18. fejezet - ennél jobb nem volt?! -.-*

Fúú, hát én hihetetlenül boldog vagyok most *-*. Egyrészt azért, mert már 10 (!!!) rendszeres olvasóm van, és ez hihetetlen <3. A másik pedig az, hogy hamarosan meg lesz a 2000 oldalmegjelenítés. És harmadrészről pedig azért, mert az előző részhez 3 (!!!) komit is kaptam. Most is jöhetne ennyi! ;)) És a szavazatokat is nagyon kösziii :$ :D <3 

Lia: nagyon aranyos vagy, köszi :D itt a kövi rész. 
Ófii07: köszi :D <3 szeretem a komijaidat :D 
Édua Netta Székely: hát meg aztán neked mennyire imádom a komikat :D mindig feldobódok, ha olvasom, hogy te komiztál. Egyszerűen remek megjegyzéseket kapok tőled, amik nagyon jól esnek. Na mindegy... nem gyors a tempó? akkor lehet, hogy mostantól nem fogod annyira szeretni a blogom... :// de a tanácsodat megpróbálom megfogadni, és a többi fiúról is írni egy kicsit többet. :D köszi a komid :D <3 :*

*Emily*
-Lennél a... ? - kezdett bele a mondandójába Louis, de Liam zavarta meg.
-Bocsi srácok, de menni készülünk... - kuncogott, hiszen tudta mit zavart meg. Én viszont nem... vajon mit akart kérdezni Louis?
-Oké, megyünk! - sóhajtott Lou, majd elengedte a derekam. Összeszedtük a fiúkat, majd kimentünk a szórakozóhely elé. Beültünk a kocsiba, megint Liam vezetett. Kb. 20 perc alatt végre hazaértünk, vagyis hozzám.
-Nincs kedved holnap velem ebédelni? - mosolygott rám Louis.
-De, majd megbeszéljük! Sziasztok! - intettem nekik, majd bementem a házba. Apu már aludt, ezért szépen csendben megvacsoráztam, zuhanyzás és öltözés után pedig álmosan zuhantam az ágyba.
Reggel 8 óra tájban, hangos női vihogásra ébredtem. Nem tudtam ki az, de kíváncsi voltam. Gyorsan átöltöztem, feltettem egy minimum sminket, és lementem a nappaliba.

Apu ült a kanapén, ölében pedig egy 20-as éveiben járó csajszi lehetett.
-Khm... - kezdtem el köhögést tetetni, mert jól elvoltak. Ekkor a csaj kiszállt apu öléből, apu pedig felállt.
-Kicsim, jó reggelt! - jött oda, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Neked is apu. Ki ez a nő? - kérdeztem tapintatlanul.
-Ő itt.. a... barátnőm, Christine! - tájékoztatott apu. Hogy mi van? Apunak.. barátnője? És egy ilyen... phuuu ribanc?
-Apu.. ő egy 20 éves csitri könyörgöm! Ennél jobb nem volt? - kiáltottam fel.
-Tomas... ezt hallottad? - fordult Christine apuhoz. Óóó, és még nyávog is...
-Christi, kérlek menj fel a szobánkba. - kérte apu, mire a nő felment. Álljunk csak meg. A szobánkba?
-Mondd, hogy nem költözött a nyakamra egy nő, aki a lányod lehetne. - hajtottam le a hangom, a fejemmel együtt.
-Kislányom, ne ítéld el előre. Christi nagyon aranyos is tud lenni, csak nem bírja, ha sértegetik.
-Apu... csupán 2 évvel idősebb nálam. - emeltem fel újra a hangom.
-Kérlek, próbált meg elfogadni! - fogta meg a kezem, de én kirántottam övéiből. Nem szóltam semmit, fogtam a táskám és kiléptem az ajtón. Hűvös szél csapta meg az arcom, aminek hatására a szemembe könnyek gyűltek. De lehet, hogy nem a szél miatt? Fogtam magam és elmentem a fiúk közös házába.

*Niall*
-Srácooook, reggeli! - ordítottam fel a fiúknak. Mindenki aludt és én csináltam a reggelit. A tegnap este remekül sikerült, táncoltam egy gyönyörű lánnyal, a neve Madison. Azt hiszem Emily barátnője volt.
-Megyünk. - vánszorogtak le sorba. Leültünk a már megterített asztalhoz, majd az estéről kezdtünk el beszélni, hiszen eléggé elszakadtunk egymástól.
-Na és te Louis? Megkérted már, hogy legyen a barátnőd? - mosolygott rá Hazza, Emilyre célozva.
-Nem.. - sóhajtott egyet. -Épp készültem, de Liam megzavart. - vetett egy gúnyos pillantást barátunkra. -De egyszerűen nem merem.. mi van, ha ő nem úgy tekint rám? - fogta a fejét idegesen. Épp szólásra nyitottam a számat, mikor valaki kopogott. Felálltam és kinyitottam az ajtót, ahol Emily vacogott és... sírt.
-Hééé Em, mi a baj? - kérdeztem ijedten, de nem válaszolt csak közelebb húzott, és szorosan megölelt. Eléggé jóba lettünk, de persze csak mint barátok. Eszem ágában sincs elcsaklizni Louis elől. -Gyere be, jó? - kértem meg rá, mire bólintott és beléptünk a házba. Mindenki köré csoportosult és vártuk, hogy elmondja mi is a baja.
-Beszélhetek négyszemközt Louval? - kérdezte szipogva.
-Ki a nappaliból! - kiabáltam, és pár perc elteltével már csak ők voltak a terepen.

