ui.: ÚJ BLOG! :))
ui.2: az utószóhoz válaszoltam hozzászólásban :D
Petra Poszonyi: nem akartalak megsiratni, ne haragudj! :/ nem akartam veszekedéssel befejezni, mert úgy tényleg nincs béke, és szerintem így jobb lesz... nem kellett rá sokat várnod, itt is van :) még egy biztos, többre nem esküszöm :$ KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VOLTÁL!
Gréta Pete: deeeee:'( sajnos késő! :/ nem, szerencsére nem Baba<3 hát azért vicces volt a vihogásom :) xd nekem bőven elég a rövid is, de még az is, ha nem komizol csak élőben mondod el, hiszen velem fogod elolvasni! :* KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VOLTÁL!
Kingucy Tomlinson: nem akarok senkit megsiratni! :/ nem akartam úgy, de még itt a befejező rész, minden lehet! :)) köszönöm :) :** <3 KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VOLTÁL!
Barbara Pistai: sajnálom! és azt is, hogy sajnálod, hogy így lesz vége... te voltál az egyetlen, akinek féltem mindig a reakciójától a végénél.. de remélem tetszeni fog :)) KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VOLTÁL!
Óffi07: többször is végig olvastam a komidat, és mindig bekönnyeztem rajta. Nem fogok neked mondatonként válaszolni, de mindent köszönöm! Sajnálom, ha ezzel valakit megbántok, de bizton állítom, te voltál a legjobb olvasóm! <3 és ezt a komment is állítja.. fantasztikus blog? ne hülyéskedj... fantasztikus lány? nagyon szépen köszönöm, de ez sem igaz :) és hát köszönöm, hogy őszintén leírtad mit gondoltál először, ezért is nagyon hálás vagyok! nem is akarok megszabadulni tőled, várom azt a komit! :* ÉN KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VOLTÁL!
Pal Bianka: tőled is bocsi, nem akartalak megríkatni! :( nekem az jó, amit magadból írsz :D vicces látvány lehet, de én is ezt csináltam, mikor olvastam a komikat! :)) Emily hal meg? csak figyeld ezt a részt! ;) hát igen, igyekeztem a mindennapi részekkel, bizton állíthatom, hogy izgalmasat is próbáltam írni... sajnálom, Niall lesz a főszereplője a következő blognak, és ezért is bocsánatot kérek! hát az utolsó rész.. mit is tudnék róla mondani? szerintem megpróbáltam nem unalmasra írni :)) köszönöm, szeretem magamból kiírni az érzéseimet :) írtam már egy novellát, de majd még írok ha szeretnéd, csak nem ide, azt majd a másik blogomra :D én is imádlak téged, és köszönöm :* KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VOLTÁL!
gumicukor:*: szia! :) semmi gond, megint csak kicsit aggódtam, hogy na a Rebi hova tűnt :D sajnálom, hogy emiatt rosszul voltál :( hát nekem most jobb a depi.. :) semmi gond, köszönöm :)) köszi, de a következő Niallos lesz, bocsi :/ :* KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VOLTÁL!
*Emily*
-És amikor a veszekedéseinkre gondolok, összeszorult a szívem. Olyan, mintha egy hatalmas fal lenne közöttünk, amit semmi és senki nem tud lerombolni... - magyaráztam el érzéseimet a pszichológusomnak, de sírni már nem tudtam. Két hónap telt el Louis halála óta, de nem tudtam feldolgozni, így ide kell járnom.
-Milyen érzés most, nélküle lenni? - tette fel következő, eszement kérdését.
-Maga szerint? Hiányzik... az életem unalmas nélküle, sőt már nem is élet! Felesleges úgy felkelnem mindennap, hogy nem fekszik mellettem. Hogy nem ölelhetem át. Tegnap lett volna az esküvőnk! - motyogtam az utolsó mondatot. Az orvos közelebb lépett, majd átölelt. Nem tudom, hogy ez valamilyen terápiás dolog volt, vagy csak meg akart nyugtatni.
-Most menjen haza, és pihenjen le! - kérte. Bólintottam, majd összeszedtem a cuccaimat.
-Viszlát. - köszönt el az orvos.
