18. fejezet - ennél jobb nem volt?! -.-*

Fúú, hát én hihetetlenül boldog vagyok most *-*. Egyrészt azért, mert már 10 (!!!) rendszeres olvasóm van, és ez hihetetlen <3. A másik pedig az, hogy hamarosan meg lesz a 2000 oldalmegjelenítés. És harmadrészről pedig azért, mert az előző részhez 3 (!!!) komit is kaptam. Most is jöhetne ennyi! ;)) És a szavazatokat is nagyon kösziii :$ :D <3 

Lia: nagyon aranyos vagy, köszi :D itt a kövi rész. 
Ófii07: köszi :D <3 szeretem a komijaidat :D 
Édua Netta Székely: hát meg aztán neked mennyire imádom a komikat :D mindig feldobódok, ha olvasom, hogy te komiztál. Egyszerűen remek megjegyzéseket kapok tőled, amik nagyon jól esnek. Na mindegy... nem gyors a tempó? akkor lehet, hogy mostantól nem fogod annyira szeretni a blogom... :// de a tanácsodat megpróbálom megfogadni, és a többi fiúról is írni egy kicsit többet. :D köszi a komid :D <3 :*

*Emily*
-Lennél a... ? - kezdett bele a mondandójába Louis, de Liam zavarta meg.
-Bocsi srácok, de menni készülünk... - kuncogott, hiszen tudta mit zavart meg. Én viszont nem... vajon mit akart kérdezni Louis?
-Oké, megyünk! - sóhajtott Lou, majd elengedte a derekam. Összeszedtük a fiúkat, majd kimentünk a szórakozóhely elé. Beültünk a kocsiba, megint Liam vezetett. Kb. 20 perc alatt végre hazaértünk, vagyis hozzám.
-Nincs kedved holnap velem ebédelni? - mosolygott rám Louis.
-De, majd megbeszéljük! Sziasztok! - intettem nekik, majd bementem a házba. Apu már aludt, ezért szépen csendben megvacsoráztam, zuhanyzás és öltözés után pedig álmosan zuhantam az ágyba.
Reggel 8 óra tájban, hangos női vihogásra ébredtem. Nem tudtam ki az, de kíváncsi voltam. Gyorsan átöltöztem, feltettem egy minimum sminket, és lementem a nappaliba.

Apu ült a kanapén, ölében pedig egy 20-as éveiben járó csajszi lehetett.
-Khm... - kezdtem el köhögést tetetni, mert jól elvoltak. Ekkor a csaj kiszállt apu öléből, apu pedig felállt.
-Kicsim, jó reggelt! - jött oda, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Neked is apu. Ki ez a nő? - kérdeztem tapintatlanul.
-Ő itt.. a... barátnőm, Christine! - tájékoztatott apu. Hogy mi van? Apunak.. barátnője? És egy ilyen... phuuu ribanc?
-Apu.. ő egy 20 éves csitri könyörgöm! Ennél jobb nem volt? - kiáltottam fel.
-Tomas... ezt hallottad? - fordult Christine apuhoz. Óóó, és még nyávog is...
-Christi, kérlek menj fel a szobánkba. - kérte apu, mire a nő felment. Álljunk csak meg. A szobánkba?
-Mondd, hogy nem költözött a nyakamra egy nő, aki a lányod lehetne. - hajtottam le a hangom, a fejemmel együtt.
-Kislányom, ne ítéld el előre. Christi nagyon aranyos is tud lenni, csak nem bírja, ha sértegetik.
-Apu... csupán 2 évvel idősebb nálam. - emeltem fel újra a hangom.
-Kérlek, próbált meg elfogadni! - fogta meg a kezem, de én kirántottam övéiből. Nem szóltam semmit, fogtam a táskám és kiléptem az ajtón. Hűvös szél csapta meg az arcom, aminek hatására a szemembe könnyek gyűltek. De lehet, hogy nem a szél miatt? Fogtam magam és elmentem a fiúk közös házába.

*Niall*
-Srácooook, reggeli! - ordítottam fel a fiúknak. Mindenki aludt és én csináltam a reggelit. A tegnap este remekül sikerült, táncoltam egy gyönyörű lánnyal, a neve Madison. Azt hiszem Emily barátnője volt.
-Megyünk. - vánszorogtak le sorba. Leültünk a már megterített asztalhoz, majd az estéről kezdtünk el beszélni, hiszen eléggé elszakadtunk egymástól.
-Na és te Louis? Megkérted már, hogy legyen a barátnőd? - mosolygott rá Hazza, Emilyre célozva.
-Nem.. - sóhajtott egyet. -Épp készültem, de Liam megzavart. - vetett egy gúnyos pillantást barátunkra. -De egyszerűen nem merem.. mi van, ha ő nem úgy tekint rám? - fogta a fejét idegesen. Épp szólásra nyitottam a számat, mikor valaki kopogott. Felálltam és kinyitottam az ajtót, ahol Emily vacogott és... sírt.
-Hééé Em, mi a baj? - kérdeztem ijedten, de nem válaszolt csak közelebb húzott, és szorosan megölelt. Eléggé jóba lettünk, de persze csak mint barátok. Eszem ágában sincs elcsaklizni Louis elől. -Gyere be, jó? - kértem meg rá, mire bólintott és beléptünk a házba. Mindenki köré csoportosult és vártuk, hogy elmondja mi is a baja.
-Beszélhetek négyszemközt Louval? - kérdezte szipogva.
-Ki a nappaliból! - kiabáltam, és pár perc elteltével már csak ők voltak a terepen.

