28. fejezet - my love, my hero, my everything

 Meg is hoztam a részt *-* bocsi a tegnapiért, de tényleg nagyon rosszul éreztem magam, de már itt is vagyok! :D akkor hát jó olvasást! ;)

Ófii07: köszönöm :D láttam, hogy bejelöltél és köszi :) :*
Netti: köszi Crazy girl :) szívesen teszem fel ezt a részt is nektek :D 
gumicukor:*: köszönöm :D siettem, ahogy tudtam :D és nincs mit! <3

*Louis*
Bementünk a vendégszobába, nekem pedig a szívem a torkomban dobogott. Nem akarom megélni ezt az álmot.
-Szóval mi a baj? - kérdeztem, talán kicsit túl ridegen.
-Christnie... gyereket vár. - fakadt sírva. A felismerés nagyot csapott bennem... odarohantam az ágyon síró Emilyhez, és megöleltem. Fél órán keresztül csak sírt, és sírt.
-És veled mi van? - szipogta egy halvány mosoly kíséretében.
-Most ne velem foglalkozzunk jó? - simítottam végig a hátán.
-De... mesélj! Milyen volt a turné? - faggatott.
-Jó volt, de... nagyon hiányoztál. - fordítottam felé -az eddig lehajtott- fejem.
-Te is hiányoztál Louis! - ölelt szorosan magához.
-Akkor megbocsátasz? - kérdeztem mosolyogva.
-Mint egy barátnak! - vágta rá, az arcomról pedig eltűnt a mosoly.
-Akkor mi most nem... - kérdeztem, de megcsörrent a telefonom. Előcsúsztattam a zsebemből és felvettem.
-Mi van?
-Bocsi haver, ha megzavartam valamit. - kuncogott a telefonba Niall. -De kéne jönnöd, interjú.
-Oké, ott leszek. Szia! - tettem le a telefont.
-Szóval? - fordultam vissza Emilyhez.
-Majd megbeszéljük... de neked menned kell igaz? - sóhajtott.
-Mennünk kell! - javítottam ki. -Interjúnk lesz, de jössz te is. - húztam nagy mosolyra a számat. Nagy nehezen, de belement, ezért elindultunk az interjú helyszínére.

*Emily*
Fél óra alatt beértünk a stúdióba, ahol az interjú lesz. Egyből elvitték a fiúkat öltöztetni, sminkelni. Persze ebből sajnos én sem maradhattam ki. 20 perc múlva behívtak minket. Izgulva szorongattam a kanapén ülve Louis kezét, aki tettemért vezérelve rám mosolygott. Soha nem voltam még ilyen... izé... interjún. Most gyűlölöm Louist, hogy elrángatott ide. A műsor elkezdődött, a műsorvezető leült velünk szembe egy fotelba. Feltette a szokásos kérdéseiket, majd ilyen "kérdezz-felelek" játékot játszott.
-Oké, most te jössz Louis! Miley Cyrus vagy Selena Gomez? - tette fel a kérdését. Louis rám nézett, elmosolyodott, majd visszafordult a műsorvezetőhöz és válaszolt.
-Emily Parker! - mondta mosolyogva. A közönség 'húúú' -zásba kezdett, én pedig csak felnevettem.
-Akkor ti most újra együtt vagytok? - jött a következő kérdés. Tudtommal nem szakítottunk, csak nem beszéltünk majdnem egy hónapig. Mindenesetre Louis rám emelte tekintetét és tanácstalanul nézett. Elgondolkoztam pár másodpercig, majd bólintottam egy aprót, hogy csak ő lássa.
-Igen! - válaszolt büszkén mosolyogva. Még feltettek pár kérdést, és el is mehettünk. Megint elraboltak az öltöztetők, stb...
*********
-Akkor haza vinnétek? - kérdeztem már a stúdió előtt állva.
-Nem... mi most nem haza megyünk! - jelentette ki Louis. -Sziasztok srácok. - köszönt el a többiektől, majd kézen fogva elhúzott a kocsitól. Pár percig meg sem álltunk, amíg egy mólóhoz értünk. Leültünk és a lábunkat a vízbe lógattuk.

-Tehát megbocsátasz?
-Már mondtam...
-De nem mint barátnak. Én nem barátként szeretlek. - csusszant közelebb. Sóhajtottam egyet, majd válaszoltam a kérdésére.
-Én se barátként szeretlek Louis. Megbocsátok! - mondtam szem forgatva. Ő nem mondott semmit, csak átölelt. Pár csendes percig ültünk így, mikor én zavartam meg a csendet a mormolásommal.
-My love, my hero, my everything. - kezdtem el dúdolni kedvenc duettemet.
-Szeretlek Emily. - fordított maga felé Louis.
-Ki mondta, hogy neked szántam? - nevettem fel, mire ő gyengén oldalba vágott.
-Hééé! - kiáltottam rá mosolyogva. -Mennünk kéne. - céloztam arra, hogy hamarosan besötétedik. Louis bólogatott, majd elindultunk haza. Szintén figyelembe se vettem otthon apuékat.
-Biztos ne maradjak itt? - kérdezte Lou aggódva, mikor felértünk a szobámba.
-Nem kell, menj csak haza.
-De én szívesen maradok veled. - erősködött. Megforgattam a szemeimet, majd motyogtam egy "Oké" -t.
***********
-Én nyitom ki! Én nyitom ki!!!! - ordítottam, mikor este 9 körül csengetett valaki.
-De akkor én nem megyek le. - biggyesztette lefelé ajkait Lou.
-Akkor nem jössz. - dugtam ki rá a nyelvem, majd megindultam felé. Kinyitottam az ajtót, és meglepődve láttam, hogy Brice áll ott.
-Emily! - nézett rám mosolyogva.
-Brice! Annyira hiányoztál! - borultam az előttem álló fiú nyakába.
-Hidd el, hogy te is... te is Emily! - sóhajtott.
-Baj van? - engedtem el, majd mélyen a szemébe néztem.
-Hát... nem nevezném bajnak... inkább... - gondolkozott a szavakon. -Mutathatnák valamit a beszélés helyett? - kérdezte sejtelmesen.
-Persze. - vágtam rá egyből mosolyogva, ő pedig megcsókolt...

 



~A legnehezebb dolog azt nézni, ha az a valaki akit szeretsz, mást szeret...~





Na akkor mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok :D! Gondolom nektek sem lesz időtök a sok karácsonyozás mellett olvasgatni a blogot, és nekem sem lesz időm írni ://. Szóval majd ha lezárult nagyjából a karácsony, akkor hozok részt! :) ami nálam a 27.-ét jelenti xdd. Addig is még egyszer kellemes ünnepeket! ;) kapjatok sok ajándékot, legyetek rosszak! <3 puszi :*