17. fejezet - holnap reggel jön valaki...

Sziasztok drága olvasóim! ;) Na, itt a következő rész :D Oldalra kitettem egy szavazást, szóval kérlek tekintsétek meg, és szavazzatok :). Hamar meglett a 2 komi, aminek nagyon örülök :D A következő rész kicsit szomorú lesz, előre szólok, de addig is itt van a Happy! :)
olvassátok ---> www.theydontknowaboutus.blog.neon.hu

Dinaa L: köszi, örülök, hogy tetszik :) itt a kövi :D
Ófii07: itt van, köszi a komid :*

*Emily*
-Mit érzel Harry iránt? - kérdezte lehajtott fejjel, szomorúan.
-Ööö... semmit? - néztem értetlenül.
-De.. akkor miért csókoltál vissza? - fordította felém a fejét.
-Te erről honnan tudsz? - álltam fel idegesen.
-Héé, nyugi... csak a kíváncsiság hajt. - mosolyodott el.
-Akkor... öhm... nem tudom. Csak visszacsókoltam! - rántottam vállat.
*********
-Csináljunk már valamit! - baktatott le a lépcsőn Niall. Egész délután csak a tv-t bámultuk, és már este 7 van.
-Menjünk el bulizni! - követte Niallt göndör barátunk.
-Oké! - álltam fel lelkesen, jelezve ezzel, hogy tetszik az ötlet. A fiúk átöltöztek, hazavittek, majd megvártak a kocsiban. Beszaladtam apu kertes családi házába, és felbattyogtam az emeletre. Bezártam a szobaajtót, majd a gardróbom elé álltam. Filóztam kicsit, hogy szoknya vagy sima ruha, de végül a sima ruha mellett döntöttem.

Felöltöztem és kisminkeltem magam.
-Apu, elmentem a fiúkkal, majd jövök. - mosolyogtam rá.
-Oké, de holnap reggel jön valaki, és be szeretnék jelenteni valamit. - válaszolt ő is mosolyogva. Megvontam vállamat és kimentem a fiúkhoz.
-Hűű, megérte várni. - nyomott puszit az arcomra Louis, mikor beültem a kocsiba.
-Köszi. - pirultam el egy kicsit. Liam vezetett, így ő nem is ihat. Gyorsan odaértünk a kiszemelt helyre, és egyből be is mentünk. A fiúk inni mentek, én viszont táncolni. Összebarátkoztam egy kedves lánnyal, és vele táncoltam szinte egész este.
-Néééézd ott a One Direction. - vette észre a fiúkat. Ő is egy rajongó lehetett.
-Tudom... történetesen velük jöttem. - nevettem fel.
-Hűű, bemutatsz nekik? - csillogtak a szemei.
-Persze, kicsit később! - mondtam, és ekkor két kart éreztem a derekamon.
-Táncolunk? - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Megfordulás nélkül tudtam, hogy ki az, így egyből rávágtam a válaszom.
-Nem.. takarodj! - válaszoltam, mire karjai eltűntek a derekamról.
-Te normális vagy... ugye tudod, hogy most utasítottad vissza Harry Stylest? - nézett rám fapofával Madison, újdonsült barátnőm. Sóhajtottam egyet, majd elmeséltem minden egyes részletet a Doncasterbe költözés óta.
-Szóval ezért mondtam nemet. - vágtam rá a végére.
-Hűűű, akkor megértelek. Viszont van valaki, akivel szívesen táncolnál és ő most ide tart. - mosolyodott el, majd oldalra mutatott.

*Louis*
-Táncolunk? - mosolyogtam Emilyre, aki egy lánnyal volt.
-Ne haragudj Madison. - nézett barátnőjére kérlelőn.
-Semmi gond, leülök és megvárlak. - nevetett fel, majd leült egy asztalhoz.
-Várhatod egy darabig. - motyogtam magamnak, de Emily is meghallotta.
-Mennyi időre akarsz elrabolni? - kérdezte mosolyogva, majd karjait nyakamra helyezte, mert lassú szám következett. Én a dereka köré fontam két kezem, ezzel pedig közelebb húztam magamhoz.
-Hmm.. nem tudom.. sokáig. - nevettem fel.
-Kérdezhetek valamit? - fordította felém eddig lehajtott fejét.
-Ühümm. - válaszoltam röviden.
-Miért akartad, hogy ideköltözzek? - kérdezte. Nehezen tudtam válaszolni, őszintén szólva fogalmam sem volt mit mondjak.
-Kérdezhetek én is valamit? - tereltem a témát egy kérdéssel.
-Csak ha előbb válaszolsz. - nézett rám komolyan. Tekintetünk megint találkozott. Belenéztem gyönyörű kék szép szemeibe, majd válaszoltam.
-Mert hiányoznál. - nyögtem ki.
-Okés, te jössz! - mondta, majd minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem, amit már egy ideje szerettem volna tudni.

2 komi és jön a következő rész! :D Ja, és van még egy rendszeres olvasóm, köszönöm Dinaa! :)