90. fejezet - talán a legfontosabb kérdés

Sajnálom, hogy ilyen későn jelentkezem, de sokat dolgoztam a résszel. Gondolkodtam rajta, hogy kitegyem-e egyáltalán, de arra jutottam igen, mert valószínűleg se pénteken, se szombaton nem tudok részt hozni. De ez azért elég hosszú lett :) Majd meglátjuk mi lesz az elkövetkezendő két napban, de igyekszem hozni a részeket! :D na puszi :*

Barbara Pistai: örülök, hogy meglepődtél :) és köszönöm :D én is kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan fogjátok majd fogadni az utolsó részt! :) de majd ezt is meglátjuk *--*
Kingucy Tomlinson: hidalj fel! :3 xd <3 meglepetést okoztam?! *.* nálam ez büszkeség xd nem kellett sokat várnod :* 
Petra Pozsonyi: huha *..* örülök neki :) köszönöm :$ itt is van ;3
Lia: nem szívatlak :p :) sietek, de nem kell beleőrülnöd, mert már most az vagy drága :* de szeretlek <3 ui.: köszönöm, hogy tegnap aggódtál értem :) <3
Pal Bianka: köszönöm :D gyorsan itt is van :$ hát lehet, hogy eltaláltad, mindjárt megtudod :)
Gréta Pete: örülök neki :) hát sajnálom, de nincs xdd :33 :* de szeretlek ám <3
Óffi07: szívesen :33 és nem holnapig, mert itt is van a rész :D (a komit ma írtad nem? xd) örülök neki ;) köszönöm *-* #Jeteam <3
Netti: WOW! :) örülök neki, hogy még téged is meg tudtalak lepni *.* semmi baj, örülök neki, hogy komizol :D köszönöm, és itt is van, hamar :$ rendben, köszönöm :) xxxBogi :*

*Emily*
-Anyaaa! - ugrottam mosolyogva a nyakába. A nappaliban ugyanis Peter és anyu álltak, a csomagjaikkal egyetemben.
-Kicsim jó reggelt! - ölelt meg. -Neked is Louis! - nézett jelentőségteljesen a barátomra. Szerintem már zavarta, hogy ilyen sokszor itt van.
-Jó reggelt! - köszönt illedelmesen. -Felmegyek öltözni. - suttogta a fülembe. Bólintottam, ő pedig gyorsan felment a lépcsőn.
-Édesek vagytok.. - nyomott puszit a homlokomra Peter.
-Köszönöm.. - mosolyogtam rá. -Anya.. miért nem bírod Lout?
-Ezt meg kimondta? Nagyon is kedvelem a barátodat, tényleg aranyosak vagytok! - jelentette ki egy apró felháborodással. -Csak félek, hogy elmész! - tette hozzá halkan.
-Hova mennék? - kacagtam el magam. Peter felment a szobájukba, én pedig anyuval együtt a kanapéra ültem.
-Te is tudod, hogy Louis már eljegyzést tervezget.. félek, hogy megkéri, hogy költözz hozzá. - motyogta lehajtott fejjel.
-Ez butaság. - mosolyogtam és megöleltem. Ekkor lejött Louis, anyu pedig neki is elmondta, hogy nagyon kedveli őt. Persze azt kihagyta, amit nekem elmondott.
-Akkor majd jövök érted! - nyomott egy puszit Louis a fejem búbjára. A mai napi programunk a vidámpark lett.
-Délre itt légy! - adtam ki a parancsot, mire vigyázzba állt. Elnevettem magam és egy csók keretében utolsó búcsút vettem tőle. Felszaladtam a szobámba és egyből a fürdőbe mentem, mivel csak 1 órám van, hogy Louis visszaérjen. Gyorsan lefürödtem, a hajamat pedig megmostam. Fél óra alatt végeztem a szárításával is, majd a szobámba mentem. Vicces látványt nyújthattam, amint egy szál fehérneműben a szekrényem előtt, karba tett kézzel ácsorogtam, míg egy normális ruha összeállítást kerestem, amit magamra húzhatok. Végül megállapodtam egy világos rózsaszín csőfarmerban, egy kék ingben, és egy barna, kötött pulcsiban. Hajamat kifésülve hagytam a vállamra omlani. Feltettem egy alapsminket. Ekkor meghallottam, hogy csengetnek. Lementem a nappaliba, belebújtam a barna bakancsomba, felvettem egy táskát, és kimentem a jövevényhez.

