91. fejezet - bizonytalanság

Hali! :) Ma kicsit korán jöttem, de később nem igazán lesz időm írni :/ De lehet róla szó, hogy este hozzak még egy részt! :3 Majd meglátjuk, most egyenlőre jó olvasást! :*

Barbara Pistai: persze, hogy direkt :$ hát csak egy kicsit kell törnöd :) köszönöm ^^
Kingucy Tomlinson: igen, tudom *.* xd :D hát fogalmam sincs, hogy te mire gondolsz, de meglátjuk :) elhiszem .. xdd siettem :* <3
Pal Bianka: aztaa *-* köszi :) hát igen, igyekeztem hosszút hozni :33 itt is van ^^
Óffi07: hihii, szerintem nem tudod xd :) nem baj az :D köszi :3 <3 #ichauch
Netti: igen direkt, és tudom, hogy gonosz vagyok :) köszönöm :D hát igen, csak most tudtam hozni a részt :3 de lehet, hogy a sejtésed jó :) köszönöm :33 siettem, és anyud nehogy kinyírjon *-* ui.: szorítok, és köszönöm, de meg ne öljön <3 amúgy tényleg idejössz suliba? *.* :33 
Petra Pozsonyi: nadee:o xd pont itt ^^ majd meglátod :D siettem ;$ köszönöm:) 

*Emily*
Éreztél már úgy, hogy a szíved a torkodban dobogott, mert valami miatt olyan izgatott voltál? Én éppen ezt éreztem, mikor Louis feltenni készült a számára egyik legfontosabb kérdést.
-Figyelj! - fogta meg a kezem. -Én úgy gondolom, hogy a két év nem kevés. És tudom, hogy sokat veszekedtünk, de én akkor is boldog voltam. Boldog, mert tudtam, hogy amikor kibékülünk, minden rendben lesz. És azt hiszem te is, és én is elég érett vagyok ahhoz, hogy összekössük az életünket. Még mindig nem a házasságról van szó, csak.. - mondta, de nem fejezte be.
-Csak mi? - kérdeztem értetlenül.
-Nem szeretnél hozzánk költözni? A Direction-házba? - fújta ki az eddig benn tartott levegőt. Egy pillanatig elgondolkoztam.. pontosan erről beszélt anyu. Jó, igen.. 19 éves vagyok, tudnom kéne dönteni, de nem megy. Nem akarom ott hagyni anyut, és nem akarok hirtelen dönteni. Ez egy fajta bizonytalanság volt..
-Ne haragudj Louis.. de én nem költözhetek hozzátok! - hajtottam le a fejem. De mit is gondoltam? Hogy majd megért? Hogy majd ezek után megkérdezi; miért nem?
-Nem tudom mi gátol meg megint.. - mondta kicsit hangosabban. Meg akartam szólalni, de közbe vágott. -De tudod mit? Már nem is érdekel! - tette hozzá, és kiúszott a tópartra. Pár perc gondolkozás után utána mentem, de ekkor már sem az autóját, sem őt nem láttam. Végül csurom vizesen, vak sötétben elindultam haza.

*napokkal később, szeptember hatodika*
Napok óta nem beszéltem Louissal, és azt sem tudom, hogy mi lesz a mai nappal. Fogalmam sincs mit csináljak... hiányzik. Reméltem, hogy mégis eljön, hiszen 2 éve vagyunk együtt ma..
-Kicsim, ne haragudj rám! Ha nem ültetek bogarat a fejedbe, akkor már Louisnál laknál. Nem kell velem maradnod. - könyörgött anyu, már sokadjára.
-Anyu.. megmondtam, hogy egyáltalán nem haragszom. - nevettem el magam, és megöleltem. Ekkor csengettek. Kinyitottam az ajtót, de senki nem volt ott. Értetlenül be akartam csukni az ajtót, mikor egy kis dobozt pillantottam meg a lábtörlőn.
"Emily Parker részére" - ez állt a boboz tetején, amit akkor láttam meg, mikor felvettem. Bevittem a dobozt, és felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és kibontottam a dobozkát. Egy csodaszép ruha volt benne összehajtogatva.