-Olyan nem lesz többet... - suttogtam halkan és kiléptem az ajtón, és a kórházból is kimentem. Erős téli napunk volt, ugyanis a hó néhol méterekben állt. Ezért utálom a telet... hideg van, hó és még egyedül is érzem magam. A napjaim mostanában abból állnak, hogy felelek, bejövök a pszichológusomhoz és hazamegyek. Semmi több... de a mai napot másra terveztem. Egészen másra! Kicsit sétálgattam a városban, szerencsére jól fel voltam öltözve.
Először a Tower Brigehoz mentem. Sokszor jártunk itt Louissal, hiszen a kilátás a folyóra gyönyörű. Nagy nehezen felmásztam a híd egyik szárnyára, és leültem a tetejére, lábamat pedig lefelé lógattam.
Ha nem foglalom le magam mindennap, akkor mindig eszembe jut Louis... elgondolkozom rajta, hogy vajon ő mit tenne az én helyemben? Mit tenne, ha én feküdnék most egy koporsóban, a föld alatt? Mit tenne, ha ő lenne száműzve erre a helyre, amit az emberek földnek és életnek neveznek. Sokkal boldogabb lennék a másvilágon...
-Szia! - köszönt nekem valaki, aki le is ült mellém. Oldalra fordítottam a fejem, Niall volt az. Apropó a fiúk... a One Direction természetesen feloszlott.. Louis nélkül a banda, nem banda.
-Szia Niall... - köszöntem halkan, majd megint a folyóra tereltem figyelmemet.
-Figyelj Emily! - kezdte Niall és kezét az enyémre tette. Kezünkre néztem, majd rezzenéstelen arccal vissza a folyóra. -Tudom, hogy hiányzik. Hidd el, hogy nekünk is, de nem teheted tönkre magad! Sem lelkileg, sem fizikailag.
-Szellemileg már úgy is pocsék vagyok! - vágtam a szavába.
-Jobb lesz, ha most hazakísérlek és lenyugszol. Állt fel, és karomnál fogva engem is fel akart húzni, de kezemet kitéptem az övéi közül.
-Nem megyek haza... csak hagyjatok békén! - vágtam neki, mire lehajtotta a fejét.
-Sajnálom, hogy így állsz hozzá a dolgokhoz, de akkor szia Emily! - köszönt el, és elment. Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de most magányra van szükségem, csak simán egyedül akarok lenni. Még pár percig, talán óráig a hídnál csücsültem, majd elindultam haza. De semmi kedvem nem volt anyuék mindennapi vigasztalásához, így máshova mentem. Ez a hely pedig Louis régi háza volt. Tudtam, hogy régen hol tartotta a pótkulcsot, és ez most sem volt másképp. Megtaláltam a szőnyeg alatt. Kinyitottam az ajtót, és beléptem a házba. Egyből végigjártam a házat, és végigsimítottam az összes falon, majd az erkélyre mentem, és leültem a perem szélére.
Ugrani?
Sokszor elgondolkozom rajta, hogy nem lenne egyszerű innen kiugrani? Hiszen egy tízemeletes panelház tetején vagyok, egyből meghalnék. De nem.. én ahhoz nem vagyok elég bátor! Sóhajtva mentem vissza a házba. Először Louis szobájába mentem, és sajnos elsírtam magam. Nem akartam sírni, de nem tudtam visszatartani a könnyeimet, mikor az első csókunkra gondoltam, ami Doncasterben csattant el. Az eslő együttlétünkre, ami ezen az ágyon történt, amin éppen ülök. Sírva borultam az ágyra, majd egy párnát tettem a szám elé. Nem akartam üvölteni, de a mellkasomban egy szorító érzés volt, ami csak akkor tűnt el onnan, mikor végleg kikiabáltam magam.
-Miért hagytál itt? - ordítottam sírva az ég felé. Biztos voltam benne, hogy Louis odakerült.. -Miért nem maradtál velem? - kérdeztem már halkan, és visszadőltem az ágyra. Sírógörcs jött rám, ami órák múlva sem múlott el, de végül álomba sírtam magam.
