26. fejezet - lett volna rá idő, hogy felemeld a telefont...

 Ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam részt, de se időm se ihletem nem volt. Az ihlet most sincs nagyon meg, ez is unalmas lett. De remélem nektek azért tetszeni fog :)
UI.: EZT a számot hallgassátok, miközben olvassátok a részt :D én imádoom <3 *-*

Pal Bianka: nagyon szépen köszönöm a komid :D és örülök, hogy tetszik a blogom <3
Lia: köszi, semmi baj :D
Netti (mostantól így írom oksi?): köszi nagyon Crazy girl <3 itt van ez a rész is, de kicsi unalmas. bár a cím az nekem tetszik xdd

*Louis*
-Mi az, hogy nem jössz? - kérdeztem háborodottan.
-Nem akarok apámmal meg Christinevel lakni! - kelt fel az ágyról.
-Héé neked komolyan ez a bajod? Hozzám költözöl és ennyi. - álltam fel én is, odamentem hozzá és átöleltem a derekát. -Megoldjuk! - suttogtam.
-De én nem költözök hozzád. - hajtotta le a fejét.
-Akkor kérlek költözz apudékhoz. Én nem bírom ki nélküled.
-Én se nélküled, de Christinével sem. - nevette el magát halkan.
-Majd csak aludni jársz haza. - mosolyodtam el. -Vagy azért se. - tettem hozzá halkan, egy kaján mosoly kíséretében.
-Hülyeee vagy. - csapott rá gyengéden a mellkasomra, majd kezeit ott pihentette.
-Igen, nem tagadom. - röhögtem el magam.
-De az én hülyém. - adott egy hosszú csókot.
-Akkor ugye jössz Londonba? - kérdeztem reményteli mosollyal.
-Megyek! - sóhajtott, majd pakolni kezdett. Mikor végzett felhívta az apukáját, és nagyjából kibékültek, és az apukája megengedte, hogy hozzá költözzön. Másnap kora reggeli géppel indultunk.

*2 hónappal később*
*Emily*
Visszaköltöztem Londonba... a napjaim nagy része unatkozással, moziba járkálással, és még több unatkozással jár. Hogy mi van Louissal? Egy hónapos turnén vannak, kb. 3 hete. Eleinte mindig felhívott, de egy ideje már nem beszéltünk. Én sem kerestem... hogy járunk-e? Magam se tudom... nem is nagyon érdekel az utóbbi időben. Az viszont igaz, hogy hiányzik és őt senki nem tudja helyettesíteni...

-Kicsim gyere le, szeretnénk mondani valamit! - kiabált fel Christine. Már megint ez a 'kicsim'?!
-Jó, de ne hívj így. - kiáltottam vissza. Kikeltem az ágyamból, felöltöztem /tekintettel arra, hogy reggel 8 van/, és lerohantam apuékhoz.
-Na mi kéne ha volna? - vettem ki egy kakaós csigát az asztalra készített tányérból.

Kakaós csigaaa *-* xdd











-Szeretnénk bejelenteni valamit. - állt fel Christine. Már épp szólásra nyitottam a szám, hogy nyugodtan mondják, de megcsörrent az asztalon lévő telefonom. Ránéztem a mobilomra, "Louis hív" - jelezte a telefon.
-Egy perc, ezt fel kell vennem. - néztem apuékra, majd felfutottam az emeletre.
-Igen? - szóltam bele szaggatott hangon. Vajon mit szeretne ennyi idő után?
-Szia Louis vagyok! - szólt bele vidáman. Komolyan neki semmit nem jelentett az a majdnem egy hónap, amiben nem beszéltünk? Az se lepne meg, ha felszedett volna valami csajt. Nem tudtam beleszólni, fogalmam sem volt mit mondhatnék. -Itt vagy Em? -szólt még egyszer Louis.
-Ja.. igen.. csak... elgondolkoztam. Ne haragudj, mit szeretnél? - kaptam végre észhez, és csodák csodájára kinyögtem egy mondatot.
-Régen hallottam a hangod. Hiányoztál! - szavai sértőek voltak. Hogy miért? Nem hívott egy hónapig, most pedig felhív, hogy hiányoztam neki. Csodálatos... te is nekem? Erről eszembe jutott egy dal, pontosabban 2 sora:
"Lett volna rá idő, hogy felemeld a telefont,
Hiányoztál te is nekem. - ezt kell, hogy belemondd".
-Nem hívtál már egy hónapja. Mégis mit vársz tőlem, mit mondjak? - fakadtam ki.
-Talán azt, hogy én is hiányoztam. És esetleg kérdőre vonhatnál. - mondta elkeseredetten.
-Semmi értelme... nem érdekel mit csináltál. - ezt a pár szót is nehéz volt kimondani.
-Ne haragudj! Jogos amit mondasz, de nem volt semmi szabadidőm. Ha nem koncerten vagy dedikáláson voltam, akkor aludtam. De tényleg, ne légy rám dühös kérlek! - hallottam a hangjában a megbánást, mégsem törődtem azzal, amit mondott. Persze csak látszólag.
-És mikor jöttök haza? - kérdeztem terelve a témát.
-Hamarosan indul a gép, holnap reggelre hazaérünk... - folytatta volna mondandóját egy "nem haragszol?" -al, de félbe szakítottam.
-Akkor majd találkozunk, szia! - válaszoltam és gyorsan kinyomtam. Visszamentem, és apuékhoz fordultam.
-Szóval mit szeretnétek mondani? - kérdeztem egy álmosollyal.
-Hát tudod.... - kezdte Christine.

Na itt is van, remélem tetszett. :D Próbáltam izgin befejezni a végét, de lehet nem igazán sikerült :') xdd na 3 komi és hozom is a kövit *-*. de ugyebár holnap világ vége xd ki hisz ebben rajtam kívül? xd Szóval meg ne haljatok ám <3! Na puszi :*