48. fejezet - nem mesevilágban élünk...

Mégis hoztam részt manóók.! :D remélem örültök neki, bár nem a legjobb :// habár ezt mindegyik résznél leírom, de nekem egyetlen egy rész sem tetszett, amit írok. De azért örülök neki, hogy nektek tetszik amit csinálok. Imádalk titeket 1D family :* jó olvasását ^^

Pal Bianka: köszi, tudom, hogy rövid lett, de nem értem... mire írtad, hogy rossz?! :oo :(( csak a te kedvedért hoztam ma is részt xdd :*
gumicukor:*: köszi :) hát igen, a 47 nem kis szám, éppen ezért fantáziálok már a befejezésről, de még ötletem sincs :) szóval egy ideig be van biztosítva a blog xd :) végül is szorult egy kis időm a mai napba, hogy tudjak hozni :D
G. Tekla: szia! :D de amúgy nem kell ám köszönni xd <3 itt is van a rész, és megtudod, hogy kibékülnek-e majd :) de ez még a jövő titka, ami max. pár perc xdd igyekeztem gyorsan hozni:* szeretlek xoxo
Lia: tudom, direkt áám :) xd én is tudom, hogy zizi vagy<3.! köszönöm Lia:*







-Nem értem. Ez itt a valóság? Vagy mesevilág? 
-Mesevilág? Oh nőj fel, Lily!
Mesevilág teljesen máshogy néz ki, mint ez itt...











*Louis*
-Tessék itt vagyunk! - mosolyogtam, mikor a kiszemelt helyhez értünk. Emily nagyon meglepődött, de látszott rajta, hogy tetszik neki a hely. Eléggé romantikus volt egy esetleges béküléshez. -Na tetszik? - kérdeztem, mert nem szólt semmit.

-Louis.. ez csodálatos! Hogy találtál te ide? - kérdezte hitetlenkedve, miközben egy padra ültünk le.
-Egyik nap sétáltam Harryvel és akkor találtuk pont naplementekor. - mosolyogtam.
-Csodálatos... - ámuldozott még mindig.

-Pont, mint te! - csusszantam közelebb hozzá, majd átkaroltam derekát, amit nem ellenzett. Viszont egy idő után távolabb ült mellőlem és szembefordult velem.
-Louis miért vagy velem ilyen kedves? - kérdezte lehajtott fejjel.
-Tudod mire jöttem rá, amikor beszéltem Liammel, mikor ott voltál a veszekedésünk után? - válaszoltam kérdéssel a kérdésére.
-Ü-ümm. - válaszolt röviden.
-Arra, hogy soha nem hallgatlak meg... - mondtam, mire hirtelen a semmiből záporozva kezdett esni az eső, de hisz ez itt London.
-Úristeen! - nevette el magát Emily, majd feje fölé kapott. -Menjünk innen! - fogta meg a csuklóm és egészen a házukig futottunk.  Tiszta vizesen léptünk be a házba, ahol szerencsére nem volt senki otthon.
-Ezt nem hiszem el!
-Mi van Tomlinson cukorból vagy?! - húzogatta a szemöldökét Em.
-Cseszd meg, te sem szeretsz elázni! - vágtam rá.
-Igaz, szóval átöltözök. - futott fel a lépcsőn.
-Nekem nem tudnál adni valamit? - mentem utána egy száraz ruha reményében, de ekkor megpillantottam egy kiscicát. -Mióta van macskád?
-Ma kaptam Madtől. - jött ki nadrágban és melltartóban a szobájából, egy száraz férfi pólót tartogatva kezében, amit hozzám vágott.
-Direkt csinálod? - kérdeztem apró felháborodással.
-Mégis mit? - arcán egy parányi huncut vigyor jelent meg, mire közelebb léptem.
-Tudod, hogy megőrülök érted... vegyél fel egy pólót. - öleltem át a derekát.
-Nincs kedvem. - folytatta.
-Hmm... akkor nekem sem kell! - bújtam ki a felsőmből.
-Louis.... nem járunk! - tolt el magától, mire visszavettem a pólóm és neki is dobtam egy száraz felsőt.

*Emily*
-Nem nézünk valami filmet? - kérdeztem, mikor mindketten száraz ruhában, a kanapén ültünk egymást bámulva.
-De, de légyszi ne vígjátékot. - kérte, de betettem A felhők felett 3 méterrel című filmet.

-Miért mi a bajod a vígjátékokkal? - ültem vissza mellé, és megint felé fordultam.
-Az, hogy mindig tiszta happy minden és soha nincs veszekedés. A mi kapcsolatunk miért nem lehet ilyen? - csapott a combjára, amit egy 'Aúúú' felkiáltás követett.
-Mert mi nem mesevilágban élünk Louis... - motyogtam és a tv felé fordultam. Mikor végignéztük a filmet Lou még nem akart hazamenni, ezért a Szerelmünk Lapjai-t is betettem.

-Még megnézzünk valamit? - kérdezte Louis, mikor a második filmnek is vége lett.
-Szívesen kínoználak még, de mindjárt elalszom. - eléggé fáradt voltam, így is Louis ölében volt a fejem.
-Akkor menjünk fel aludni. - mosolygott.
-Én megyek aludni, te pedig mész haza. - ültem fel álmosan.
-De nem akarok! - vágott fancsali képet Louis, amivel elég viccesen nézett ki.
-Én meg nem akarom, hogy itt maradj! - válaszoltam erősködve, mire vészesen közel jött.
-Biztos nem akarod? - kérdezte egy nagy vigyorral.
-Nem... - hajtottam le a fejem, amit egyből felhajtott.
-Akkor maradok. - mosolygott még mindig.
-Nem Louis! - próbáltam felállni, de nem tudtam, mert letámadt és mézédes ajkaival vad csókot lehelt enyémekre. Visszacsókoltam, mire kezét derekamra helyezte. Hosszú percekig csókolóztunk, kezei pedig lassacskán megindultak felfelé.
-Louis! - szóltam rá, mikor érzékeny pontomat érintették mancsai, és unszolásképp még bele is markolt azokba. -Fejezd be Louis Tomlinson, az emeltre! - rivalltam rá.
-Mit is akarsz te velem az emeleten? - kérdezte egy pimasz mosollyal.
-Kidobni az erkélyről! - válaszoltam, majd megindultam a szobámba, de visszarántott.
-Anyudék szobájában nagyobb az ágy. - húzott közel magához.
-Louis! - kiabáltam rá nevetve.
-Most nem gondoltam rosszra... csak ott kényelmesebben tudnánk aludni. - vigyorgott.
-Aham... na gyere már! - húztam magam után a saját szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem, majd bebújtam az ágyba. Louis is megcsinálta az esti dolgait és befeküdt mellém.
-Akkor most nem haragszol rám ugye?! - nyomta arcát az orrom elé.
-Nem. - nevettem el magam és kitoltam a fejét az arcomból.
-Oké... akkor MÉG nem... - emelte ki a 'még' szót lehajtott fejjel.
-Mi történt Louis? - kérdeztem idegesen.
-Hát... figyelj ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni. - pattant ki az ágyból és fel s alá kezdett el rohangálni a szobában.
-Attól függ, hogy mi lesz..
-Hááát... tudom, hogy most békültünk ki, de... van egy kis gond! - jelentette ki, majd én is felálltam és szorosan megöleltem.
-Mondd nyugodtan... - kértem halkan, mire beszélni kezdett.