99. fejezet - ennek már örökre vége!

Hát megjöttem azzal a résszel, amit szerintem senki nem várt.. igazából ez a vége, a 100. fejezet csak egy lezáró rész. De azért azt is várjátok meg, hiszen anélkül nem kerek a történet! :) tehát senkit ne tévesszen meg a rész vége, LESZ MÉG 1 RÉSZ HOLNAP! Puszi :* 

Kingucy Tomlinson: köszönöm :) ne bántsd szegényt! :/ xd hát mivel ez az utolsó előtti rész, nem nagyon tudja rendbe hozni, de talán mégis :) majd mindjárt meglátod! :* szeretem így befejezni... :)) :* <33
Barbara Pistai: ilyen is kell.. :) majd meglátod :D köszönöm ^^
Pal Bianka: köszii:D <3 majd hamarosan meglátod :) hát arra sajnos már nincs idő, hogy az esküvőt beletegyem! :( de azt gondoltam ez érezhető volt :D na mi az? áruld el nekünk is lécci :$ xd nem szeretnék senkit sem megsiratni, de majd meglátjuk, hogy sírni fogtok-e :* gyorsan hoztam :3
Petra Pozsonyi: sajnos nem, de remélem így is tetszeni fog :) itt van :D siettem :**
Óffi07: pedig szeretem izgalmasan befejezni :)) köszönöm <3 igen, ilyen is kell, de hát már úgy is csak egy lezáró rész lesz :/ neked meg eggyel több :p xd :* <3 #hahanembajazblöö xd :)

*Emily*
Ideges voltam, nem is kicsit. Ugyanis az újság, amit Niall hozzám vágott, az a Fame magazin volt, aminek a címlapján én és Niall voltunk. Ezt a képet tegnap csináltunk, amit Nialler fel is tett később Twitter-re.

A címlapon ez a szöveg állt:
"Emily Parker lecserélte Louis Tomlinsont?"
Idegesen fordítottam a harmadik oldalra, mert ott volt a cikk. Pár perc alatt végigolvastam a hazugságokkal összehordott sorokat, majd Niall mellé álltam dühöngeni.
"Emily Parker lecserélte Louis Tomlinsont?
Még pedig Niall Horanra, a One Direction másik énekesére. A tegnapi délután folyamán Louis Tomlinson és barátnője az egyik kávézóban veszekedtek. A veszekedés tárgya a hamarosan következő esküvőjük volt, amit Louis a "rossz ötlet volt eljegyezni téged" mondatával fedett fel a sajtó előtt. Ezután Emily sírva rohant ki a kávézóból. Szemtanúk szerint az 1D házához ment, ahol a délután további részét Niall Horannál töltötte. Egy közös képet is csináltak, ami még aznap este a híres közösségi oldalon, a Twitter-en landolt." - írta a Fame magazin. Idegesen dobtam el magamtól az újságot, majd a hajamba túrtam.
-Most mi legyen? - kérdeztem értetlenül. Nialltól vártam a választ, de csak megrázta a fejét, majd hozzátette:
-Halvány lila dunsztom sincs! - túrt ő is a hajába. Pár perc gondolkozás után felkaptam az újságot és rohanni kezdtem. Niall egy kis ideig kiabált utánam, de mikor már az utca végén tartottam, befejezte. Nem igazán érdekelt, hogy most milyen a kapcsolatom Louissal, de ezt az újságot látnia kell. Pár perc futás után Lou lakásához értem, és egyből csengettem.

*Louis*
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a csengőn lóg. Tegnap este nem igazán volt kedvem hazamenni, így eljöttem a saját lakásomra. Egy sóhajtás keretében kinyitottam az ajtót. Meglepődve láttam, hogy Emily áll a bejárat másik oldalán, kezében egy újsággal, lihegve.
-Ezt.. lát-nod... kell! - nyögte ki nagy nehezen. Beengedtem, és a konyhába mentünk. Öntöttem két pohár kávét és leültem Emmel szemben. Felém nyújtotta az újságot, amit egyből olvasni kezdtem, majd elképedve láttam, hogy Emily valóban Niallal töltötte az éjszakát, ugyanis az ő ruhája volt rajta.
-Ez igaz? - kérdeztem hidegen.
-Hogy gondoltad? Louis én téged szeretlek! Tudom, hogy tegnap összevesztünk, de nem kellett volna ilyen apróságon összekapni! Ne haragudj rám... - ült közelebb, mire elmosolyodtam.
-Te ne haragudj, hogy olyanokat vágtam a fejedhez, nem gondoltam komolyan! Szeretlek téged.. - suttogtam az utolsó mondatot, majd megcsókoltam. Zsebemből előhalásztam az eljegyzési gyűrűt, és visszahúztam az ujjára.
****************
-Akkor szent a béke? - kérdezte nevetve Niall, mire Emilyvel egyszerre bólintottunk. Már a közös házban voltunk mindenkivel, és valamilyen unalmas filmet néztünk.
-Oké... nincs itthon semmi kaja! Louis takarodj vásárolni! - jött ki a konyhából Niall, mikor már vége volt a filmnek, és csak beszélgettünk.
-De miért én? - kérdeztem feladóan.
-Mert téged láttalak meg először! - röhögte el magát, majd leült mellém, és egy "Na.. menj már!" fejjel nézett rám. Sóhajtva felkeltem, felvettem a pulóverem és elindultam volna, de Emily az ajtóban visszahúzott.

