84. fejezet - koncert

Hello everyone! :33 na most sietek, ezért nem kertelek sokat, csak 2 dolog :) meglett a 14 000 oldalmegjelenítés! *.* köszi mindenkinek! :* a másik pedig.. mivel tegnap -a komik száma végett- nem tudtam két részt hozni, ezért próbáljuk meg ma! :) akkor 5-6 komi, és hozom egyből a következő részt! :** 

G. Tekla: ne bántsd szegényeket! xdd esetleg Hannah-t.. :P xd köszönöm :$ hát, hogy így izgibb legyen, hogy ő feltűnik, Louis pedig nem tud dönteni :) ééééééééééééééééé ;$ xd ugye, te is?! .__. xd köszi még egyszer <3 siettem :) XxBogi<3
Kingucy Tomlinson: ígérem még 1-2 rész, és hozok nektek happy-t és romantikusat :D tényleg megígérem *.* ne bántsd te sem őket! :33 köszönöm ^^ :$$ 
Petra Pozsonyi: köszi *---* sajnos nem, ez már el van tervezve :/ hát most ez így sikerült :) siettem, és remélem megérte várni ;3 
Pal Bianka: köszi! :) nem baj, ennek is örülök :33 itt van :D
Óffi07: persze, normális és ő egyben az offőm is xd bírom a tanárt :) mondjuk tényleg van különbség a kettő között :D igen, próbálok figyelni a szóismétlés elkerülésére, és remélem akkor sikerült is :3 köszönöm :)) szerintem Louis igazából is kiszámíthatatlan, csak nem a szerelem terén :$ annak csak örülök, hogy hosszú lett *-* #azaz :)
Hanna Cser: aszta paszta, remélem ez jót jelent :)
gumicukor:*: semmi gond, nem haragszom :) hát sajnos kell bele veszekedés is, hiszen az élet sem csak happy :D köszönöm, itt van ^^ :* 
Netti: húú... hát ez nem rövid komi lett, de csak egyet tudok rá mondani/írni: KÖSZÖNÖM! amikor olvastam, hihetetlenül boldog lettem :) és azért nem volt meg a 6-7 komi, mert este 7 körül akartam kitenni, de akkor még csak 2 volt :/ 
ui.: na az azért tényleg rövid :o xd de akkor már tudom, hogy az enyém nem az :) és azért halt meg egy kistestvére, hogy legyen ürügy :D egyszóval ezért nem maradt Louissal Emily, mert nem tudta volna megnézni még egy ember halálát :/ na puszi :** 

*Louis*
Miután Emily kilépett az ajtón, magamba roskadva dőltem le a kanapéra és vártam. Talán arra, hogy Em visszajöjjön, újra napfényt hozzon az életembe, és elfeledtesse velem az összes életemben történt rossz dolgot. Annyira idióta vagyok, hogy hagytam elmenni azt a lány, akit még az életemnél is jobban szeretek. A telefonom csörgése zavarta meg a gondolkodásomat, amelyet pár pillanat múlva már a fülemnél tartottam.
-Szia Louis! Mi újság veled? - kérdezte sajnálkozva Harry, hiszen a napokban velük is közöltem, miért is kellett idejönnöm.
-Semmi jó Hazza.. semmi jó. - sóhajtottam, majd visszahuppantam a kanapéra.
-Mi történt? - hangja meggyötört volt, aggódott értem.
-Emily elhagyott.. - suttogtam, mire mind az öt fiú egyből beleordított a telefonba.
-MI VAN? - kérdezték, mire aprót mosolyogtam és elmeséltem mi történt.
-Figyelj Louis, szerintem gyere haza, és megbeszélitek. - szólalt meg először Liam.
-Holnap reggel hazamegyek! - mondtam, de ekkor kattant a zár, anyuék hazaértek. Elköszöntem a srácoktól, és anyuéknak is beszámoltam, akik ugyanolyan véleménnyel voltak, mint a srácok.
***********************
-Louis! Kelj fel! - ugrált az ágyamon Lottie.
-Hagyjál már.. - nyögtem egyet és oldalra fordultam, mire a húgom leesett az ágyról.
-De 20 perced van, vagy lekésed a gépet.. - mosolygott elégedetten, nekem pedig egyből kipattantak a szemeim. Nagy gyorsasággal átöltöztem, mosakodtam, reggeliztem, és összepakoltam a cuccaimat.
-Légy jó Louis, sietünk haza! - intett az ajtóból anyu, mire bólintottam és a reptérre vitettem magam a kocsival. Szinte majdnem lekéstem a gépet, de szerencsére még beengedtek.

*Emily*
-Hazajöttem anyu! - kiáltottam, amint beléptem a házba.
-Hogy hogy ilyenkor? Azt hittem még ott lesztek pár hetet... - mondta őszintén, majd megölelt.
-Összevesztem Louissal, de nem szeretnék róla beszélni! - zártam le a témát. -Tony és Peter hol vannak?
-Apa-fia program! - mosolygott anyu. -Bowlingaznak. - tette hozzá, majd az asztalra tette a vacsorát.
-Köszönöm. - ültem le mellé, majd gyorsan megettem, és egy kiadós zuhanyzás után elmentem aludni.