Reggel napsütésre ébredtem, ami furcsa volt télen, és a szememet is nagyon zavarta. Felkeltem, és szomorúan láttam, hogy minden olyan, mint tegnap volt. Se Louis nem jött vissza, se én nem haltam meg. Az ablakhoz lépkedtem, és elhúztam a függönyt, eltakarva ezzel a napot. Nem igazán szeretem mostanában a fényt. Semmihez sem volt kedvem, ezért ma az orvosomhoz sem mentem be. Csak Louis régi dolgait és emlékeit nézegettem. Mindig mindenről Doncaster jutott eszembe, mivel minden ott kezdődött. Elmerültek bennem a "Mi lett volna, ha...?" kérdések is. Mi lett volna, ha nem én viszem át a pitét Louiséknak? Mi lett volna, ha nem jön haza pont akkor Louis? Mi lett volna, ha Eleanor még mindig vele lenne? A gondolataimat az éles fejfájás zavarta meg. Kimentem a konyhába, de fájdalomcsillapítót nem találtam. Ennek ellenére nyugtatót igen. Kivettem az egész doboz gyógyszert a szekrényből és az alkoholos szekrényhez léptem, ahonnan egy Jack Daniel's kacsintott vissza rám. Két 'pajtásommal' bementem Louis szobájába, és lefeküdtem az ágyára. Bevettem az első szem kis nyugtatót, majd ittam rá egy kortyot. Biztos halál volt...
A gyógyszerek egyre gyorsabban fogytak, és az üvegnek is láttam már az alját. Szédülni kezdtem, ekkor éreztem, hogy itt a vég. Értem is eljött az a bizonyos csuklyás fazon, az én ajtómon is kopogtatott. Szinte már alig éreztem valamit, mikor megpillantottam magam előtt Louis arcát. Természetesen csak egy ábránd. Tisztán kivehető volt arca, férfias vonásai, és elképesztően jóképű arca, amibe úgy beleszerettem. Fejét szaporán csóválta, jelezve ezzel, hogy nem akarja, hogy ott legyek. Velem akart lenni, de nem annak árán, hogy én is meghalok. Én viszont meg akartam halni... nagyon is.
-Most már örökké együtt leszünk Louis! - suttogtam halkan mosolyogva, és egyre közelebb kerültem a lebegő ábrándomhoz, ami egyre boldogabbá tett. Végül elértem őt, és már én sem éreztem semmit. Ez lenne a halál? Egy még nagyobb üresség, mint a szerelem nélküli élet? Egyet biztosan tudok... az én történetem a túl világon folytatódik Louis Tomlinsonnal, aki az elsőnek és utolsónak lopta el a szívemet...
Tudjátok miért a depit választottam...? Ki írtam magamból a fájdalmaimat, és sokkal jobban érzem magam! :) sokszor belecsempésztem egy kis érzésemet, esetleg mozzanatomat. Ne úgy értsétek ezt, hogy engem megerőszakoltak... stb. Csak kicsit voltam benne :) és a végére még egyszer megköszönnék minden fajta törődést! Soha nem felejtelek el titeket! :*
~Ne búsulj, hogy vége... örülj, hogy megtörtént!
"Az írónőtök"!
Mielőtt elkezdtem olvasni az utolsó rész.Még leírni is nehéz nekem hogy utolsó rész.Mert nagyon szerettem ez a blogot.Megfogadtam,hogy nem fogok sírni mert nem szabad.De nem bírtam.Úgy írtad le Emily fájdalmát és érzelmeit,hogy azt én is éreztem és elsírtam magam.Olvastam már olyan blogot ami nem mindig happy end és meghal valaki.Csak még nem olyan aki a banda tagja.De ez a blog más.Teljesen más és különlegesebb mint a többi.Sajnálom,hogy véget ér a blogod.De minden végben van valami jó.Most pedig az hogy fent láttam van egy új blog.Ennek nagyon örülök.Azt a blogot is szívesen fogom olvasni mert tudom hogy te írtad..Az utolsó rész mint a többi nagyon jó lett.Szavakkal meg sem lehet fogalmazni.Nagyon örülök hogy megismerhettelek.Még ha nem is személyesen hanem az írásaid alapján.Amit írtál abból meg tanultam hogy sosem szabad feladni és nem mindig lesz boldogság,de végül minden megoldódik.:):** <33
VálaszTörlésSajnálom, hogy megsirattalak! Mondtam, hogy azért írtam a fájdalmakat, mert kiadtam magamból.. hidd el sokkal jobban voltam! Köszönöm szépen, örülök, hogy sokan azt mondjátok: különleges. Pedig ez is csak átlagos volt.. mint a többi! :) Én is sajnálom, hogy vége, de már 100 részes volt -sokszor hangoztattam-, ami nem kevés. Igen, most is van jó a végben! Hiányzik ez a blog, de a másikat is szeretem írni, pedig még csak 3 részt írtam meg. Köszönöm, hogy ennyire szeretted! Én is örülök, hogy a komijaid alapján kicsit megismerhettelek, és hogy befogadtál a 'kis világodba'. Örülök, hogy még kicsit tanítottam is neked valamit! :* :) :** <33
Törlés~Bogii
Én sírtam:'( Nem tudom miért,hisz ez ''csak'' egy történet ,de annyira jó hogy el sem lehet mondani.:')olyan rossz belegondolni hogy egyszer tényleg feloszlik majd az 1D..most ezt eszembe juttattad:(:))KOMOLYAN NYOMTASD KI NEKEM EGY KÖNYVBE ÉS KÜLD EL POSTÁN!!:D a és tuti hogy még ezek után is nézni fogom hogy van-e új rész,mert már úgy megszoktam..de tudom hogy nem lesz:'(imádom a blogod és téged is<333333333(ékezettel írtam kivételesen a 100.rész alkalmából:))!!!)
