53. fejezet - ebből a látogatásból se lett sok...

Na megjöttem... szomorúan látom, hogy egyre kevesebben nézitek a blogom. Az oldalmegjelenítéseken, a komikon, és a megnézettek számán is látszik :/ na nem baj... itt a rész puszi:*
UI.: ugye senki nem hiszi el innen, hogy Zayn megcsalta Perrie-t? :oo mert én nem -.-*

gumicukor:*: örülök, hogy tetszik :D sajnos nem tudtam aznap hozni részt, mert későn lettek meg a komik :) és most megtudhatod miért hívja :) remélem tetszeni fog ;*
Pal Bianka: köszi :D igyekeztem a résszel :) mint mondtam már 4 is megvan, de csak azért mert a hetem zűrös lesz, egy nap se tudok írni. de így előre megírtam, hogy tudjak hozni nektek :D írós hétvégém volt :*
Lia: jaaj te zizi <3 xdd megmondtad :D örülök, hogy tetszett remélem ez is fog :) ;*
G. Tekla: köszi :$ hát igen, Louis kicsit kanos volt xddd na itt a rész :*

*Emily*
-Mit akarsz Brice? - szóltam bele a telefonba, amint felvettem.
-Tudom, hogy még haragszol ránk, de... - lihegett a telefonba.
-De mi? - kérdeztem értetlenül.
-De anyukád... anyukád... - mondta szaggatottan.
-Mi van vele? - kezdtem ideges lenni.
-Kórházban van! - mondta ki egy szuszra.
-Úristen. A következő géppel repülök haza, majd mindent elmesélsz! Szia Brice. - tettem le gyorsan. Louis felé fordultam és értetlen tekintetével találtam szembe magam.
-Mi történt kicsim? - kérdezte és szorosan átölelt, mert én ekkor már sírtam.
-Anyu.. anyu kórházban van. - mondtam halkan.
-Istenem! Pakolj, én is megyek veled. - válaszolt és felkapta a legközelebb lévő bőröndöt.
-Nem Louis! Nem jöhetsz velem, turnéd van és itt maradsz. - mentem a szobába pakolni.
-De... - jött utánam.
-Nincs semmi de Louis! Csak én megyek. - mondtam, ő pedig beletörődve segített pakolni.
**********
Már a kórterem előtt várakoztam idegesen. Anyu bent volt, Brice és Madi pedig még nem voltak itt. Pár perccel később kézen fogva jöttek oda hozzám. Próbáltam nem a kezüket nézni, és nem ezzel a dologgal törődni.
-Mégis mi történt? - kérdeztem.
-Anyukád autóbalesetet szenvedett. Azt hiszem Lilly-ékhez ment. - hajtotta le a fejét Madison. Szemeim könnyel teltek meg és sírni kezdtem. Barátnőm egyből elengedte Brice kezét és szorosan megölelt. Tudta... tudta, hogy dühös vagyok, mégis megölelt és nyugtatott. Ilyen az igaz barátnő. Leültünk a székekre és tovább vigasztaltak, míg pár perc múlva kijött egy orvos.
-Mi történt? - ugrottam fel egyből.
-Maga a lánya? - kérdezte unottan az orvos. Aprót bólintottam, mire folytatta. -Az édesanyja kocsijának neki ütközött egy autó. Apró sérülései vannak, még alszik, de különösebb baja nincs. Holnap reggel hazamehet. - mondta és elindult, de utána szóltam.
-Bemehetek? - kérdeztem, amire egy 'igen' lett a válasz, ezért beléptem az ajtón. Anyu éppen ébredezett, így leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. Lassan kinyitotta a szemeit és elcsodálkozott.
-Kicsim.. neked most Louissal kéne... - kezdte, de közbevágtam.
-Tudom anyu, de te most fontosabb vagy. - szorítottam meg a kezét. Rám mosolygott, és kicsit ébredezett még, majd beszélgettünk egy kicsit.

*Madison*
-Ezt nem hiszem el... - ültem le Brice mellé sóhajtva. -Még mindig haragszik ránk.
-Kicsim... most nem ez a legfontosabb. Holnap beszélünk vele oké? - fogta meg a kezem. Kicsim?! Még soha nem hívott így... most igazából azt sem tudom, hogy járunk-e. Szoktunk találkozgatni, de nem különösebben. Gondolkozásomból az ajtó nyitódása ébresztett fel.
-Hogy van? - ugrottam fel.
-Jól. - mosolygott Emily. -Reggel bejövök érte, de azt mondta most menjek haza. Nincs kedvetek megenni valamit?
-De. Együnk meg egy pizzát valahol. - néztem Bricera, aki bólintott. Elindultunk egy közeli pizzázóba és beültünk.
-Amúgy milyen volt Louissal? - húzta fel a szemöldökét Brice perverzen.
-Hülye... - ütötte oldalba Emily. -De nagyon jó volt, csak kevés idő. Egy napot sem voltam ott. - szomorodott el.
-Igaz, de most ne légy szomorú. Hiszen ma vagy 19 éves. - öleltem át.
-Tényleg. - csillogtak a szemei.
************
-Emily nem alszol ma nálunk? - kérdeztem félénken, mikor már a szobájában unatkoztunk.
-Alhatok ott, de előbb beszéljünk meg valamit. - nézett ránk.
-Oké.. kérdezz nyugodtan. - mondta Brice, és megfogta a kezem.
-Miért nem mondtátok el? Jártok most? Vagy egyáltalán hogyan jöttetek szóba egymásnál? - tette fel a sok kérdést. Bricera néztem, aki bólintott, így ő válaszolt.
-Azért nem mondtuk el, mert nem gondoltuk, hogy bármi lesz belőle.  Szerintem igen... nem tudom. Amikor először találkoztunk a plázában, akkor elhívtam Madisont moziba. Ennyi.. - tájékoztatta Emilyt. A "szerintem igen" résznél én is megakadtam.
-Járunk? - néztem rá értetlenül, mire mind a hárman elnevettük magunkat.
-Nem tudom... leszel a barátnőm? - kérdezte Brice.
-Leszek. - mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
-Oké, nem haragszom.. cukik vagytok együtt. - mosolygott Emily. Elköszöntünk egymástól, és megbeszéltük, hogy majd este átjön.

*Louis*
-Srácok, öltözzetek fel, ha nem vagytok ruhába! - lépett be röhögve Harry, a szemét takarva. -Mondjuk Emilyt megnézném ruha nélkül. - tette hozzá.
-Beverjem a képed? - kérdeztem teljes komolysággal, mire levette a kezét a szeméről. Észrevette, hogy nincs valami hűű de jó kedvem, ezért leült mellém a kanapéra, a többieket pedig felküldte az emeletre.
-Mi a baj? - aggodalmaskodott.
-Emily anyukája kórházban van, ezért haza kellett mennie. - válaszoltam. -Most megint nem látom egy hónapig.
-Nyugi Louis... az anyukája biztos rendben lesz, ti pedig nagyon szeretitek egymást. Ez fontos. - mondta mosolyogva.
-Köszi Harry! Amúgy kit szeretnél te ruha nélkül látni? - kérdeztem és játékosan ökölbe szorítottam a kezem.
-Öhmm... szerintem hívd fel Emily! - bújt ki kezeim közül és az emeltre futott. Elnevettem magam és tárcsáztam a barátnőm számát. Csak sajnos nem ő vette fel.... a telefonba egy számomra fel nem ismert férfi hang szólt bele....