Lia: nyugi nem nyírom ki Louis.. ilyen szívtelennek ismersz kedves Lili? ;) xd köszi a komid:*
Pal Bianka: ugye a Lia tiszta zizi! :oo xd amúgy köszi a komid, itt is van a rész, ami elég gagyi lett... :((
G. Tekla: köszi itt is van :) én meg téged imádlak <3
gumicukor:*: örülök, hogy tetszik :) amúgy nyugi, ha kinyírnám, akkor a blognak vége lenne, amit még egy jó ideig nem szeretnék xdd siettem, ahogy tudtam, de mint írtam én béna letöröltem ezt a részt ._. köszi :*
*Emily*
Féltem... rettentően féltem, hogy Louis bármi baromságot csinálhatott. Izgulva vártam Harry válaszát, nem hiába.
-Mi-mi tör-történt? - kérdeztem még mindig félve.
-Louis autóbalesetet szenvedett, de szerencsére csak a lába törött el. - mondta és kifújta az eddig bent tartott levegőt. A 'csak' szó elég furcsán hangzott, de ebben az esetben ez volt a legjobb.
-Sietek szia! - nyomtam ki a telefont, majd Madisonhoz fordultam. -Figyu Mad! Nekem el kell mennem, de majd mesélek! - mondtam és megöleltem, majd a kórházba siettem.
************
-Jól van?! - kérdeztem lihegve a kórterem előtt álló Eleanort (!!!). Most legkevésbé érdekelt, hogy ő itt van, és láthatólag most őt se zavarta a jelenlétem.
-Most vizsgálják, hamarosan kijöhet, de sajnos nem a saját lábán. - szontyolodott el a végére.
-Akkor csak várhatunk ugye? - kérdeztem és leültem az egyik székre. Sóhajtva huppant le mellém.
-Ja... - mondta és ezzel lezárult beszélgetésünk, hiszen nincs miről fecsegnünk. Pár perccel később kijött az orvos, mögöttük a fiúkkal, legvégül Louissal. Mikor meglátott egyből egy lesajnáló pillantást vetett felém. Értettem a célzást.
-Sziasztok srácok! Látom jobban vagy, úgyhogy én megyek is... - köszöntem és elindultam.
-Várj Emily! - kiáltott utánam Hazz.
-Nincs miért Harry! - mondtam és könnycseppek indultak meg az arcomon, amit látva Louis lehajtotta a fejét, én pedig haza indultam. Otthon annyira rám tört a sírás, hogy a hazaérkező anyukámnak, Peternek, de még Tonynak sem tudtam elmondani mi bajom van. Felfutottam az emeletre, becsuktam az ajtómat és sírva csúsztam le annak mentén a földre.
Kérlek, hagyd abba a bántásom...
*2 héttel később*
-Kicsim megjöttek Lillyék! - kiáltott fel anyu. Lilly a 2 éves unokatesóm és látogatóba jöttek a nénikémmel. Hogy mi is történt az elmúlt 2 hétben?! Semmi... nem beszéltem senkivel Madisont kivéve.
-Megyek! - ugrottam ki nagy lelkesedéssel az ágyamból, majd hangos robajjal lebaktattam.
-Óóó Emily szia! Gyönyörű vagy kincsem! - ölelt magához a nénikém.
-Te is! - öleltem vissza mosolyogva, hiszen Lisa néni mindig is nagyon fiatalos lesz korához képest.
-Emijji! - futott hozzám az unokahúgom.
-Lilly kicsim szia! - kaptam a kezembe. Kicsit beszélgettünk, majd Lillyvel felmentem a szobámba.
-Kamejja! - mutogatott a laptopomon lévő webkamerára.
-Csináljunk egy képet pöttöm? - kérdeztem mosolyogva. Aranyosan bólogatott, ezért felvettem díszszemüvegemet, Lillyt az ölembe ültettem, majd pózoltam.
-Nadon szép vad! - mosolygott, miután egy apró pillantást vetett az elkészült képre.
-Te is prücsök! - nyomtam egy puszit az arcára, majd feltettem a képet facebookra.
-Kicsim gyertek ebédelni! - kiáltott fel anyu.
-Megyünk! - szóltam le, majd Lillyt ölembe véve mentünk enni. Hamar megebédeltünk és beszélgettünk még kicsit, de Lisaék korán hazamentek. Délután kicsit gépeztem, olvastam és unatkoztam, este pedig hamar lefeküdtem.
*Madison*
Reggel arra ébredtem, hogy valaki csenget. Kómásan levánszorogtam a földszintre és ajtót nyitottam. Kicsit meglepődve néztem, mikor Harryt pillantottam meg.
-Szia! - köszöntem nagy szemekkel, és egy parányit elpirultam, mert pizsamában voltam és valljuk meg Harry eléggé helyes.
-Szia Madison! Tudom, hogy nem ismerjük annyira egymást, de most Emilyről lenne szó! - hadarta gyorsan, én pedig félre álltam az ajtóból és beengedtem.
-Na és mi van Emilyvel? - kérdeztem, miközben letettem elé egy pohár narancslevet.
-Épp ez az... múltkor a kórházban csak úgy ott hagyott minket és azóta fel sem hívott. - mondta, de én a kórház szónál megakadtam. Rákérdeztem, ő pedig szívélyesen elmesélte, mi is történt Louis és Emily utolsó veszekedése után.
