78. fejezet - komor időjárás, komor kedv?!

Hali! :) Megint hoztam egy részt, de sajnos a következő rész időpontja kérdéses.. elfoglalt hétvégém lesz :/ Pénteken a barátnőmnél alszom, szombaton korizni megyek 22:00-ig, vasárnap pedig tanulás :( De azért vasárnapra megpróbálok hozni egyet :D Ééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééés már 16 rendszeres olvasóóm van *--* Köszönöm Rebeka Benesnek :* na jó olvasást drágák! ;*

Barbara Pistai: köszi :$ Harry pajkos? soha.. xdd
Pal Bianka: örülök neki :) hát akkor látom tetszett :D de végre valaki, aki megmondja melyik a kedvenc része *-* hát vidámra is terveztem :D én se tudom mi van veled... xd köszi :$ és igyekszem a következőket is jobbra írni :D oksi, akkor több ruha összeállítás lesz benne :D remélem ez is annyira fog tetszeni *.* puszi :****
G. Tekla: örülök, hogy tetszett és, hogy kifejtetted kicsit hosszabb véleményed *-* most megtudod ^^ de értettem, nyugi :33 itt van, és már kaptam még egyet :$$ köszi :*
Óffi17: köszi :) gondoltam, hogy nem csak én várom ^^ köszi <3 uuu köszi *-* #köszönömszépen ;3 ui.: kétszer komiztál, ezért töröltem a másodikat :)

*Emily*
-Vigyázok rád. - suttogta Louis, mire elmosolyodtam.
-Nem nagyon nyugtattál meg! - húztam el a számat, mire felnevetett. Befeküdtem belülre és oldalra fordultam. Louis lefeküdt mellém és csendben szuszogott.
-Louis.. - suttogtam, körülbelül egy óra múlva.
-Hmm? - kérdezte kicsit kómásan.
-Nem tudok aludni. - válaszoltam halkan, mire sóhajtott egyet. Felkelt és kivezetett a sátorból. Megfogta a kezem és elkezdtünk a parton sétálni. Pár perc csend után elkezdtem az összekulcsolt kezünket lóbálni, mire Louis megállt, így én is.
-Zavar? - nézett le a kezünkre, mire én is odanéztem. Ujján megláttam az aranygyűrűt, és elmosolyodtam.
-Rajtad van még a gyűrű.. amúgy nem. - mosolyogtam.
-Rajtad is. - mutatott az én gyűrűmre, amit egész végig nem vettem le a kezemről egy pillanatra sem. Mosolyogva bólintottam, majd tovább mentünk. Sokat beszélgettünk, de 10 perc séta után Lou elfáradt.
-Feküdjünk le. - állt meg, mire elnevettem magam, mivel eléggé félreérthetően fogalmazott. -Nem úgy értettem. Nem mintha úgy nem akarnám.. szóval.. ajjj istenem, csak a földre! - röhögte el magát, mire mosolyogva aprót bólintottam. Lefeküdtünk a földre és a csillagokat kezdtünk bámulni.