*Louis*
-Mi a baj? - simítottam végig Emily karján.
-Apu... apunak... barátnője van. - fakadt megint sírva a végére.
-És ezzel mi a különösebb baj? - kérdeztem értetlenül. Pár percig vártam, hogy megint lenyugodjon, majd válaszolt.
-Ha egy kedves, korabeli, aranyos nő lenne még talán örülnék is. De egy 20 éves ribanccal jött össze. - emelte fel a hangját a második mondatnál.
-Szerintem először meg kellene ismerned. - mosolyogtam, hátha ezzel biztatom.
-Te nem láttad azt a nőt... - rázta meg a fejét. -Sugárzik róla, hogy egy szőke kurva. Már elnézést.
-Adhatnál neki egy esélyt.
-Apu is ezt mondta. Meg kéne ismerned, és egyetértenél velem... - gondolkozott el.
-Akkor tartsunk egy ismerkedős vacsit. Legalább bemutathatod a legjobb barátodat apukádnak. - mosolyogtam.
-Felőlem. Megkérdezem aput, hogy ma jó-e nekik. - mosolyodott el ő is. -Kérdezhetek valamit? - kérdezte pár perc kínos csend után.
-Persze. - bólogattam is hozzá, hogy még érthetőbb legyen válaszom.
-Mit szerettél volna kérdezni tegnap este? - vágott boci szemeket, amivel nagyon aranyos volt.
-Hát... hogy... öhmm... - de ekkor Zayn jött le.
-Hogy lennél-e a csaja. - mosolygott önelégülten, mire nekivágtam egy párnát. Megvártuk, míg Zaynie visszamegy az emeletre, majd folytattuk a beszélgetést.
-Tényleg ezt akartad? - fordult felém Emily.
-Ööö... hát... igen. - hajtottam le a fejem, mert kicsit zavarba jöttem. Nem válaszolt, ezért megint megszólaltam. -Szóval, lennél a barátnőm? - kérdeztem félénken.
-Hadd gondolkodjak... - mosolyodott el, és mutató ujját az állára tette. -Lennék. - nyomott puszit az arcomra. Követtem példáját, majd megöleltem és az ölembe húztam.
-Akkor ma áll a vacsi? - kérdeztem mosolyogva.
-Aha. De akkor én most megyek, majd hívlak, hogy hányra gyere. - ölelt meg, majd elköszönt és távozott.

*Emily*
Hamar hazaértem, és egy nagyon különös látvány fogadott. A nappaliban egy ruhakupac volt, aminek a tetején Christine ült (??). Szó nélkül felbattyogtam az emeletre, apu dolgozószobájába.
-Neked is szia! - kiabált utánam. Komolyan, mint egy rossz nővér.
-Csááá! - ordítottam vissza, ekkor felértem apuhoz. -Szia apu! - nyomtam puszit az arcára.
-Mi az, elszállt a rossz kedv? - mosolygott és felnézett iratai közül.
-Őőő.. kicsit. Mondd apu... nem lenne kedved velem és a barátommal vacsorázni, hogy bemutathassam neked. És igen, Christine is itt lehet. - emeltem tekintetem a plafonra a végén.
-Mióta van neked barátod? - mosolyodott el, és már tényleg csak rám figyelt.
-Hát... nem rég. Kb. egy fél órája. És az ő ötlete volt. - védtem magam.
-Legyen, vacsorázzunk. - ment bele.
-Köszi, köszi apu. - ujjongtam.
-És esetleg itthon vagy étteremben? - tűnődött el.
-Itthon, én főzök. - mentem ki boldogan az irodából. Tudom, hogy apu imádja a főztömet. Gondoltam ezzel kicsit meglágyíthatom a szívét. Ugyanis köztudott, hogy apu utálta az eddigi barátaimat, mert én mindig is az egyszem kicsi lánya leszek...
-Akkor a barátod is megnyalja mind a 10 ujját. - kiabált utánam nevetve, amin elmosolyogtam. Hát a főzés nem volt annyira könnyű, mert Christi mindenhol ott legyeskedett körülöttem.

A kövi részhez megint 2 komit kérek szépen :* <3 :D

17. fejezet - holnap reggel jön valaki...

Sziasztok drága olvasóim! ;) Na, itt a következő rész :D Oldalra kitettem egy szavazást, szóval kérlek tekintsétek meg, és szavazzatok :). Hamar meglett a 2 komi, aminek nagyon örülök :D A következő rész kicsit szomorú lesz, előre szólok, de addig is itt van a Happy! :)
olvassátok ---> www.theydontknowaboutus.blog.neon.hu

Dinaa L: köszi, örülök, hogy tetszik :) itt a kövi :D
Ófii07: itt van, köszi a komid :*

*Emily*
-Mit érzel Harry iránt? - kérdezte lehajtott fejjel, szomorúan.
-Ööö... semmit? - néztem értetlenül.
-De.. akkor miért csókoltál vissza? - fordította felém a fejét.
-Te erről honnan tudsz? - álltam fel idegesen.
-Héé, nyugi... csak a kíváncsiság hajt. - mosolyodott el.
-Akkor... öhm... nem tudom. Csak visszacsókoltam! - rántottam vállat.
*********
-Csináljunk már valamit! - baktatott le a lépcsőn Niall. Egész délután csak a tv-t bámultuk, és már este 7 van.
-Menjünk el bulizni! - követte Niallt göndör barátunk.
-Oké! - álltam fel lelkesen, jelezve ezzel, hogy tetszik az ötlet. A fiúk átöltöztek, hazavittek, majd megvártak a kocsiban. Beszaladtam apu kertes családi házába, és felbattyogtam az emeletre. Bezártam a szobaajtót, majd a gardróbom elé álltam. Filóztam kicsit, hogy szoknya vagy sima ruha, de végül a sima ruha mellett döntöttem.

