75. fejezet - suttogás és félelmek..

Hali! :) Bocsi a tegnapi miatt, de tényleg rosszul voltam :/ De ma azért megpróbállak titeket kárpótolni, sajnos kisebb sikerrel. Ugyanis a rész valami förtelmes lett, de majd meglátjuk nektek hogy tetszik. Na mindegy.. jó olvasást drágák! :*
ui.: a 'A rész rosszullét miatt elmarad..' bejegyzéshez a komikban válaszoltam :)

Pal Bianka: köszi :$ hát most ez így jött :) xdd igen, halál :( sajnálom, hogy nem hoztam részt :/ de most igyekeztem bepótolni :D
G. Tekla: óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! köszi :D xdd örülök, hogy tetszik :) majd meglátjátok a végét, de nem happy, hanem depy end lesz xd semmi köze nincs még a végéhez, ezen ne aggódjatok :) a láz itt most csak egy ürügy *.* ne haragudj te sem, hogy nem hoztam! :( aki kíváncsi, hamar megöregszik :p xoxo<3
Barbara Pistai: köszönöm *---* köszi :$ és maximum írói tehetség, nem költői xd a költő verset ír :33 de nekem még író tehetségem sincs, de köszi :* sajnálom, hogy nem volt :/
gumicukor:*: köszi :) sajnálom ezt is, de már meg van mi lesz, happy end-et nem bírok kitalálni :/ ha pedig segítséget kérek, az már nem is én vagyok úgy igazán :( ne haragudj<3 jaaj majd meglátod xd köszi :*
Óffi07: köszi :D semmi gond, nekem teljesen mindegy mikor írod, mindig örülök neki <3 örülök, hogy kíváncsi vagy :) xd #nemtudommitjelent :( xd 
Lia: nem, de olyan cuki az a ruha *----------* xd köszönöm *-* régen beszéltünk :/ nem tudtam, ne haragudj! :( puszi ;*
 
*Emily*
-Sajnálom, de egy súlyos megfázása van. Azt ajánlom ne mozduljon ki otthonról egy-két hétig, és az ágyból se nagyon. És szerintem látogassa meg a nőgyógyászát! - mosolygott, majd elment. Az utolsó mondatát nem tudom mire vélni.
-Minek kellene elmennem nőgyógyászhoz? - fordultam barátom felé, aki nagyban vigyorgott.
-Te idióta! - nevetett fel. -Lehet, hogy terhes vagy! - kapott fel, és megpörgetett a tengelye körül.

-És ennek te örülsz? - kérdeztem apró felháborodással.
-Miért te nem?
-Nem szeretnék még gyereket... - suttogtam, mire a kanapéra vezetett és leültetett.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Félek... - mondtam és szorosan megöleltem, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Mitől kicsim? Itt leszek veled végig, ha valóban terhes vagy! - tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen. Elmosolyodtam és megint megöleltem. Perceken belül már a kanapén feküdtünk egymással szemben, és nagyban nevettünk mindenen.
















Ezt szeretem a legjobban a kapcsolatunkban... úgy nevetünk, mint a barátok.
-Haza kellene mennünk! - simított végig Louis az arcomon, amin már könnyek folytak a sírástól.
-Menjünk! - próbáltam felülni, de mivel én voltam kívül és a kanapé nem elég széles, leestem. Louis hatalmas nevetésben tört ki, de mikor meglátta, hogy nem vagyok valami jól, egyből felpattant.
-Jól vagy? - húzott fel a földről.
-Igen, csak bevertem a hátsóm.. - nevettem el magam, mire aprót ütött a vállamba. -Most mi van?
-Megijesztettél! - ölelt meg és ő is elnevette magát.
**************
-Srácok, megjöttünk! - ordította el magát Lou, mikor beléptünk a Direction házba.
-Hello! - jött le mindenki sorba a lépcsőn. Leültünk a tv elé és egy ideig filmet néztünk. Egyszer csak hirtelen felpattantam, mert eszembe jutott valami. Kézen fogtam Louist, és a kertbe vezettem.

*Louis*
-Mi a baj? - kérdeztem értetlenül, mikor kiértünk a kertbe.
-Nem vagyunk normálisak Louis! Szerinted a szüleink mit fognak ehhez szólni? És mi lesz a bandáddal? Nem lehetsz apaként énekes! Amúgy meg nagyon sokszor veszekedünk, én így nem akarok gyereket! Csak neki lesz rossz! - járkált fel s alá, a hajába túrva.
-Kicsim, kicsim! Állj már le! - nevettem fel és magamhoz húztam.
-A szüleink csak örülni fognak.. és most ne a bandával foglalkozz! Sokszor veszekedünk, de mindig napokon belül kibékülünk! - mosolyogtam rá.
-Akkor sem akarok még gyereket! Ne haragudj Louis! - mondta és visszament a házba. Mire visszaértem már csak annyit láttam, hogy kabátban kirohan a bejárati ajtón. Gyorsan magamra kaptam egy pulóvert és egy cipőt, majd menni akartam, de a fiúk nem engedtek el.
-Mi van veletek haver? - kérdezte Zayn. Gondolkoztam pár percet, és végül arra jutottam, elmondom nekik.
-Emily nagyon rosszul volt ma, ezért kihívtuk az orvost. Azt mondta, hogy eléggé náthás, és azt ajánlotta, menjen el egy nőgyógyászhoz. Nagy valószínűséggel terhes, de nem akarja megtartani.. - hajtottam le a fejem. A fiúk megszólalni sem tudtak, de Harry kapott először észbe.
-Menj már utána! - lökött az ajtó felé mosolyogva. Kérését teljesítve a barátnőm után futottam, és nagy nehezen rátaláltam a kórház kertjének egyik padján. Még ilyenkor, sötétben is kivehető volt tökéletes alakja. Lassan odalépkedtem felé, és leültem mellé.
-Nem merek egyedül bemenni! - suttogta és felém fordult. Szemei kisírtak voltak, hangját pedig alig lehetett meghallani.
-Gyere! - fogtam meg a kezét, és felálltunk. Szorosan magamhoz húztam. -Sehova nem kell egyedül menned, mindig veled leszek! - suttogtam, mire kirázta a hideg. Elhúzódott tőlem, majd bólintott. Kézen fogva mentünk be a kórterembe és kerestünk egy nőgyógyászt.

*Emily*
-Kérem kint várja meg az eredményeket! - küldött ki a kórteremből az orvos, miután megvizsgált. Kiléptem kezemben a kabátommal az ajtón, és a széken várakozó Louis mellé ültem.
-Nagyon félek... - suttogtam. -Nem akarom ezt a gyereket...
-Én igen. De veled vagyok, bárhogy is döntesz. - ölelt meg szorosan, de éreztem benne valami furcsát. A kezemen lévő aranygyűrűre néztem és vettem egy nagy levegőt.
-Szeretlek Louis.. mindennél jobban! - nyomtam egy csókot ajkaira.
-Én is téged Em! - csókolt vissza. Ekkor kilépett az ajtón az orvos, ezért elváltunk egymástól, majd felálltunk. Megszorítottam Lou kezét és vártam az eredményeket.