-És miben tudnék én segíteni? - kérdeztem értetlenül.
-Esetleg beszélhetnél vele! - csillantak fel a szemei.
-Jó, akkor megreggelizek, felöltözök és beszélek vele. - válaszoltam mosolyogva.
-Akkor én megyek is. Köszi mindent. - mondta és felállt.
-Szívesen, szia Harry! - kísértem ki az ajtóig.
-Remélem még találkozunk, szia! Ja és cuki a pizsamád. - szem forgatva és mosolyogva csuktam be mögötte az ajtót. Átöltöztem, megreggeliztem, vettem egy kis ajándékot Emilynek és már mentem is hozzá. Csengettem, ő pedig kómás fejjel nyitott ajtót.
-Szia Emily! Gondoltam meglátogatlak. Anyudék? - kérdeztem, miközben beinvitáltam magam a házba.
-Dolgoznak, Tony pedig a barátnőjénél. De minek köszönhetem kedves látogatásod? - kérdezte egy mosoly keretében.
-Hiányoztál és hoztam neked valamit! - nyomtam a kezébe a mozgó dobozkát.
-Ez mi ez? - kérdezte, miközben kihalászta a dobozból az apró csöppséget.
-Egy macska, te igenokos! - csaptam a homlokára.
-Úúúú de cuki köszönöm. - ölelte magához. -Anyu tuti megengedi, hogy megtartsam.
-Szerencse, sokat költöttem rá. - huppantam a kanapéra, amin felnevetett, majd a macska felé fordult.
-Dusty lesz a neved! - mosolygott rá, majd letette és adott neki tejet, végül mellém ült. -Mi a terved mára?
-Igazából délre mennem kell dolgozni. Te mit fogsz csinálni? - kérdeztem aggódva.
-Elleszek nyugi. Anyuék csak éjjel érnek haza, Tony pedig a csajánál alszik. - sóhajtott én meg bólintottam egyet. Végül betetettünk egy filmet, közben beszélgettünk mindenféle témáról és még közös képet is csináltunk. Délben pedig elmentem dolgozni.
*Emily*
Miután Madison elment, úgy döntöttem felmegyek a szobámba. Átöltöztem és kerestem egy könyvet, hátha az olvasás leköt, de semmi. Végül játszottam egy kicsit Dustyval, aztán a gép elé ültem. A cicám befurakodott mellém és kapott egy 'eszkimó puszit'.
-Nee Dusty, menj innen! - nevettem fel. Dorombolni kezdett, majd végül elment, azt hiszem a földszintre. Ebben a pár napban rájöttem, hogy a leghűségesebb társak a kisgyerekek, az állatok és a legjobb barátnőd... felléptem twitterre, de semmi érdekeset nem találtam. Már éppen ki akartam lépni, de megláttam egy képet, amit Louis tett fel, méghozzá rólam.
@Louis_Tomlinson
Nekem volt a legszebb barátnőm... :// de csak volt... #imissyouEmily
Pár percig furcsállva néztem a képet, mikor arra riadtam fel, hogy csengetnek. Kikapcsoltam a gépet és lementem a földszintre, majd ajtót nyitottam. Meglepődésem még nagyobb lett, amit az ajtóban álló Louis (!!) is észrevette.
-Szia Emily! Jól vagy? - kérdezte aggódva.
-Ő.. mi? Ja persze... szia Louis! - köszöntem dadogva.
-Ne haragudj, hogy eddig nem kerestelek, de pihentetnem kellett a lábamat, és nem mozdulhattam ki nagyon otthonról. Most megbeszélhetnénk a Tyleres dolgot? - kérdezte reménnyel csillogó szemekkel.
-Gyere! - sóhajtva elálltam az ajtó elől, hogy be tudjon jönni.
-Inkább sétálnék! - mondta mosolyogva, mire kezembe vettem a házkulcsot és bezártam az ajtót.
-Louis... tulajdonképpen hova is megyünk? - kérdeztem, mikor már azt sem tudtam hol vagyunk és a nap kezdett lemenni.
-Majd meglátod, meglepetés! - mondta, és mit tehettem volna, beletörődtem.





Ahh..dejoo*o* de olyan rovid es rossz h ket het is eltelt:Dremelem ossze jonnek; 33 szegeeny draga louu xdkovit HNAP ت♡
VálaszTörlésIggen Iggen jó *.* reméllem kibékülnek :)) képzeld már annyira belemélyültem a blog olvasásába, hogy észre sem vettem ,hogy ez már a 47.fejezet :) és ez szerintem fantasztikus :$ ja és ahhoz képest ,hogy másodszorra írtad( bár Nemtudom milyen lett az első) ,és szerinted nem lett olyN jó szerintem meg tök jó lett és reméllem holnap tudod hozni a kövit ^^
VálaszTörlésSzia! Nagyon imádtam ezt a részed is és nagyon remélem hogy kibékülnek majd!!*-* És annyira aranyos a macska!!:)) Kérlek gyorsan a kövit!!:DD xoxo:)
VálaszTörlésÓh úgy írtad a kislány nevét ahogy én írom :D És tudom hogy zizi vagyok xd :) De amúgy ez a rész is csodás lett mint a többi :DDDD
VálaszTörlés