Felöltöztem és kisminkeltem magam.
-Apu, elmentem a fiúkkal, majd jövök. - mosolyogtam rá.
-Oké, de holnap reggel jön valaki, és be szeretnék jelenteni valamit. - válaszolt ő is mosolyogva. Megvontam vállamat és kimentem a fiúkhoz.
-Hűű, megérte várni. - nyomott puszit az arcomra Louis, mikor beültem a kocsiba.
-Köszi. - pirultam el egy kicsit. Liam vezetett, így ő nem is ihat. Gyorsan odaértünk a kiszemelt helyre, és egyből be is mentünk. A fiúk inni mentek, én viszont táncolni. Összebarátkoztam egy kedves lánnyal, és vele táncoltam szinte egész este.
-Néééézd ott a One Direction. - vette észre a fiúkat. Ő is egy rajongó lehetett.
-Tudom... történetesen velük jöttem. - nevettem fel.
-Hűű, bemutatsz nekik? - csillogtak a szemei.
-Persze, kicsit később! - mondtam, és ekkor két kart éreztem a derekamon.
-Táncolunk? - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Megfordulás nélkül tudtam, hogy ki az, így egyből rávágtam a válaszom.
-Nem.. takarodj! - válaszoltam, mire karjai eltűntek a derekamról.
-Te normális vagy... ugye tudod, hogy most utasítottad vissza Harry Stylest? - nézett rám fapofával Madison, újdonsült barátnőm. Sóhajtottam egyet, majd elmeséltem minden egyes részletet a Doncasterbe költözés óta.
-Szóval ezért mondtam nemet. - vágtam rá a végére.
-Hűűű, akkor megértelek. Viszont van valaki, akivel szívesen táncolnál és ő most ide tart. - mosolyodott el, majd oldalra mutatott.

*Louis*
-Táncolunk? - mosolyogtam Emilyre, aki egy lánnyal volt.
-Ne haragudj Madison. - nézett barátnőjére kérlelőn.
-Semmi gond, leülök és megvárlak. - nevetett fel, majd leült egy asztalhoz.
-Várhatod egy darabig. - motyogtam magamnak, de Emily is meghallotta.
-Mennyi időre akarsz elrabolni? - kérdezte mosolyogva, majd karjait nyakamra helyezte, mert lassú szám következett. Én a dereka köré fontam két kezem, ezzel pedig közelebb húztam magamhoz.
-Hmm.. nem tudom.. sokáig. - nevettem fel.
-Kérdezhetek valamit? - fordította felém eddig lehajtott fejét.
-Ühümm. - válaszoltam röviden.
-Miért akartad, hogy ideköltözzek? - kérdezte. Nehezen tudtam válaszolni, őszintén szólva fogalmam sem volt mit mondjak.
-Kérdezhetek én is valamit? - tereltem a témát egy kérdéssel.
-Csak ha előbb válaszolsz. - nézett rám komolyan. Tekintetünk megint találkozott. Belenéztem gyönyörű kék szép szemeibe, majd válaszoltam.
-Mert hiányoznál. - nyögtem ki.
-Okés, te jössz! - mondta, majd minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem, amit már egy ideje szerettem volna tudni.

2 komi és jön a következő rész! :D Ja, és van még egy rendszeres olvasóm, köszönöm Dinaa! :)

16. fejezet - hey idiot, i love you

Na hali! :'3 Ma már nem akartam kitenni ezt a részt, de az egyik barátnőm nagyon nyaggatott :'D. Egy szóval ez a rész nem lett valami jó, de remélem azért nektek tetszeni fog :)

Gréta: köszi, sajnos ez nem lett valami szupi ://
Édua Netta Székely: itt is van máár  :) neked is mondom/írom, hogy ez nem a legjobb rész (sőt szerintem az eddigi legszarabb), de talán megteszi. :D 

*Emily*
Egy pillanatra azt sem tudtam ki vagyok... visszacsókoltam, majd beletúrtam göndör fürtjeibe. Ekkor kapcsoltam, egyből ellöktem magamtól. Csókja édes volt, nekem még sem az övé kellett.
-Ne haragudj, én nem tudom mi van velem... - hajtotta le a fejét. Nem válaszoltam, csak felálltam a padról, ráálltam a deszkámra, és gurulni kezdtem. Eleinte csak mentem, de később célom is volt. Kopogás nélkül törtem be a fiúk közös házának ajtaján, majd nem érdekelve, hogy a többiek is itt vannak, Louishoz futottam. Szorosan megöleltem és sírni kezdtem.
-Sajnálom... - nyögtem ki egy szót. Nem tudom miért tettem ezt, hiszen nem is járunk. Lou intett a többieknek, hogy menjenek fel, és leültetett a kanapéra.
-Elmondod mi történt? - simogatta a hajam. Én megráztam a fejem, hogy nem szeretném elmondani, ő pedig megértette. Ekkor lépett be Harold.
-Louis, ne haragudj! - jött oda a kanapéhoz. Ezzel mindent elrontott...

