94. fejezet - tartalmas éjszaka

Everyone! Itt az új rész! :3 kicsit unalmas, és nem is tudjátok még meg, hogy ki az, aki benyitott reggel, ugyanis ez egy visszatekintő rész, de remélem tetszeni fog! :) ja és még az is baj vele, hogy elég rövid lett, de majd meglátjuk a ti véleményeteket <3 na jó olvasást, ha minden jól megy holnap hozom a következőt! :*

Pal Bianka: köszi:) majd mindjárt megtudod :p xdd itt is van, és siettem vele :*
Netti: WOW! hát amilyen gyorsan csak tudtam, feltettem :) de ez tőletek is függ, hogy mennyit komiztok :D hát majd megtudod :3 igyekszem nem vitát írni, de már csak pár rész van hátra és nem nagyon tudok előrukkolni ötletekkel:/ siettem, nyugi :* és én is szeretlek <3 okika :$ :) nem is tudnék happy-t írni :( siettem :* xxxBogii
Petra Pozsonyi: úristeen *-* köszi :) igazad van :D majd a következő blogomnak az lesz, az biztos :3 azt majd holnap megtudjátok, hogy ki nyitott be, mert én ilyen gonosz vagyok, és nem árulom el.. haha:p xd siettem *--* xx
Kingucy Tomlinson: akkor okos vagy :) mondjuk ezt nem tudhatom, mert -sajnos- nem ismerlek, de biztos az vagy :D xd ezt kifejtettem.. :') köszönöm :$ majd meglátod mi lesz még itt :) köszönöm, és örülök, hogy elfogadjátok :* <33
Barbara Pistai: wáóó :D köszi *-* köszönöm :) és tényleg ne haragudj, igyekszem majd jóra írni *.*
Óffi07: uhhh... köszi! *-* jaaj de jó, tudok még meglepetést okozni *_* hát nem tudom.. :/ köszönöm :) köszi, hogy támogatsz <3 :) #nemtudommitjelentnémetettanulokxd

*Emily*
-Felelsz vagy merszezzünk! - ordította el magát Niall, mikor a lányokkal hazaértünk a Funky Buddhából.
-Szabályok? - kérdezte Perrie, mikor mindenki leült egy körbe.
-Aki nem válaszol az iszik. - vigyorodott el Harry, majd a mellette ülő Jack Daniel's-es üveget szorongatta... ők sem lehettek már teljesen józanok.

-Emily felelsz vagy mersz? - kérdezte Liam, mikor az üveg szája előttem állt meg.
-Hmm.. merek! - néztem Louisra, majd az alsó ajkamba haraptam.
-5 perc csókcsata Louissal! - jelentette ki, mire mosolyogva másztam barátom ölébe, aki velem szemben ült. Megcsókoltam, közben pedig csípőjére ültem, így belenyögött csókunkba, én pedig elmosolyodtam. 5 perc múlva levegőhiányban, és a többiek unszolására elváltak ajkaink. Visszamásztam a helyemre, és megpörgettem az üveget, ami Pezzen állt meg.
-Felelsz vagy mersz Perrie? - kérdeztem mosolyogva.
-Felelek! - adott egyértelmű választ.
-Volt már ágytorna? - húzogattam a szemöldököm nevetve, és Zaynre sandítottam.
-Volt! - mondta Zayn Perrie helyett, majd megcsókolta, a lány pedig pörgetett. Harryn állt meg az üveg szája.
-Merek! - vágta rá, mielőtt megkérdezhettük volna.
-Csókold meg Emilyt! - mondta Pezz, mire nekem és Louisnak is kikerekedtek a szemei. Harry egy szó nélkül megfogta az üveget, és volt olyan rendes, hogy bele is ivott, így nem kellett megcsókolnia. Louis egy hálás pillantást vetett felé. A fiú pörgetett, az üveg pedig Daniellen állt meg.
-Mi volt e legdurvább dolog, amit Liammel csináltatok? - kérdezte kaján vigyorral az arcán. Dani felállt, kivette Harry kezéből az üveget és meghúzta. Visszaült a helyére és pörgetett. Az üveg természetesen megint rajtam állt meg.
-Merek! - mondtam egyből.
-Csókold meg Harryt! - kacsintott. Igazán rosszul voltam már, nem akartam inni. Louisra pillantottam, aki aprót bólintott, így Harryhez mentem, és apró csókot nyomtam a szájára.
*******************
Éppen Perrie pörgetett, és úgy döntöttünk ez lesz az utolsó. Nem volt már olyan ember, aki ne lett volna részeg. Az üveg szája megint engem talált meg. Sóhajtottam, és kinyögtem egy 'Merek.. megint' -et, majd megkaptam a feladatom.
-Aludj ma Harryvel.. fehérneműben! - mondta Perrie egy kaján mosollyal. Éppen meg akartam szólalni, de Louis felkelt és felfutott az emeletre. Utána akartam menni, de mindenki azt mondta, hogy neki jobb most egyedül. Beletörődve mentem fel Harryvel a szobájába, levetkőztem és befeküdtem mellé.

*Harry*
-Harry.. - fordult felém Emily.
-Hmm? - fordultam én is felé, hiszen egész eddig a plafont pásztáztam.
-Csináljunk valamit. - húzott ajkaira egy idióta mosolyt. Tudtam, hogy full részeg, mégsem használtam ki a helyzetet, főleg, hogy a legjobb barátom jegyese.
-Mire gondolsz? - érdeklődtem.
-Nem tudom.. piros pacsizzunk! - röhögte el magát.
-Meghülyültél. - nevettem fel.
-Csak részeg vagyok... és hiányzik Louis! - biggyesztette le ajkait.
-Nem kell velem aludnod, szólok neki. - mosolyogtam rá.
-Ez volt a feladatom, ezt kell csinálnom. - válaszolt, majd véglegesen az oldalára fordult, és azt hiszem elaludt. Szörnyű belegondolni, hogy itt fekszik mellettem az a lány, akit tiszta szívemből szeretek, de nem az enyém. Abba még szörnyűbb belegondolni, hogy fehérneműben van... gyűlölöm Perriet.
*******************
Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki rángat.
-Harry! Kelj már fel! - ébresztgetett valaki. Kinyitottam a szemem, és Emilyt láttam meg magam előtt fehérneműben. Mondhatom nem kis meglepetést okozott.
-Mondd, hogy mi nem... - kérlelt a lány, de nem tudtam mit mondani. Én sem emlékszem semmire... az estéből annyi maradt meg, hogy Emilynek meg kellett csókolnia, ugyanis felelsz vagy merszeztünk. Innentől szalagszakadás. Pont mondtam volna egy "Fogalmam sincs" -et, de ekkor benyitott valaki. 

93. fejezet - esküvő?!

