22.fejezet - talking about him and blushing

Na itt is van a 2 komi után a rész, remélem tetszeni fog. Iratkozzatok fel, komizzatok! ;) Amúgy a szavazatok eddigi eredménye 13 a "remekül"-re, és 2 a "jól"-ra, és holnap fog lezárulni, addigis szavazzatok még :D.

 Édua Netta Székely: úristeen :oo. Én úgy imádlak téged, hogy közben nem is ismerlek. xdd de komolyan, jó ötleteket adsz, rendszeresen olvashatom a jobbnál jobb komijaidat. :D de a komira visszatérve... Brice is benne lesz majd hamarosan, nyugi. És majd próbálok Zaynről és Perrieről is írni kicsit többet, és a csavart most nem Harryvel hoztam, hanem egy visszatérő szereplővel. De ezt majd most meglátod ;). *ténylegimádlaaak xd* <3
Dinaa L: itt is van, köszi a komid! :D 

*Eleanor*
Mikor Louis felvette a telefont, egyből tudtam, hogy Emilyvel beszél. Hamar ki kellett találnom valamit, amivel csőbe húzhatom Louist.
-Szia! - vette fel idegesen a telefont, ami eddig még hangosan csörgött. Ő is, ahogy én is biztosra tudtam, hogy az előbb készült képpel tele lesz holnapra a város. Valamit kérdezhetett tőle Emily, mert szólásra nyitotta a száját, azonban nem ő válaszolt.
-Gyere már ide Louis... kezdek fázni egyedül az ágyban! - nyafogtam direkt a telefonba, hogy ezt Em is meghallja. Tuti, hogy felismeri a hangom, és akkor volt románc, nincs románc. Cinikusan Louisra vigyorogtam, aki a szemével ölni tudott volna.
-Emily, félreérted! - kiabált bele a telefonba, de késő volt. A telefon túlsó végéről csipogást lehetett hallani, ami olyan hangos volt, hogy én is tisztán hallottam. A csipogás pedig azt jelentette, hogy a vonalat bontották.
-Ez neked mégis mire volt jó? - dühöngött Louis.
-Mondtam már... nem hagyom, hogy közénk álljon. - húztam magamhoz, de ő erővel ellökött, így a földre zuhantam.
-Nincs köztünk semmi Eleanor, gyűlöllek. - ordította, majd elment. Nem bírtam felkelni, elsírtam magam....

*Emily*
Soha nem éreztem még ekkor szúró fájdalmat a mellkasomban, mint most. Bármennyire is dühös voltam rá, kellett volna, hogy megöleljen. Hogy azt suttogja, nem történt semmi. De ez nem így volt. Hosszú ideig még sírtam, mikor valaki, vagyis valakik benyitottak.
-Emily! Apud engedett be! - futott be kiabálva Niall, utána pedig a többiek. Mikor meglátták, hogy sírok odafutottak az ágyamhoz, és vigasztalni kezdtek.
-Mi történt? - kérdezte Perrie, miközben kezemet simogatta. Igen, ő is eljött, csak Danielle és Liam nem, gondolom Leeyum lába miatt.
-Louis... megcsal... Eleanorral. - tagoltam a mondatot a sírás miatt.
-Hogy mi?! - ugrott fel a helyéről Harry.
-Mondj el mindent Emily! - parancsolt rám Niall. Halványan felnevettem, mert jól esett a törődésük.
-Itt voltunk... nálunk. És Louist hívta valaki, és mondta, hogy mennie kell. Vártam egy kicsit, majd felhívtam, hogy hol van. Aztán nem ő, hanem Eleanor szólt bele, hogy fázik egyedül az ágyban. - próbáltam utánozni Eleanor nyávogós hangját, mikor kicsit lenyugodva elmondtam a történteket.
-Biztos, hogy nem csal meg! - ölelte át a vállam Harry. Pont ő, aki tudtommal belém zúgott... de legalább bízik a legjobb barátjában.
-De igen... hallottam! - keltem fel, és megint sírva fakadtam. Ekkor csengettek, és mivel apuék elmentek a fiúk jövetele után, ezért nekem kellett kinyitnom. Az ajtóban Louis állt, kisírt szemekkel.
-Mi a francot akarsz? Nem Eleanort kéne melegítened az ágyban? - csuktam volna be az ajtót, de odatette a lábát.
-Nem igaz, amit mondott. Én nem feküdtem le vele. - fordította felém a fejét, és könnycsatornái megint megeredtek. 
-Hallottam, amit hallottam Louis! Nem kérek a magyarázkodásodból. Felejts el... ÖRÖKRE! - mondtam ki a legnehezebb szavakat, és becsuktam az ajtót, most már lába nem akadályozta ezt. Visszamentem az emeletre, és megkértem a többieket, hogy menjenek el. Magányra volt szükségem...