*2 hónappal később*
Igen, megint eltelt 2 hónap, és Louisról alig hallottam valamit, csupán azokat a dolgokat olvastam, amiket az újságok összeírnak, amikben természetesen nem hiszek. Az első hetekben sokszor keresett, de vagy pont nem voltam itthon, vagy nem volt kedvem hozzá. Természetesen még szeretem, de neki még gondolkoznia kell. Perrievel szoktam találkozni, aki beszámolt arról, hogy Hannah hazajött LA-ből, így sokat lóg Louissal. Azt hiszem kicsit félek, hogy őt fogja választani, de megbízom Louban. Éppen nem volt itthon senki, mikor csengettek.
-Szia Mily! - mosolygott az ajtóban álló Perrie, a becenevet pedig még tőle kaptam pár nappal ezelőtt.
-Szia Pezz! - öleltem magamhoz. -Hova készülsz, hogy ilyen csini vagy? - kérdeztem, miután beengedtem és jobban megnéztem barátnőmet.

-Zaynnel vacsorázni, de előtte a koncertjükre az O2 aránéba, ahova te is elkísérsz! - mosolygott rám.
-Arról szó sem lehet! - tiltakoztam. Nem szerettem volna Louissal találkozni, éppen most nem.. pontosan két hónapja hagytam ott, Los Angelesben.
-De igenis jössz! Van ruhád vagy vásárlunk? .- kérdezte, és a 'vásárlunk' szónál felcsillantak a szemei.
-Legyen.. vásároljunk! - egyeztem bele sóhajtva, hiszen Perrievel vásárolni egy kész katasztrófa.
*****************
Mégsem volt olyan vészes a shopingolás, mint gondoltam, hiszen időre kellett mennünk a koncertre, ergo nem késhettünk. Mivel még csak nyár közepe felé jártunk, ezért egy szoknyát választottam csak magamnak, ahogy Perrie is.

-Na milyen? - baktattam le a lépcsőn, mikor vége magamra kaptam a kissé kényelmetlen ruhát.
-Azt hittem le se é.. - kezdte Pezz, de mikor meglátott elállt a lélegzete is. -Louis be fog indulni azt hiszem, még a koncert alatt! - mosolyodott el huncutul, amit bóknak vettem.
-Idióta! - mentem közelebb hozzá, és megöleltem. Gyorsan még összeszedtük a kiegészítőket, és el is indultunk.
Mikor odaértünk megcsodáltam a hatalmas arénát, ahol -annak ellenére, hogy Louis Tomlinson barátnője vagyok- még sohasem voltam.
-Gyönyörű mi? - kérdezte Perrie, mikor észrevette, hogy bámulom. Aprót bólintottam. -Akkor most nézd meg a belsejét! - húzott maga után. Pár perc alatt beértünk, és éppen a backstagebe akartunk bemenni, de egy őr állta az utunkat. Levette szeméről a szemüveget, és mikor meglátta a barátnőmet, elállt az utunkból, így be tudtunk menni.
-Perrie! - rohant barátnőjéhez Zayn, mikor beléptünk a fiúk öltözőihez. Feleslegesnek éreztem magam, ezért arrébb mentem. Louis öltözőjéből nagy nevetés hallatszott ki, pár pillanat múlva pedig kilépett az ajtón Lou, Hannahval a hátán. Mikor meglátott egyből letette a lányt.
-Szia! - mosolygott.
-Hello! Niallnak hol az öltözője? - kérdeztem egyből, hiszen pont az övét nem találtam.
-Befordulsz jobbra és ott megtalálod! - válaszolt gúnyosan Hannah, láthatóan zavartam a jelenlétemmel. Csak ekkor néztem végig a lányon, aki sokkal visszafogottabban, szebben nézett ki, mint én. Nem válaszoltam, csak az utasításait követve elmentem Nialler öltözőjéhez. Kopogás nélkül mentem be, hiszen ha a fiúk készen voltak, gondoltam ő is. Nem tévedtem sokat, csak a cipője felhúzásával bajlódott, kisebb sikerrel.
-Ne segítsek? - kérdeztem, mire megfordult, ugyanis háttal állt nekem. Lélegzetvétele felgyorsult, azt hittem rosszul lett.
-Wooow... Louis látott már? - célzott ki öltözöttségemre, ami bevallom kicsit zavarba hozott. Ezt látva Niall közelebb lépett, majd szorosan megölelt. Hiába tagadom, látszik, hogy ő a legjobb barátom.
-Hiányoztál Niall! - öleltem még szorosabban.
-Te is. - mosolygott, majd eltolt magától. Még kicsit beszélgettünk, de Niallnak színpadra kellett mennie. Perrievel mi is követtük a fiúkat, és a nézőtér első sorában tomboltunk, amit nagyon élveztem, csak sajnos Hannah is ott volt.