Hali! :) megint két részt tervezek mára! :D persze csak ha szeretnétek, mert akkor szombaton be tudom fejezni a blogot.. de csak ha mindennap hozok részt, ma pedig kettőt :) szóval sok-sok komit délutánra :* 

Barbara Pistai: hűűűhaaa köszönöm *-* köszi :D majd meglátjuk :)
Óffi07: ahwww <3 annyira köszönöm *--* xd na azt azért ne! :3 majd a végén :) én téged :* #yes,biglove
Pal Bianka: uramisten :o én is xddd köszönöm ahw ^^ lesz ám, de még mennyi.. xd itt van, gyorsan :3
Petra Pozsonyi: köszönöm <33 örülök neki :) xd gyorsan hoztam :$ :*
Kingucy Tomlinson: igyekszem azt írni:) ennyire kiismerhető lennék? xd köszönöm ^^ majd megtudod, ne légy kíváncsi :p <3 xd siettem :* <3 

*Emily*
Mikor beléptünk, először nevetgélés csapta meg a fülem, majd a hallgatás. A hallgatás, mely kifejezi, hazaértem. Az előbb hallott hang irányába néztem, de azt hittem rosszul leszek. Egy boldognak tűnő családot pillantottam meg, ami az én apámból, Christineből és a lányukból állt..
-Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem hidegen, mikor ők is megpillantottak engem.
-Szia kicsim! - próbált megölelni apu, de ellöktem magamtól.
-Azt kérdeztem, mit kerestek itt? - ismételtem meg kérdésemet, csak most kicsit hangosabban.
-Kicsim, nyugodj le, oké? - ölelt át hátulról Louis, mire kicsit, de tényleg csak kicsit nyugodtabb lettem. Leültem a kanapéra, anyu mellé, és kérdőtekintettel néztem apura.
-Hát.. meghívót hoztunk! - nyújtotta felém.
-Milyen meghívót? - értetlenkedtem, mielőtt átvettem. De mikor megláttam, egyből leesett. Ez egy esküvői meghívó volt. Nem tudtam, hogy most ordítsak, vagy mit csináljak. Végül csak a csendes távozást választottam. Letettem a papírt az asztalra, felkeltem a kanapéról, és felmentem a szobámba. Louis fel akart velem jönni, de most nem engedtem. Mikor felértem az én kis zugomba, befeküdtem az ágyba, és szorosan magamhoz öleltem a nem rég kapott macimat. A könnyeim elkezdtek folyni az arcomon, de most nem is töröltem le őket. Nem tudom, hogy apuval miért vagyok elfogultabb. Hiszen anyu is hozzáment Peterhez, mégsem akadtam ki akkor ennyire. De apu és Christine... a lánya lehetne. Gondolkozásomat kopogás zavarta meg.
-Gyere! - sóhajtottam, és felültem.
-Drágám! - ölelt szorosan magához, majd letörölte a könnyeimet. -Ugye tudod, hogy nem kell ilyennek lenned az apáddal?
-De elhagyott... te ezt nem tudod milyen! - ráztam meg a fejem.
-Igazad van.. engem nem hagyott el az apám! Nekem a férjem volt. - mosolyodott el.
-Nem hiszem el, hogy tényleg össze akarnak házasodni! - dőltem hátra sóhajtva.
-Mi is összeházasodtunk Peterrel.
-De Christ apu lánya lehetne! - csaptam a homlokomra.
-Fogadd el, ha szeretik egymást! - ölelt meg mosolyogva.
-Köszönöm anya.
-Na gyere, menjünk vissza. - húzott maga után, én pedig nem is ellenkeztem. Leértünk, és mindenki kérdőn nézett rám.
-Jól vagyok! - mosolyogtam, majd apuhoz mentem és megöleltem. -Gratulálok!
-Köszönöm kicsim! - vett az ölébe és megpörgetett, amin nagyot nevettem. Ezt kis koromban szokta csinálni.
****************
-A ruhádat majd elküldöm kicsim! - intett Christine egy utolsót, mikor éppen elmenni készültek. A ruha pedig.. hát én leszek az egyik koszorúslány, így olyan ruhát kell felvennem, amit ő választott. Szem forgatva bólintottam, most még a 'kicsim' szóba se volt kedvem belekötni. Amint elmentek, felmentem a szobámba Louissal.
-Mikor akarod elmondani a szüleidnek? - kérdezte egyből, miközben kezeit a derekamra csúsztatta, és hátulról magához húzott.
-A te szüleid tudják már? - fordultam felé mosolyogva, mire aprót bólintott. -Majd az esküvőjükön. Úgy is csak egy hét van addig!
-Oké, de akkor már biztos! - mutatta fel mutatóujját, amin elnevettem magam, de bólintottam.

*Louis*
-Indulhatunk már? - kiáltottam az emeletre, mikor Emilyre vártam. Már hozzánk mennénk a vacsorára, de a barátnőm szokásához híven az utolsó pillanatig készül.
-Ne ordibálj! - vágott tarkón Tony, amin felnevettem.
-Itt vagyok, na! - jött le Emily egy csodaszép ruhában.
-Hűűűha! - mondtuk egyszerre Tonyval.
-Mesés! - húztam magamhoz a barátnőmet egy csókra, majd elindultunk.
***************
-Én nem akarok bemenni! - nyafogott Emily.
-Figyelj kicsim! Előbb utóbb úgyis megtudják... és engem nem érdekel, hogy ellenkeznek vele. Én szeretlek, és feleségül is foglak venni! Akárkinek tetszik, akárkinek nem. - nyomtam egy puszit a szájára, mire kicsit megkönnyebbülve bólintott. Beléptünk az ajtón, ahol a fiúk és a lányok már az asztalnál ültek, és vártak minket.
-Sziasztok! - köszöntek egyszerre. 
-Hello. - köszöntünk mi is, és leültünk az asztalhoz. Valamiért olyan feszültnek éreztem a hangulatot.
-Srácok.. el kellene mondanunk valamit! - tette le a villát a kezéből Emily, a vacsora közepén. Jelentőségteljesen néztem rá, hiszen azt beszéltük meg, hogy a vacsora végén mondjuk el. -Kérlek Louis! - nézett rám kiskutya szemekkel, mire elmosolyodtam és bólintottam.
-Miről van szó? - kérdezte Liam. Mindenki befejezte az evést, és ránk figyeltek. Megszorítottam Emily kezét, és nagy nehezen belekezdtem.
-Hát.. izé. Öhmm.. megkértem Emily kezét! - mondtam lehajtott fejjel, mert féltem a fiúk reakciójától. Perrie kapcsolt először.
-Ugye igent mondtál? - célozta a kérdést Emilynek. Ekkor felnéztem és mindannyian mosolyogtak, Em pedig nevetve bólintott.
-Gratulálok haver! - álltak fel sorba a fiúk egy ölelésre.
-Köszönöm srácok. - mosolyodtam el. A vacsora további része remekül telt, este pedig fiús estét tartottunk, a lányok meg a bulizás mellett döntöttek, így öten maradtunk otthon.

*Emily*
-Ezt nem hiszem el! Emily, te már el vagy jegyezve! - kiáltott fel Danielle, majd szorosan megölelt.
-Örülök, hogy leesett. - forgatta a szemét Pezz, és nevetve csatlakozott az ölelésbe. Már a Funky Buddha előtt álltunk, és arra vártunk, hogy végre bejuthassunk, de a sor nagyon hosszú volt.
-És mikor lesz az esküvőtök? - kérdezte mosolyogva Dani.
-Erről még nem beszéltünk, de Louis karrierje miatt még várunk egy kicsit! - válaszoltam egyből. A kicsi szó tényleg nem tudom mennyit jelent, hiszen erről soha nem beszéltünk még. Körülbelül fél óra múlva bejutottunk. Én egyből a bárpult felé vettem az irányt, ahova a lányok is követtek. Akkora kő esett le a szívemről, mikor a fiúk gratuláltak, és még Paul sem akadt ki, hiszen mielőtt eljöttünk, őt is felhívtuk. Már csak anyuék nem tudják.
A lányokkal nagyon jól éreztük magunkat, de hamar meguntuk, így éjfél körül visszamentünk a fiúkhoz. Még ők sem aludtak, ezért elkezdünk felelsz vagy merszezni. Annyira emlékszem, hogy az volt a feladatom, hogy csókoljam meg Harryt -amit Louis nem éppen nagy kedvel nézett végig-, de innentől filmszakadás van.
Reggel mikor kinyitottam a szemem, azt hittem leesek az ágyról. Ugyanis Harry szobájában, Harry mellett keltem fel, fehérneműben.
-Harry! Kelj már fel! - rángattam. Kinyitotta a szemét, és látszólag ő sem emlékezett semmire.
-Mondd, hogy mi nem... - kérleltem, de ekkor benyitott valaki.

