98. fejezet - rossz ötlet volt...

Jó reggelt! :* sajnálom, de most olyan leamortizált állapotban vagyok, hogy nem lesznek kielégítőek a komiválaszaim. Ugyanis egész éjjel egy szemhunyásnyit nem aludtam! :/ de ez az én hibám, nem untatlak titeket :) ma szeretnék még egy részt hozni, de ez tőletek és a komik számától függ, tehát hajrá azokkal a koomikkal! :*

Óffi07: jaaaj de jó :D xd mert nekem az a rész nem tetszett :) köszönöm :* fúú, hát a Josh :o :33 xd igen, te voltált az egyik, aki az elejétől fogva mindig velem volt <3 *köszönöm fej* xd :) igen, ebben igazad van, a részeket minél hamarabb hozom ^^ neked is :* <3 #húúúnekemelégarövidis <3 <3
Barbara Pistai: akkor jó :) köszönöm *--* itt is van :D
Netti: WOW! ezek azok voltak :33 köszönöm :) hát már nem igazán akarok veszekedést, bár ebben is az van xd és, hogy Josht lefogják-e, azt majd meglátod :) igen, 'csak' 100 részes lesz... hát a mindjárt az terveim szerint vagy holnap (bár húsvétkor nem szeretném) vagy kedd :) de tovább biztos nem lesz... :$ igen, eljön a vége sajnos mindennek :/ KÖSZÖNÖM SZÉPEN NETTI! <3 igen, beszéltünk ^^ ui.: köszönöm <3 hozom a részeket és a blog linkjét az utolsó rész alatt megtaláljátok majd :) :3 pusszancs:* ui.: hát próbáltam minél kedveltebb személlyé tenni így a végére :3
Kingucy Tomlinson: hát igen, ilyen is kell... :)) köszönöm ^^ hát nem tudhatta mi van xdd :D igaz, szép lenne, meg is nézném :'') de meg ám :** <33
Petra Pozsonyi: köszönöm, mint mindig *...* gyorsan hoztam, és ma két részt tervezek :3 szerencsére nekem is az van! *.*
Pal Bianka: semmi gond, de a Misibácsin szakadtam >.< xdd köszönöm, én meg téged! :* gyorsan hoztam:3 ui.: az :'D xd és valahogy gondoltam, hogy nem Misibácsit akartál, de hahotáztam ^^ :$ igen, nagyjából megszoktam :* 

*Louis*
Szimpla idegesség gyötört, hogy a rendőrség járkál a ház körül, és a barátnőmnek bármi baja eshet egy őrült miatt. A gondolati idegesség hamarosan teljes, látszó idegességgé alakult, mikor hatalmas ajtócsapódást és kiabálást hallottam. Erre Emily is felébredt, majd egyből magához szorított.
-Kérlek, mondd, hogy nem ő az... - suttogta halkan, és szorosan hozzám simult.
-Fogalmam sincs.. - válaszoltam én is halkan, majd közel húztam magamhoz. Éreztetek már olyat, hogy csak arra a bizonyos csuklyás fazonra vártok? Arra az érzésre, amit mindenki olyan rossznak gondol, és rossznak ír le... a halálra. Ekkor nyitódott az ajtó, és egy rendőr lépett be rajta. Akkora kő esett le a szívemről, hogy szinte féltem, hogy a körülöttem lévő emberek meghallják.
-Elnézést, de Josh eltűnt, megszökött a börtönből! - mondta, mire az a bizonyos kő visszakúszott eredeti helyére.
Már vagy fél órája ülhettünk a szobában, és beszélgettünk. Szimplán féltünk kimenni abból a mesevilágból, amit itt teremtettünk magunknak. Hamarosan egy hatalmas lövést hallottunk, mire Emily összerezzent a karjaimban. Mindketten felkeltünk és félve, összekulcsolt ujjakkal léptünk ki az udvarra, ugyanis onnan jöttek a hangok. Emily egyből sírni kezdett és vállamba túrta fejét, mikor meglátta mi történt. Annak ellenére, hogy Josh feküdt a földön, a lábán egy lőtt sebbel, elég rossz látvány volt.

*Emily*
Hetek teltek már el, mióta Josht börtönbe vitték. De már mindennek vége örökre.. hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Azért, mert Josh öngyilkos lett... nem tudta feldolgozni, hogy megint börtönbe került.
-Kicsim, kérlek gyere már! - kiáltott fel anyu az emeltre. Anyuék is tudják már, hogy Louissal összeházasodunk, ugyanis most esküvői ruhát megyünk venni. Szerencsére már az időpontot is kitűztük barátommal, ami pontosan két hónap múlva lesz.
-Adjatok még fél órát! - kiáltottam vissza, mert még igazából fel sem öltöztem. Nagy sóhajtásokat hallottam a földszintről, mire felnevettem. Az ablakhoz léptem, ahol egyből elhúztam a függönyt. Hihetetlenül jó idő volt, ami furcsa, ugyanis Londonban vagyok, sőt ősz van. Az őszi nap sugarai egyből megcsapták arcomat. Elmosolyodtam, ugyanis a kedvem időjárástól és hőmérséklettől függő, ami most az egekbe szökött.
-Itt is vagyok, mehetünk! - lépkedtem le mosolyogva a lépcsőn, miután kiválasztottam egy lenge őszi ruhát, és magamra aggattam.

