79. fejezet - atyai áldás

Hello! :) na meghoztam egy részt, és bocsi, hogy ilyen későn, de a barátnőm elég idióta, és fizikát kellett neki magyaráznom <3 xdd remélem megértetted Gréta :* na mindegy.. szóval húúú.. ugye mindenki tudja, hogy a következő rész a 80. lesz? oO el sem hiszem, hogy eddig eljutottam és ezt nektek köszönhetem :D főleg, hogy már 16 rendszeres olvasóm van, és még a 13 000 oldalmegjelenítést is tovább léptük :) köszönöm nektek! <3 csak tudjátok sajnos a komik száma egyre kevesebb, de ezt a pár részt még kibírom :) na akkor jó olvasást! :*

Válaszok az előző részhez:
Barbara Pistai: imádok tájleírást írni, reméltem, hogy tetszeni fog *-* és köszönöm :$ hát.. na... csak kicsit volt perverz :p xdd <3
Pal Bianka: köszi :$$ itt van *--* persze, hogy tökéletesek :D *azaz* :DD
G. Tekla: uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu! köszi ^^ köszönöm szépen :D köszönöm, és hát nem akarom annyira húzni a veszekedéseket, mert úgyis hamarosan vége lesz a blognak :( hát azt sajnos, még most sem tudod meg, hogy mit akar Louis apja, azt majd a következőben :) /milyen kis gonosz vagyok^^ xd/ siettem :) köszi :* xoxo<3
gumicukor:*: semmi gond, nem haragszom :) csak az őszintét megvallva, én ilyenkor kicsit aggódom az olvasóimért, hátha valami baj történt :// én azt nyáron szoktam kiolvasni xdd köszönöm ^^ köszi :* köszi megint :$$ semmi gond :)

Válaszok a 'Mi történt?' bejegyzéshez:
Pal Bianka: igyekszem minél tovább húzni :D tudom :) és nem baj, hogy sok a szóismétlés, tőled elnézem <3 xd épp ezaz Bia, hogy nem is olvassák, mert a megjelenítés is kevesebb, de azért még kibírom :) köszönöm még az ennyit is :*
Barbara Pistai: nem fogom még :) köszönöm ^^ örülök neki, tetszik ez a szokásod:*
gumicukor:*: igyekszem húzni még c: nem neked szólt :) nem haragszom, és igen, tudom, hogy szoktál komizni és hálás is vagyok nagyon érte *-* nem fogom még c: :**
Kingucy Tomlinson: még nem fogom! :) köszönöm :D hát nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy *-* és örülök, hogy idetévedtél -bár nem tudom mikor-, de köszönöm a kommentedet :) mindig örülök az új komizóknak ^^

*Louis*
Miután meghallottam, hogy apu keres, gyorsan magamra vettem a nadrágomat és a pólómat és kivettem a telefont Harry kezéből, majd kirohantam a nappaliba telefonálni.
-Igen? - vettem fel a telefont. Tudni kell rólam, hogy a szüleim még kiskoromban elváltak, anyu Doncasterben maradt velem és az élettársával, apu pedig Los Angelesbe költözött.
-Szia Louis! - köszönt apu, kissé álmos hanggal.
-Szia.. miért kerestél? - kérdeztem, de már nagyon kíváncsi voltam.
-Szeretném, ha meglátogatnál.. fontos! - mondta, mire ledermedtem. Évek óta nem láttam az apámat, most pedig csak látogassam meg? Lehetetlen..
-De miért? - értetlenkedtem.
-Azt elmondom, ha itt vagy.. kérlek siess! - mondta és egyből kinyomta a telefont. Beletörődve sóhajtottam, és visszamentem a szobába, ahol Emily még mindig öltözött, Harry pedig bocsánatért esedezett.
-Tényleg ne haragudjatok, hogy megzavartam valamit. - motyogta lehajtott fejjel.
-Semmi gond. - ütöttem vállba, mire elmosolyodott.
-Mit akart apukád? - kérdezte.
-Azt akarja, hogy meglátogassam.. - válaszoltam, még mindig értetlenül.
-És elmész?
-El.. de Emily is jön! - mosolyogtam a lányra, aki bólintott, majd gyorsan átöltözött.

********************
-Siessetek vissza! - ölelte agyon a barátnőmet Madison, aki unalmában kikísért minket a reptérre.
-Igyekszünk. - mosolygott Emily és egy utolsó ölelés után, felszálltunk a gépre.
Nem egy hamar -pontosabban este-, de odaértünk Los Angelesbe. Hiányzott London, már ennyi idő után.
-Biztos menjek veled? - kérdezte Emily, mikor leszálltunk a gépről, mire megszorítottam a kezét.
-Életem szerelmét, azért apukámnak is be szeretném mutatni. - mosolyogtam rá. Elnevette magát és megcsókolt, majd kézen fogva indultunk el, hogy fogjunk egy taxit. Hamar sikerült, hiszen egy ilyen nagy városban sok ilyen autó közlekedik. Bediktáltam a címet, és gyorsan odaértük. 

*Emily*
-Köszönjük, hogy elhozott minket. - nyújtott át pár dollárt Louis a taxi sofőrjének, majd engem előre engedve, kiszálltunk. Amint kiléptem a kocsi ajtaján, egy nagy ház tárult elém. Csodálatosan nézett ki a zöld és a világos kék keverékre egy ház falán. Nem, nem hangzik valami jól, de nekem tetszett. Louis egy pillanatra megállt, majd sóhajtott.
-Biztos készen állsz arra, hogy újra lásd apukádat? - kérdeztem ijedten.
-Azt hiszem.. menjünk! - mondta és maga után húzott. A házba beérve egy fiatal, csinos lánnyal találtuk szembe magunkat. Velem egykorú lehetett.
-Louis! - ugrott a lány a barátom nyakába, aki egyből elengedte a kezem és megpörgette a lányt.