Mivel már itt járunk a 93. fejezetnél, ezért most elmondok nektek valamit a végéről. Lehet, hogy ezért most megutáltok, de nekem ez a történet így született meg. Szóval.. attól függetlenül, hogy lánykérés volt meg minden más... attól ennek a történetnek deppy (!!!) end vége lesz, és nem boldog. Sajnálom, de mint már írtam, én ezt így képzelem el. Szóval ne haragudjatok! :/ :*

92. fejezet - szeretlek!

Hellokaa! :* na meghoztam a mai második részt :) holnap nem biztos, hogy tudok részt hozni, mert tanulnom kell.. mondjuk az csak fél óra, szóval lehet, hogy mégis lesz :D igyekszem *--* na puszi :*

Pal Bianka: itt van gyorsan *-* :3
Barbara Pistai: itt van ^^ 
Kingucy Tomlinson: neked is itt van! :)
Netti: WOW! hát ha gondolod, mindig kezdhetjük azzal :3 akkor okos vagy :* szerintem meg amúgy is.. ha odaköltözöl a barátodhoz, az eleinte jó meg minden.. de megunjátok egymást! igyekszem már ebben a pár részben nem szomorút írni :) ne tépd szegény hajadat, az idegrendszeredet pedig nyugtasd meg! :* hát szerintem az utolsó részekben már nem a koncertek meg az ilyenek a fontosak, de csak neked teszek bele :) hoztam is, siettem <3 nem kicsit.. xd és örülök neki, hozd csak a jó jegyeket! :) persze, hogy sokat találkozunk majd :D de akkor ideköltöztök? :o <3 *-* imádnám! <3
Óffi07: kettőt már nem kapsz ma Zsófi :p :D örülök neki, hogy tudtad :) puszi <3 :* köszi :D #EGYET! :* xd  
Petra Pozsonyi: köszi <33 :) köszi megint :D siettem :* 

*Emily*
Mikor elértünk egy nagyon magas emeletes házhoz, Louis megállt.
-Hát itt volnánk! - mutatott a házra. Nem értettem semmit, hiszen ez egy rég, lepukkant ház. Mégis itt akarja ünnepelni a második évfordulónkat?
-Hol is? - kérdeztem, és elnevettem magam, mert valljuk be így is vicces volt.
-Gyere velem! - húzott maga után. Egészen 10 emeletet futottunk, míg végül kikötöttünk a tetőn.

Ekkor megértettem, hogy miért idehozott Louis. Egy hatalmas, két személyes asztal volt megterítve a tető közepén. Már alkonyodott, így a gyertyák remek fényforrást jelentettek az asztalon. Ennek tetejében még egy hatalmas hirdető tábla is díszelgett mögöttünk, amin mi ketten voltunk.

Elnevettem magam a plakát láttán, és Louis felé fordultam.
-Nem unod még a hős szerelmes szerepét? - kérdeztem nevetve, és a válaszra sem várva a nyakába ugrottam.
-Soha nem unom meg, hogy a kedvedre tegyek! - suttogta a nyakamba.
-Én soha nem teszek a te kedvedre.. - mondtam halkan, és egy könnycsepp folyt le az arcomon, ezért még jobban Louishoz dörgöltem magam, nehogy meglássa, hogy sírtam.
-Hülyéskedsz... - tolt el magától. -Akkor is a kedvemre teszel, mikor velem vagy! Mikor szerethetlek. - törölte le azt az egy könnycseppet. -Főleg akkor teszel a kedvemre, amikor valami szexi ruhában vagy, mint most. - harapta be alsó ajkát. Nevetve a vállába ütöttem, majd hosszan megcsókoltam.
-Húú... ez hiányzott napok óta! - lépett hátrébb Louis. Láthatóan extázisba esett, pedig csak megcsókoltam. Felkuncogtam, majd kiléptem a tető széléhez. A nap már nem sütött, már a hold volt látható az égen. A csillagok viszont még nem ragyogtak, csak egyet láttam közülük. De az hatalmas fénnyel égett, szinte nem is kellett több, hogy a sötét éjszakát betöltse fényével.
-Az a mi csillagunk! - ölelt át hátulról Louis, majd arra a csillagra mutatott, amit én néztem. Elmosolyodtam, és megfordultam. Kezeimet a nyaka köré tekertem.
-Nagyon szeretlek! - mosolyodtam el. Szemei csillogni kezdtek, és ő is elmosolyodott.
-Ha tudnád mire készülök.. - villantott egy ezer wattos mosolyt, én pedig értetlenül néztem rá. -Nem számit.. én is szeretlek! - mondta, és a pár centiméter távolságot megszüntetve köztünk, megcsókolt. Ez a csók más volt, mint a többi. Mindenki azt mondja, hogy a legfontosabb csók az életében az, ami az oltár előtt csattant. Na nekem olyan nem lesz -érzéseimet tekintve-, így úgy gondoltam, ez volt az a csók. A legfontosabb, legérzelmesebb, leggyengédebb. A rövidnek nem nevezhető csók után leültünk a plakát előtti megterített asztalra, és nekiláttunk az inycsiklandozó ételeknek.
-Odaadhatom az ajándékod? - kérdezte egy aranyos mosollyal, mire elnevettem magam. Bólintottam, Louis pedig elővett a zsebéből egy ékszeres dobozt, és kinyitotta. Kivette belőle a nyakláncot, ami benne volt, és feltette a nyakamba.