VálaszTörlésNem akartam, hogy sírj! Köszönöm szépen, nagy örömmel tölt el, hogy tetszik! :) Az még soká lesz, hogy a 'mi fiaink' feloszlanak, de tényleg szomorú lesz. APU AZT MONDTA, HOGY CSAK NEKED KINYOMTATJA.. KÜLD A POSTACÍMED! xd Sajnálom, de kell egy kis változás. Most már nem itt találod meg az új részeket, hanem a másik blogon! :) Én is imádlak téged, és a köszönöm <333333 (Ez megtiszteltetés, de sokáig tarthatott, nem kellett volna:D)
Törlés~Bogii
jajj bakker , sírtam , nem is kicsit :') hát egyet tudok most mondani, rám a másik blognál is ugyanúgy 'számíthatsz' :D örökösen kommentelek és nézegetem !!! ezt megígérhetem :D ui.: IMÁDTAM EZT A BLOGOT !!! ♥
VálaszTörlésSajnálom, hogy megsirattalak! Köszönöm szépen, sokat jelent, hogy azt is követni fogod. Őszintén megmondom, hogy te voltál az egyetlen kritikusom. Úgy gondolom, hogy te azt is őszintén leírtad, ha valami nem tetszik, és ezért hálás vagyok! :) Köszönöm, várom azokat a kedves kommenteket! :)) Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó :* ui.: ÉN MEG TÉGED, ÉS KÖSZÖNÖM! :D <3
Törlés~Bogii
Hát megint sírtam :/ De ne kérj bocsánatot, és azt szeretem a blogokban és az a jó blog ami érzelmeket tud kiváltani belőlem. nem a legelejétől voltam itt, de nagyon ügyesen írsz és minden blogodat olvasni fogom *...* IMÁDOM EZT A BLOGOT!!! <33
VálaszTörlésSajnálom! De bocsánatot kértem, mert nem akartam! :( De örülök neki, hogy tudtam belőled érzelmeket kiváltani, és hogy jónak tartod a blogom! Nem a legelejétől voltál ez igaz, de én sem láttam mindig a komid. Elárulok egy titkot: a te komidat mindig külön kell néznem, mert be van állítva valahogy a te fiókodban, hogy a kommentedet spam mappába tegye. És ezért én minden rész után külön megnézem, hogy te komiztál-e. Így mindig izgatottan várom :)) ÉN MEG TÉGED ÉS KÖSZI! :D <33
Törlés~Bogii
Igazából előttem a lányok leírták ugyan azt amit szerettem volna :) nem is szeretnélek fárasztani..... Csak annyit,hogy nagyra becsülöm ,hogy ilyen tehetséges vagy !!;) imádtam szó szerint ezt a blogot ... De Nem lehet mindig ugyan azt imádni ... Szerencsére van másik blogod :) természetesen olvasni fogom!^^ Kedves írónőnk! I LOVE YOU! (persze nem komolyan :) ) találkozunk a következő blogodban sziijá :) :$
VálaszTörlésNem baj, én a te véleményedre is kíváncsi vagyok! Engem az olvasóim és a barátaim -mert annak tekintelek titeket- soha nem árasztanak! Köszönöm, a 'tehetséges' szó jól esett! Én meg téged imádtalak, köszönöm. Igen, igazad van, nem lehet mindig ugyanazt imádni, és igen van másik blogom! Örülök neki, hogy ott is velem leszel! :) Kedves Rebi! Szinétn I LOVE YOU! :D Igen, ott is találkozunk, szia:) :*
Törlés~Bogii
Igazából már tegnap leírtam, amit úgy összességében írni szerettem volna befejezésként. De azért most is próbálok valamit összehozni. :)
VálaszTörlésMindig higgy magadban! És igen fantasztikus lány vagy! Ne írj nekem olyat, hogy 'jajj, ez nem igaz'. Pedig de! Nagyon tehetségesnek tartalak és ezt soha ne hagyd abba. Legalább hobbi szinten űzd. De annál azért tovább is mehetsz..... :))
Emily-nek talán ez a legjobb. Ott örökre együtt lesz Louisval. :-) A befejése a történetnek tökéletes lett.