*Louis*
-Miért kéne? - értetlenkedtem, mikor Harry bocsánatot kért.
-Hát.. öhm.. - ekkor Em felé nézett.
-Srácok, nyögjétek már ki, mi van! - álltam fel idegesen.
-Megbántott!
-Megcsókoltam! - vágták rá egyszerre. Harry mondatán megakadtam...
-Mi van?! - kérdezték megint egyszerre és egymásra néztek.
-Mondjátok már el az igazat... - förmedtem rájuk. Erre mindketten lehajtották a fejüket.
-Sajnálom, haver... - nézett fel Harry. Szeme csalódottságot tükrözött.
-Szóval te mondtál igazat? - fordultam barátom felé. Mindketten egyszerre bólogatni kezdtek. Harry nagyon jól tudta, hogy nekem Emily tetszik... sőt, szeretem őt. Mégis ezt csinálta, bevallom nagyon rosszul esett. -És te nevezed magad a legjobb barátomnak. - motyogtam, miközben felbattyogtam az emeletre. Összepakoltam a cuccaimat, és úgy döntöttem hazamegyek egy kicsit. Átöltöztem, és visszaindultam a nappaliba.
-Elmész? - Emily hangja elhalló volt, féltem itt hagyni.
-El. - adtam rövid választ. Ekkor Harry felkelt a kanapéról és "lelkesítő beszédet" tartott.
-Képes vagy itt hagyni Emilyt? Ő miattad jött ide, miattad hagyta ott az anyukáját. Ne rá haragudj, én csókoltam meg. Annyira hülye vagy Louis Tomlinson! - vágott hozzám egy párnát, majd felment az emeletre.

*Emily*
Louis felment a szobájába, én pedig lent maradtam Harryvel. Semmi kedvem nem volt vele beszélni... tudtam, hogy Louis féltékeny típus... de ennyire?!
-Kérlek bocsáss meg... legalább te! - könyörgött már vagy huszadszorra.
-Fogd már be. - rivalltam rá.
-Bocs. - vágta vissza flegmán. Ekkor Louis jött le egy nagy sporttáskával.
-Elmész? - kérdeztem cérna vékony hangon, majdnem a sírás határán.
-El. - válasza rövid volt, nekem mégis nagyon rosszul esett. Miatt jöttem ide... Harry felállt mellőlem, és örömömre vagy bánatomra, de kiállt mellettem.
-Képes vagy itt hagyni Emilyt? Ő miattad jött ide, miattad hagyta ott az anyukáját. Ne rá haragudj, én csókoltam meg. Annyira hülye vagy Louis Tomlinson! - végszóként hozzávágott egy párnát, majd felsietett az emeletre. A lépcsőfordulóból még rám mosolygott. Tudtam, hogy értem tette, ezért hálás is vagyok neki. Muszáj volt elröhögnöm magam, amit Louis is követett.
-Ne röhögj, megbántottál! - huppant le mellém a kanapéra, és oldalba vágott.
-Bocsánatot kértem. - rántottam vállat. Könnyebb volt úgy tenni, mintha nem is érdekelne. Pedig legbelül sírtam, hogy most valóban itt hagy.
-Ezt viszont nem értem. Miért kértél bocsánatot? - értetlenkedett. Alig bírtam kinyögni valamit, de végül kipréseltem magamból ezt a 4 szót.
-Mert szeretlek, te idióta. - röhögtem el magam. Az ő arca viszont rezzenéstelen és komoly volt.
-Kérdezhetek valamit? - érdeklődött tapintatosan.
-Kérdezz! - adtam választ, és egyből szólásra nyitotta száját.

Ugye milyen érdekfeszítő? xdd szokásos komi és kiteszem a kövit :). 

15. fejezet - Harryvel töltött nap...

Édua Netta Székely: semmi gond, örülök, hogy most is komiztál :D ebben a részben megtudod, hogy kiköltözik-e Londonba, de szerintem eddig is érthető volt xd :) Köszi a komid :DD
Directioner: ne haragudj, de neon.hu-s blogot nem olvasok... de azért köszönöm a komid :)


*Emily*
Reggel kicsit kómásan ébredtem. Hiszen hajnali 5-kor feküdtünk le, most meg csak 9 óra van. Nem sokkal később Louis is felkelt.
-Nem megyünk el valahova reggelizni? - kérdezte kikelve az ágyból.
-Tomlinson.. most randira hívsz? - mosolyogtam meg kérdésem.
-Nevezhetjük annak is. - az ő szájára is mosoly kényszerült.
-Akkor mehetünk! - vigyorogtam, mint a tejbe tök. Ő lement a vendégszobába átöltözni, én pedig itt öltöztem. Fel vettem egy fekete gatyát, egy fekete blúzt, és az egyik sötétkék tornacipőmet.

-Indulhatunk? - támaszkodtam neki a falnak, mikor lebaktattam a lépcsőn. Louis felém nézett, végigmért, majd elmosolyodott.
-Csinos vagy. Amúgy persze, mehetünk. - nyújtotta felém karját. Belekaroltam, és együtt trappoltunk el az ajtóig. Ott elengedtük egymás kezét, majd egy közeli kávézóba vettük az irányt.