-Louis..ez gyönyörű! - öleltem meg. -Köszönöm! tudod, én nem tárggyal készültem neked... - vallottam be, mire egy kaján mosoly jelent meg az arcán.
-Hmm.. jóra gondolok? - kérdezte mosolyoga.
-Perverz fantáziádat itélve.. azt hiszem, igen. - nyomtam puszit az arcára, hiszen jól tudta, mire gondolok.
-Nekem elég, ha velem vagy! - ölelt szorosan magához, majd visszaült a helyére.
-Na és mi az a fontos kérdés, amit még a Temzénél emlegettél? - kérdeztem mosolyogva.
-Hát.. nem mondom el, amíg egyértelmű választ nem adsz a költözésre. - válaszolta karba tett kézzel. Nagy levegő vétel után, újra, de utoljára visszautasítottam Louist.
-Szerintem sokkal romantikusabb, ha egy randi előtt eljössz értem. És megunnánk egymást, meg persze attól is félek, hogy az egyik fiú esetleg megláthat meztelenül. - nevettem el magam, mire Louisnak kikerekedtek a szemei. -Szóval ne haragudj, de nem költözök hozzád! - válaszoltam lehajtott fejjel. Louis közelebb húzta a székét.
-Nem haragszom. - nyomott puszit a számra. -De ha a feleségem leszel és gyerekeink lesznek, akkor sem fogsz hozzám költözni? - kérdezte teljes komolysággal.
-Ha a feleséged leszek és gyerekeink lesznek, akkor már nem a fiúkkal fogsz lakni. - nevettem el magam képzelgésén, miszerint mi valaha összeházasodunk és gyerekeink lesznek.
-Hát akkor feltenném a kérdésemet.. - vett egy nagy levegőt, majd felállt a székről, és letérdelt elém. Egyik kezemet a saját kezébe vette, a másikat meg a szám elé kaptam. Nem gondoltam volna, hogy erre készül.
-Emily Parker! A jövőbeli gyerekeim anyja! - nevette el magát. -Lennél a feleségem? - kérdezte csillogó szemekkel, majd szabad kezével elővette a zsebében lévő dobozkát, és kinyitotta. A másik aranygyűrűnél -amit tőle kaptam- ez ezerszer szebb volt. Nem hinném, hogy értékesebb is, de szebb és emlékezetesebb. Semmivel sem törődve ugrottam a nyakába. Nem érdekelt, hogy a földön kötünk ki, nem érdekelt, hogy a ruhánk tiszta kosz lesz.. csak Louis érdekelt. Életem szerelme most kérte meg a kezem.
-Őrült nőszemély. - röhögte el magát. -Ezt vehetem egy igennek? - kérdezte nevetve, mikor végre leszálltam róla, és mindketten visszaültünk a helyünkre.
-Visszautasíthatatlan ajánlatot tettél Louis Tomlinson! - mosolyodtam el, és kezet nyújtottam neki. Ráhúzta a gyűrűt, majd áthajolva az asztalon, megcsókolt.

-Tartogatok még valamit... - köszörülte meg a torkát.
-Halljuk csak.. - mosolyodtam el kíváncsian.
-Szeretlek! - mondta, és reakciómat várta. Elnevettem magam, ugyanis magyarul mondta a szót, helytelen akcentussal.
-Min nevetsz? - kérdezte durcázva, természetesen már angolul.
-Szeretlek! - ejtettem ki helyes akcentussal, mire neki is leesett, és elnevette magát.
-Nem fogok megtanulni magyarul.. - forgatta a fejét.
-Megoldjuk! - nevettem fel, majd befejeztük a vacsorát.

*Louis*
-Ez volt életem legszebb napja! - mondta Emily, mikor már hazafelé indultunk. Kezére pillantott, amin már nem egy, hanem két gyűrű díszelgett.
-Örülök neki.. és hidd el, nekem is! - álltam meg egy pillanatra, majd szorosan megöleltem.
-Annyira szeretlek Louis! - nézett fel rám.
-És már a menyasszonyom vagy! - kaptam a kezembe, majd megpörgettem, és miután letettem hosszú csókban forrtunk össze.
-Az vagyok. - mosolygott.
-Nem akarsz nálam aludni? A saját lakásban, csak mi ketten. - suttogtam a fülébe. -Kicsi Louis hiányol. - tettem a végére, mire oldalba vágott. Elnevettük magunkat, majd elindultunk hozzám.
-És most jössz velem! - kaptam a kezembe Emilyt, aki éppen levette a lábáról a cipőt.
-Így a feleséget szokták vinni esküvő után. - mosolyodott el.
-Hamarosan az leszel! - csókoltam meg, közben pedig a hálószobába vittem, de csókunkat egy pillanatra sem szakítottam meg. Szerintem mondanom sem kell, felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt.
Reggel arra keltem fel, hogy valaki a hasamat simogatja.
-Jól esik? - kérdeztem kómásan és az oldalmra fordultam, ezzel elszakitva magamtól Emily kezét.
-Hát hogyne! - mosolygott, majd ő is oldalra fordult és kezeit visszatette a hasamra, majd végighúzta rajta.
-Kinzol! - öleltem át.
-Én? Téged? Soha! - nevetett fel, és végre megkaptam reggeli csókomat.
-Fel is ébredtem.. de még nem teljesen. - mondtam és megint megcsókoltam. Kikeltünk az ágyból, majd megreggeliztünk, és elindultunk Emilyékhez.
-Mi a terv mára? - kérdezte útközben.
-Két koncert, egy interjú! - soroltam lehangoltan. -Ezerszer inkább lennék veled, mint egy interjún vagy koncerten! - biggyeztettem le ajkaimat.
-Pedig ez máskor sem lesz másképp.. tényleg, a fiúk tudnak róla, hogy megkérted a kezem? - fordult felém.
-Öhmm. izé.. nem. - vakartam meg a tarkóm.
-De legalább Paul tud, igaz? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
-A menedzsmentnek semmi köze az életemhez! - válaszoltam ingerülten, ugyanis Paul tuti kiakad, ha megtudja.
-Ma el kell nekik mondanod!
-Egy vacsora ma nálunk? A fiúk ott megtudják, és kajálás után Pault is felhivjuk. Megfelel? - kérdeztem reménykedve.
-Legyen. - sóhajtott. Percekkel később elértünk a barátnőm háza elé, ahol egy ismeretlen kocsi állt. Bementünk, de sajnos Emily számára nem kedvelt személyek jöttek, ennek tetejében még egy hihetetlen bejelentést is hoztak magukkal...

91. fejezet - bizonytalanság

Hali! :) Ma kicsit korán jöttem, de később nem igazán lesz időm írni :/ De lehet róla szó, hogy este hozzak még egy részt! :3 Majd meglátjuk, most egyenlőre jó olvasást! :*

Barbara Pistai: persze, hogy direkt :$ hát csak egy kicsit kell törnöd :) köszönöm ^^
Kingucy Tomlinson: igen, tudom *.* xd :D hát fogalmam sincs, hogy te mire gondolsz, de meglátjuk :) elhiszem .. xdd siettem :* <3
Pal Bianka: aztaa *-* köszi :) hát igen, igyekeztem hosszút hozni :33 itt is van ^^
Óffi07: hihii, szerintem nem tudod xd :) nem baj az :D köszi :3 <3 #ichauch
Netti: igen direkt, és tudom, hogy gonosz vagyok :) köszönöm :D hát igen, csak most tudtam hozni a részt :3 de lehet, hogy a sejtésed jó :) köszönöm :33 siettem, és anyud nehogy kinyírjon *-* ui.: szorítok, és köszönöm, de meg ne öljön <3 amúgy tényleg idejössz suliba? *.* :33 
Petra Pozsonyi: nadee:o xd pont itt ^^ majd meglátod :D siettem ;$ köszönöm:) 

*Emily*
Éreztél már úgy, hogy a szíved a torkodban dobogott, mert valami miatt olyan izgatott voltál? Én éppen ezt éreztem, mikor Louis feltenni készült a számára egyik legfontosabb kérdést.
-Figyelj! - fogta meg a kezem. -Én úgy gondolom, hogy a két év nem kevés. És tudom, hogy sokat veszekedtünk, de én akkor is boldog voltam. Boldog, mert tudtam, hogy amikor kibékülünk, minden rendben lesz. És azt hiszem te is, és én is elég érett vagyok ahhoz, hogy összekössük az életünket. Még mindig nem a házasságról van szó, csak.. - mondta, de nem fejezte be.
-Csak mi? - kérdeztem értetlenül.
-Nem szeretnél hozzánk költözni? A Direction-házba? - fújta ki az eddig benn tartott levegőt. Egy pillanatig elgondolkoztam.. pontosan erről beszélt anyu. Jó, igen.. 19 éves vagyok, tudnom kéne dönteni, de nem megy. Nem akarom ott hagyni anyut, és nem akarok hirtelen dönteni. Ez egy fajta bizonytalanság volt..
-Ne haragudj Louis.. de én nem költözhetek hozzátok! - hajtottam le a fejem. De mit is gondoltam? Hogy majd megért? Hogy majd ezek után megkérdezi; miért nem?
-Nem tudom mi gátol meg megint.. - mondta kicsit hangosabban. Meg akartam szólalni, de közbe vágott. -De tudod mit? Már nem is érdekel! - tette hozzá, és kiúszott a tópartra. Pár perc gondolkozás után utána mentem, de ekkor már sem az autóját, sem őt nem láttam. Végül csurom vizesen, vak sötétben elindultam haza.

