81. fejezet - temetés

Most kicsit sietősen jöttem -ezért bocsi, ha van benne helyesírási hiba-, mert már így is késő van ahhoz, hogy kirakjam, de mint ígértem, megpróbálok mindennap hozni :) na akkor jó olvasást! :*

Pal Bianka: köszönöm :$$ miért lennék én bölcs? :o :) de ennek örülök :D örülök neki, hogy tetszett *-* hát ez az, hogy a megtekintések száma nem nőtt.. :/ na mindegy.. itt van :)
Gréta Pete: de Lou apukája nem mondta el egyből, hogy rákos :) hát ezért volt ott 1 hét :D a vita témája, már nem fontos :) de köszönöm, hogy megbocsátottál <3
Kingucy Tomlinson: köszönöm szépen :) ennek örülök *--* itt van, siettem :D
Barbara Pistai: ugye? xd :) hát ez is az lesz, meg az elkövetkezendő pár rész is, de az már nem Troy halála miatt :(( köszönöm :D
Óffi07: biztos <3 :D remélem ez jót jelentett ;) :**
gumicukor:*: köszi :) és hát igen, a következő részek szomorúak lesznek :/ ez ellen nem tudok mit tenni... sajnos most ez az lesz :/ remélem megérte várnod :)
G. Tekla: ééééééééééééééééé! :33 köszönöm <3 hát nagyjából értem, de ugye nem? :/ este írok fb-n, ha nem baj :D köszönööööm! :)) örülök neki, már nekem is, mert én csak hétvégén láttam :) siettem vele, ahogy tudtam :D xxBogii :**  

*Emily*
Kedves Emily!
Apu tegnap este.. meghalt. Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz erről beszélni, írni. De mégis. Mégis csak az apám volt.. a temetése holnap után, délelőtt lesz. Szerettem volna, ha velem lennél ebben a pillanatban, de megértelek, mert tudom, biztos van rá okod, hogy itt hagytál. A család többi tagja is megérkezett, de apuval sajnos nem tudtak beszélni, mert ma reggel jöttek.. anyu elsírta magát. Nem számítottam erre.. de mindegy is. Veled mi van? Nagyon hiányzol, annyira, hogy az már fáj. Tudom, csak egy hete nem láttalak, de annyi idő után, amíg külön voltunk, rájöttem valamire. Akit szeretsz, azt nem engedheted el soha, csak ha menni akar. Remélem te nem akarsz menni.. és ne haragudj, hogy csak ilyen későn válaszoltam, de apuval kellett lennem. I miss you!
Ezerszer csókol: Louis... 
Miután elolvastam a levelet, könnybe lábadt a szemem. Igaza van Louisnak, nem vagyok mellette a nehéz pillanataiban. De nem tehettem mást..
-Emily! - kiáltott rám valaki, én pedig értetlenül kaptam a fejemet a hang irányába, hiszen a Hyde Parkban sétálgattam. Mikor odanéztem, Tony aggódó pillantását véltem felfedezni. -Mégis mi történt veled Los Angelesbe? Nem láttam Louist egy hete, te feldúlt vagy... és szomorú. Mondd el! - ült le mellém lihegve.
-Nos.. Louis édesapja azért hívott minket oda, hogy közölje a fiával; ő rákos. Én pedig nem bírtam ott maradni.. Louis pedig a temetésig ott lesz... érted Tony? Egyedül hagytam a legnehezebb pillanatában! - borultam sírva a nyakába.
-Figyelj Em.. meg volt rá az okod nem? - kérdezte értetlenül.
-Meg, és ezt ő is tudja, de hiányzik.. - suttogtam.
-Elhiszem! - mosolygott, majd felkelt és magával húzott. Végül hazamentünk, én pedig leültem az asztalhoz, és írtam pár sort Louisnak, majd egyből feladtam postán.