-Gyönyörű vagy édesem! - szorított magához Louis.
-Köszönöm. - nyomtam egy puszit szája szélére, ami őt arra késztette, hogy ajkaim után kapjon és megcsókoljon. Miután befejeztük egymás 'üdvözlését', beültünk a kocsiba. Louis egyből a vidámparkba indult, ahol először kaja után néztünk, ugyanis sem ő, sem én nem ettem ebédet.
-Gyors kaja? - mutatott egy kajálda felé a barátom, ami a vidámpark bejáratától nem messze volt.
-Legyen. - rántottam vállat, majd bementünk és rendeltünk valamit.
****************
-Kezdjük a hullámvasúttal! - csillogott Louis szeme, mikor megvettük a belépőket a parkba. Nem igazán bírom a hullámvasutat, már ha ránézek felfordul a gyomrom. De ahogy a mondás tartja; 'egy kapcsolatban áldozatokat kell hozni'... na nekem ez az áldozat.
-Oké. - mosolyogtam természetesen. Kézen fogva a vasúthoz lépkedtünk. Nem is volt olyan vészes menet, csak majdnem hánytam el magam kb. kétszer, de ez hozzám képest semmi.
-Most te döntesz. - húzott magához egy csókra, mire gondolkodásba estem.
-Szellemkastély! - csillant fel a szemem, mikor megláttam az általam legkedveltebb helyet a vidámparkban. Mindig is szerettem a misztikus dolgokat, szellemeket, túlvilági sztorikat. Mivel London ezen vidámparkjában még nem jártam, ezért nem tudom, hogy itt milyen lehet a szellemvasút, de eddig soha nem kellett csalódnom.

*Louis*
A szellemvasút bejáratához mentünk, és jegyet váltottunk. Sajnos szinte minden hely tele volt, így nem egymás mellé kerültünk Emilyvel. Én egy körülbelül 6 éves kislány mellé ültem, aki sajnálatomra Directioner volt. Félreértés ne essék, nagyon is szeretem a rajongóimat, de egy fél órás menetet végig ülni egy félős kislánnyal elég húzós volt. Viszont Emily sajnos egy vele egykorú fiú mellé került, akivel láthatóan eléggé elvoltak. Nem mondom, hogy nem bízok meg a barátnőmben, de nagyon rossz más fiúval látni, még ha az egy idegen is. Láthatóan jól elszórakoztak a fél óra alatt, Emet sajnos még én magam sem láttam annyira nevetni.. úgy igazán. Mikor vége letelt a fél óra és kiértünk a sötétből, még kellett csinálnom egy képet a kislánnyal. Emily már mosolyogva várt engem a fiúval az oldalán. Mikor leindultam feléjük a barátnőm megölelte az illetőt, amin nagyon meglepődtem.
-Hát ő meg ki volt? - kérdeztem és a távolodó alakot figyeltem.
-Ő George volt, az unokatesóm. A húgaival van itt, csak ők sem egy helyre kerültek. - elmosolyodott a végén.
***************
-És már csak az az egy hely maradt ki! - mutatott a barátnőm a céllövölde felé. Soha nem voltam valami jó célzó, de csak az ő kedvéért megpróbáltam. Végül sikerrel jártam.

*Emily*
Louis nyert nekem egy hatalmas plüssmacit, aminek nagyon örültem. De még jobban megnevettetett az, ahogyan erőlködik, hogy minden bábut eltaláljon.
-... még, hogy nem tudsz célba dobni. - nevettem el magam, mikor a kezembe nyomta a macit egy hosszú csók keretében.
-A suliban soha nem voltam jó ebben. - vakarta meg a tarkóját és kínosan felnevetett. Mosolyogva megráztam a fejem, és a kijárat felé vettem az irányt.
-Várj egy kicsit! - húzott vissza Louis. -Még egy valami van, amit nem próbáltunk ki. - mondta, mire értetlenül meredtem rá, hiszen mindent végigjártunk. Később kiderült, hogy Louis nem is igazán a parkban lévő játékokra gondolt, hanem a fényképeződobozra. (vagy hogy mondják) Beültünk pár kép erejéig, amik szerintem eléggé viccesre sikerültek. A képek elkészítése után Louis egyből hazavitt. Szomorúan vettem észre, hogy mára már nem tervezett semmit sem velem. Igaz, már késő este volt, de akkor is szerettem volna vele lenni.
-Baj van? - kérdezte, miután leparkolt a házunk előtt és meglátta szomorú tekintetemet.
-Nem.. - sóhajtottam.
-Oké.. akkor most dobd le a macit, öltözz valami melegebbe, és siess vissza! - kacsintott, mire elmosolyodtam. Mégis tervez valamit estére. Bólintottam és besiettem a házba. Köszöntem anyuéknak, akik a nappaliban néztek valami filmet, majd gyorsan felszaladtam a szobámba. Mivel az ágyam két személyes volt, így kényelmesen elfért mellett a maci is, amit át tudok ölelni, ha nem éppen Louissal alszom. Letettem az ágy egyik felébe, felvettem egy tavaszi kiskabátot, majd visszamentem a barátomhoz a kocsiba.
-Hova akarsz még menni? - kérdeztem mosolyogva, mikor bepattantam.
-Titok kicsim.. titok! - kacsintott, és egyből a gázra taposott. Imádom, amikor Louis titkolózik, de nem bírom sokáig. De ha már itt tartunk, azt is imádom, amikor kicsimnek szólít.. sőt mindent imádok benne.