-Gyönyörű vagy, mint mindig! - ölelt magához Tony.
-Köszönöm! - öleltem vissza mosolyogva. Most az egész család együtt megy ruhát vásárolni: anyu, Peter, Tony, Louis és én. Apropó Tony.. már szinte megszoktam, hogy köztünk van valami olyan kapcsolat, ami mással soha sem volt. Tony nekem olyan, mintha a 'lelki szemetesem' lenne... mindent tud rólam. Miután befejeztük a 'testvéri' szeretet kinyilvánítását, elindultunk. London leghíresebb ruhatervezőjének üzletébe mentünk. Szebbnél szebb esküvői ruhák tárultak szemem elé, a fejemet is alig bírtam kapkodni, mikor anyu, vagy éppen Peter odaszólt, hogy nézzem meg azt a ruhát is. Anyu csillogó szemekkel válogatott a ruhák között, tényleg olyannak éreztem, mintha a harmadik esküvőjére készülne. Végül egy olyan ruha mellett döntöttünk, ami Louisnak és nekem is tetszik. Louisnak azért, mert eléggé mélyen dekoltált, nekem pedig azért, mert Louisnak is. Felpróbáltam a ruhát, és a tükör elé álltam.
-Gyönyörű vagy kicsim! - csillogott anyu szeme, mikor meglátott a ruhában.
-Igen, szerintem is. - dicsért meg Peter is.
-Egyetértek! - kontrázta Tony. Egyedül Louis nem alkotott véleményt. Kezdtem félni, hogy talán nem tetszik neki a ruha.
-Louis! Neked nem tetszik? - kérdeztem, és megint a tükör felé fordultam, de nekem igazán tetszett.

-Hogy nem tetszik? - lépett hozzám közelebb és kezeit a derekamra csúsztatta. -Ha ezt veszed fel az esküvőnkön, akkor ez a végére a földön végzi! Mondjuk mindegy, hogy mit veszel fel, mert az úgyis a földön végzi. - kacsintott mosolyogva, majd megcsókolt. Anyuék mosolyog nézték végig a 'nyálcserénket'. Végül megvettük a ruhát, anyuék pedig hazamentek.

*Louis*
Tonyék hazamentek, minket pedig a városban hagytak, hogy egy kávé mellett megbeszéljük az esküvő helyszínét, mert ez még nincs meg. Beültünk egy Starbucksba, és rendeltünk egy cappucinot.

-Ragaszkodom hozzá, hogy a Westinster apátságba legyen az esküvő! - szabta a határokat Emily, mikor a kávénkat iszogatva, egy katalógust nézegettünk London templomaival feltüntetve.
-Rendben, ahogy te szeretnéd kicsim! - válaszoltam mosolyogva. -És a lakodalom hol legyen?
-Funky Buddha! - adott egy ötletet, majd belekortyolt a kávéjába.
-Túl bulizós hely.. - mondtam. Elkezdtünk veszekedni a lakodalom helyszínén, de nem is ez volt szerintem a veszekedés lényege, ugyanis a végén már mindent egymás fejéhez vágtunk.
-Rossz ötlet volt eljegyezni téged! - kiabáltam, de egyből meg is bántam, mert a szám elé kaptam a kezem. Emily szemei ekkor már kisírtak voltak, ujjáról pedig levette az eljegyzési gyűrűt.
-Legalább kiderült a véleményed még az esküvő előtt! - suttogta halkan, majd a gyűrűt letette elém az asztalra, és kifutott a kávézóból.

*Emily*
Mikor kiértem a kávézóból, már rendesen sírtam. Tudom, hogy Louis nem gondolta komolyan azokat, amiket mondott, de nekem mégis nagyon rosszul estek. Amint kiléptem az ajtón, elkezdett szakadni az eső. De legalább nem látja senki, hogy sírok. Egyből a 1D ház felé vettem az irányt, egészen addig csak futottam. Szerencsére Niall nyitott ajtót, és csak ő volt otthon.
-Hééé, Mily mi a baj? - kérdezte értetlenül, mikor ajtót nyitott, majd egyből behúzott a szobájába. Hozott nekem egy törölközőt és leültetett az ágyra, majd ő is leült mellém. Elkezdtem neki mesélni, hogy mi is történt, de sokszor elsírtam magam.
-És most itt vagyok! - fejeztem be, mikor már nem sírtam. Úgy éreztem, hogy könnycsatornáim bezárultak, nem tudnék már sírni.
-Biztos, hogy nem gondolta komolyan! - ölelt magához Niall.
-Tudom, de akkor is rosszul esett! - suttogtam halkan. Rossz volt a megérésem, és megint sírni kezdtem.
-Na jó, ebből elég! Bemész a fürdőszobába, megmosakodsz, rendbe szeded magad, és átöltözöl! - dobott hozzám egy melegítőnadrágot és egy pólót, természetesen egy pulóverrel egyetemben. Sóhajtottam és kérését teljesítve bementem a fürdőbe. Gyorsan megmosakodtam és átöltöztem, közben pedig lenyugodtam, majd kimentem a fürdőből.
Már csak annyira emlékszem, hogy miután kijöttem a fürdőszobából, hamar elaludtam Nialler karjaiban. Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki benyit a szobába. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és egy ideges Niallal találtam szembe magam.
-Mennyi az idő? És baj van? - kérdeztem sorba.
-Reggel 10 fele.. és igen, nagy baj van! - mondta, majd felém mutatott egy újságot, minek elolvasása után én is olyan ideges lettem, mint Niall.