*Louis*
A napok egyre nehezebben teltek, így Emily nélkül. Szükségem lett volna arra a nőre, akit szeretek, mert nehéz nélküle leküzdeni egy halálfájdalmat. De meg fogom tenni, hiszen tudom, neki most nem szabad itt lennie.
-Kisfiam... meghalt, ez ellen nem tehetsz semmit! - szorított magához anyu, könnyes szemekkel. A testi fájdalmak rosszak, a lelki fájdalmak még rosszabbak.. ez sajnos az volt.
-Tudom.. - suttogtam halkan, és a nyugodtan fekvő édesapámra tekintettem. Most már jó helyen van, jó kezekben.
******************
-Siess már Louis! - ordított be a házba Lottie, ugyanis épp apu temetésére siettünk.
-Jövök.. - jöttem ki kedvetlenül. Hihetetlen, hogy most temetjük el aput.. ő nincs már többé.
Hamar megérkeztünk a temetőbe, ami most még komorabb volt, mint bármikor. Most az eső is esett, sajnos.. nem szeretem az esőt, de most kimondottan jó volt, hiszen soha nem sírtam még annyit, mint akkor.
-Kedves testvéreim! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy méltóképpen elbúcsúztassuk Troy Austint, a remek apát, barátot, és testvértársat. - kezdte beszédét, amit egy ideig nem is fejezett be. Mindenki nagy csapatokba vergődve, esernyővel a fején hallgatta végig a temetést., míg én egyedül álltam a csoporttól nem messze, esernyő nélkül. Nem szeretem az esőt, igazán nem, de a könnyeket elrejti más emberek elől, ami mindig jó.
-Kérem vegyenek végleges búcsút Troytól! - szólalt fel a pap, mire közelebb mentem, és a kezemben lévő virágot apu sírjára dobtam. A fehér szegfű úgy omlott rá a sírfedélre, mint ahogy az életem omlott össze apu azon mondatával; "rákos vagyok." Még mindig nem tudtam elhinni.
-Kicsim, gyere! - érintette meg a vállam anyu, mikor a temetésnek vége volt, de én még mindig a sír felett álltam zsebre tett kézzel.
-Menjetek csak, majd megyek! - öleltem meg anyut, ő pedig bólintott, és magamra hagytak. A temetőben egyedül voltam, mégis azt éreztem, apu most velem van. Pár percig csak néztem értetlenül a sírra. Hogy halhatott meg? Miért? Még olyan fiatal volt.. annyi kérdés keringett bennem.
-Miért tetted ezt velem? - kérdeztem és a földre rogytam. Talán a kérdés nem is apunak szólt, hanem másnak.. (később fontos lesz!!!!) Kis gondolkozás után felkeltem a földről, és elindultam a temetőben valamerre. Egy kis házhoz értem, ekkor már javában esett az eső.

Közelebb léptem a bejárathoz. Egy aprócska táblát véltem felfedezni, amin por volt. Lefújtam, és a kezemmel is áttöröltem, hogy rendesen lássam a gyöngy betűket: "Worchek család" - állt a táblán. Szóval ez egy tömegsír. Gondolkozásomat a zsebemben lévő telefonom rezgése zavarta meg.
"Ideje lenne hazajönnöd, leveled jött!" - nyitottam meg az üzenetet, amiben ez állt. Sóhajtottam egyet, visszasétáltam apu sírjához, majd elindultam haza.
-Loooooooooouis! - ordított Lottie, és hozzám vágta a levelet, mondanom sem kell, kisebb sikerrel.   
-Köszi! - mondtam és az ideiglenes szobámba mentem, és felnyitottam a levelet.  
Kedves Louis!
Részvétem.. tényleg nagyon sajnálom. Az apukádat egy nagyon életkedvű, kedves embernek ismertem meg. Sajnos csak egy-két napig láttam, de még így, haldokolva is aranyos volt. És az okom megvan rá, majd talán elmesélem neked egyszer! És kérlek köszönj el apukádtól a temetésen, az én nevemben is.. és ne csinálj semmi hülyeséget Louis! A többieket is üdvözlöm, és szerintem érthető, hogy anyukád sírt.. egyszer szerette Troyt! Velem semmi nincs, unalmas minden nélküled.. te is nagyon hiányzol kicsim, de most a családodnak szüksége van rád, és neked is rájuk. Ne engedj el, soha nem akarok menni.. én is rájöttem valamire, míg távol voltál. Nem birok ki nélküled sok időt, szóval siess vissza. Semmi gond, szerintem a levelem sem érkezett meg egyből. Me too, te is hiányzol! :**
Ezerszer csókol: Emily xx
Mosolyogva olvastam végig a levelet, de válaszolni már nem volt időm, mert csengettek az ajtón, és anyu felkiabált, hogy engem keresnek. Értetlenkedve mentem le a lépcsőn, de amikor leértem megláttam azt a személyt, akit pont most nem akartam.

És így a végére! :) az elkövetkezendő részek szomorúak lesznek, de már nem Louis apjának halála miatt, de ezt majd megtudjátok :D  a másik pedig csak egy személynek szól!
Petra Pozsonyi! Ha még olvasod a blogom, akkor nagyon sajnálom, hogy a te komijaidra nem válaszoltam, de csak tegnap este vettem észre! :// sajnálom:(