Mellette egy papírfecnit találtam. Kinyitottam és olvasni kezdtem.
"Emily!
Tudom, hogy rettenetesen haragszol rám. Akkor este teljesen magam alatt voltam, fogalmam sem volt, hogy miért mondtál nemet. De elmondhatatlanul szeretelek.. tudom, ezt most nehéz elhinni, hiszem egy ideje már nem kerestelek. De csakis ezen a napon akartam neked írni! Mert tudod mi van ma? Szeptember hatodika.. 2 éve volt, hogy átjöttél hozzánk sírva, mert apukád összejött Christine-vel. 2 éve volt, hogy ott vacsoráztam nálatok, és megismertem apukádat. 2 éve halálosan beléd vagyok zúgva. És meg szeretnélek kérni, hogy 7-re gyere a Hyde Parkba.. ha nem leszel ott összetörök! 
A te titkos hódolód!
Ps: i love you!"

Elmosolyodtam a levél olvasása közben. Mégis elgondolkoztam, megéri-e elmenni.. megéri-e még egyszer eljátszani ezt az egészet előröl. Végül a tanács kérés mellett döntöttem. Tárcsáztam Madison számát. Szerencsére egyből felvette.
-Segítség kell.. MOST! - mondtam, mire egy "Indulok.." volt a válasz, és már le is tette. Nem is kellett sok időt várnom, Madi fél óra múlva csengetett. Kinyitottam az ajtót, felhívtam a szobámba, és elmeséltem neki mindent.
-Három szót mondok! El kell menned! - mutatta az ujjaival a számot.
-Nem tudom.. - dőltem hátra az ágyamon.
-Szereted? - feküdt mellém.
-Te is tudod, hogy ez hülye kérdés.. - adtam egyértelműnek nem nevezhető választ, mire felhúzta a szemöldökét. -Persze, hogy szeretem! - tettem hozzá szem forgatva.
-Akkor most szépen lefürdesz, hajat mosol, sminkelsz, átöltözöl, és elmész a Hyde Parkba! Ugyanis 5 óra van! - ordította az utolsó mondatot. Elnevettem magam, és kérését teljesítve elindultam fürdeni, ő pedig hazament. Végül fél 7-kor a tükör előtt állva méregettem magam abban a ruhában, amit Louis küldött. Őszintén szólva nem festettem rosszul, és reméltem, Louisnak is tetszeni fog, ha meglát.

*Louis*
Fél 7-kor görcsbe rándult gyomorral elindultam a Hyde Parkba. Nem fűztem hozzá sok reményt, hogy Emily eljön, de hát "a remény hal meg utoljára". Hamar odaértem, és a bejárat előtti padra ültem, és vártam. Mikor negyed nyolckor sem volt még itt Emily, feladtam, és felálltam a padról, annak szándékában, hogy hazamegyek.
-Aranyos vagy, mikor idegeskedsz! - szólalt meg valaki mögöttem. Ekkor hátrafordultam és megpillantottam Emilyt, abban a ruhában, amit én küldtem neki.
-Te.. eljöttél! - mondtam hitetlenkedve.
-Hát.. kellett egy kis segítség, hogy eljöjjek, de Madison mindent megold! - nevette el magát, és közelebb lépett hozzám.
-Haragszol még rám? - kérdeztem, és végig a szemébe néztem, amik még most is csillogtak.
-Amikor elolvastam a leveled, már akkor nem haragudtam. - mosolyodott el. -Hiányoztál! - suttogta halkan, mire egyből magamhoz rántottam és megöleltem.
-Akkor mehetünk? - kérdeztem, mikor elengedett. Kezet nyújtottam neki, amit egyből elfogadott.
-Louis.. tulajdonképpen hova is megyünk? - kérdezte nevetve.
-Nem éppen átlagos évfordulót tervezek, de majd meglátod! - kacsintottam rá, és elindultunk a titokzatos hely felé.

Ha akartok még egy részt, akkor azt említsétek meg a komiba, de nem biztos, hogy lesz :) na puszi :*