Imádom a nyarat, mert olyankor minden olyan szép, és még ilyenkor, éjszaka sincs hideg. A tengerparton is szeretek lenni, mert a tenger csobogását csodálatos nézni. Főleg ha az éjszakai félhomály süt rá.
-Min gondolkozol? - zavarta meg a csendet Louis.
-Semmin... csak nyáron minden olyan gyönyörű. - suttogtam, és a kezünkre néztem, ami még mindig össze volt kulcsolva.
-Az.. de te minden évszakban gyönyörű vagy. - mosolygott rám, mire felé kaptam a tekintetem.
-Köszönöm. - nyomtam egy apró puszit az arcára.
-Ideje lenne visszamennünk. - szólalt meg, mikor észrevette, hogy kicsit fázom.
-Rendben, menjünk! - válaszoltam és felálltunk. Röhögve mentünk vissza a sátrakhoz. Liam és Danielle nagyban smároltak a sátrak előtti padon, ezért halkan megpróbáltunk beosonni a sátrunkba, de mivel Louis úgy lökött be, ezért nem sikerült.
-Na szent a béke? - kérdezte mosolyogva Dani, és kiszállt Liam öléből.
-Igen, de nem járunk. - nevettem még mindig azon, hogy Louis úgy akart belökni (!!) a sátorba.
-Kár... pedig jó páros vagytok. - jelent meg Eleanor is.
-Köszi, de azt hiszem a mi párosunk most takarodik aludni. - nevetett Lou és behúzott a sátorba.
Reggel egyedül, dideregve ébredtem a sátorban. Mikor kihúztam az 'ajtókat', erős nyári szél csapta meg az arcomat, viharra számíthattunk. Még csak reggel 6 óra lehetett, senki nem volt még ébren. Körülnéztem és megpillantottam Louist, aki zsebre tett kézzel, háttal állt nekem. A háborgó tengert nézte, amely kitörni látszott, mintha csak kívánná a közelgő vihart, és bővülni akart a termékeny csapadékvíz által. Louis a lábait a tenger legsekélyebb részénél áztatta. Körülnéztem a sátorban és megpillantottam Louis egyik piros belebújhatós pulcsiját. Mivel nagyon fáztam, ezért belebújtam és beszívtam lágy, édes férfi parfümjének illatát, amit mindig is annyira szerettem. Kiléptem a sátorból és Louis mellé álltam. Észrevett, mivel oldalra pillantott és elmosolyodott pár pillanatra, de arcvonásai újra felvették azt a komor hangulatot, amilyen az idő is volt.
-Nem tudtam aludni.. - suttogta. Engem is rabjává tett az elbűvölő, hömpölygő tenger, ami most koromfekete volt, így vihar előtt. Pár percig nem is mondtam semmit, majd mikor lassan szavai újra csendültek fülemben, megszólaltam.
-Én pedig arra keltem fel, hogy fázom. Ne haragudj.. - nézte le pulcsijára, mire -megint csak pár pillanatig- elmosolyodott.
-Semmi gond, neked jobban áll, mint nekem. - válaszolt. Bólintottam, majd leültem a homokba, ami most eléggé hideg volt. Elképzelni sem tudtam, hogy a tegnapi napsütötte időből, hogyan lett egy pillantásra ilyen szomorú, komor vihar előtti csend. A hangulatom nekem is -ahogy látszólag Louisnak is- az időtől függő volt, így a kedvem nem szökött az egekbe. A fiú pár perc csend után leült mellém, de még mindig nem szólt egy szót sem.
-Miért vagy ilyen komor? Az időjárás tette, vagy mégsem? - kérdeztem rá, hiszen nem voltam teljesen biztos azon gondolatomban, hogy ezt az időjárás művelte Louissal.
-Dehogyis.. - sóhajtott. -Csak elgondolkoztam.
-Mégis min? - kérdeztem.
-A jövőn.. nem leszek mindig híres énekes. Nem leszek mindig fiatal, nem leszel itt mindig te... most sem vagy velem! - hajtotta fejét a térdére.
-Veled vagyok most, és később is. - mosolyogtam rá, reménykedve abban, hogy ez elég lesz békülésnek. Valóban elég volt, mert Louis elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a szám sarkába, jelezve ezzel az újrakezdés lehetőségét.
-Szeretlek.. - mondta ki a bűvös szót, ami nekem még a csillagoknál is többet ért az ő szájából.
-Én is! - mosolyodtam el.
-Kapok egy puszit? - fordult felém kisfiús mosolyával, mire aprót bólintottam és meg akartam puszilni, de ő megcsókolt.

Egyből visszacsókoltam, amiből hatalmas csókcsata keveredett. Pár perce tartó 'nyelvcsatánkat' Danielle köhögése zavarta meg, mire szétrobbantunk.
-Látom szent a béke.. minden értelemben! - nevette el magát, mi pedig egyszerre bólintottunk.

