52. fejezet - a vihar előtti csend

Itt vagyok! :D De kérlek ne haragudjatok rám... :( Két napja nem volt rész és ezt nagyon sajnálom. Tudjátok... ez részben egy ember miatt van, de úgysem értenétek. Lényeg, hogy csütörtökön fáradt voltam és sokat kellett tanulnom, azért nem hoztam részt. Tegnap pedig kibaszott /elnézést/ színház volt, utána meg alsós farsang, időm sem volt írni. De most itt vagyok és ha kb. 4-ig összehoztok nekem 3 komit, akkor ma kiteszek még egyet TALÁN! Addig is jó olvasást! :*

G. Tekla: wáááááá köszi :D xd aki kíváncsi hamar megöregszik xd :p :D de azért köszi még egyszer és most meg is tudhatod! :) siettem, de most kicsit késtem... bocsi :/
Lia: cukika?! xdd hát köszi :) és most majd te is meglátod. :D*
Pal Bianka: majd mindjárt fény derül a 7 pecsétes titokra xdd ne haragudj, hogy ilyen későn hoztam, igyekeztem azért :) és hogy érted, hogy történjen már valami? :o xd  köszi :$
gumicukor:*: igen megint itt :D xd köszi :) siettem és most te is megtudod :$$ hahi:'3 ui.: hogy is tudnék haragudni bármelyik olvasómra? :) életem részei vagytok<3 :* és én is örülök, hogy nem haltál meg xd
Netti: semmi gond, én is így vagyok és nekem sem lesz már mindennap rész sajnos:/ mint minden tanácsodat, megfogadom majd ezt is :D a következő részben Madisonról és Briceról is tudni fogsz nyugi ^^ hát ezt már előre megírtam, majd most meglátjátok :p kicsit pörögtél túl? ez komoly? xd akkor jó :) köszi :* ui.: veled álmodtam :'D xd majd facebook-on elmesélem :)

*Louis*
Nem hittem a szememnek, mikor Emilyt pillantottam meg, aki nagyban mosolygott.
-Hercegnőőőm! - kaptam a kezembe és fordultam vele egy kört. -Te mégis? Itt? Hogyan? - zúdítottam rá a kérdések hadát.
-Hát.. hiányoztál. Ma van a szülinapom, mégsem hagyhatom, hogy te gyere el. - vigyorgott még mindig. Még egyszer szorosan magamhoz öleltem és nyomtam egy puszit a szájára.
-Te is hiányoztál! - suttogtam.
-Na jó, menjetek szobára! - üvöltötte el magát röhögve Harry. Vállat rántottam, majd nevetve a szobámba húztam Emilyt.
-Boldog szülinapot kicsim! - nyomtam a kezébe egy dobozkát, miután lepakolta a táskáját.
-Ez mégis mi? - kérdezte értetlenül.
-Nyisd ki. - válaszoltam, mire felnyitotta az ékszeres dobozt.
-Louis ez csodálatos! - ugrott egyből a nyakamba, mikor kivette belőle a nyakláncot.

-Feltehetem? - csillogtak a szemeim. Aprót bólintott, megfordult és felfogta hullámosra sütött haját. Beharaptam alsó ajkaimat és feltettem neki a láncot. Bekapcsoltam, majd egy csókot nyomtam a nyakára. Felém fordult, belenézett a szemembe, majd megcsókolt. Ekkor Harry nyitott be.
-Bocsi srácok! De boldogot Emily! - nyomott valamit a kezébe, majd kiment.
-Mi az? - kérdeztem, mert be volt csomagolva, Emily pedig az ágyon ülve bontogatta.
-Ááááá ez cuki. - mosolyodott el, majd felém mutatta az ajándékát. Egy maci volt, ami egy szívet tartott a kezében, amin egy 'Stay strong' felirat díszelgett.
-Igen.. de Hazz se tudott jobbkor jönni. - morogtam és leültem mellé.
-Louis.. nyugi már! Előttünk van még 2 nap. - mosolygott.
-Oké.. akkor kezdhetjük mondjuk ezzel. - kacsintottam, majd megcsókoltam a nyakát és az ágyra döntöttem.
-Louis! Nem kezdhetjük mással? Beszélnünk kell! - tolt el magától.
-Mi a baj? - kérdeztem félve.

