29. fejezet - ő volt az egyetlen barátom...

Meg is hoztam a részt! :) bocs, hogy eddig nem volt, de nekem sincs sok időm ilyenkor, ha ünnep van. Remélem azért nem haragszotok rám! :DD Ja és köszi az új rendszeres olvasómnak *-* Na jó olvasást! ;)

Ófii07: köszi mindkettőt :) kellemes volt, remélem neked is :*
Netti: örülök, hogy tetszik :) hát igen a 'poént' facen lőtted le, de nem volt igazad :P majd most megtudod ;) tudom, hogy akkor volt a szülinapja és rendesen meg is ünnepeltem :) remélem te is *-* köszi kellemes volt, remélem neked is :D és drága egyetlen Crazy girl-öm. Facebook-on is elmondtam milyen hónap van ;) kb. január vége. :)
G. Tekla: köszi, de Niall-t és Madison-t nem szeretném összehozni, mert van egy másik blogom, ami eredetileg nem Niallos, de kezd azzá válni, ami nem jó ilyen szempontból. Ezt a blogomat meg nem szeretném elcseszni :) de azért még párszor fel fog tűnni Madison :D. Neked is köszi, kellemes volt, és remélem, hogy neked is. 
 
*Louis*
-Én nyitom ki! Én nyitom ki!!!! - ordította Emily, mikor olyan este 9 fele csengettek.
-De akkor én nem megyek le. - biggyesztettem lefelé ajkaimat.
-Akkor nem jössz. - dugta ki rám a nyelvét, majd megindult a bejárati ajtó felé. Pár perc múlva sem ért vissza, én pedig úgy döntöttem lemegyek. Halkan, hogy apukája és Christine ne ébredjen fel lesomfordáltam az előszobába. Csattanást hallottam, utána pedig Em kezét láttam Brice (??) arcán.
-Itt meg mi történt? - kérdeztem értetlenül, mire a válasz még egy pofon volt Bricenak.
-Semmi. - vágta rá a fiú.
-Ez alól meg ne próbálj kibújni te szemét! - mutatta fel az ujját a barátnőm, majd hozzám fordult. -Megcsókolt! - kiabált 4 oktávval feljebb, bennem pedig felment a pumpa.
-Hogy mit csinált? - kérdeztem én is hangosan, mire Emily apukája lejött.
-Mit keresel itt? - fordult jelentőség teljesen Brice felé. Tényleg, hiszen Thomas mondta, hogy nem bírja a fiút. Most már én se.
-Megcsókolta Emilyt! - emeltem fel a kezem, mire az apja is dühös lett, végül kidobta őt.
***********
-Miért csinálta? - kérdeztem, már fent Emily szobájában. Ő a mellkasomon pihentette fejét, én pedig simogattam azt.
-Nem tudom. - rázta meg a fejét rosszallóan. -Pedig ő volt az egyetlen barátom. - folyt le egy könnycsepp az arcán.
-Akkor beszéld meg vele. - kijelentésemen saját magam lepődtem meg, nemhogy ő. Rám emelte tekintetét, óriási szemei most még nagyobbra nyíltak a csodálkozástól. -Komolyan...
-Lehet, hogy tényleg meg kéne. - ismerte be. -De most aludjunk. Jó éjt Boo Bear. - nyomott puszit a számra, majd megfordult és elaludt. Pár perc után követtem példáját.

*másnap Emily*
Reggel nagyon fáradtan keltem fel. Egész éjszaka alig aludtam, végig a Briceos dolgon kattogott az agyam. Gondoltam felhívom, de nem volt erőm hozzá. Amikor felkeltem löktem magamon egy nagyot, azaz megfordultam, minek hatására Louis a földön koppant.
-Ne haragudj! - tettem a kezemet a szám elé, hogy el ne nevessen magam. Ekkor egy hangos nevetést adott ki, mire én is felnevettem.
-Semmi gond. - kelt fel röhögve a padlóról. -Elég nyúzottnak tűnsz, mi a baj? - kérdezte aggódva, majd leült az ágyam szélére.
-Brice... - mondtam halkan. -Azt hiszem megkérem, hogy találkozzunk.
-Okés. - nyomtam a kezembe a telefont. -Én addig a nappaliban megvárlak. - ment ki mosolyogva. Pár percig figyeltem az ajtót, és elgondolkoztam. A látványon amit eddig nyújtott. Összekócolt haj, egy szál alsógatya, kómás tekintet... ahww. A kezemben lévő telefont nyomkodni kezdtem, tárcsáztam Briceot.
-Igen? - szólt bele álmosan.
-Fe-felébresztettelek? - kérdeztem félénken.
-Aha, de neked bármit megbocsátok. - húzódott mosolyra a szája, amit tisztán hallani lehetett.
-Én már nem olyan könnyen.. - motyogtam halkan. -Őőő... lenne kedved találkozni ma? Meg kéne beszélnünk valamit. - tettem hozzá, nehogy félre értse.
-Persze. Szokásos hely és idő? - kérdezte. A szokásos hely alatt a London Eye-t értette, idő alatt pedig 11 órát.
-Oké. Ott leszek, szia. - tettem le a telefont, majd lebaktattam Louishoz.
-Na mi volt? - kérdezte és kezeit a derekamra fonta.
-11-kor a London Eye előtt találkozunk. Nem kísérnél el? - néztem rá kutyapofival.
-Ne haragudj, de interjúm lesz. És ez nem is lenne olyan remek ötlet. - vakargatta a tarkóját.
-Semmi gond. - sóhajtottam, majd leültem az asztalhoz és rágcsálni kezdtem a pirítós kenyeremet.
************
-Akkor holnap találkozunk. - nyomott egy puszit az orromra Louis, mire én elmosolyodtam.

-Rendben. Szia. - viszonoztam a tettét, én azonban a szájára adtam a puszit. Épp indult az interjúra, még csak 10 óra volt.
-Szia. - köszönt el még egyszer és megölelt, majd elment. Felszaladtam a szobámba, felöltöztem, kisminkeltem magam egy kicsit, és visszamentem a konyhába apuékhoz.
-Kicsim... mi nem leszünk itthon kb. két hétig. - mondta apu mikor leértem. Vállat vontam, mert már nem nagyon izgat ami velük történik, általában csak aludni járok haza. Christinet is megszoktam már.
-Amúgy hova mentek? - kérdeztem, mert ez talán egy kicsit érdekelt.
-San Franciscoba. - adta a választ Christ.
-Oké.. én viszont megyek, majd valamikor jövök. - a kezembe vettem egy almát, intettem nekik és kiléptem az ajtón. Egyenesen a London Eye felé vettem az irányt, ahol Brice egy csokor virággal a kezében várt...

Remélem tetszett :D a komihatár szokásos :) szóval komizzatok! ;)