*Louis*
Mikor már mindenki felkelt -az időjárásra tekintettel- hazamentünk. Szinte pont beléptünk a bejárati ajtón, de egyből leesett az első eső. Mintha dézsából öntötték volna, de tényleg...
-És.. hogyan békültetek ki? - rebegtette szempilláit Harry, miután kényelmesen elhelyeztük magunkat a nappaliban.
-Ne jó pofizz, még haragszom! - röhögte el magát Emily.
-Ne haragudjatok.. - hajtotta le a fejét Hazza, mintha elhitte volna, amit barátnőm mondott. Em felállt az ölemből, odaállt Harry elé és megölelte.
-Nem haragszom, te idióta! - suttogta, de a nagy csendben jól lehetett hallani. Harry hirtelen felemelte Emilyt és kivitte a kertbe, a zuhogó esőbe. Röhögve mentünk utánuk és kint szórakoztunk.
**************
-Azt hiszem, megint megfáztam! - nyavalygott Emily egy nagy tüsszentés után.
-Ma ugye itt maradsz? - öleltem át hátulról.
-Nem is tudom... - fordult felém, majd átkarolta a nyakam.
-Kérleeeek. - vágtam rá kutyapofit, mire elnevette magát és aprót bólintott. Átöltöztünk és visszamentünk a nappaliba, és közös megegyezés alapján beraktuk a "Megint egy amcsi film" című vígjátékot. A film közepénél már meguntam az egészet és a mellettem ülő barátnőm felé fordultam. Tökéletes alakja megint tisztán látszott, ugyanis csak egy rövidnadrág és egy ing volt rajta.

Kezemet egyik combjára helyeztem, mire felkapta a fejét. Elmosolyodott, majd nyomott egy puszit az arcomra. Vicces volt, mert a többiek egyből elkezdtek kiabálni, hogy "Legalább ne előttünk.." és hasonlók. Elnevettem magam és közelebb hajoltam Emily füléhez.
-Menjünk fel a szobámba.. - suttogtam egy kaján vigyorral. Elmosolyodott és felállt, majd együtt hagytuk el a nappalit, és a szobámba mentünk.

*Emily*
Miután becsuktam Louis szobájának ajtaját -mivel én jöttem be másodszorra-, megfordultam, és megszólalni sem tudtam, mert a barátom egyből ajkaimnak támadt. A falnak nyomott, én pedig a lábaimat a dereka köré fontam. Erősen a fenekembe markolt, mire felszisszentem, de a csókunkat nem szakítottam meg. Percek múlva már nyakamat kényeztették telt ajkai, majd a pólóm széléhez nyúlt.
-Lassíts már! - nevettem el magam, hiszen maximum 2 perce jöttünk be. Eltolt magától és mélyen a szemebe nézett. Elmosolyodott és végigsimított az arcomon.
-Szeretlek Emily! - suttogta halkan, mintha attól félne, valaki meghallja.
-Én is.. - válaszoltam ugyanolyan hangnemben, majd -most kivételesen- én kezdeményeztem, és csókoltam meg. Az ágy felé kezdett el lépkedni, maga után húzva engem is. Elértünk a puha bútorhoz, amire egyből ledöntött. Rám mászott, kezeit pedig nyakam mellett pihentette, megszabadítva engem a súlyától. Kisfiús mosolya levakarhatatlan volt arcáról, mellyel most dekoltázsomat pásztázta.
-Tetszik Louis? - röhögtem el magam, mivel elég feltűnően nézett.
-Jobban tetszene enélkül! - gombolta ki az ingem, majd levette. Végig csókolta mellkasomat, majd hasamat is és a rövidnadrágom csatjához nyúlt. Elég sokáig próbálta meg kikapcsolni az övemet, de sikertelenül.
-De nyomorék vagy... - röhögtem el magam és kicsatoltam az övet.
-Gonosz vagy! - távolodott el tőlem egy "most durcizok, hagyjál" fejjel. Elnevettem magam, majd nyakláncánál fogva magamhoz rántottam és megcsókoltam.

Én már fehérneműben voltam, ő viszont még mindig teljesen felöltözve. Fordítottam helyzetünkön és én voltam felül.
-Őszintén Louis.. nem érzed magad egy kicsit túlöltözöttnek? - kérdeztem egy kaján mosollyal, mire levette a felsőjét. Pár pillanatig tejesen kidolgozott felsőtestét pásztáztam, amit még ennyi idő után sem lehet megunni. Végig simítottam kockáin, mire egy aprót sóhajtott. Elértem nadrágjának csatjához, és csodák csodájára, nekem sikerült kigombolni.
-Nyomi vagy.. mondtam! - nevettem el magam, mire erősen megfogta derekamat és magához húzott, majd megcsókolt. Ekkor valaki benyitott.
-Louis apukád keres.. nagyon fontos! - tört be az ajtón Harry, mire leszálltam a barátomról. Harry arca elkeseredett volt, és én is furcsálltam, hogy Louist az apja keresi. Hiszen a szülei elváltak, és az apját még soha nem is láttam.. nem lehet véletlen.