*napokkal később, szeptember hatodika*
Napok óta nem beszéltem Louissal, és azt sem tudom, hogy mi lesz a mai nappal. Fogalmam sincs mit csináljak... hiányzik. Reméltem, hogy mégis eljön, hiszen 2 éve vagyunk együtt ma..
-Kicsim, ne haragudj rám! Ha nem ültetek bogarat a fejedbe, akkor már Louisnál laknál. Nem kell velem maradnod. - könyörgött anyu, már sokadjára.
-Anyu.. megmondtam, hogy egyáltalán nem haragszom. - nevettem el magam, és megöleltem. Ekkor csengettek. Kinyitottam az ajtót, de senki nem volt ott. Értetlenül be akartam csukni az ajtót, mikor egy kis dobozt pillantottam meg a lábtörlőn.
"Emily Parker részére" - ez állt a boboz tetején, amit akkor láttam meg, mikor felvettem. Bevittem a dobozt, és felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és kibontottam a dobozkát. Egy csodaszép ruha volt benne összehajtogatva.

Mellette egy papírfecnit találtam. Kinyitottam és olvasni kezdtem.
"Emily!
Tudom, hogy rettenetesen haragszol rám. Akkor este teljesen magam alatt voltam, fogalmam sem volt, hogy miért mondtál nemet. De elmondhatatlanul szeretelek.. tudom, ezt most nehéz elhinni, hiszem egy ideje már nem kerestelek. De csakis ezen a napon akartam neked írni! Mert tudod mi van ma? Szeptember hatodika.. 2 éve volt, hogy átjöttél hozzánk sírva, mert apukád összejött Christine-vel. 2 éve volt, hogy ott vacsoráztam nálatok, és megismertem apukádat. 2 éve halálosan beléd vagyok zúgva. És meg szeretnélek kérni, hogy 7-re gyere a Hyde Parkba.. ha nem leszel ott összetörök! 
A te titkos hódolód!
Ps: i love you!"

Elmosolyodtam a levél olvasása közben. Mégis elgondolkoztam, megéri-e elmenni.. megéri-e még egyszer eljátszani ezt az egészet előröl. Végül a tanács kérés mellett döntöttem. Tárcsáztam Madison számát. Szerencsére egyből felvette.
-Segítség kell.. MOST! - mondtam, mire egy "Indulok.." volt a válasz, és már le is tette. Nem is kellett sok időt várnom, Madi fél óra múlva csengetett. Kinyitottam az ajtót, felhívtam a szobámba, és elmeséltem neki mindent.
-Három szót mondok! El kell menned! - mutatta az ujjaival a számot.
-Nem tudom.. - dőltem hátra az ágyamon.
-Szereted? - feküdt mellém.
-Te is tudod, hogy ez hülye kérdés.. - adtam egyértelműnek nem nevezhető választ, mire felhúzta a szemöldökét. -Persze, hogy szeretem! - tettem hozzá szem forgatva.
-Akkor most szépen lefürdesz, hajat mosol, sminkelsz, átöltözöl, és elmész a Hyde Parkba! Ugyanis 5 óra van! - ordította az utolsó mondatot. Elnevettem magam, és kérését teljesítve elindultam fürdeni, ő pedig hazament. Végül fél 7-kor a tükör előtt állva méregettem magam abban a ruhában, amit Louis küldött. Őszintén szólva nem festettem rosszul, és reméltem, Louisnak is tetszeni fog, ha meglát.

*Louis*
Fél 7-kor görcsbe rándult gyomorral elindultam a Hyde Parkba. Nem fűztem hozzá sok reményt, hogy Emily eljön, de hát "a remény hal meg utoljára". Hamar odaértem, és a bejárat előtti padra ültem, és vártam. Mikor negyed nyolckor sem volt még itt Emily, feladtam, és felálltam a padról, annak szándékában, hogy hazamegyek.
-Aranyos vagy, mikor idegeskedsz! - szólalt meg valaki mögöttem. Ekkor hátrafordultam és megpillantottam Emilyt, abban a ruhában, amit én küldtem neki.
-Te.. eljöttél! - mondtam hitetlenkedve.
-Hát.. kellett egy kis segítség, hogy eljöjjek, de Madison mindent megold! - nevette el magát, és közelebb lépett hozzám.
-Haragszol még rám? - kérdeztem, és végig a szemébe néztem, amik még most is csillogtak.
-Amikor elolvastam a leveled, már akkor nem haragudtam. - mosolyodott el. -Hiányoztál! - suttogta halkan, mire egyből magamhoz rántottam és megöleltem.
-Akkor mehetünk? - kérdeztem, mikor elengedett. Kezet nyújtottam neki, amit egyből elfogadott.
-Louis.. tulajdonképpen hova is megyünk? - kérdezte nevetve.
-Nem éppen átlagos évfordulót tervezek, de majd meglátod! - kacsintottam rá, és elindultunk a titokzatos hely felé.

Ha akartok még egy részt, akkor azt említsétek meg a komiba, de nem biztos, hogy lesz :) na puszi :*

90. fejezet - talán a legfontosabb kérdés

Sajnálom, hogy ilyen későn jelentkezem, de sokat dolgoztam a résszel. Gondolkodtam rajta, hogy kitegyem-e egyáltalán, de arra jutottam igen, mert valószínűleg se pénteken, se szombaton nem tudok részt hozni. De ez azért elég hosszú lett :) Majd meglátjuk mi lesz az elkövetkezendő két napban, de igyekszem hozni a részeket! :D na puszi :*

Barbara Pistai: örülök, hogy meglepődtél :) és köszönöm :D én is kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan fogjátok majd fogadni az utolsó részt! :) de majd ezt is meglátjuk *--*
Kingucy Tomlinson: hidalj fel! :3 xd <3 meglepetést okoztam?! *.* nálam ez büszkeség xd nem kellett sokat várnod :* 
Petra Pozsonyi: huha *..* örülök neki :) köszönöm :$ itt is van ;3
Lia: nem szívatlak :p :) sietek, de nem kell beleőrülnöd, mert már most az vagy drága :* de szeretlek <3 ui.: köszönöm, hogy tegnap aggódtál értem :) <3
Pal Bianka: köszönöm :D gyorsan itt is van :$ hát lehet, hogy eltaláltad, mindjárt megtudod :)
Gréta Pete: örülök neki :) hát sajnálom, de nincs xdd :33 :* de szeretlek ám <3
Óffi07: szívesen :33 és nem holnapig, mert itt is van a rész :D (a komit ma írtad nem? xd) örülök neki ;) köszönöm *-* #Jeteam <3
Netti: WOW! :) örülök neki, hogy még téged is meg tudtalak lepni *.* semmi baj, örülök neki, hogy komizol :D köszönöm, és itt is van, hamar :$ rendben, köszönöm :) xxxBogi :*

