74. fejezet - két szerelmi vallomás..

Hali! :3 bocsi, hogy nem volt rész egy ideje, de nagyon kimerült napjaim vannak mostanában. Részt holnap sem tudok hozni, mert az egyik barátnőmnél alszok. Ne haragudjatok rám kérlek! Na mindegy, nem untatlak titeket a problémáimmal.. xd De a holnapi rész helyett ma egy -szerintem- eseménydús és hosszú résszel jöttem. Azért nekem akkor sem tetszik, szerintem szar rész, de ez egyéni vélemény. Na jó olvasást, és komizzatok! ;*

Barbara Pistai: örülök, hogy meglepődtél *--* és igen, nem akarok már sok veszekedést ebben a pár részben :) köszi :* 
Pal Bianka: érezd is drága! ;* köszönöm.:$ hát nem valami gyorsan hoztam, de siettem :33 az, de még mennyire cuki <3 nem tré :)
Óffi07: örülök neki, hogy megleptelek :* köszönöm :) #büszkevagyokaZsófira xddd siettem, de most nem volt olyan gyors:/
G. Tekla: hát, ha költői, akkor nem válaszolok rá :D úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! :33 köszi :) hát ez most így alakult :$ majd meglátod, mi lesz ;) siettem, ahogy tudtam :) xoxo :*
Netti: elküldte.:$ xd köszi :) siettem vele :D hát majd meglátod, hogy ki fog-e vagy nem *.* xd persze, szerelmi háromszög :''D hát azért azt ne, ennyire nem jó xd nem egy hamar, de hoztam.. szia :* xxx ui.: tudtam, hogy te voltál. de miért lett megváltoztatva? :o
gumicukor:*: Kedves Rebeka! (xd) mert így izgalmas :) és nem akarok senkit megölni, nem vagyok én gyilkos.. kikérem magamnak.. chh xd köszi :$ remélem megérte ilyen sok időt várni :33 nagy nem lesz.. talán! :p siettem *--*

*Harry*
-Szóval? - kérdezte megint Louis, mikor észrevette, valamin nagyon filózok.
-Hát.. azért nem örülnél neki, mert... izé.. öhmm.. - kezdtem gondolkodni.
-Istenem Harry, csak bökd már ki, kibe vagy belezúgva! - lökött oldalba nevetve, de ekkor szerencsére Emily lépett be.
-Ne haragudjatok, de Louis szeretnék elmenni. - dugta be fejét a résnyire nyitott ajtón.
-Kérlek aludj ma itt! - ment oda barátnőjéhez és átölelte.
-Nem tudom.. nem akarok zavarni. - túrt bele Em Louis hajába, de már nem akartam tovább ezt nézni.
-Szerintem nem zavarsz, maradj! - mosolyogtam rá, majd kimentem a szobából. Nagyon szeretem Louist, de fáj nézni, ahogy mindig enyelegnek. Kiléptem a bejárati ajtón és a hideg kora tavaszi -inkább késő téli- szél csapta meg az arcom. Sétálni kezdtem, végül a Hyde Parkban kötöttem ki. Leültem egy padra és gondolkozni kezdtem. Hogy mondhatnám el ezt az egészet Emilynek, miközben ott van Louis is? Képtelen lennék belerondítani az életükbe azzal, hogy "Bocsi srácok, de nekem is Emily jön be...". Vicces lenne... gondolkozásomat a telefonom csörgése zavarta meg.
-Harry, miért rohantál úgy el? - szólt bele Emily szépen csengő hangja, mikor felvettem.
-Neked is szia.. - nevettem fel.
-Ne haragudj, csak aggódtam érted.. - válaszolt ő is nevetve.
-De még mindig nem köszöntél! - erősködtem.
-Szia, na! - röhögött bele a telefonba. -Szóval miért rohantál el?
-Gondolkozok.. nem tudom mit csináljak! - hajtottam le a hangom.
-Hol vagy? - kérdezte.
-Hyde Park bejáratától nem messze. Mié.. - kérdeztem volna tovább, de közbevágott.
-Várj meg ott! - mondta és egyből kinyomta a telefont. Furcsán néztem, de ezt az egészet egy esélyként fogtam fel, talán itt az idő elmondani neki mindent.