*2 héttel később*
Már kiköltöztem Londonba, apunál lakom. Mindent kipakoltam, berendezkedtem, beilleszkedtem.
-Apu, átmehetek Louisékhoz? - kérdeztem az emeletről. Épp most tettem le a telefont, hosszú beszélgetést folytattunk arról Louissal, hogy a banánok miért nem beszélnek (?)... és megkért, hogy menjek át a közös házukba.
-Persze, nyugodtan. - kiabált vissza. Hamar magamra kaptam egy farmer rövidnadrágot, egy fehér trikót, és a kedvenc fekete tornacipőmet. Gyorsan magamhoz vettem a gördeszkámat, és mentem is a fiúkhoz. Kb. 10 perc alatt ott is voltam, nem laknak messze.
-Szia. - ölelt meg az ajtót nyitó Louis.
-Hello! - köszöntem, majd bementünk. Kiismerve magamat, levágódtam az egyik fotelba. -Többiek? - kérdeztem körbenézve.
-Harry fent az emeleten, a többi srácot nem tudom. - nevetett fel.
-Meglesem Styles-t is. - mosolyodtam el, majd a fiú szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, amire egy "gyere" volt a válasz, ezért mentem is.
-Szia Em! - mosolygott rám, és odajött megölelni.
-Hy! - köszöntem vissza röviden.
-Nincs kedved megtanítani gördeszkázni? - mutatott a sarokba, ahol egy ősrégi darab álldogált.
-De, öltözz át és gyere le. - suhantam ki az ajtón. Lent még beszélgettünk Louissal, majd megpróbált gördeszkázni... a nappaliban. Hát, tényleg csak próbált, nem ment neki igazán /xdd/

*Harry*
-Mehetünk! - mentem le a deszkával a kezembe, ahol Louisék beszélgettek.
-Hova? - értetlenkedett Lou.
-Bocsi haver, de egy délutánra elrabolnám a csajod. - mosolyogtam a lányra.
-Nekem oké... várjunk csak! Harry, ő nem a csajom! - pirult el.
-De azért egy parányit elpirultál. - röhögtem el magam, ő pedig még pirosabb lett.
-Na jó menjünk. - húzott ki az ajtón Emily.
*********
Már vagy 2 órája próbálok gördeszkázni, de nem sok sikerrel. Egyszer nagyot estem, ezért el kellett mennem átöltözni. De Emily már az öltözés előtt is kattogtatta telefonját, de persze utána se állt le a fényképezéssel. Két jól lőtt fotót sikerült is készítenie.

-Már nem is megy olyan rosszul. - nevetett fel.
-Ha neked ilyen jól megy, akkor mutasd! - biggyesztettem le ajkaimat, hiszen még nem is láttam gördeszkázni.
-Felőlem. De figyeld a mestert! - rántott vállat egy gonosz mosollyal tükrözve. Ráállt a deszkára és gurult vele. Hihetetlen trükköket tud csinálni... de persze én is fotóztam őt.













-Hűűű, remekül megy. - mosolyodtam el, mikor visszajött.
-Köszi.
-Amúgy mióta tudsz ilyen jól deszkázni? - kérdeztem.
-Hát kb. 3 éve láttam egy műsort. Benne volt Tony Hawk, és azóta. - nevetett fel.
-Áááá, szóval Tony egy példakép. - mosolyodtam el.
-Nevezhetjük annak. - vágta rá egyből. Ekkor egy padhoz értünk, oda leültünk, és beszélgetni kezdtünk.
-Szép a szemed! - mélyedtem el a két kék "csodában".
-Köszönöm. Szép a mosolyod! - bókolt ő is. Ezt célzásnak vettem, ezért közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam.

Komizzatok, iratkozzatok fel, ha tetszik :) szokásos komi, és jön a következő rész :D *-*

14. fejezet - és te szeretsz engem?!

Ófii07: köszi :* örülök, hogy tetszik és a rendszeres komiid is felvidítanak mindig :D
Gréta: te kis óvodás xd :D itt van <3 :* 

*Emily*
A kép rólam furcsa volt... a szöveg még furcsább. Fogalmam sem volt, hogy Louis milyen érzelmeket táplál irántam. Na, most végre rájöttem.
"Emily!
Tudom, neked ez nagyon furcsa. Valószínűleg feltetted magadnak a kérdést: Mit keres itt az egyik képem? Na most megpróbálom elmagyarázni. Mikor először találkoztunk tetszett a gördeszkád, és tetszett a cuki akcentusod. Tetszett, hogy eleinte azt sem tudtad, ki vagyok. Tetszett a mosolyod, a humorod, és az, hogy nagyon hasonlítunk. Idővel rájöttem, hogy nem csak a barátod akarok lenni, ekkor hívtalak randira. Aztán a te érdekedben azt mondtam, nem érdekelsz. Ez nem így volt... vissza kellett mennem Londonba, így nem hagyhattam, hogy távkapcsolatod legyen velem. Nagyon hiányoztál, de azt hiszem Eleanor karjaiba menekültem. De amikor visszajöttem megint kitartottál mellettem. Szintén vissza kell mennem Londonba, de most nem akarlak itt hagyni. Azt hiszem beléd szerettem Emily Parker!" 
Ezt a szöveget írta a kép hátuljára. Meglepődtem, és be kellett ismernem, nekem sem ellenszenves Louis. Akaratom ellenére is hatalmas vigyor ült ki a számra, majd megfogtam a képet, a hozzácsatolt szöveggel, és átmentem Louis szobájába. Nem volt ott...
"Döntöttél?" - találtam egy kártyát az ágyán, amire ez volt írva. Választhattam 2 másik kártya közül, természetesen az "Igen" -t választottam. A igen feliratú lap hátuljára egy "Nappali" szöveg volt írva. Lefutottam a nappaliba, ahol találtam még egy kártyát. "Keress egy titkos ajtót, legfelső szint" - a papír ezt a címet tükrözte. Felbattyogtam a legfelső emeletre, ahol találtam 3 ajtót. Az egyikre egy nagy táblával rá volt függesztve a "Titkos ajtó :)" felirat, így benyitottam a szobába.
-Kapd magadra! - dobott felém egy fürdőruhát Louis, ugyanis egy beltéri medence helyezkedett el a titkos ajtó mögött.

