93. fejezet - esküvő?!

Hali! :) megint két részt tervezek mára! :D persze csak ha szeretnétek, mert akkor szombaton be tudom fejezni a blogot.. de csak ha mindennap hozok részt, ma pedig kettőt :) szóval sok-sok komit délutánra :* 

Barbara Pistai: hűűűhaaa köszönöm *-* köszi :D majd meglátjuk :)
Óffi07: ahwww <3 annyira köszönöm *--* xd na azt azért ne! :3 majd a végén :) én téged :* #yes,biglove
Pal Bianka: uramisten :o én is xddd köszönöm ahw ^^ lesz ám, de még mennyi.. xd itt van, gyorsan :3
Petra Pozsonyi: köszönöm <33 örülök neki :) xd gyorsan hoztam :$ :*
Kingucy Tomlinson: igyekszem azt írni:) ennyire kiismerhető lennék? xd köszönöm ^^ majd megtudod, ne légy kíváncsi :p <3 xd siettem :* <3 

*Emily*
Mikor beléptünk, először nevetgélés csapta meg a fülem, majd a hallgatás. A hallgatás, mely kifejezi, hazaértem. Az előbb hallott hang irányába néztem, de azt hittem rosszul leszek. Egy boldognak tűnő családot pillantottam meg, ami az én apámból, Christineből és a lányukból állt..
-Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem hidegen, mikor ők is megpillantottak engem.
-Szia kicsim! - próbált megölelni apu, de ellöktem magamtól.
-Azt kérdeztem, mit kerestek itt? - ismételtem meg kérdésemet, csak most kicsit hangosabban.
-Kicsim, nyugodj le, oké? - ölelt át hátulról Louis, mire kicsit, de tényleg csak kicsit nyugodtabb lettem. Leültem a kanapéra, anyu mellé, és kérdőtekintettel néztem apura.
-Hát.. meghívót hoztunk! - nyújtotta felém.
-Milyen meghívót? - értetlenkedtem, mielőtt átvettem. De mikor megláttam, egyből leesett. Ez egy esküvői meghívó volt. Nem tudtam, hogy most ordítsak, vagy mit csináljak. Végül csak a csendes távozást választottam. Letettem a papírt az asztalra, felkeltem a kanapéról, és felmentem a szobámba. Louis fel akart velem jönni, de most nem engedtem. Mikor felértem az én kis zugomba, befeküdtem az ágyba, és szorosan magamhoz öleltem a nem rég kapott macimat. A könnyeim elkezdtek folyni az arcomon, de most nem is töröltem le őket. Nem tudom, hogy apuval miért vagyok elfogultabb. Hiszen anyu is hozzáment Peterhez, mégsem akadtam ki akkor ennyire. De apu és Christine... a lánya lehetne. Gondolkozásomat kopogás zavarta meg.
-Gyere! - sóhajtottam, és felültem.
-Drágám! - ölelt szorosan magához, majd letörölte a könnyeimet. -Ugye tudod, hogy nem kell ilyennek lenned az apáddal?
-De elhagyott... te ezt nem tudod milyen! - ráztam meg a fejem.
-Igazad van.. engem nem hagyott el az apám! Nekem a férjem volt. - mosolyodott el.
-Nem hiszem el, hogy tényleg össze akarnak házasodni! - dőltem hátra sóhajtva.
-Mi is összeházasodtunk Peterrel.
-De Christ apu lánya lehetne! - csaptam a homlokomra.
-Fogadd el, ha szeretik egymást! - ölelt meg mosolyogva.
-Köszönöm anya.
-Na gyere, menjünk vissza. - húzott maga után, én pedig nem is ellenkeztem. Leértünk, és mindenki kérdőn nézett rám.
-Jól vagyok! - mosolyogtam, majd apuhoz mentem és megöleltem. -Gratulálok!
-Köszönöm kicsim! - vett az ölébe és megpörgetett, amin nagyot nevettem. Ezt kis koromban szokta csinálni.
****************
-A ruhádat majd elküldöm kicsim! - intett Christine egy utolsót, mikor éppen elmenni készültek. A ruha pedig.. hát én leszek az egyik koszorúslány, így olyan ruhát kell felvennem, amit ő választott. Szem forgatva bólintottam, most még a 'kicsim' szóba se volt kedvem belekötni. Amint elmentek, felmentem a szobámba Louissal.
-Mikor akarod elmondani a szüleidnek? - kérdezte egyből, miközben kezeit a derekamra csúsztatta, és hátulról magához húzott.
-A te szüleid tudják már? - fordultam felé mosolyogva, mire aprót bólintott. -Majd az esküvőjükön. Úgy is csak egy hét van addig!
-Oké, de akkor már biztos! - mutatta fel mutatóujját, amin elnevettem magam, de bólintottam.

