88. fejezet - kincs vagy!

Hali! :) na most korán jöttem, mert szerencsére holnapra alig kellett valamit tanulni :D szóval akkor a szokásos komimennyiség után hozom a kövit, de lehet, hogy holnap nem lesz időm! :/ ami biztos, az az, hogy pénteken 100%, hogy nem lesz rész. Ugyanis színházba megyek, utána pedig ha minden igaz a barátnőm nálam alszik! :) de ezt az elmaradott részt hétvégén igyekszem bepótolni! :) de ugye mindenki tudja, hogy ezzel együtt már csak 12 rész van hátra? na puszi;*

Petra Pozsonyi: köszi *-* káár:/ de az előzőből ki tudod másolni a részeidet :) siettem vele <3 köszönöm ^^
Pal Bianka: hát ez egy kis bevezetés a végére :)) gyorsan hoztam :D nem akartam tegnap este hozni, mert egy nap 3 rész az szerintem sok xdd puszi:*
Gréta Pete: azért annyira nem volt megható :) de ez jól esik :D majd velem olvasod, és akkor nem fogsz sírni :)) tegnap nem volt, de te elolvastad már tegnap este :* <3
Kingucy Tomlinson: köszi :) a vadalma szép ^^ xd nem szeretek szomorú részeket írni, ezért most tényleg minden jó :3 majd megtudjátok mit is tervezek :D :*
Óffi07: hát sajnálom, hogy neked ez nem volt jó, de remélem bepótoltad :) majd megtudod :p nem arra terveztem :/ köszi :)) <3 #Nohappyend.. :(

*Emily*
Sokáig elvoltunk ketten, és miután kijöttünk a vízből, akkor sem mentünk vissza a többikhez. Szimplán élveztük egymást társaságát, és szerintem a többieknek sem hiányoztunk.
-Louis.. - suttogtam halkan. Megint a sziklákon ültünk, én az ölében.
-Mi az kicsim? - kérdezte mosolyogva.
-Hamarosan ősz... hamarosan 2 éve, hogy együtt vagyunk. 2 év nagyon hosszú idő! - gondolkoztam el.
-Látod ezeket itt? - tette egymás mellé a két kezünket, amin a két aranygyűrű díszelgett. -Ez nem 1 évre, hanem örökre össze fog minket kötni! - mosolygott, és meg sem várva válaszomat, ajkaim után kapott.
-És mit tervezel arra a napra.. szeptember hatodikára? - fordultam felé mosolyogva.
-Még nem tudom.. de az ajándékod már megvan! - büszkélkedett el vele.
-És te mit szeretnél? - karoltam át a nyakát.
-Ajándékba? Semmit! - mondta teljes komolysággal.
-Hogy érted? - kérdeztem értetlenül.
-Csak legyél velem! Ne vegyél nekem semmit, értelme sincs. - nyomott egy puszit az arcomra. Beletörődve bólintottam, de elterveztem, hogy akkor is fog valamit kapni. Még sokat hülyéskedtünk, Louis pedig egy képet is csinált rólam.
-Emily, Louis! - kiáltott a távolból Danielle. -Csak hogy megvagytok! Titeket kerestünk. - nevetett, mikor közelebb ért.
-Elvoltunk. - húzott magához Louis és nyomott egy puszit az arcomra.
-Képzelem. - forgatta a szemét Dani. -Na gyertek vacsorázni. - utasított, majd megint magunkra hagyott. Megfogtam Lou kezét, és szépen lassan sétáltunk Liam barátnője után, közben pedig sokat beszéltünk. Bevallottam félelmeimet Louisnak, miszerint valami azt sugallja, nem lesz több nyaram.
-Ez butaság.. - ennyi volt a válasza, majd egy csók. Bíztam Louis érzéseiben, az enyéimben pedig nem.. egyszóval hagytam a dolgot.
Hamar megvacsoráztunk a -nagy nehezen összerakott- tűz mellett, közben pedig énekelgettünk, beszélgettünk és mi több szórakoztunk. Vacsora után a hatalmas lakókocsiba mentünk, és én egyből bealudtam. 