*Emily*
-Fiúk én elmegyek kicsit, majd jövök! - szaladtam ki az ajtón, nehogy Louis utánam jöjjön. Egyből a Hyde Park felé indultam. Fogalmam sem volt, min is akar Hazza gondolkozni, de segíteni szerettem volna neki.
-Harry! - intettem oda neki, mikor megláttam.
-Szia Em. - köszönt vissza. Leültem mellé és kíváncsi tekintettel fordultam felé.
-Mi van? - vonta fel a szemöldökét.
-Min gondolkozol? - kérdeztem és előre fordultam. Kezeimet a zsebembe tettem és üveges tekintettel néztem előre.
-Tényleg érdekel? - fordult felém, mire én is odakaptam tekintetem.
-Komolyan.. - mosolyogtam.
-Hát azon..., hogy szerinted.. izé. - kezdett el dadogni.
-Mondd már! - sürgettem. Ekkor megláttam Louis közeledő alakját, aki egyenesen felénk tartott. Megvárta, míg Louis ideér, majd egy szó nélkül leül mellénk.
-Azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e a lánynak, hogy bele vagyok zúgva, mikor barátja van. És a barátja nem más, mint az egyik legjobb barátom, és nem akarom tönkre tenni az életüket azzal, hogy odaállok és azt mondom, hogy "héé, nekem is a csajod jön be..". - hadarta el, mire Louisnak és nekem is kikerekedtek a szemeim. Harry felállt és elsétált.
-Ugye tudod, hogy te vagy az a lány? - suttogott Louis. A felismerés villámként csapott belém, és Harry után futottam.
-Várj máááár! - kiabáltam utána, mire megfordult.
-Mire? - kérdezte értetlenül.
-Rám.. - mosolyogtam, mikor odaértem. Megöleltem és nem mondtam semmit... azt hiszem nem is kellett.
-Én nagyon sajnálom... nem akarom tönkretenni a kapcsolatotokat. - tolt el magától. Louis megint ekkor ért ide, de ezt nem vettem észre, hiszem háttal álltam neki.
-Tudod mi fogja majd tökre tenni a kapcsolatunkat? - kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét.
-A halál.. - mondtuk egyszerre Louissal. (ez még fontos lesz a történet végén... ~szerk. megjegyzés) Megfordultam és barátom nyakába ugrottam.

*Louis*
Pár pillanat elteltével eltoltam magamtól Emet, mert tudtam, ez Harrynek nem jó.
-Ne haragudj Harry... - mentem oda barátomhoz.
-Te ne haragudj, soha nem venném el tőled Emilyt. - mosolygott. Pár perc séta után visszamentünk a Direction házba.
****************
-Akkor itt alszol ma? - kérdeztem mosolyogva Emilyt, mikor a szobámban voltunk, vacsora után.
-Persze.. - huppant le az ágyamra.
-És mit tervezel? - feküdtem le mosolyogva mellé, majd pólóját felhúzva apró puszit nyomtam a hasára.
-Nem vagyok terhes! - nevetett fel. -Amúgy.. nem alvást... - válaszolt mosolyogva és felhúzott magához, majd hosszú csókot adott.
-Annak csak örülök. - motyogtam és megint megcsókoltam. Fordított helyzetünkön, ő került felül, így csípőmre tudott ülni.
-Szeretlek Louis! - búgta a fülembe, amitől jól eső érzés futott át a testemen.
-Mintha én nem... - mosolyogtam és levettem pólóját, majd nyakát kezdtem csókolni. Végül a nadrágja is lekerült róla.
-Ugye tudod, hogy választhatsz közülünk? - kérdeztem komolyan, miután megszakítottam a csókunkat.
-Óóóó, ez esetben.. - válaszolt vigyorogva, leszállt a csípőmről és kiment a szobából... fehérneműben. Pár másodperc után megint benyitott. -Te nagyon idióta vagy, ha az hitted nem téged választalak! - feküdt be mellém, majd megcsókolt. -My idiot! - mosolyodott el, mire magamra rántottam.

 Szerelmes vagyok egy idiótába.
De ő az én idiótám... 








-A tied... csak a tied...! - válaszoltam én is mosolyogva, majd újra és újra megcsókoltam.

*Emily*
Reggel Louis mellett keltem fel, de ő még aranyosan aludt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd lementem a nappaliba. Furcsa, mert még csak 10 óra volt, de senki nem tartózkodott a házban rajtunk kívül. Csináltam reggelit és felvittem Louisnak, aki időközben felébredt.
-Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva, majd a reggelit letettem az asztalra és nyomtam egy csókot éppen ébredező barátom szájára.
-Neked is cica! - válaszolt csókunk után.
-Cica? - nevettem el magam, soha nem szólított így.
-Igen.. te vagy az én cicám! - mosolyodott el, majd enni kezdett, és én is követtem a példáját. Utólag kiderült, hogy a fiúk azért nincsenek itthon, mert Lou tegnap este elküldte őket, hogy ma csak mienk legyen a ház. Egy romantikus napot szervez nekem, ami házon kívül is lesz, de majd csak délután. A délelőtt folyamán csak filmeket néztünk és hülyéskedtünk.
-Kicsim, öltözz, megyünk ebédelni! - visított (??) Louis a konyhából. Letrappoltam a lépcsőn, immár átöltözve.