*Louis*
-Indulhatunk már? - kiáltottam az emeletre, mikor Emilyre vártam. Már hozzánk mennénk a vacsorára, de a barátnőm szokásához híven az utolsó pillanatig készül.
-Ne ordibálj! - vágott tarkón Tony, amin felnevettem.
-Itt vagyok, na! - jött le Emily egy csodaszép ruhában.
-Hűűűha! - mondtuk egyszerre Tonyval.
-Mesés! - húztam magamhoz a barátnőmet egy csókra, majd elindultunk.
***************
-Én nem akarok bemenni! - nyafogott Emily.
-Figyelj kicsim! Előbb utóbb úgyis megtudják... és engem nem érdekel, hogy ellenkeznek vele. Én szeretlek, és feleségül is foglak venni! Akárkinek tetszik, akárkinek nem. - nyomtam egy puszit a szájára, mire kicsit megkönnyebbülve bólintott. Beléptünk az ajtón, ahol a fiúk és a lányok már az asztalnál ültek, és vártak minket.
-Sziasztok! - köszöntek egyszerre. 
-Hello. - köszöntünk mi is, és leültünk az asztalhoz. Valamiért olyan feszültnek éreztem a hangulatot.
-Srácok.. el kellene mondanunk valamit! - tette le a villát a kezéből Emily, a vacsora közepén. Jelentőségteljesen néztem rá, hiszen azt beszéltük meg, hogy a vacsora végén mondjuk el. -Kérlek Louis! - nézett rám kiskutya szemekkel, mire elmosolyodtam és bólintottam.
-Miről van szó? - kérdezte Liam. Mindenki befejezte az evést, és ránk figyeltek. Megszorítottam Emily kezét, és nagy nehezen belekezdtem.
-Hát.. izé. Öhmm.. megkértem Emily kezét! - mondtam lehajtott fejjel, mert féltem a fiúk reakciójától. Perrie kapcsolt először.
-Ugye igent mondtál? - célozta a kérdést Emilynek. Ekkor felnéztem és mindannyian mosolyogtak, Em pedig nevetve bólintott.
-Gratulálok haver! - álltak fel sorba a fiúk egy ölelésre.
-Köszönöm srácok. - mosolyodtam el. A vacsora további része remekül telt, este pedig fiús estét tartottunk, a lányok meg a bulizás mellett döntöttek, így öten maradtunk otthon.

*Emily*
-Ezt nem hiszem el! Emily, te már el vagy jegyezve! - kiáltott fel Danielle, majd szorosan megölelt.
-Örülök, hogy leesett. - forgatta a szemét Pezz, és nevetve csatlakozott az ölelésbe. Már a Funky Buddha előtt álltunk, és arra vártunk, hogy végre bejuthassunk, de a sor nagyon hosszú volt.
-És mikor lesz az esküvőtök? - kérdezte mosolyogva Dani.
-Erről még nem beszéltünk, de Louis karrierje miatt még várunk egy kicsit! - válaszoltam egyből. A kicsi szó tényleg nem tudom mennyit jelent, hiszen erről soha nem beszéltünk még. Körülbelül fél óra múlva bejutottunk. Én egyből a bárpult felé vettem az irányt, ahova a lányok is követtek. Akkora kő esett le a szívemről, mikor a fiúk gratuláltak, és még Paul sem akadt ki, hiszen mielőtt eljöttünk, őt is felhívtuk. Már csak anyuék nem tudják.
A lányokkal nagyon jól éreztük magunkat, de hamar meguntuk, így éjfél körül visszamentünk a fiúkhoz. Még ők sem aludtak, ezért elkezdünk felelsz vagy merszezni. Annyira emlékszem, hogy az volt a feladatom, hogy csókoljam meg Harryt -amit Louis nem éppen nagy kedvel nézett végig-, de innentől filmszakadás van.
Reggel mikor kinyitottam a szemem, azt hittem leesek az ágyról. Ugyanis Harry szobájában, Harry mellett keltem fel, fehérneműben.
-Harry! Kelj már fel! - rángattam. Kinyitotta a szemét, és látszólag ő sem emlékezett semmire.
-Mondd, hogy mi nem... - kérleltem, de ekkor benyitott valaki.

Mivel már itt járunk a 93. fejezetnél, ezért most elmondok nektek valamit a végéről. Lehet, hogy ezért most megutáltok, de nekem ez a történet így született meg. Szóval.. attól függetlenül, hogy lánykérés volt meg minden más... attól ennek a történetnek deppy (!!!) end vége lesz, és nem boldog. Sajnálom, de mint már írtam, én ezt így képzelem el. Szóval ne haragudjatok! :/ :*