*Emily*
-Mi a baj? - kérdezte félve Lou.
-Tudod... ez a 2 hónap ráébresztett valamire. Nekem nagyon hiányzott az, hogy megcsókolj. Hogy átölelj... és minden más egyéb ami veled kapcsolatos. Nem tudok távkapcsolatban élni Louis... - sóhajtottam, mire láttam hogy szomorú. Elmosolyodtam és folytattam. -De veled kibírom, ha most 2 napig is, de együtt lehetünk. - tettem hozzá.
-Akkor nem szakítasz velem? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Dehogyis te lüke! - öleltem meg szorosan.
-Ne szívass! - lökött az ágyra, majd megint a nyakamat kezdte csókolni.
-Lou! Lassíts már. - nevettem el magam.
-De annyira hiányoztál! - csókolgatott tovább, majd levette a pólómat, de ekkor Niall nyitott be.
-Bocsi húgi nem láttam semmit! - tette a kezét a szemére.
-Nem gond szöszi! Mit akarsz? - kérdeztem és felvettem a pólóm. -Felvettem ám a felsőm! - nevettem el magam, mert keze még mindig a szemén volt.
-Ja. - nevetett ő is és levette kezeit. -Hogy hiányoztál! - mosolyodott el, majd odajött egy ölelésre.
-Ez komoly? Emiatt jöttél be pont most? - röhögte el magát Louis. Niall aranyosan bólintott, majd kislisszolt a szobából. Leültem Louis mellé az ágyra. A barátom a hátára feküdt, én pedig a mellkasára tettem a fejem. Feljebb húztam pólóját és apró köröket kezdtem el leírni hasán.
-Te most komolyan kínzol engem? - kérdezte és magához húzott.
-Persze. - mosolyogtam és folytattam tovább. -Louis... kísérj el vásárolni! - szólaltam meg kb. fél óra csend után.
-Nem akarok 20 ruhaboltot végigjárni. - sóhajtott, én pedig kutyaszemeket meresztettem rá. -Jó.. menjünk. - mondta, ezért felkeltem és rendbe szedtem magam.
***********
-És ez milyen? - kérdeztem, mikor kiléptem a próbafülkéből. Louis csak unottan ült és a telefonját babrálta, mert vagy ez a tizedik bolt, és csak ebben a boltban körülbelül a huszadik ruha.
-Csodás.. - mondta unottan, majd felnézett és felcsillantak a szemei. -Ez eddig a legjobb! De lehetne jobb is. - mosolygott kajánul.

-Hogyan? - kérdeztem értetlenül, mire felállt, betuszkol a próbafülkébe, a tükör felé fordított, átölelte a derekam, fejét pedig a nyakamba temette.
-Mondjuk ha ez nem lenne itt! - kezdte el lehúzni rólam a pántját, közben pedig nyakamat csókolgatta.
-Louis! Ez mégis csak egy bolt, nyugi már! - nevettem el magam és eltoltam magamtól.
-Akkor menjünk már haza! - ment ki durcázva a fülkéből. Sóhajtottam, visszaöltöztem, majd utána mentem. Kifizettük a ruhát és Lou kérését teljesítve hazamentünk.

*Louis*
-Végreee itthon! - törtem be a házba üvöltve, ahol senki sem volt. -Hát ezek?
-Ott egy papír a hűtőn te észlény. - kuncogott Emily és a hűtő felé sétált.

"Elmentünk enni, tietek a ház egy kis ideig,

de nem rosszalkodni ám...

                                            Harry" - olvasta fel hangosan a levelet. 

-Istenem kicsinálom! - röhögtem el magam, majd közelebb lépkedtem Emilyhez és átkaroltam a derekát. -De mienk az egész ház. - suttogtam halkan.

-Mit szeretnél Tomlinson? - fordult felém vigyorogva, és kezeit a nyakam köré csúsztatta.

-Téged. - mondtam halkan és megcsókoltam. 

-Louis.. - tolt el magától egy kicsit.

-Baj van? - kérdeztem aggódva. 

-Köszönöm.. ez volt az eddigi legszebb szülinapom! - mosolyodott el.

-De még nincs vége. - mondtam én is mosolyogva és tovább csókoltam nyakát. Ekkor megcsörrent Emily telefonja. Az elején nem foglalkoztunk vele, de a vonal másik végén nagyon kitartó ember tartózkodhatott, ezért Em a telefonjához ment. Pár pillanatig csak nézte a képernyőt, de nem csinált semmit. 

-Ki az? - kérdeztem értetlenül.

-Brice... - mondta és a füléhez emelte a telefont.