-Oké, sziasztok! - kiabált vissza, mi pedig már itt sem voltunk.

*Louis*
-És hol szeretnél reggelizni? - érdeklődtem, mikor már a kocsiban ültünk.
-McDonald's? - kérdezte felém fordulva.
-Nekem jó! - válaszoltam mosolyogva és a hely felé indultam. Hamar odaértünk és nem is kellett sokat várnunk, mire megkaptuk a rendelt reggelinket.
-Még mindig nem tudhatom meg, hogy mi a meglepetés? - kérdezte nyúzottan Emily, amire válaszolni már nem tudtam, mert odajött két rajongó.
-Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy megzavartunk, de nem kérhetnénk egy aláírást? - érdeklődött félénken egy lány. Mikor meglátta mellettem Emilyt, az arca elkomorult, ahogy a barátnőmé is. Kb egyidősek lehettek, feltételeztem ismerték egymást.
-De persze. - válaszoltam mosolyogva és a papírra firkantottam. -Baj van kicsim? - kérdeztem közben Emilyt.
-Öhmm... nem. Azt hiszem én elmegyek a mosdóba. - állt fel és megindult, de az egyik lány utána szólt.
-Várj Emily! - szólalt meg a lány, mire Em megfordult.
-Mit akarsz? - kérdezte és visszajött.
-Beszélni szeretnék veled... - hajtotta le a fejét.
-Semmi értelme Ashley! Nem velem kellene beszélned, hanem mással. És te is tudod, hogy kivel.. - mondta és elment. Csodálkozva néztem barátnőm után.
-Bocsi lányok, de honnan ismeritek egymást? - kérdeztem értetlenül.
-Majd Emily elmondja, ha szeretné... mi pedig nagyon köszönjük az aláírást Louis. - mondta -azt hiszem- Ashley.
-Szívesen, sziasztok! - köszöntem el. Egy "szia" kíséretében távoztak, mire Emily visszajött. -Elmondod, hogy honnan ismeritek egymást?
-Őőő... hosszú sztori. A lényeg, hogy ő Brice volt barátnője. - válaszolta egy vállrántással.
-És neked ehhez mi közöd? - értetlenkedtem tovább.
-Nem igazán bírom a csajt. És amúgy megcsalta Bricet és emiatt akart velem beszélni. De nem fontos. - mondta és újra enni kezdett. -Ugye nem mászott rád? - kérdezte meg pár perc gondolkodás után.
-Miért mászott volna?
-Mert te vagy a kedvence a bandából és amilyen nagy ribanc, ezt is kinézem belőle. - válaszolta.
-Nem tűnik annak... - gondolkoztam el mosolyogva.
-Louis! - kiáltott el magát Emily és vállba ütött.
-Jól van na! Tudod, hogy szeretlek. - hajoltam át az asztalon és megcsókoltam.

*Emily*
Még kicsit beszélgettünk, majd kifizettük a reggelit és mentünk is ki a gyorsétteremből. Louis beültetett a kocsiba és még mindig nem mondta el, hogy mégis hova akar menni, mert állítása szerint a meglepetések romantikusak és ő szeret az lenni. Nem törődve ezzel továbbra is nyaggattam, hogy mondja el, de azért sem tette meg. Pár perc alatt oda is értünk, és amikor megláttam hova hozott, rájöttem ez lesz életem legszebb napja, főleg ha vele lehetek...