76. fejezet - még egyszer nem!

Hali! :) na most siettem meghozni a részt :D csak sajnos ez sem úgy sikerült, ahogy terveztem, mert kicsit depis lett, de nem baj *--* na akkor jó olvasást! :*
ui.: átléptük a 12 000-t *-----* köszönöm nektek! <3 

Óffi07: köszönöm és még egyszer köszönöm <3 :$ óóó :D #büszekíró xdd :'d köszönöm, én meg téged <3 :*
Barbara Pistai: semmi gond, így is megértettem xd hát lehet, hogy akkor csalódni fogsz, nem biztos :) aki kíváncsi, hamar megöregszik.. de hányszor mondtam már ezt xdd :*
gumicukor:*: köszönöm szépen :D majd meglátjuk, hogy terhes-e :p ^^ majd azt is meglátod :) siettem pussza :* ui.: ha nem javítod ki, akkor is értem xd
G. Tekla: köszönöm.:$ majd meglátod *--* ja és akkor tőlem is: úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú :$$ köszi, ez sajnos nem lett jó :/ siettem :33
Pal Bianka: hát azért nem olyan hamar, de hamarosan :( hoztam gyorsan ;3 nem, még nem azok jönnek :) itt van oszt' kész xdd :*

*Louis*
-Nagyon sajnálom, de maga elvetélt! - jelentette ki az orvos, bennem pedig egy aprócska világ tört össze. -Igen, terhes volt, de már nem az... sajnálom. - mondta és elment. Emily felém fordult és szorosan megölelt, majd pár pillanattal később könnyeit éreztem vállamon. Lehet, hogy először nem akarta ezt a babát, de gondoljatok bele... most mondták neki, hogy a meg nem született gyereke meghalt... ez morbid.
-Menjünk haza! - suttogtam, mire aprót bólintott, így elindultunk. Mikor kiléptünk a kórház ajtaján, már nagyon sötét volt. A lámpák fel voltak kapcsolva, a kocsik is csak világítással közlekedtek. Az utca néhány helyen még havas volt, ami nagyon rondán mutatott a tavaszi, esti tájban. Csendben sétáltunk egymás mellett Emilyék házáig.
-Nem szeretnél ma mégis nálunk aludni? - kérdeztem, mikor megálltunk a házuk ajtajánál.
-De... összepakolok! - mondta és bement. Pár perc múlva a cuccaival jött ki. -Anyu, majd jövök! - kiáltott vissza.
-Rendben, szia kicsim! - kiabált az anyukája is.
-Mehetünk? - kérdeztem apró mosollyal. Bólintott, így elindultunk. A srácok otthon már nagyon vártak minket, de mikor beszámoltunk mindenről, kicsit ők is elszomorodtak.

*másnap késő délután*
-Menjünk el bulizni! - vetette fel az ötletet Em, mikor a szobában csendben ültünk.
-Nem hiszem, hogy most kéne... - válaszoltam halkan.
-Nem akarok gyászolni Louis.. el akarom felejteni, hogy valaha is volt gyerekem! - mondta ki a fájdalmas szavakat. Éreztem, hogy nem gondolja komolyan, így nem is szóltam semmit. Lementem a fiúkhoz és szóltam nekik, hogy öltözzenek, mert megyünk bulizni... hát nem kellett nekik kétszer mondani. Fél órán belül már a nappaliban vártunk Emilyre, mert még csak ő nem készült el.
-Hol van már? - kérdeztem türelmetlenül, de ekkor Harry oldalba bökött. A lépcső felé fordultam, és megláttam a barátnőmet. Egyenes haja most be volt göndörítve. Egy piros szoknya és egy fekete bőrdzseki volt rajta. A cipő persze az elmaradhatatlan tornacipő volt. Elmosolyodtam Emily ízlésén, mert ez tetszett benne a legjobban. A nyakába egy "hope" feliratú nyaklánc díszelgett, amit kiskorában még az apukájától kapott.

-Csodaszép vagy! - mentem hozzá mosolyogva, majd megöleltem.
-Köszönöm. - mosolygott, majd elindultunk.

*Emily*
London egyik legnevezetesebb helyét, a Funky Buddha-t vettük célba. Hatalmas bulizó hely, még soha nem voltam ott. Amint kiszálltunk a kocsiból, a fiúkat rengeteg rajongó rohamozta meg, de ők most nem ezzel foglalkoztak... jól akarták érezni magukat, velem együtt.

Én talán kicsit túl jól is éreztem magam, mert többet ittam a kelleténél.
-Táncolunk? - kérdezte mosolyogva Louis.
-Lehet, hogy nem kellene. - válaszoltam, és jól éreztem, mert egyből rohantam is a mosdóba. Valóban nem tesz jót a sok alkohol, de ha az ember másba nem tudja fojtani a bánatát. Pár percig a wc mellett ülhettem, mikor azt éreztem, hogy valaki felfogja a hajamat.
-Ez lány wc. - nevettem el magam.
-De neked most szükséged van valakire, aki nem Louis... - suttogta és leült mellém. -Jól vagy?
-Úgy nézek ki? - kérdeztem értetlenül, mire lehajtotta a fejét. -A többiek?
-Elvitték haza Louist, kicsit kiakadt, hogy ennyire kicsináltad magad. - válaszolt.
-Nem tehetek róla. - hajoltam megint a wc felé, mert éreztem, hamarosan 'jön a következő menet'. Nem tévedtem sokat.
******************
-Hazahoztam Emilyt. - kiáltotta el magát Niall, ugyanis ő jött utánam.
-Csodálatos.. - motyogta Louis, majd felment az emeletre. Egyből utána futottam, de mindhiába. Egész este nem szólt hozzám...

*Louis*
Teljesen kiakadtam Emily viselkedésén. Lehet, hogy el akar felejteni minden rosszat az életében, ezt támogatom is. De ne az alkohollal tegye!
-Hazahoztam Emilyt. - jött be az ajtón Niall és Em.
-Csodálatos.. - mondtam és felálltam a kanapéról, majd felmentem az emeletre. Emily egyből utánam jött. Leültem az ágyra és néztem magam elé, ő pedig mellém ült.
-Ne haragudj Louis! Sajnálom.. - suttogta. Nem válaszoltam, ahogy később sem. Egész este nem beszéltem vele. Egy idő után megunta, hogy bármit mondd, lepereg rólam és elment fürdeni. Miután kijött, én is követtem példáját és percek alatt lezuhanyoztam. Kiléptem az ajtón, de Emen csak egy fehérnemű volt. Nyeltem egy nagyot és befeküdtem mellé az ágyba. Oldalra fordult és lekapcsolta a kis lámpát. Én is az oldalamra feküdtem és átöleltem barátnőm derekát. Rájöttem, nagyon gyerekes a viselkedésem, hogy nem szólok hozzá, inkább támogatnom kellene.
-Azt hittem haragszol. - fordult felém.
-Nem akarlak elveszíteni.. még ha butaságokat csinálsz, akkor sem. Még egyszer nem! - válaszoltam komolyan.
-Tudom, hogy nem könnyű neked Louis, de nekem sem. Hidd el!
-Elhiszem.. szeretlek! - öleltem szorosan magamhoz.
-Én is Louis. - csókolt meg. Végül, pár perc beszélgetés után elaludtunk.
Reggel hatalmas kiabálásra keltem fel. Az ordítások a barátnőm és Harry száját hagyták el, méghozzá egymáshoz címezve. Nem értettem semmit, de mikor lementem a nappaliba, sajnos minden világos lett.

Bocsi manók, hogy ennyire rövid lett, de a következőt megpróbálom hosszabbra! <3 :*