*Emily*
-Anyaaa! - ugrottam mosolyogva a nyakába. A nappaliban ugyanis Peter és anyu álltak, a csomagjaikkal egyetemben.
-Kicsim jó reggelt! - ölelt meg. -Neked is Louis! - nézett jelentőségteljesen a barátomra. Szerintem már zavarta, hogy ilyen sokszor itt van.
-Jó reggelt! - köszönt illedelmesen. -Felmegyek öltözni. - suttogta a fülembe. Bólintottam, ő pedig gyorsan felment a lépcsőn.
-Édesek vagytok.. - nyomott puszit a homlokomra Peter.
-Köszönöm.. - mosolyogtam rá. -Anya.. miért nem bírod Lout?
-Ezt meg kimondta? Nagyon is kedvelem a barátodat, tényleg aranyosak vagytok! - jelentette ki egy apró felháborodással. -Csak félek, hogy elmész! - tette hozzá halkan.
-Hova mennék? - kacagtam el magam. Peter felment a szobájukba, én pedig anyuval együtt a kanapéra ültem.
-Te is tudod, hogy Louis már eljegyzést tervezget.. félek, hogy megkéri, hogy költözz hozzá. - motyogta lehajtott fejjel.
-Ez butaság. - mosolyogtam és megöleltem. Ekkor lejött Louis, anyu pedig neki is elmondta, hogy nagyon kedveli őt. Persze azt kihagyta, amit nekem elmondott.
-Akkor majd jövök érted! - nyomott egy puszit Louis a fejem búbjára. A mai napi programunk a vidámpark lett.
-Délre itt légy! - adtam ki a parancsot, mire vigyázzba állt. Elnevettem magam és egy csók keretében utolsó búcsút vettem tőle. Felszaladtam a szobámba és egyből a fürdőbe mentem, mivel csak 1 órám van, hogy Louis visszaérjen. Gyorsan lefürödtem, a hajamat pedig megmostam. Fél óra alatt végeztem a szárításával is, majd a szobámba mentem. Vicces látványt nyújthattam, amint egy szál fehérneműben a szekrényem előtt, karba tett kézzel ácsorogtam, míg egy normális ruha összeállítást kerestem, amit magamra húzhatok. Végül megállapodtam egy világos rózsaszín csőfarmerban, egy kék ingben, és egy barna, kötött pulcsiban. Hajamat kifésülve hagytam a vállamra omlani. Feltettem egy alapsminket. Ekkor meghallottam, hogy csengetnek. Lementem a nappaliba, belebújtam a barna bakancsomba, felvettem egy táskát, és kimentem a jövevényhez.

-Gyönyörű vagy édesem! - szorított magához Louis.
-Köszönöm. - nyomtam egy puszit szája szélére, ami őt arra késztette, hogy ajkaim után kapjon és megcsókoljon. Miután befejeztük egymás 'üdvözlését', beültünk a kocsiba. Louis egyből a vidámparkba indult, ahol először kaja után néztünk, ugyanis sem ő, sem én nem ettem ebédet.
-Gyors kaja? - mutatott egy kajálda felé a barátom, ami a vidámpark bejáratától nem messze volt.
-Legyen. - rántottam vállat, majd bementünk és rendeltünk valamit.
****************
-Kezdjük a hullámvasúttal! - csillogott Louis szeme, mikor megvettük a belépőket a parkba. Nem igazán bírom a hullámvasutat, már ha ránézek felfordul a gyomrom. De ahogy a mondás tartja; 'egy kapcsolatban áldozatokat kell hozni'... na nekem ez az áldozat.
-Oké. - mosolyogtam természetesen. Kézen fogva a vasúthoz lépkedtünk. Nem is volt olyan vészes menet, csak majdnem hánytam el magam kb. kétszer, de ez hozzám képest semmi.
-Most te döntesz. - húzott magához egy csókra, mire gondolkodásba estem.
-Szellemkastély! - csillant fel a szemem, mikor megláttam az általam legkedveltebb helyet a vidámparkban. Mindig is szerettem a misztikus dolgokat, szellemeket, túlvilági sztorikat. Mivel London ezen vidámparkjában még nem jártam, ezért nem tudom, hogy itt milyen lehet a szellemvasút, de eddig soha nem kellett csalódnom.

*Louis*
A szellemvasút bejáratához mentünk, és jegyet váltottunk. Sajnos szinte minden hely tele volt, így nem egymás mellé kerültünk Emilyvel. Én egy körülbelül 6 éves kislány mellé ültem, aki sajnálatomra Directioner volt. Félreértés ne essék, nagyon is szeretem a rajongóimat, de egy fél órás menetet végig ülni egy félős kislánnyal elég húzós volt. Viszont Emily sajnos egy vele egykorú fiú mellé került, akivel láthatóan eléggé elvoltak. Nem mondom, hogy nem bízok meg a barátnőmben, de nagyon rossz más fiúval látni, még ha az egy idegen is. Láthatóan jól elszórakoztak a fél óra alatt, Emet sajnos még én magam sem láttam annyira nevetni.. úgy igazán. Mikor vége letelt a fél óra és kiértünk a sötétből, még kellett csinálnom egy képet a kislánnyal. Emily már mosolyogva várt engem a fiúval az oldalán. Mikor leindultam feléjük a barátnőm megölelte az illetőt, amin nagyon meglepődtem.
-Hát ő meg ki volt? - kérdeztem és a távolodó alakot figyeltem.
-Ő George volt, az unokatesóm. A húgaival van itt, csak ők sem egy helyre kerültek. - elmosolyodott a végén.
***************
-És már csak az az egy hely maradt ki! - mutatott a barátnőm a céllövölde felé. Soha nem voltam valami jó célzó, de csak az ő kedvéért megpróbáltam. Végül sikerrel jártam.

*Emily*
Louis nyert nekem egy hatalmas plüssmacit, aminek nagyon örültem. De még jobban megnevettetett az, ahogyan erőlködik, hogy minden bábut eltaláljon.
-... még, hogy nem tudsz célba dobni. - nevettem el magam, mikor a kezembe nyomta a macit egy hosszú csók keretében.
-A suliban soha nem voltam jó ebben. - vakarta meg a tarkóját és kínosan felnevetett. Mosolyogva megráztam a fejem, és a kijárat felé vettem az irányt.
-Várj egy kicsit! - húzott vissza Louis. -Még egy valami van, amit nem próbáltunk ki. - mondta, mire értetlenül meredtem rá, hiszen mindent végigjártunk. Később kiderült, hogy Louis nem is igazán a parkban lévő játékokra gondolt, hanem a fényképeződobozra. (vagy hogy mondják) Beültünk pár kép erejéig, amik szerintem eléggé viccesre sikerültek. A képek elkészítése után Louis egyből hazavitt. Szomorúan vettem észre, hogy mára már nem tervezett semmit sem velem. Igaz, már késő este volt, de akkor is szerettem volna vele lenni.
-Baj van? - kérdezte, miután leparkolt a házunk előtt és meglátta szomorú tekintetemet.
-Nem.. - sóhajtottam.
-Oké.. akkor most dobd le a macit, öltözz valami melegebbe, és siess vissza! - kacsintott, mire elmosolyodtam. Mégis tervez valamit estére. Bólintottam és besiettem a házba. Köszöntem anyuéknak, akik a nappaliban néztek valami filmet, majd gyorsan felszaladtam a szobámba. Mivel az ágyam két személyes volt, így kényelmesen elfért mellett a maci is, amit át tudok ölelni, ha nem éppen Louissal alszom. Letettem az ágy egyik felébe, felvettem egy tavaszi kiskabátot, majd visszamentem a barátomhoz a kocsiba.
-Hova akarsz még menni? - kérdeztem mosolyogva, mikor bepattantam.
-Titok kicsim.. titok! - kacsintott, és egyből a gázra taposott. Imádom, amikor Louis titkolózik, de nem bírom sokáig. De ha már itt tartunk, azt is imádom, amikor kicsimnek szólít.. sőt mindent imádok benne.