*Louis*
Most készülök a talán egyik legfontosabb kérdést feltenni Emilynek, és erre nem találtam jobb helyet, mint a Temze. Egész úton nem szóltunk egy szót sem. Én gondolkodtam, mit is mondjak pontosan a barátnőmnek, Emily... Emily meg hát... bealudt. Mikor leparkoltam a Temzétől nem messze, oldalra fordultam és elmosolyodtam. Nem igazán volt szívem felkelteni Emet, de mégis megtettem.
-Odaértünk már? - riadt fel, mire hangosan felnevettem.
-Valószínű.. - tettem hozzá halkan kuncogva. Kómásan motyogott valami 'oké' félét, és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam, bezártam a kocsit, és egyből megfogtam barátnőm kezét. Elsétáltunk a folyóig, közben sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Hihetetlen, hogy a kapcsolatunk hamarosan két éve tart, de még mindig ugyanúgy kijövünk egymással, és szeretjük egymást, mint az elején.
-Hova viszel? - kérdezte, mikor úgy negyedórája sétálhattunk. Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam és témát tereltem. Még negyedóra sétálás után elérkeztünk a helyre, ahova hozni szerettem volna.
-Hát itt vagyunk.. - mondtam. Emily elengedte a kezem és körbecsodálta a helyet, amit én és a fiúk tettünk ilyen varázslatossá ma délután abban az egy órában, míg a barátnőm készülődött. A Temze partján voltunk még mindig, de egy hangulatos asztal volt feldíszítve gyertyákkal. Ezen kívül még egy kicsike hajó -nevezném inkább csónaknak- is tele volt téve az illatos fényforrással.
-Istenem.. - kapott a szájához Emily. -Ez gyönyörű! - tette hozzá halkan, majd szorosan magához ölelt.
-Örülök, hogy tetszik. - öleltem vissza.
-Ezt te csináltad? - kérdezte és felnézett rám. Amit nagyon imádok benne az az, hogy sokkal alacsonyabb nálam..
-Meg a fiúk. - mondtam mosolyogva.
-Köszönöm! - csókolt meg.
-Nincs mit megköszönnöd! - legyintettem, és az asztal felé mutattam. Leültünk és enni kezdtük a percekkel ezelőtt asztalra tett ételt.
*************
-És mégis miért hoztál ide? - kérdezett rá. Már a csónakban ültünk, Emily pedig a tóban hűtötte le a kezét, amit én szerencsétlenül leborítottam a forró levessel.
-Még egyszer ne haragudj a kezedért! - kértem vagy ezredszerre bocsánatot, mire mosolyogva legyintett. -És hát azért.. mert... öhm.. izé. - dadogtam össze-vissza.
-Mégis mi izéé? - kérdezte nevetve.
-Kérdezni szeretnék már valamit egy ideje.. igazából két dolgot, de az egyiket az évfordulónkra terveztem. Ez pedig hát.. az lenne.. hogy.. - kezdtem bele.
-Mondd már! - lökött oldalba, ami kicsit túl erősre sikerült, így beleestem a tóba, de természetesen Emilyt is rántottam magammal.
-Idióta! Most nézd meg, hogy nézek ki! - kiáltott fel nevetve, mire kérését teljesítve feltűnően végigmértem.
-Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint a csónakban voltál! - húztam magamhoz egy csókra, mire elmosolyodott.
-Szóval mit akartál kérdezni? - rebegtette szempilláit. Egy nagy levegővétel után kimondtam, amit már egy ideje akartam...