*2 hónappal később*
Ma van karácsony napja, és én itthon ülök, Doncasterben. Igen, megint itthon lakom, a Louisos eset után hazaköltöztem. Beletörődtem a dologba, és most sem vagyok szingli. Emlékeztek még Tylerre? Hát.. ő is ideköltözött az unokatestvéréhez, így többet találkoztunk, amiből végül kapcsolat lett. Nem tudom, hogy szeretem-e igazán, de eltereli a figyelmemet Louisról. Apropó Louis... azóta szerencsére nem keresett, de híreket nem hallottam, miszerint megint együtt lennének Eleanorral. Őszintén nem is érdekel. Épp az utolsó simításokat végeztem magamon, mert ma van egy karácsonyi vásár, ezért Tylerrel elmegyünk... csak ketten.
-Kicsim, itt van Tyler! - kiabált fel anyu. Lebattyogtam a földszintre, majd rutinszerűen nyomtam egy csókot Ty szájára.
-Mehetünk drágám? - mosolygott.
-Persze! Majd jövök, anyu! - nyomtam puszit az arcára, és összekulcsolt kézzel kiléptünk az ajtón.
-Min gondolkodsz? - kérdezte vidáman Tyler, miközben a vásárba mentünk.
-Miért gondolkodnék bármin is? - bújtam hozzá.
-Elpirultál... ilyenkor mindig gondolkodsz valamin. - nevetett fel. Furcsa, mert igaza van. Ha Louisra gondolok mindig elpirulok, de ezt ő nem tudja. Lehet, hogy nem szeretem Tylert, mint fiút? Mindenesetre vállat rántottam, hogy nem tudom miért pirultam el, majd tovább mentünk.

  

Ha rád gondolok, mindig elpirulok. :DD








************
-Te idióta, ez már a második alkalom, hogy VÉLETLEN a pólómra öntesz valamit! - röhögtem el magam, mert Tyler rám öntötte a forralt borját.
-De nem haragudhatsz rám. - vágott kutyapofit. Elnevettem magam, majd hosszan megcsókoltam, jelezve, hogy nem haragszom rá. -Körül nézünk még?
-Aha, menjünk. - fogtam meg a kezét. Rengeteg ember volt, szinte lökdösték egymást, mert ez a vásár nagyon híres, és nem is kicsi. Végül a koncert résznél kötöttünk ki, ahol Taylor Swift énekelt éppen.
-Hogy kerül ő ide? - értetlenkedtem.
-Ki tudja. - rántott vállat Tyler. Fejemet oldalra fordítottam, és ekkor megláttam egy embert, akit nagyon nem akartam. Gyorsan visszafordítottam a fejem, nehogy észrevegyen, de sajnos késő volt.
-Emily! - kiabált oda, majd közelebb jött.
-Szia Louis. - köszöntem és felé fordultam.
-Szia. - köszönt neki Tyler is. Ekkor Louis az összekulcsolt kezünkre pillantott, majd szomorúan lehajtotta a fejét. A pár másodperce beálló kínos csendet én zavartam meg.
-És, hogy van Eleanor? - mosolyogtam rá, mire felhajtotta a fejét.
-Honnan tudjam, 2 hónapja nem is láttam. - rántott vállat. Elképedtem... mi az, hogy nem látta? -Nem beszélhetnénk meg ezt a egész dolgot? - kérdezte halvány mosollyal. Tyler felé pillantottam, aki bólogatott, majd adott egy puszit a számra, elköszönt és elment.
-Menjünk fel hozzánk, mert te vacogsz. - nevetett fel. Szem forgatva követtem, és pár csendes perc után a házukhoz értünk.

Remélem ez a rész is tetszett, most próbáltam kicsit izgalmasabbra, ami szerintem sikerült is :D de döntsétek el ti! ;) komizzatok, mert szokásos után jön a kövi.