*Louis*
Most készülök a talán egyik legfontosabb kérdést feltenni Emilynek, és erre nem találtam jobb helyet, mint a Temze. Egész úton nem szóltunk egy szót sem. Én gondolkodtam, mit is mondjak pontosan a barátnőmnek, Emily... Emily meg hát... bealudt. Mikor leparkoltam a Temzétől nem messze, oldalra fordultam és elmosolyodtam. Nem igazán volt szívem felkelteni Emet, de mégis megtettem.
-Odaértünk már? - riadt fel, mire hangosan felnevettem.
-Valószínű.. - tettem hozzá halkan kuncogva. Kómásan motyogott valami 'oké' félét, és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam, bezártam a kocsit, és egyből megfogtam barátnőm kezét. Elsétáltunk a folyóig, közben sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Hihetetlen, hogy a kapcsolatunk hamarosan két éve tart, de még mindig ugyanúgy kijövünk egymással, és szeretjük egymást, mint az elején.
-Hova viszel? - kérdezte, mikor úgy negyedórája sétálhattunk. Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam és témát tereltem. Még negyedóra sétálás után elérkeztünk a helyre, ahova hozni szerettem volna.
-Hát itt vagyunk.. - mondtam. Emily elengedte a kezem és körbecsodálta a helyet, amit én és a fiúk tettünk ilyen varázslatossá ma délután abban az egy órában, míg a barátnőm készülődött. A Temze partján voltunk még mindig, de egy hangulatos asztal volt feldíszítve gyertyákkal. Ezen kívül még egy kicsike hajó -nevezném inkább csónaknak- is tele volt téve az illatos fényforrással.
-Istenem.. - kapott a szájához Emily. -Ez gyönyörű! - tette hozzá halkan, majd szorosan magához ölelt.
-Örülök, hogy tetszik. - öleltem vissza.
-Ezt te csináltad? - kérdezte és felnézett rám. Amit nagyon imádok benne az az, hogy sokkal alacsonyabb nálam..
-Meg a fiúk. - mondtam mosolyogva.
-Köszönöm! - csókolt meg.
-Nincs mit megköszönnöd! - legyintettem, és az asztal felé mutattam. Leültünk és enni kezdtük a percekkel ezelőtt asztalra tett ételt.
*************
-És mégis miért hoztál ide? - kérdezett rá. Már a csónakban ültünk, Emily pedig a tóban hűtötte le a kezét, amit én szerencsétlenül leborítottam a forró levessel.
-Még egyszer ne haragudj a kezedért! - kértem vagy ezredszerre bocsánatot, mire mosolyogva legyintett. -És hát azért.. mert... öhm.. izé. - dadogtam össze-vissza.
-Mégis mi izéé? - kérdezte nevetve.
-Kérdezni szeretnék már valamit egy ideje.. igazából két dolgot, de az egyiket az évfordulónkra terveztem. Ez pedig hát.. az lenne.. hogy.. - kezdtem bele.
-Mondd már! - lökött oldalba, ami kicsit túl erősre sikerült, így beleestem a tóba, de természetesen Emilyt is rántottam magammal.
-Idióta! Most nézd meg, hogy nézek ki! - kiáltott fel nevetve, mire kérését teljesítve feltűnően végigmértem.
-Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint a csónakban voltál! - húztam magamhoz egy csókra, mire elmosolyodott.
-Szóval mit akartál kérdezni? - rebegtette szempilláit. Egy nagy levegővétel után kimondtam, amit már egy ideje akartam... 

89. fejezet - never let you go..

Hali! :) ma is nálam alszik egy barátnőm, de igyekeztem hozni részt :) kicsit unalmas lett, mert csak egy téma körül forog, stb.. de azért remélem tetszeni fog :D na jó olvasást! :*
ui.: ehhez a részhez kaphatnék kicsit több komit, mint 4? :/ :))  
ui2. (xd): az előző bejegyzéshez válaszoltam komikba:* :)

Barbara Pistai: köszönöm :) hát válaszolok, csak a válaszom nem kielégítő lesz, ezért elnézést kérek! :/ szerintem ez a részekből leszűrhető, hogy mi is lesz, de majd megtudjátok hamarosan :D ui.: a 87. fejezetnél most válaszoltam a komidra, mert csak most találtam meg :/
Kingucy Tomlinson: az elején? :o pontosan, hogy mindenhol *-* hát itt már nincs sok boldogság, de igyekszem :D azt a személyt még nem ismeritek, majd most :))
Petra Pozsonyi: köszi :$ majd megtudod te is idővel! :P :) siettem vele :* <3
Pal Bianka: aaaz *-* köszi :) és hát ez nem lett boldog, de a következő kettő biztosan az lesz, talán a többi is :D itt van:)

*Emily*
-Te-te meg mit keresel itt? - kérdeztem dadogva, mire végre Louis leszállt rólam, én pedig fel tudtam állni.
-Jól látod, itt vagyok! Kiengedtek. - kacsintott, majd közelebb lépett hozzám. -Nem tudsz megállítani szépségem! - tűrt el egy tincset a fülem mögül. Egyből a keze után kaptam, de erősebb volt, mint természetesen mindig. Erősen megszorította a kezem. Louis mindeddig tétlenül állt, de ekkor nála is elszakadt a cérna.
-Engedd el a barátnőmet! - kiáltott rá, majd magához rántott.
-Óóó, hogy el tudtad felejteni 'életed szerelmét'? - kérdezte cinikusan.
-Louis, kérlek menj haza! - suttogtam halkan.
-Nem hagylak itt vele. - bökött a fejével a jövevény felé. A barátomhoz fordultam, aki értetlen tekintettel meredt rám, nem tudta ki ő.
-Nem lesz semmi bajom. - suttogtam, majd egy apró csókot nyomtam a szájára. Kicsit nyugodtabban elment.
-Mit akarsz Josh? - kérdeztem remegő hangon. Josh.. az a tipikus rossz fiú. Még csak 16 éves voltam, mikor a gimiben megismerkedtem vele. Hamarosan járni kezdtünk. Tudni kell róla, hogy eléggé sokszor lógott, bulizott, lerészegedett. Egy buliban kezdődött minden.
"-Siess már, mert elkésünk! - kiáltott Josh, mikor éppen egy buliba készültünk, én pedig öltöztem. 
-Megyek.. itt vagyok! - futottam le a lépcsőn. 
-Hűűű... az én csajom! - húzott magához és megcsókolt. Belemosolyodtam csókunkba, majd végül elindultunk a sulibuliba. Rengeteget táncoltam Joshal egész este, és remekül éreztem magam. 
-Menjünk el egy csendesebb helyre! - suttogta a fülembe órákkal később. Tudtam mire gondol, de én még nem akartam lefeküdni vele. Sajnos a barátom ekkor már részeg volt, és semmilyen tiltakozás nem volt elég..."
Fájdalommal emlékeztem vissza az aznap esti történtekre.. egy sztori, amit senkinek nem mondtam még el. Természetesen a rendőrségen és a szüleimen kívül. Lecsukták Josht, de most kiszabadult, megint itt van.
-Téged, cica! - húzott magához, és erősen belemarkolt a fenekembe.
-Egyszer már megkaptál, takarodj! - toltam el magamtól, de még mindig remegtem, mint a nyárfalevél.
-Sajnálom.. régen volt. - jelent meg az arcán egy kaján mosoly, és minden erejéből az ágyra döntött, majd rám mászott. El akartam tolni magamtól, de sehogy sem sikerült, mindig erősebbnek bizonyult. A nyakamat kezdet el csókolgatni. Pechemre Tony is elment itthonról.
-Engedj már el! - sikítottam fel, mikor elkezdett kihalászni a felsőmből. Ekkor nyitódott az ajtó. Louis és Tony lépett be rajta, és leszedték rólam Josht. Másra nem emlékszem, mert ekkor már a könnyeim patakokban folytak, elájultam.