*Louis*
-Mi a baj? - simítottam végig Emily karján.
-Apu... apunak... barátnője van. - fakadt megint sírva a végére.
-És ezzel mi a különösebb baj? - kérdeztem értetlenül. Pár percig vártam, hogy megint lenyugodjon, majd válaszolt.
-Ha egy kedves, korabeli, aranyos nő lenne még talán örülnék is. De egy 20 éves ribanccal jött össze. - emelte fel a hangját a második mondatnál.
-Szerintem először meg kellene ismerned. - mosolyogtam, hátha ezzel biztatom.
-Te nem láttad azt a nőt... - rázta meg a fejét. -Sugárzik róla, hogy egy szőke kurva. Már elnézést.
-Adhatnál neki egy esélyt.
-Apu is ezt mondta. Meg kéne ismerned, és egyetértenél velem... - gondolkozott el.
-Akkor tartsunk egy ismerkedős vacsit. Legalább bemutathatod a legjobb barátodat apukádnak. - mosolyogtam.
-Felőlem. Megkérdezem aput, hogy ma jó-e nekik. - mosolyodott el ő is. -Kérdezhetek valamit? - kérdezte pár perc kínos csend után.
-Persze. - bólogattam is hozzá, hogy még érthetőbb legyen válaszom.
-Mit szerettél volna kérdezni tegnap este? - vágott boci szemeket, amivel nagyon aranyos volt.
-Hát... hogy... öhmm... - de ekkor Zayn jött le.
-Hogy lennél-e a csaja. - mosolygott önelégülten, mire nekivágtam egy párnát. Megvártuk, míg Zaynie visszamegy az emeletre, majd folytattuk a beszélgetést.
-Tényleg ezt akartad? - fordult felém Emily.
-Ööö... hát... igen. - hajtottam le a fejem, mert kicsit zavarba jöttem. Nem válaszolt, ezért megint megszólaltam. -Szóval, lennél a barátnőm? - kérdeztem félénken.
-Hadd gondolkodjak... - mosolyodott el, és mutató ujját az állára tette. -Lennék. - nyomott puszit az arcomra. Követtem példáját, majd megöleltem és az ölembe húztam.
-Akkor ma áll a vacsi? - kérdeztem mosolyogva.
-Aha. De akkor én most megyek, majd hívlak, hogy hányra gyere. - ölelt meg, majd elköszönt és távozott.

*Emily*
Hamar hazaértem, és egy nagyon különös látvány fogadott. A nappaliban egy ruhakupac volt, aminek a tetején Christine ült (??). Szó nélkül felbattyogtam az emeletre, apu dolgozószobájába.
-Neked is szia! - kiabált utánam. Komolyan, mint egy rossz nővér.
-Csááá! - ordítottam vissza, ekkor felértem apuhoz. -Szia apu! - nyomtam puszit az arcára.
-Mi az, elszállt a rossz kedv? - mosolygott és felnézett iratai közül.
-Őőő.. kicsit. Mondd apu... nem lenne kedved velem és a barátommal vacsorázni, hogy bemutathassam neked. És igen, Christine is itt lehet. - emeltem tekintetem a plafonra a végén.
-Mióta van neked barátod? - mosolyodott el, és már tényleg csak rám figyelt.
-Hát... nem rég. Kb. egy fél órája. És az ő ötlete volt. - védtem magam.
-Legyen, vacsorázzunk. - ment bele.
-Köszi, köszi apu. - ujjongtam.
-És esetleg itthon vagy étteremben? - tűnődött el.
-Itthon, én főzök. - mentem ki boldogan az irodából. Tudom, hogy apu imádja a főztömet. Gondoltam ezzel kicsit meglágyíthatom a szívét. Ugyanis köztudott, hogy apu utálta az eddigi barátaimat, mert én mindig is az egyszem kicsi lánya leszek...
-Akkor a barátod is megnyalja mind a 10 ujját. - kiabált utánam nevetve, amin elmosolyogtam. Hát a főzés nem volt annyira könnyű, mert Christi mindenhol ott legyeskedett körülöttem.

A kövi részhez megint 2 komit kérek szépen :* <3 :D