Köszönöm, hogy én lehettem a legjobb olvasód! Nekem pedig Te voltál, vagy és leszel a legjobb írónőm! :) És én köszönöm, hogy veled lehettem! <3 Egy élmény volt...
U.i.: Az új blogod már a kedvencek között van. Éééééés.... ha megnézed találsz ott feliratkozókat is! <3
Pusszancs, Zsófi <3
#utolsóilyenbejegyzés
Az az napi komid nagyon meghatott, bármikor újra olvastam tényleg elsírtam magam. Köszönöm, hogy most is próbálkozol! :*
TörlésHiszek, neked köszönhetően! Köszönöm a fantasztikus jelzőt! Nem fogom egy ideig abba hagyni, és hobbi szerint is űzöm, de igazából író akarok lenni, majd meglátjuk mi lesz belőle!
Igen, én is így gondoltam, hogy neki ott jobb, és örülök, hogy tetszik a befejezés.
Nincs mit, tényleg te voltál :* Köszönöm, de az írónőig még nem jutottam, majd talán valamikor! :) Én köszönöm, hogy itt voltál <3
ui.: köszönöm, és a feliratkozóknál is láttalak, természetesen a kommenteknél is számíthattam rád :*
Puszi: Bogi <3
#sajnosigenamásiknálfolytatjuk
~Bogii
Bogi<3 Ez annyira szomorú..sajnos a sírás elmaradt nálam,az a két kis gyerek végett akik nevetésre kényszerítettek olvasás közbe ezzel megzavarva az idilli pillanatot..mennyit mászkáltunk a játszótéren míg végül a szakadó esőbe elolvastuk,ez is örök élmény marad ahogy a blogod 100 részének olvasása is..A sok színészkedés,szinkronizálás.Te is tudod mikor kritikáztam,akkor kitértem a legapróbb hibákra is,de akkor is imádtam amit csináltál<3 Ahj..megint megkérdem mint ma már oly sokszor,nem lehetne azt megcsinálni,hogy kitörlöd az utolsó két részt és folytatod a blogot?:( Annyira fog hiányozni.Egy ideig biztos az lesz velem,hogy belépek megnézni,hogy van -e új rész,és akkor eszmélek majd,hogy hopp ennek már vége van..Emilou története véget ért..Sajnálom,de tovább kell lépnem:) Természetesen a másik blogodat is olvasni fogom,de szerintem az elején még keverni fogom ezekkel a szereplőkkel,de majd hozzá szokok hamarosan.Amúgy te az,hogy lehet,hogy két blogodat is előbb fejezted be mint én aki előbb kezdte?!Ez amúgy érdekes.És megint ahj..már majdnem akartam írni,hogy hamar kövit..de hiába lett volna..Köszönöm,hogy megírtad ezt a csoda-mesés történetet<3
VálaszTörlésGréta<3 Igen, szomorúra terveztem :) Semmi gond, nem akartam, hogy előttem sírj! Igen, azok a gyerekek mindig megzavartak az anyukkal együtt .__. xd Tényleg élmény marad! <3 Ne szinkronizálj és színészkedj többet, kérlek! És igen, te voltál a legnagyobb kritikusom, és örülök, hogy szeretted, amit csináltam<3 Sajnos ezt már nem csinálhatom meg, hiszen az utolsó két résszel dolgoztam a legtöbbet, és 100 rész nem kevés! Ezt te is tudod.. Sajnálom, hogy hiányozni fog, de igyekeztem! :) Nem vagy te olyan buta. hogy megnyisd mindennap! :) És igen a történetük sajnos véget ért... :/ Igen, ott is mondtad, hogy 'Nem lehet ő Emily?' 'És ő Louis?'. Vicces volt.. <3 Mert te hosszabb részeket írsz, jobban írsz, és kevesebbszer teszel ki részt! :) Igaz, hiába lett volna, nem lesz már kövi :) Köszönöm, hogy velem voltál ebben a csoda-mesés történetben! <3
Törlés~Bogii
Ez volt a tökéletes befejezése a történetnek. Így kellett lennie. Emlékszem amikor a facebookon megláttam ezt a blogot. Vagy csak véletlen keresgéltem? Erre pontosan már nem emlékszem, de az biztos, hogy több blogot is láttam. Eredetileg nem akartam megnézni egyet sem, de akkor hogy-hogy most mégis itt vagyok és könnyezek, mert elolvastam? A címe. A címe miatt kattintottam rá. Akkori hangulatomhoz tökéletesen illett. Soha egyetlen olvasott bloghoz nem írtam kommentet. A tiédhez mégis. Miért? Mert ez az egyetlen sztori volt az amit... amit éreztem. Hogy lehet érezni egy blogot? Ez kissé idétlenül hagzik, nemde? De mégis ez történt. Éreztem az oda adást. Azt, hogy Te ezt nem azért írod mert unatkozol. Ez a Te történeted amit álmodtál, ami veled történik az van benne. Biztos rengeteg dolog csak kitalálció, de most őszintén fanfiction-oknak nem ez a lényege? És Te Bogi ezt tökéletesen megalkottad. Olyat alkottál amit Mi, olvasók megszerettünk. A szívünkhöz nőtt. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan olvasták, de nem írtak megjegyzést. De bizton állítom, hogy Ők is ugyanúgy szeretik ezt a blogot mint mi. Lehet nem ez a blog az amit a legszebben megfogalmaztak, vagy ami a legszebb külsőre, DE ez az a blog ami a legeredetibb, a legeslegjobb sztorival a legeslegjobb írónőtől, és a legeslegtöbbet adó lánytól, aki rengeteg szabadidejét töltötte azzal, hogy Nekünk meg tudja írni a történetet. De biztos nem csak Nekünk lett szánva. Ez az Ő története is, valamilyen szinten ezt Magának is írta. És a történet tele volt izgalmas, érzelmes, és csodás csavarokkal, és momentumokkal, amiket még egészen biztosan újra elolvasok. Minek olvasom újra? Mert vannak olyan könyvek amiket egyszer, ha elolvasok többé már nem is érdekel. De nem ez a történet.
VálaszTörlésEz halálom napjáig, sőz utáni is érdekelni fog. Mert szeretem ezt a történetet. Emily olyan lány mint én. Louis olyan fiú aki lehetne A FIÚ. A többi szereplővel is megtaláltam azokat a dolgokat amiket a saját életemben is a barátaimban. Amikre szükségem van. Niall-ra aki mindig ott van velem. Harry-re akire akármikor számíthatok, mert lehet, hogy sokszor 'vitáztunk' attól még fontos számomra. Anyu, apu, és az új szüleim... fantasztikusak. Szeretem őket is. Tony-t pedig nem lehet nem szeretni. Miért is írotam úgy mintha én lennék Emily? Mert olyan érzéseket keltett bennem, hogy teljesen bele tudtam élni magamat. És ezért hálás vagyok Neked, Bogi. Minden beszélgetésünkért. Minden fejezetért. Minden pillanatért. Mert az összes boldogságot okozott. Fantasztikus lány vagy, és alig várom, hogy megnézzem az új blogod, és kommentelhessek oda. Mert azt is rendszertelenül, de olvasni fogom, Te pedig majd a megjegyzéseinket, mert az összes olvasód azt a blogod is olvasni fogja. De ha nem fogják, akkor azok nem is szerették igazán... Én teljes szívemből szeretem ezt a blogot akárcsak a következőket. De nyugi Bogi nem csak az írásaidat szeretem, hanem Téged is. Nem tudom elégszer meghálálni, hogy elkezted megírni, és azt, hogy valamilyen furcsa oknál fogva rákattintottam erre a blogra. Lehet a sors akarta, hogy Mi ketten barátnők legyünk... Mert igenis nagyon jó barátnőm vagy, annak ellenére is, hogy élőben MÉG nem láttalak. De ott van az a még... Mert mi 8. után egy suliba fogunk járni és akkor elégszer fogsz Te látni engem...:) Remélem azért nem fogsz megunni! DE most kicsit a fejezetekről is akarok írni! Szomorú és megható. Borzalmas volt olvasni ahogyan meghal Emily és Louis. Konkrétan bőgtem... De inkább nem hangoztatom. Nem tudok még mit írni egyszerűen csak sírtam. Szerintem ez minden szónál többet mond. 'Kicsit' hosszú komment lett még Tőlem is...:D A többit pedig majd privátban megbeszéljük. Forever&Always I Love Bogi! <3 (barátságból...) A végén pedig bocsánatot akarok kérni amiért nem írtaam komit, DE nagy takarítás volt a szobámban. 3. napja csinálom... Most is csak úgy tudok gépezni, hogy anyumék nincsenek itthon. A szétbőgött fejemet meg el kell rejtenem... Szóval én ennyi voltam ide a végére. Szeretem ezt a blogot örökre. És nem múlt idő! Mert mindig szeretni fogom akárcsak az írónőt. xxxDua
TörlésUi.: azért két rész mert nem engedte egybe... mert túl sok a karatket... 4096 karakter...
