20. fejezet - gyűlölöm a kórházakat...

Itt vagyok, ragyogok! :D Bocsi, hogy tegnap nem tettem ki részt, de nem volt sok időm írni. Mindenesetre itt az új rész. Ez nem szól annyira Emilyről és Louisról, inkább Liamről és Danielleról. Remélem azért ez is tetszeni fog. :) Köszi a komikat emberek! *-*

Lia: köszi, itt a kövi rész :D
Édua Netta Székely: köszi, tényleg imádom a komijaidat, egyszerűen feldob :D próbálok kis csavart csempészni a dolgokba, de nem megy egy könnyen xdd. azért remélem tetszik :) köszi :*
Ófii07: köszi, örülök, hogy rendszeresen komizol :D

*Emily*
Reggel Louis telefonjának hangos csörgésére ébredtem. Ő még erre sem kelt fel, ezért odafutottam a telefonjához, és megnéztem ki az. Harry hívta, így gondoltam felveszem.
-Szia Harry. - szóltam bele vidáman.
-Szia Emily! Oda tudnád adni Louist? - kérdezte ő is olyan hangnemben, mint az enyém.
-Az most nem lesz lehetséges. Alszik. - mosolyogtam meg kijelentésem.
-Jó akkor neked mondom. Gyertek be mihamarabb a kórházba!
-De ki van bent? - ijedtem meg.
-Liam, majd elmondom mi történt. - válaszolt semlegesen. -Amúgy mit keresel te Louisnál? - húzta mosolyra a száját, amit lehetett hallani. Upssz, tényleg! Ők még nem is tudják, hogy együtt vagyunk.
-Neked is szia Harry! - gyorsan kinyomtam a telefont, mire Louis felébredt. Elmeséltem neki a történteket, és ő nagyon aggódott. Gyorsan megreggeliztünk, felöltöztünk és mentünk is a kórházba.

*Harry*
Az orvos kijött, mi pedig egyből odarohantunk hozzá, és megkérdeztük mi történt. Annyit mondott, hogy nincs életveszélyben, de arról szerintem fogalma sem volt, hogy mi még azt sem tudjuk mi baja Liamnek.
-Elnézést... még is mi történt vele? - kérdezte Dani.
-Óóó, hát maguk ezt sem tudják? - talált-süllyedt, egy pont ide. -Valaki meglőtte a lábát, és elájult. A gólyót eltávolítottuk, de lehet, hogy le fog bénulni. - hangja elkeseredett. Szúró érzés tört a mellkasomba... Liam volt a csapat feje... nem bénulhat le. Az orvos elment, mi pedig próbáltuk vigasztalni Daniellet, aki sírógörcsöt kapott.
Reggel felhívtam Louist, de a telefont Emily vette fel, ami kicsit furcsa volt. Mindenesetre Em megígérte, hogy sietnek. Liam még mindig kómában volt, nem ébredt fel. Danielle egy kicsit lenyugodott szerencsére. Gondolkodásomat Louisék zavarták meg, akik kézen fogva jöttek végig a kórház folyosóján.
-Ti jártok? - kérdezte halvány mosollyal Niall.
-Most nem ez a fontos. Mi van Liammel? - kérdezte aggódva Louis. Biztos, hogy járnak hiszen fogják egymás kezét, és terelik a témát...
-Meglőtte valaki a lábát, és lehet, hogy lebénul. Amíg kómában van, addig semmit sem tudunk meg. - sóhajtott Zayn.
-Kómában? - sikított négy oktávval feljebb Emily. Mindenki bólogatott. Szomorúan ültek le mellénk a várakozóba, mivel be sem mehettünk hozzá.
-Gyűlölöm a kórházakat. - sóhajtott Em, amivel mindenki egyet értett. Pár perc múlva az orvos jött, hogy egy hozzátartozó bemehet. Persze Danielle ment be.