-És hova megyünk? - kérdeztem izgatottan.
-Nando's! - adott egyértelmű választ, mire bólintottam és elindultunk.
********************
-Akkor most? - kérdeztem értetlenül, miután jóllakva léptünk ki a Nando's ajtaján.
-Gyere velem, ezt pedig vedd fel! - nyomott a kezembe egy kendőt. Mivel nem akartam magamra kötni, ezért erősködve feltette nekem, majd húzott maga után. Fél óra 'vakon' sétálás után végre levehettem a kendőt. Csodaszép látvány tárult elém, de fogalmam sem volt hol vagyunk. Egy nagy tó töltötte ki a parknak nevezhető helyet. Rajtunk kívül egy árva lélek sem volt itt, ami még romantikusabbá tette a dolgot. Ami még aranyos volt, hogy a tó felszínén rengeteg kacsa úszkált, és madarak hangos csiripelését lehetett hallani ilyenkor, kora tavasszal. Olyan Szerelmünk Lapjai feling-je volt.

Nem számít mi történik velünk, a mindennapi kimerült napok, a veled eltöltött legjobb napok az életemben.












-Hol vagyunk? - kérdeztem Louist, de ő elmerült a táj szépségében. Aprót szorítottam kezén, amit végig fogtam.
-Hmm? - fordult felém egy aranyos tekintettel.
-Hol vagyunk? - ismételtem meg a kérdést.
-Egy titkos helyen... nyugi, ez még London része! - mosolygott, mire bólintottam. -Menjünk oda! - húzott maga után, és végül egy faháznál kötöttünk ki. A faház oldalához volt fektetve egy csónak, amit Lou elvett és belökte a tóba, majd beleült és a kezét nyújtotta. Elfogadtam, és beszálltam mellé.
-A szüleim régi nyaralója... - szólalt meg pár csendes perc után, mikor már a vízen voltunk, és láthatóan azon gondolkoztam, hova hozott megint szerelmem.
-Aranyos hely! - fordultam körbe, majd felálltam, de véletlen megcsúsztam, így a kacsák közé estem. Louis csak nevetve ugrott utánam, így mindketten a tóban kötöttünk ki.
-Idióta... nem, hogy kimentenél... ááá, te beleugrasz! - fröcsköltem le vízzel.
-Igen? Így játszunk? - mosolyodott el, majd lehúzott a víz alá, és ott csókolt meg. Vicces volt, de nagyon romantikus is.
-Szeretlek! - mondtam, miután feljöttünk.
-Én is téged! Mindennap amikor felkelek, arra eszmélek, hogy egyre jobban szeretlek! Minden egyes este egy picivel több érzelmet táplálok irántad! - mosolyodott el monológja után, ami felért egy szerelmi vallomással. Nem válaszoltam csak szorosan megöleltem.
-Fázok.. - dideregtem, mert bár kora tavasz van, de egy pulcsiban, a jég hideg vízben nem a legjobb lenni.
-Menjünk be! - szállt be a csónakba, majd nekem is segített. Gyorsan kievezett a tópartra és bementünk a kis faházba. Kívülről sokkal kisebbnek látszott. A felépítése régies volt, a falakon rengeteg kép díszelgett. Hol a szülei közös, házassági fotóival, hol róla és a testvéreiről készült képekkel.
-Cuki! - vettem a kezembe egy képet, amin Louis volt egészen pici korában.

-Hééé el a kezekkel! - vette ki a kezemből nevetve. Átöltöztünk száraz ruhákba, amit itt találtunk, majd beültünk a tv elé. Igen, itt még tv is volt.
-Még mindig fázol? - ölelt szorosan magához Louis percekkel később.
-Nagyon.. - suttogtam halkan. Ekkor Louis kezeit egyből a homlokomra tette, megállapítva ezzel, hogy teljesen lázas vagyok.
-Hívok egy orvost! - pattant fel. Ellenkeztem, de már hiába. Az orvos perceken belül kiért, és miután megvizsgált, nem szolgálhatott jó hírekkel... 

Szóval se pénteken, se szombaton nem lesz rész... nagyon sajnálom, de szombaton meg megyek korizni és csak 8-kor érek haza! Ha esetleg vevők lennétek arra, hogy 9 fele kint legyen szombaton este egy rész -esetleg fél 10-, akkor azt írjátok meg komiba, és akkor szombaton még lehet hozok egyet :D na puszi :*