87. fejezet - paradise

Fúú... hát elég korán meglett 5 komi, aminek nagyon örülök :33 és akkor itt a rész :) ez most amennyire csak tudtam, romantikus lett, mert sokan kértétek :D  na puszi :**

Kingucy Tomlinson: áááááá*-* hát igen, jól csináltad :) majd hamarosan megtudod :D siettem *-*
Fruzsina Káli: igen az *-* de most happy-t akartam írni, mert a végén deppy lesz, ezért most megbocsátott ^^ itt van, ahogy megígértem *.* de én szeretem, ha ilyen sejtelmesen van befejezve :o xd siettem <3 és köszi, hogy komiztál Fruzsika ;*
Petra Pozsonyi: köszi :D és szívesen, bármit is :) xd nem is fogod látni, hogy ki van-e téve, mert valamiért a te komidat (csak a tiedet) spam-ba teszi, de amint meglátom onnan törlöm, így simába rakja, ahol a többieké is van :3 igen kitette, és ezt is :) siettem vele <3
Barbara Pistai: köszi *-* itt van ;3 amúgy te vagy az egyik, aki leiratkozott a rendszeres olvasók listájáról? :o
Pal Bianka: köszi *.* igyekeztem cukit és romantikusat írni neked, de ez most szerintem romantikus :) azt én is *-* xd hoztam gyorsan :33 és nem, 100 részes lesz :D 
G. Tekla: ééééééééééééééééééééééééééééééééééééé! szerintem én sem.. xd semmi gond, örülök, hogy most vagy :33 hát most volt először, hogy ő volt féltékeny.. ilyen is kell :P xd köszönöm, nem kellett sokat várnod a részre! :) köszi, kettő tőled volt <3 :$ siettem :) XxBogii<3 

*Louis*
Emily felvette a telefont, és csak egy 'Igen?' -t szólt bele. A vonal túlsó végén Brice mondott valamit, mire a barátnőm kiejtette kezéből a telefont. A telefonnal együtt teste is a földre rogyott. Felvettem a telefont.
-Brice mi történt? - kérdeztem aggódva.
-Siessetek a kórházba, Madisonnak autóbalesete volt! - szólt bele szaggatottan. Kinyomtam, és Emily mellé ültem.
-Kicsim nyugodj meg, minden rendben lesz! - öleltem magamhoz szorosan, de én sem voltam biztos abban, hogy igazam van. Emily szorosan vont magához és csak sírt. Pár perc múlva már a kocsiban ültünk, és amilyen gyorsan csak lehetett, a kórházba mentünk. Percek múlva leparkoltam a kórház előtt, és bementünk. Kerestünk egy orvost, aki elvezetett a kórteremig, ami előtt Brice ült egy széken. Kezeit idegesen túrta hajába, nem is csodáltam.
-Brice! - érintette meg a vállát Emily, mire felnézett és felállt. Szorosan megölelték egymást, és csak vártak.. mást nem is tehettek volna.
*******************
Már fél óra is eltelhetett -talán több is, az utóbbi időben elvesztettem az időérzékem-, mikor Brice végig mesélte az egész történteket.
-Csak a szüleihez indult... - suttogta a végén. Madison kocsijának egy részeg sofőr ütközött neki. A másik ember nem sérült meg, de Madison nem is biztos, hogy túl éli...
-Nyugodj meg Brice, nem lesz semmi baj. - nyugtattuk Emilyvel felváltva.
-Meg fog gyógyulni. - suttogta halkan a barátnőm. Ekkor egy orvos lépett ki a kórteremből.
-Az állapota stabil, még altatásban van, de bemehetnek hozzá. - mondta és az irataiba nézett. -Súlyos hegek vannak a testének szinte minden pontján, de fel fog épülni! - tette hozzá.

*Emily*
Bementünk a kórterembe, miután mindent megbeszéltünk az orvossal. Rettentő mennyiségű düh szabadult fel bennem egy olyan ember iránt, akit nem is ismerek. Kis híján megölte a barátnőmet, méghozzá részegen.
-Szerintetek hallja, amit beszélünk? - kérdezte mosolyogva Brice, miközben Mad kezét szorította.
-Valószínűleg igen. - válaszolt helyettem Louis. Brice elmosolyodott, és valamit barátnőm fülébe súgott.
Jó pár óra múlva még bent ücsörögtünk a kórteremben, ahol csak Madison feküdt. Én kicsit el is aludtam, ugyanis arra keltem fel, hogy valaki megszorítja a kezemet. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és az ébredező lány felé fordultam, akinek mindeddig fogtam a kezét. Pár ásítás és nyöszörgés után végre kinyitotta a szemét. Amint meglátott, elmosolyodott.
-Tudod, hogy ránk hoztad a frászt! - ugrottam a nyakába, már amennyire ez lehetséges volt a csövektől, vezetékektől.
-Ne haragudjatok.. - suttogta mosolyogva. Ezt a lányt szeretem annyira, aki tele sebbekkel is életkedvvel van megtöltve, és még akár a halálos ágyán is mosolyogni tudna. Az orvos és két nővér pár perc múlva be is jöttek, és kiküldtek minket. Megvizsgálták Madisont, majd tájékoztattak az állapotáról, ami kecsegtető volt.