*Danielle*
-Könyörgök Liam, ébredj fel! - zokogtam a még mindig mozdulatlan fiú felett. Egyedül felső teste mozgott, jelezve ezzel, hogy még lélegzik, él. Több, mint fél órán keresztül könyörögtem, hogy ébredjen fel.
-Tudod, azt mondják, hogy aki kómában van, az hallja amit mondanak neki. Én most elmondom neked, hogy tudd, szeretlek Liam! És felébredhetnél már. - pityeregtem. Kezét végig fogtam, amin most egy apró szorítást éreztem. -Liam? - került mosoly az arcomra. Ekkor még egy szorítást éreztem a kezemen, majd vártam. Vártam, hogy gyönyörű barna szemeit kinyissa. Nem vártam pár percet sem, mire tényleg felébredt.
-Liaaaaaam! - öleltem át, már amennyire így lehet.
-Danielle... mi történt? - kérdezte értetlenül. Ekkor bejöttek az orvosok, és kiküldtek, mert megvizsgálják Liamet.

*Eközben kint a várakozóban*
*Emily*
-De most komolyan... jártok? - mosolygott felénk Zayn.
-Ne nyaggassatok már! Fáradt vagyok, és még aggódok is Liamért. - csapkodtam idegességemben a levegőben, minek következtében a többiek, de még én is elnevettem magam.
-Nyugi Em. - ölelt át Louis. -És igen, járunk. - mosolygott a többiekre. Ekkor Harry egy szó nélkül kiment a várakozóból. Tudtam, hogy miattam ment ki, ez az én hibám. Utána mentem, persze én előtte szóltam a többieknek.
-Harry... várj már meeeg! - kiáltottam utána, mikor végre megtaláltam a kórház kertjében.
-Nem a pasiddal kéne lenned? - bevárt, így utána együtt folytattuk utunkat.
-Nem tudom mit vagy úgy oda... - sóhajtottam kicsit flegmán.
-Tetszel nekem Emily, érted... - állt meg, majd szembe fordított magával.
-De... én Louist szeretem. - hajtottam le a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem.
-Tudom... - sóhajtott. -Esélyem sincs ugye? - nézett fel reménytelien.
-Sajnálom... barátok? - nyújtottam felé a kezem mosolyogva.
-Legjobbak... - mosolygott ő is, és elfogadta a kezem. Visszamentünk a várakozóba, ahol Louis félrehívott és elmondtam neki mi történt. Ekkor jött ki Dan mosolyogva a kórteremből.
-Felébredt. - ugrott a nyakunkba. Pár perc múlva az orvosok is kijöttek, majd megmondták, hogy bemehetünk egyszerre.

*Liam*
Iszonyatosan fájt a fejem, mikor felkeltem. Klór szaga csapta meg az orrom, és meghallottam Danielle hangját.
-Tudod, azt mondják, hogy aki kómában van, az hallja amit mondanak neki. Én most elmondom neked, hogy tudd, szeretlek Liam! És felébredhetnél már. - kezeit az enyémek közt éreztem, és minden erőmet összeszedve megszorítottam azokat. -Liam? - kérdezte már boldogan. Még egyszer megszorítottam a kezét, ő pedig várta, hogy kinyissam a szemem. Nem kellett sokat várni, elnehezedett szemeimet végül kinyitottam.
-Liaaaaaam! - ölelt meg Dani.
-Danielle... mi történt? - kérdeztem kómásan, mert nem sokra emlékeztem. Ekkor orvosok jöttek be, kiküldték a barátnőmet, majd elmondtak mindent, és megvizsgáltak. Kb. fél órával később kimentek és a többiek jöttek be helyettük. Elbeszélgettük az időt, azt is megtudtam, hogy Emilyék járnak. Aztán kicsit később egy orvos jött be.
-Elnézést, de ellenőriznünk kell, hogy nem bénult-e le. - mondta. Lebénulni?!
-Oké. - nyögtem ki ennyit. A többiek bent maradhattak, én pedig felültem az ágyon. Letettem a lábaimat, és vártam. Reménykedtem, hogy fel tudok állni...

Szokásos a komihatááár *-* Ja és ha valaki eddig nem tette, és tetszik neki a sztorim, az legyen szíves feliratkozni <3 köszi :*