*Louis*
Emily gyorsan magára kapta a bikinit, így hamar bemehettünk a kellemes hőmérsékletű vízbe.
-Remélem jól döntöttél! - mentem közelebb Emilyhez.
-Valóban szeretsz? - tette fel a nem várt kérdést.
-Nem tudom... azt hiszem. - hajtottam le a fejem.
-Ettől függ a döntésem. - mosolyodott el.
-Akkor igen. - nevettem fel.
-Akkor nem megyek.
-Akkor nem szeretlek. - röhögtem el magam.
-Így mégis megyek! - csapott bele a tenyerembe, én pedig megszorítottam azt, majd közelebb rántottam magamhoz.
-Tényleg beléd szerettem. - suttogtam. Nem válaszolt semmit, csak elhúzódott előlem. -Baj van?
-Nem... csak... nem! - mosolyodott el a végére. -Ússzunk! - parancsolt, majd dobott egy hátast a vízbe. Felnevettem, majd követtem példáját.
*********
Nagyon sokáig elvoltunk a vízbe, és csak hajnali 5 körül feküdtünk le aludni.
-És te szeretsz engem?! - csúszott ki az egyik gondolatom a számon.
-Nem tudom... vagyis igen, csak azt nem tudom, hogy hogyan. Azt hiszem barátként... de lehet, hogy nem. - mosolyodott el a végére.
-Gonosz vagy ugye tudod? - dobtam neki egy párnát.
-Aha, tudom. - mosolyodott el.
-Szóval...? - vettem ki a kezéből az utolsó párnát.
-Szóval... igen... szeretlek Louis. - nyomott puszit az arcomra.
-És is szeretlek Emily. - követtem példáját. -Jó éjt! - mondtam, majd kifelé fordultam az ágyamban. Lehet, hogy kicsit korai volt mondani, hogy szeretem.... de ha így érzek?! - ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

2 komi és jön a kövi *-* :D minél hamarabb, mert már meg van a kövi :). 
UI.: van még egy rendszeres olvasóm :) kösziii neki :D

13. fejezet - fényképes album

Ófii07: köszönöm szépeen :* örülök, hogy tetszik, remélem ez a rész is fog! :)
Gréta: örülök, hogy neked is tetszett <3. amúgy már mondtam, hogy nem kapsz fagyit hülye láány xdd ja és nem vagyok majom te majom xd Mukiii <3 :*

*Louis*
-Louis... döntöttem! - szólalt meg mellőlem Emily, mire rákaptam a tekintetem.
-Könyörgök mondd, hogy jössz Londonba! - tettem össze két kezem, és reménytelien rámosolyogtam.
-Sajnálom... - hajtotta le a fejét. -De én anyuval maradok, itthon.
-Kérlek ne. - szemeim könnybe lábadtak. Azt hiszem ezalatt a kb. 3 hónap alatt -mióta ő itt van- menthetetlenül belé szerettem.
-Tényleg nagyon, de nagyon sajnálom. - hajtotta fel fejét, és ő már sírt.
-De... de én... nem akarom, hogy itt maradj. - próbáltam neki továbbra is könyörögni, de hajthatatlan volt.
-Kérlek Louis... menj el! - hajtotta le a fejét. Nem válaszoltam, csak kérését teljesítve elmentem. Szomorúan battyogtam fel a szobámba, majd pakolni kezdtem. Nem fogom itthon hagyni Emilyit.

*Másnap este*
-Hát te? - nyitotta ki az ajtót meglepetten Em, ahová becsengettem. -Neked most a repülőn kellene ülnöd.
-Nem megyek el nélküled. - mosolyogtam rá, majd a füléhez hajoltam. -Adok még egy esélyt, hogy bebizonyítsam el kell jönnöd. - elnevette magát. -Na, akkor jössz?
-Megyek. - nevettet fel. -Hova megyünk, mit vegyek fel? - tárta ki előttem az ajtót, hogy bemenjek.
-Először vacsorázni, utána meglepetés. Szóval magassarkú és szoknya.
-Neeeeeeeem. - nézett rám mérges szemekkel.
-De-de! - fogtam meg a csuklóját, majd felhúztam a szobájába. -És én választok. - mosolyodtam el.
-Oké. - rántott vállat, majd ledobta magát az ágyra, én pedig a gardróbjához léptem.
-Mesés darab! - választottam ki egy ruhát pár perc múlva, majd a kezébe adtam.
-Csak a te kedvedért. - fintorgott, mert a ruha nem volt a leghosszabb. Gyorsan felöltözött, és már mentünk is.