Hitetlenkedve néztem a jelenetüket, mikor Louis észbe kapott.
-Ne haragudj drágám! - fogta meg a kezem. -Ő itt Lena, a volt barátnőm. - mutatta be, mire bennem felment a pumpa. A volt barátnőjét pörgeti.. szép!
-Louis, de barom vagy! - simított végig a lány a karján. -Lena vagyok, Louis unokahúga. - nyújtotta felém a kezét.
-Emily Parker, Louis barátnője. - fogtam vele kezet, majd megütöttem Lou vállát.
-Most miért? Látnod kellett volna az arcodat szívem. - ölelt meg a barátom, mire elmosolyodtam. -Apu hol van?
-Fent az emeleten, de amiért idehívott, annak nem fogsz örülni. - hajtotta le a fejét Lena, majd felvezetett Troy szobájába. (elméletileg így hívták Louis apukáját, de nem vagyok benne biztos..~szerk. megj.)

A történeten kívül, de szerintetek hasonlít Louisra? :oo












Meglepő volt, hogy a harmincas éveinek végében járó apuka, most az ágyában ücsörgött a tv előtt.
-Louis! - mosolygott fiára, aki szorosan megölelte.
-Én most megyek... - suhant ki a szobából Lena.
-Szóval mit akarsz apu? - kérdezte Louis, eléggé sietősen.
-Ki ez a szép lány veled? - terelte a témát, majd barátom mögé tekintett, ahol én álltam.
-Ő a barátnőm, Emily Parker. - mosolyodott el.
-Majdnem a jegyese... - suttogtam halkan, mire Troy Louisra kapta a tekintetét.
-Ez komoly? - kérdezte furcsállóan és elmosolyodott.
-Csak egy jelkép.. - mondta halkan Lou, és a kezünkre mutatott. Mindkettőn ott csillogott az aranygyűrű, ami engem is mosolygásra késztetett.
-Nagy meglepetést okoztál fiam! Benőtt a fejed lágya? - nevette el magát az apuka, majd folytatta. -Tudjátok... köztetek meg van az a tűz, ami anyád és köztem nem volt meg. Az a tűz, ami közted és Eleanor között sem volt ott. - suttogta halkan, de egyben elkeseredetten is.
-Köszönöm apa! - ölelte meg Louis Troyt, már amennyire tudta.
-És jól választottál. Emily ezerszer aranyosabb, mint Eleanor! - mosolygott.
-Most én köszönöm. - mosolyogtam. Nekem ez felért egy atyai áldással.

*Louis*
-De most komolyan apu.. mi az, amit el szeretnél mondani? - kérdeztem, miután kényelembe helyeztük magunkat a szobán belül.
-Azt majd kicsit később. Még nem szeretném elrontani a kedveteket. - motyogta az utolsó mondatot, mire bólintottam.
-Elmegyünk kicsit sétálni. - mondtam és Emilyvel elhagytuk a szobát.
-Aggódom apukádért... - suttogta a barátnőm, mikor kiértünk a házból, és a kezünket lóbálva mentünk egy közeli parkba. Felvont szemöldökkel, értetlenül néztem rá, mire folytatta. -Tudom, hogy most látom először, de nagyon feszültnek tűnt.. - folytatta. Az igazat megvallva, egyet kell értenem Emilyvel, ugyanis apu nagyon meggyötörtnek tűnt... korántsem olyan, mint régen.
-Azt hiszem igazad van... - sóhajtottam. -De most erről ne beszéljünk. Nézd! - mutattam a távolba, és magam elé engedtem a barátnőmet. Átöleltem a derekát, a fejemet a vállába temettem, ő pedig megfogta a kezemet, ami a derekán pihent. Ahova mutattam, az pedig egy nagyon magas hegy volt, Los Angeles legmagasabb hegye. Csodaszép kilátást nyújtott így, hogy éppen ment le a nap, és még egy kicsit havas volt a hegy, hiszen mégis csak Los Angeles egyik legmagasabb pontja, az örök hó birtoka.

-Ez meseszép. - suttogta halkan, mintha a hangos beszéddel megzavarná az idilli pillanatot.
-Emlékszem, amikor apuval megmásztuk a hegyet. - nevettem aprót. -Még csak 7 éves voltam, és Lottieval meglátogattuk aput. Mivel Lott még kicsi volt, ezért csak én mentem vele hegyet mászni. Vicces emlék, mert rengeteg pillanat volt, mikor majdnem leestünk. - meséltem beleélve a régi emlékeket. Mikor apu még igazán az apám volt.
-Aranyos egy emlék. Engem nem akarsz oda felvinni? - kérdezte, és megfordulva átölelte a nyakam.
-Lehet róla szó. - mosolyogtam. -Esetleg holnap? - ajánlottam egy időpontot, hiszen tudtam, ma nem megyünk már haza.
-Legyen. - fogott velem kezet, mire elnevettem magam. Lassan haza ballagtunk és vissza mentünk apu szobájába. Őszintén megvallva a környezet és a hangulat nem változott semmit, sajnos.
-Most már elmondod? - kérdeztem sóhajtva, mikor lehuppantam mellé az ágyra. Emily egy kicsit aggódva, de leült az egyik fotelba.
-Hát legyen... szóval az van.. - kezdte, de alig bírta végig mondani. Akkor kívántam életemben először, hogy legyek valaki más, mikor meghallottam miért is kellett nekem idejönnöm..