*Louis*
Reggel Emily kuncogására ébredtem fel. Kinyitottam a szemem, de nem volt jó ötlet, ugyanis egyből rám borult egy vödör jéghideg víz. Miután végképp felébredtem már csak annyit láttam, hogy Em és Mad kirohannak a szobából. A többiek a konyhában ettek, és mit sem sejtve néztek utánam, mikor a két lány után rohantam, egészen a tengerig. Brice is ott állt, és mikor meglátott ő is elkezdett nevetni.
-Én is megjártam! - röhögött. Végignéztem rajta, és valóban, ő is vizes volt.
-Ezt visszakapják! - kacsintottam a fiúra, aki bólintott. Egymásra néztünk, majd felkaptuk a lányokat, és nagy sikítások közepette bevittük őket a tengerbe.
-Ez nem volt szép tőletek! - jöttek fel egyszerre a vízből.
-Tőletek sem! - tettettem szomorúságot.
-Akkor legyél ilyen szomorú, mikor délután vásárolni megyünk! Haha nyertem! - ment ki nevetve a vízből. Bele kellett törődnöm, tényleg nyert. Mi is visszamentünk és megreggeliztünk, majd a cuccokat összepakolva mentünk haza.
*********************
-Mi elmentünk! - kiáltottam fel az emeltre. A Direction házban voltunk -Briceék már elmentek-, a többiek pedig az emeleten filmeztek.
-Hova készültök? - jött le sorba mindenki.
-Vásárolni! - sóhajtottam, Emily pedig felnevetett. Végül tényleg elindultunk. Először a legközelebbi plázában kezdtük, de végig jártuk az Oxford Street-et is.
-Na, hogy érezted magad Louis? - kérdezte nevetve Emily, mikor végre utoljára beültünk a kocsiba.
-Őszintén? Ez volt életem legszörnyűbb napja.. - röhögtem el magam.
-De neked is a kedvedre tettem a végén.. - suttogta a fülembe, ugyanis az utolsó bolt egy fehérnemű bolt volt, az én kérésemre.
-Oké, az az egy része jó volt. - nevettem el magam, majd elfordítva a kocsiba a kulcsot, elindultunk. Megálltam barátnőmék háza előtt, és nyomtam egy csókot a szájára.
-Mikor látlak legközelebb? - kérdeztem mosolyogva.
-Akár most is bejöhetsz! - válaszolt egyből, gondolkozás nélkül. Bólintottam és kiszálltam, majd neki is kinyitottam az ajtót.
-Hölgyem! - fogtam meg a kezét, és nevetve meghajoltam előtte.
-Uram! Köszönöm... - mosolyodott el. Bementünk a házba, ahol Tonyt pillantottuk meg.
-Sziasztok. - emelete ránk tekintetét a tévéképernyőéről.
-Hello! Hát te, hogy-hogy itthon? - kérdezte értetlenül Emily.

*Emily*
Nagyon meglepődtem, mikor Tonyt pillantottam meg otthon, hiszen ő anyuékkal ment a nászútra. Igen, elég viccesen hangzik, de a 'bátyám' inkább csajozni ment, mint anyuék nyáladzását nézni.
-Hát te, hogy-hogy itthon? - kérdeztem meglepetten.
-Babaprojekt van apuéknál, így hazajöttem. - röhögte el magát.
-Ugye nem akarnak gyereket? - kérdeztem értetlenül.
-Fogalmam sincs.. csak untam Rómát! - nevetett fel, én pedig oldalba ütöttem.
-Mi felmentünk! - mondtam, és a szobám felé húztam Louist. Beértünk a szobába, ami ugyanolyan volt, mint egy nappal ezelőtt. Unalmas, és nagy. Lepakoltam a cuccaimat, majd ledőltem az ágyamba. Louis csendben befeküdt mellém, és átölelte a derekam. Pár perc múlva felé fordultam, és elmosolyodtam. Ugyanis Lou bealudt mellettem. Óvatosan kibújtam kezei közül, és az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltam, hogy megnézzem a Facebook-om. Amint beléptem, elmosolyodtam, mert Louis feltette a képet, amit rólam csinált a tengerparton.
Kincs vagy! <3 xoxo - ezt a szöveget adta leírásnak.

Elnevettem magam, és gyorsan megnéztem az üzeneteimet. Válaszoltam pár Directioner-nek, akik kedves üzenetekkel árasztottak el. Az utálkozók máig sem érdekelnek, hiszen ez az ő véleményük.. vannak akik szeretnek. Sajnos csak 1-2 üzenetre tudtam választ adni, mert Louis felébredt. Amint meglátta, hogy mit csinálok, rákérdezett.
-Láttad a képet? 
-Persze.. és köszönöm! - nyomtam egy puszit kissé borostás arcára, mire megölelt és az ágyra döntött, majd csikizni kezdett. -Fejezd már be! - ordítottam rá nevetve. 
-Soha... - röhögött, de ekkor nyitódott az ajtó, és egy olyan személy lépett be rajta, akire nem számítottam...