*Emily*
-Tudod, egyet nem értek.... - merengtem. Már elhagytuk az éttermet, és egy közeli clubban voltunk egy bulin. A vacsora mesés volt, és jól szórakoztunk Louissal.
-Mit? - kérdezte Boo Bear, majd lehúzta a kezében lévő konyakot. Most nem ittunk olyan sokat, de azért most se vagyunk józanok.
-Miért akarod, hogy veled menjek? - kérdeztem értetlenül. Nem válaszolt csak megfogta a csuklóm, majd a táncparkett közepére húzott, derekamnál fogva magához szorított, majd elkezdtünk lassúzni.
-Hiányoznál apukádnak. - súgta fülembe nagyon halkan a tánc közben.
-De így meg anyunak. - mondtam én is halkan. Egyre inkább kezdtem meginogni, miszerint vele megyek, és apuhoz költözök.
-Nekem is hiányozni fogsz. - emelte fel fejem, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzek. Köszi Louis, most még nehezebb!
-Te is, de... nem mehetek el. - hajtottam egyre lejjebb a hangom.
-Szerintem menjünk innen, és nyugisabb helyen beszéljük ezt meg. - húzott a kijárat felé. Gyalog kb. 10 perc alatt hazaértünk hozzájuk, mert a szülei és a testvérei elutaztak. Körülnéztem Louis szobájában, míg ő lefürdött. Állítása szerint a hideg víz felfrissít és kijózanít.
-Akkor biztos, hogy maradsz? - ölelt át a derekamnál fogva.
-Nem azt mondtad, hogy a víztől kijózanodsz? - fordultam felé mosolyogva.
-De hisz józan vagyok. - nevetett fel, majd felültetett az íróasztalára.
-Szerintem nem... - röhögtem el magam. -Nem akarsz felöltözni? - kérdeztem, mivel csak egy alsónadrágba jött ki a fürdőből.
-Nem. - rántott vállat. -Szóval itt maradsz? - jött még közelebb.
-Nem tudom... nem hiszem. - hajtottam le a fejem. Nem hiszem el... megtört.
-Nem hiszed? Vagyis még nem vagy benne biztos. Mit tegyek, hogy biztos legyél a döntésedben? - húzta nagy vigyorra a száját.
-Nem tudom... - mondtam ki ezt a 2 szót.
-Én igen. - válaszolt, majd megcsókolt. Akaratom ellenére is visszacsókoltam és beletúrtam a hajába. A számról a nyakamra tért át.
-Nee! - szóltam rá mosolyogva, mert csikizett tevékenysége, amin ő elnevette magát. -Nem vicces! - löktem vállba, majd leszálltam az asztalról.
-Gyere velem! - húzott át egy másik szobába. Ez a szülei szobája volt. -Ülj le! - parancsolt rám, mire én leültem. Elővett valamit a szülei éjjeliszekrényéből, majd átnyújtotta. -Gyere át a szobámba, ha megnézted. - mosolyodott el. -De csak ha már döntöttél is! - hajolt a fülemhez. Éreztem leheletét a nyakamon, amitől kirázott a hideg. Nem akarom itt hagyni őt... kinyitottam a kezemben lévő könyvet. Vagyis nem könyv, inkább egy album volt. Egy fényképes album. Az első felében Louisról voltak kis kori képek, amiken sokat nevettem. Majd ezeket a képeket felváltották a Londonban készült képek, amiket Louis csinált.... igaz, ami igaz, én imádom Londont. Hisz ott laktam 4 évig, mégsem vágyom vissza igazán. De Louistól nem akarok elszakadni. A legutolsó képen pedig elcsodálkoztam... én voltam az albumban, vagyis egy képem. Egy kép, amit Louis csinált még akkor amikor megismerkedtünk és először elmentünk sétálni. Egy szöveg volt hozzákapcsolva.

Ez a kép volt Emilyről:

A szöveget majd csak a következő részben olvashatjátok! :P *muhahahaha* xdd Na azért remélem tetszett, igaz kicsit lapos lett. :// na mindegy... komizzatok, iratkozzatok fel, ha tetszik :) sok komit! :D *álmodik a nyomor xd*
halliii :'3

12. fejezet - élmény volt eltévedni veled...

Itt a rész, remélem tetszik! :D Iratkozzatok fel, ha tetszik :)

Édua Netta Székely: köszi a komid :D és semmi gond, hogy nem komiztál, de remélem továbbra is fogok tőled kedves komikat kapni. Még egyszer köszönöm :*
Gréta: nem is kell, mert tudom, és NEM, ismétlem NEM cserélem le! :pp amúgy köszi Muki :*