Elsőre:
TörlésKöszönöm, hogy tökéletes befejezésnek tartod. És igen, szerintem a sors akarta így, hogy te megtaláld ezt a blogot! Akkor jól választottam címet, mert nem lennénk most barátnők! :/ És én azért ezt a címet választottam, mert ez volt a kedvenc dalom eleinte az Up all night-ról, de a végén már választani sem tudtam! :) Igyekeztem a saját érzéseimet beleírni, valóban. És tényleg nem unalomból írtam. Akkor meg miért? - felmerül a kérdés. Talán, mert nektek néha örömet, kicsit néha szomorúságot akartam okozni ezekkel a részekkel, és nekem is jó volt írni. Eleinte megírtam egy 100 részes történetet, amit csak az egyik barátnőmnek olvastam fel. Ez csak unalomból volt, de megszerettem. Létrehoztam egy blogot, ami nem sikerült jól, de jött ez. Ez ezerszer jobb volt. Igaz, hogy nem a legszebb fogalmazás, a legszebb külső, nem is a legjobb író.. de igyekeztem minél nagyobb odaadással írni, ahogy ezt te megfogalmaztad. Nektek írtam.. nem magamnak! Én is azt tervezem, hogy nyáron az elejétől elolvasom. Valóban a saját blogom, de látni szeretném, hogy mennyit fejlődtem. Most leírok valamit. Tudod mikor az elején csak kb. 2 ember komizott, úgy gondoltam 'Áhh hagyjuk, semmi értelme!' Aztán a barátnőm azt mondta, hogy ő ilyenkor visszaolvassa a komikat. Én is ezt tettem, és ti erőt adtatok a folytatáshoz.. ahhoz, hogy eljussak idáig. Ezt köszönöm ... <3
Második:
Örülök, hogy szereted. És Emilyt egy kicsit magamról is mintáztam, Louist pedig egy olyan fiúról, aki a szívem mélyén van, de még én sem merem bevallani magamnak. De persze az igaz Louis Tomlinson is a történetben volt. Örülök, hogy az érzések, amiket keltettem benned, azok újraéledtek ott a szívedben. Örülök, hogy bele tudtad élni magad, és ezért ne légy hálás! Én vagyok hálás, mert ezt érezted a történetem iránt. És is köszönöm a beszélgetéseinket, a komijaidat és a pillanatokat, amiket adtál nekem. Emlékszem egyszer este 10-kor beszéltünk, mert te rosszul voltál. Ott voltam neked, és tudom, hogy ezt te is megtetted volna értem! <3 Várom, hogy az új blogomban is felmerülj, és én is szeretlek téged! :* Ne légy hálás, hogy megírtam... örülj, hogy rákattintottál, magadnak légy hálás! Igen, várom az új sulit, és soha nem foglak megunni, maximum te engem ... <3
Nem akartam, hogy te is sírj, sajnálom! :( Igen, nekem ez bármit megmagyaráz... nem akartam, hogy sírj! :( Igaz, aprót hosszú komi(k) lett(ek), de nem baj :)) Igen, majd még beszélünk facebook-on és viberen is :* Semmi gond, nem kell bocsánatot kérni, és akkor siess, le ne bukj! :* Egy kis smink mindenre képes.. :) Én is szeretni foglak mindig, és a komijaidat is, nagyon szépen köszönöm, hogy itt is velem voltál. :*
ui.: az szép, nekem itt van egybe... hahaha:33 az hallod nem kevés.. xd
~Bogii