*Louis*
-Ki volt ez? - kérdeztem idegesen, mikor végre kiért a rendőrség és elvitték a kb. velem egykorú fiút.
-Fogalmam sincs, de ha nem fogsz le, én megölöm! - sziszegte a fogai közt. Valóban így volt, nekem kellett lefogni Tonyt.
-Inkább nézzük meg Emilyt! - mondtam, és mindketten a szobába mentünk. Em elájult, de most már csak alszik. Halkan odaléptem mellé, majd leültem az ágyára. Megsimítottam az arcát. Érintésembe láthatóan beleborzongott, és az oldalára fordult. Elmosolyodtam, és befeküdtem mellé.
-Aranyosak vagytok.. - nevette el magát Tony, persze csak halkan. Bólintottam, amit egy köszönésnek szántam. Pár perc múlva Tony elhagyta a szobát, én pedig csak néztem, ahogy a barátnőm alszik, és átöleltem a derekát.

Körülbelül fél óra múlva Emily nyögött egyet és felém fordult. Kinyitotta szemeit és elmosolyodott.
-Jól vagy kicsim? - kérdeztem aggódva.
-Most már igen. Köszönöm, hogy megmentettetek. - nyomott puszit az arcomra.
-Elmondod ki volt ő? - kérdeztem hidegen.
-Josh.. - sóhajtott és felült.
-De ki az a Josh? - ültem fel én is, és tekintetét fürkésztem.
-Louis.. ezt még senkinek nem mondtam el a szüleimen és a rendőrségen kívül. - suttogta halkan.
-Em.. nem bízol meg bennem? - gördült le egy könnycsepp az arcomon.

*Emily*
-Nem erről van szó! - álltam fel az ágyról, és a hajamba túrva lépkedtem a szobában. Louis még mindig nyugodtan ült, és testemet pásztázta, ami közel volt az összeomláshoz. Az életem mostanában olyan, mint egy bizonytalan mérleg... valaki egy aprót lök rajta, és már nem is áll egyensúlyban. Gondolkozásom alatt az ablakomhoz lépkedtem. Elhúztam a függönyt, és kinéztem. Arcomat egyből simogatni kezdték a nap sugarai, amik még mindig a nyáré voltak... az utolsó nyáré.
-Akkor mégis miről? - kelt fel a barátom, és hátulról átölelt. Kezeit a hasamon lévő kezemre csúsztatta, és erősen megszorította, jelezve ezzel; ő itt van nekem.  

-Félek.. félek visszaemlékezni arra az estére. - borzongtam bele az érintésébe, de egyben az emlékképbe is, ami akkor ugrott be.
-Itt vagyok, megvédelek! - szorított ölelésén, ami engem biztatott, és beszélésre késztetett. Megfogtam a kezét, és leültettem az ágyra. Szorosan leültem mellé, ő pedig a derekamnál fogva közel húzott magához.
-Még gimiben kezdődött.. - kezdtem bele a hosszúnak nyúló történetbe. -És most kiengedték.. - fejeztem be, de ekkor már rengeteg könny folyt le az arcomon.
-Ha ezt tudtam volna, akkor nem a rendőrök viszik el, hanem a mentősök! - szorította össze fogait, és éreztem, hogy egyre erősebben szorít engem is.
-Jobb is, hogy nem tudtad.. te mennél most helyette börtönbe! - keltem fel, és megint az ablakhoz léptem. A nap még mindig hét ágra sütött, a felhők pedig barátságosan kúsztak egymásba, mintha csak ismerkedni akarnának, mint a kisgyerekek a játszótéren. Elmosolyodtam gondolatomon. A kertre kúszott tekintetem, aminek a látványa még csodálatosabb volt, mint az égé. A virágok színpompásan figyeltek a nap felé. De sajnos a tükörbe nézve már nem fogadott ilyen szép látvány. Ugyanis a hajam kócos volt az alvástól, a ruhám még mindig rendezetlenül állt rajtam Josh miatt, az arcomról pedig ne is beszéljünk. A sírástól a szemeim vöröslöttek, mintha csak egy vámpírt látnék a tükörben.. az arcom pedig teljesen fehér, sápadt volt.
-Én megölöm, ha még egyszer találkozom vele! - szorította ökölbe a kezét Louis és mögém lépett. Egyből megfordultam, kezeimet pedig automatikusan tekertem nyaka köré.
-Felejtsük el Josht! Téged szeretlek, és ő már nincs itt. Higgadj le! - próbáltam nyugtatni. Elmosolyodott, majd megcsókolt, amiből hosszú csókcsata lett, végül az ágyon kötöttünk ki.
-Az előbb majdnem megerőszakoltak.. biztos le akarsz velem most feküdni? - kérdezte Louis apró habozással, mikor levette rólam a nadrágot is.
-Szeretlek.. és ebben Josh sem akadályoz meg. - mondtam és megcsókoltam.
Reggel Louis mellkasán ébredtem fel. Levegővétele nagyon szapora volt, valószínűleg rosszat álmodott.
-Louis... kelj fel! - próbáltam keltegetni, de semmi. Egyszer csak lelassult a légzése, és elmosolyodott.. ha tudnám mi járt akkor a fejében. Nem sokkal később ő is felébredt, én pedig rákérdeztem az álmára, amire csak ennyit felelt:
-Rólad álmodtam.. és rájöttem valamire! Bármi történjék, soha többet nem engedlek el, mindig veled leszek! - ölelt szorosan magához, majd megcsókolt. Csókunkat kezei zavarták meg, amik a derekamra csúsztak, és óvatosan elkezdtek csikizni. Végül a nappaliban kötöttünk ki, ahol váratlan személyekre találtunk.

Itt a végén ne számítsatok nagy emberekre.. semmi érdekes, csak kellett a végére valami, amin törhetitek a fejeteket holnapig :) na puszi :*

sorry, i'm sick...

Halihóó! :) Sajnos most nem résszel jöttem... tudjátok ma már másodszorra voltam kórházban kivizsgálás végett, mitöbb ma elég sokat kellett tanulni :/ És elméletileg holnap reggel, suli előtt (!!) megint mehetek a kórházba, úgyhogy elég peches hetem van! :( De nem untatlak a problémáimmal titeket, csak azt akarom mondani, hogy ma sajnos nem lesz rész :/ Ne haragudjatok, de holnap minél előbb felkerül a 89. rész :) Addig is komizzatok még az előzőhöz és puszi:**