*Emily*
-Na? - néztem apura.
-Ezt szeretném csak 6 szemközt. - célzott a még mindig itt lévő Louisra.
-Elmondanám neki, szóval mondhatod előtte! - rántottam vállat, majd lehuppantam a kanapéra apu és Louis közé.
-Hát.. tudod mivel én és anyád már papíron is elváltunk, ezért úgy döntöttem... - de nem fejezte be.
-Nyögd már ki! - parancsoltam rá.
-Oké... szóval visszaköltözök Londonba. - itt lefagytam. De akkor mégis mi lesz velem? Nem maradhatok itt? Nem fogok találkozni apuval? Vagy esetleg anyut kell itt hagynom... és Doncastert? Elég hamar beleszerettem ebbe a helybe.
-De.. de akkor én? - kérdeztem értetlenül.
-Megint csak eldöntheted mit szeretnél. Ha esetleg velem jönnél, akkor újra a megszokott környezetben élnél. És ott van Brice is. - valamilyen szinten igaza van. Mesés életem volt Londonba, és Brice is hiányzik.
-Oké, meddig dönthetek? - kérdeztem.
-Holnap este megy a gépem. Addig. - válaszolt apa.
-Oké, meglesz. - próbáltam mosolyt erőltetni, de nem igazán sikerült.
-Nekem most mennem kell. Majd reggel hívlak! - nyomott az arcomra egy puszit, majd távozott.
-És te Louis? - fordultam felé.
-Már elnézést... - nézett anyura. -De ez tényleg csak kettőnkre tartozik. - fordult vissza felém.
-Menjünk fel a szobámba. - mondtam, mire megindult, amin felnevettem.

*Louis*
-Szóval miről szeretnél beszélni? - kérdezte Emily.
-Itt maradsz? - kérdeztem.
-Nem tudom... de tuti nem erről akartál beszélni. Szóval? - ültünk le az ágyára.
-Hát... emlékszem a tegnapra. - hajtottam le a fejem.
-Értem... - mondta.
-Ugye eljössz Londonba? - fordítottam felé a fejem.
-Nem tudom... nem akarom itt hagyni anyut. - gondolkozott el.
-Én viszont szeretném, ha a közeledben lehetnék. - mosolyodtam el.
-A tegnap történtek után is? - nézett rám furcsán.
-Felejtsük el ami akkor történt oké? - mosolyogtam rá, mire heves bólogatásba kezdett. -Nem megyünk el sétálni? Gondolom így könnyebben döntesz.
-Menjünk. - mosolyodott el, majd gyorsan átöltözött, addig én lementem a nappaliba, ahol az anyukája főzött.
-Hogy döntött? - kérdeztem Em anyukája.
-Nem döntött még. Igazából fogalma sincs. Nem akarja itt hagyni magát.
-Ááá, miattam nem kell aggódnia. Sokkal inkább miattad! - mosolyodott el.
-Miattam? - nem értettem kijelentését, ezért rákérdeztem.
-Igen... Louis, én nem vagyok vak. - húzta megint vigyorra a száját.
-Még mindig nem értem. - vakargattam a tarkóm és lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy egy kicsit elpirultam.
-Tudom, hogy tetszik a lányom. És megsúgok neked valamit. Te sem vagy számára közömbös! - hajtotta le hangját, én pedig megint elpirultam.
-Na mehe... - jött le a lépcsőn Emily. -Louis, te mitől vagy ennyire piros? Ugye jól vagy? - futott oda hozzám és kezét egyből a fejemre helyezte.
-Jól vagyok nyugi! - nevetettem fel. -Akkor mehetünk? - kérdeztem mosolyogva. Bólintott, ezért elindultunk egy közeli parkba. Most viszont nem a szokásos helyre mentünk, ezért szépen el is tévedtünk.

*Emily*
Louissal eltévedni az elején még vicces volt, de a végén kezdtem aggódni.
-Louis! Itt laksz születésed óta, és fogalmad sincs, hogy hol vagyunk? - kiabáltam vele az utca közepén.
-Ne haragudj, de itt még soha nem jártam. - nézett körbe. Kifújtam a levegőt, majd én is körbenéztem. Ekkor megpillantottam egy ismerős személyt.
-Tyleeeeeeer! - kiabáltam neki.
-Emily! - jött oda hozzám, majd szorosan magához ölelt.
-Hát te? Nem úgy volt, hogy hazamentél? - kérdeztem.
-De, de tegnap előtt a szüleimmel visszajöttem, de ma megyünk is. - szomorodott el a végére.
-Áááá értem. Amúgy ő itt Louis, egy barátom. És eltévedtünk. - nevettem fel cinikusan. -Louis Tyler, Tyler Louis!
-Hello! - fogtak kezet egymással.
-El tudnál vezetni minket Emilyékhez? - vakargatta a tarkóját Louis.
-Persze! - mondta, majd elindultunk. 20 perc alatt elértünk hozzánk, majd gyors búcsút vettem Tylertől.
-Ne haragudj! Tényleg nem jártam még arra.... - hajtotta le a fejét Louis.
-Hééé, semmi gond. - léptem közelebb. -Élmény volt eltévedni veled! - nevettem fel, mire felhajtotta a fejét. Ajkai szinte súrolták enyémeket, de ezt a távolságot pár pillanat alatt meg is szüntette. Lágy csókot lehelt ajkaimra, ami most nem ment át hevesebbé.
-Ugye nem vagy másnapos? - rázogattam a feje előtt a kezem.
-Nem... nem vagyok az. - nevetett fel, mire Lotti kilépett a házajtójukon.
-Rómeó, befelé! - invitálta be 'kedvesen' testvérét.
-Lotti, nem vagyok Rómeó. És majd megyek! - vágott vissza, mire a húga bement. -Szóval, hol tartottunk? - kérdezte mosolyogva.
-Hát ott, hogy nem vagy másnapos... - nevettem el magam.
-Ja... nem vagyok. - tájékoztatott röhögve. -Szóval erre most emlékezni fogok. - mosolygott.
-Louis... döntöttem! - gondolkoztam el beszéde alatt, mire rám emelte tekintetét.

Komizzatok.! :'3