*2 héttel később*
-Alig van már pár nap a nyárból! - sóhajtottam feladóan. Éppen a teraszunkon ültünk a nagy csapattal; a fiúk, a barátnőik, Madison, és persze Brice is. Anyuék megint nem voltak itthon, ahogy általában sem. Most a mézesheteket töltötték valahol Rómában, ugyanis a múlt héten volt az előre tervezett esküvő.
-Az ősz is jó. - mosolygott Madison. Na igen, Madison... attól eltekintve, hogy a sebeit még 'nyaldossa', remekül érzi magát.
-De a nyarat jobban szeretem! - vágtuk rá egyszerre Louissal, mire egymásra mosolyogtunk.
-Tényleg, ha már a nyár végét emlegetjük! Nem megyünk le egy utolsót a tengerpartra? - vetette fel az ötletet Perrie. Mindenki beleegyezett, csak én nem.
-Kérlek Mily! - könyörgött Pezz.
-Nem tudom, nincs kedvem! - húztam el a számat. Louis közelebb hajolt és a fülembe súgott.
-Bármit kapsz tőlem cserébe, ha lejössz velünk. - suttogta, mire elmosolyodtam és bólintottam. Mindenki hazament a fürdőruhákért, én pedig gyorsan átöltöztem. Fél óra múlva csengettek. Összeszedtem minden cuccomat és kiléptem az ajtón, ahol megláttam egy lakókocsit. A fiúk sorba szálltak ki és invitáltak be.
-Arról nem volt szó, hogy ott is alszunk! - tettem csípőre a kezem. Louis megint közelebb sétált, majd nyomott egy puszit a nyakamra.
-Kérlek.. - lehelt még egy csókot a kulcscsontomra. Tudta, hogy ez a gyenge pontom. Tudta, hogy bólintani fogok, így is tettem. Mindannyian beszálltunk a kocsiba és elindultunk a tengerpartra.
Elég sokat hülyéskedtünk. Most direkt egy olyan szakaszát választottuk a partnak, ahol csak mi vagyunk, csak mi kilencen.
-Mindjárt jövök! - mentem ki a vízből, mivel kicsit megszédültem.
-Baj van kicsim? - jött utánam Louis.
-Nem, csak kicsit megszédültem.. - mondtam és leültem a homokba.
-Sétáljunk kicsit! - fogta meg a kezem. Felálltam és követtem őt, végül egy sziklás résznél kötöttünk ki. Elég messze jártunk már a többektől. Ha körülnéztem, senkit nem is láttam körülöttünk.
-Louis.. ugye nem akarsz pedofilkodni? - kérdeztem tettetett ijedtséggel, mire elnevette magát.
-Már nagykorú vagy, nem tudok pedofilkodni veled. - röhögte el magát, majd megölelt.
-Akkor jó.. - nevettem el magam én is. -Miért jöttünk ide? - kérdeztem izgatottan.
-Csak kettesben akarok lenni veled.. csak egy kicsit! - mosolygott és leült az egyik sziklára, engem pedig az ölébe húzott. Így csodáltuk a tengert, ami öblösen, egyenletesen hömpölygött a maga kis útján.

A tenger nem tud eltévedni, neki meg van írva az út, ami végül az óceánba vezeti. Sajnos az életnek nem adtak ilyen útmutatót. Mégis úgy érzem én most a jó helyen járok, és egyszer eljutok a sajátos kis földemre, a saját "Paradise" helyemre.

-Na és mit kérsz cserébe, hogy lejöttél velünk? - hintette be apró puszikkal a nyakamat. Gonosz kis tervet eszeltem ki.
-Azt mondtad bármit kérhetek, igaz? - fordultam felé, és átkaroltam a nyakát.
-Amit csak szeretnél! - mosolyodott el.
-Vigyél el holnap vásárolni! - váltottam be ígéretét.
-Csak azt ne, kérlek.. - könyörgött, mivel Louis egészen másra számított.
-Nem erre számítottál igaz? - fordultam vissza a tenger felé mosolyogva.
-Nem.. őszintén nem. - röhögte el magát.
-Akkor? - kérdeztem, de tudtam mire gondolt ő.
-Este megmutatom a lakókocsiban. - nevetett fel. Felkuncogtam és a tenger felé futottam, majd Louist is magam után húztam. Csak élvezni akartam ezt a nyarat. Nem tudom miért, de egyre jobban féltem, hogy talán ez volt az utolsó nyaram...