*Emily*
-Louis.. szeretlek! - öleltem meg szorosan. Éreztem, hogy ezt most el kell neki mondanom, hogy tudja.
-Én is! - nevetett fel, majd szorosan magához húzott. Pár percig így álltunk, mikor eltolt magától. -Na megyek, szia! - nyomott egy apró puszit a számra, de elkaptam ajkait és a legutolsó csókot leheltem szájára. Levegőhiányban váltunk el, majd mosolyogva távozott. Az utolsó mosoly, melyet felém villantott... érzem!
-Elment. - mentem be a többiekhez. Innentől kezdve már nem volt olyan jó a hangulat, mindenki érzett valami frusztrálót a levegőben.
Louis már vagy egy órája elment, mikor a telefonom csörögni kezdett. A nappaliban lévő éjjeliszekrényhez lépkedtem, és leolvastam az "Ismeretlen" feliratot.
-Igen? - szóltam bele, mikor végre felvettem a telefont. Kezem remegett, éreztem, hogy baj lesz.
-Emily Parkerrel beszélek? - kérdezte egy rekedtes, szinte kifulladt hang.
-I-igen.. - dadogtam halkan.
-Kérem jöjjön a Westfield Street-re! A barátja, Louis Tomlinson megsérült! - tájékoztatott, mire kiesett a kezemből a telefon. A fiúk csak néztek rám, mint borjú az új kapura.
-Mi-mi történt? - kérdezte Harry... ő is megérezte.
-Lou-Louis.. autó... autóbalesetet szenvedett! - sírtam el magam a végére. A fiúk egyből 'betuszkoltak' a kocsiba, és nagy nehezen kiszedték belőlem, hogy hova kell menni. Mire odaértünk már besötétedett. Amint kiszálltam a kocsiból, a mentőautóhoz siettem. Ekkor közölték velem életem legrosszabb hírét: Louis nem fogja túlélni a balesetet. De végül beengedtek hozzá. Louis bent feküdt egy hordágyon, és már alig volt eszméleténél. Egyből mellé léptem és a kezéért nyúltam.
-Nem hagyhatsz itt! - folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Sajnálom... nagyon szeretlek Emily Parker! És a fiúkat is, el ne felejtsd ezt átadni nekik! - suttogta mosolyogva.

*Louis*
Amint eljöttem otthonról éreztem valami furcsa érzést. Amint kilépetem az ajtón, máris hiányzott Emily. Nem éreztem még soha olyat, mint akkor, abban a pillanatban... olyasfajta félelmet, ami rosszabb mindennél. A fájdalomnál, a viszonzatlan szerelemnél, a gyásznál.. mindennél. Végül nagy nehezen beültem a kocsiba, és elindultam a boltba. Fél óra alatt rendesen bevásároltam, és visszaindultam, a fiúkkal közös házunkba. Útközben azonban, mikor meghallottam egy szirénát -ami rendőrségi sziréna volt-, arrébb szerettem volna állni, de már késő volt. Az az autó, amit a rendőrség üldözött, belém jött, és egyenesen az út széléhez taszított engem. Elsötétült minden. A következő kép, ami beugrik, az Emily. Emily, amint belép a mentőkocsiba, és közlik vele, hogy nem élem túl a balesetet. Ekkor tudatosult bennem, hogy pár percem van hátra.
-Nem hagyhatsz itt! - folyt le egy könnycsepp barátnőm arcán, amit szívesen letöröltem volna, de nem tudtam... mozdulni sem tudtam.
-Sajnálom... nagyon szeretlek Emily Parker! És a fiúkat is, el ne felejtsd ezt átadni nekik! - suttogtam halkan, mosolyogva.
-Én is szeretlek Louis és átadom, de most pihenned kell! Jobban leszel, tudom! - emelte kezemet az arcához, én viszont megráztam a fejemet.
-Emlékszel, amikor Harrynek azt mondtuk, hogy ami el fog minket választani az nem ő, hanem a halál lesz? - kérdeztem mosolyogva, mire aprót bólintott. -Na látod, igazunk volt! - nevettem fel cinikusan. Soha nem értettem, hogy az emberek miért mosolyognak akkor, ha az utolsó szavaikat mondják. De most tudatosult bennem. Azért mosolyognak, mert tudják, hogy őket már nem érheti baj. Azért, mert biztonságban érzik magukat, és a szeretteiket is.
-Nem Louis.. nem halhatsz meg! - kiabált Emily, de ekkor elsötétült minden. Csak annyit éreztem, hogy barátnőm sírva borul már élettelen testemre, és a mentősök próbálják elválasztani tőlem. Ezután már semmit nem éreztem... én már nem éltem! A kapcsolatunknak örökre vége...