90. fejezet - talán a legfontosabb kérdés

Sajnálom, hogy ilyen későn jelentkezem, de sokat dolgoztam a résszel. Gondolkodtam rajta, hogy kitegyem-e egyáltalán, de arra jutottam igen, mert valószínűleg se pénteken, se szombaton nem tudok részt hozni. De ez azért elég hosszú lett :) Majd meglátjuk mi lesz az elkövetkezendő két napban, de igyekszem hozni a részeket! :D na puszi :*

Barbara Pistai: örülök, hogy meglepődtél :) és köszönöm :D én is kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan fogjátok majd fogadni az utolsó részt! :) de majd ezt is meglátjuk *--*
Kingucy Tomlinson: hidalj fel! :3 xd <3 meglepetést okoztam?! *.* nálam ez büszkeség xd nem kellett sokat várnod :* 
Petra Pozsonyi: huha *..* örülök neki :) köszönöm :$ itt is van ;3
Lia: nem szívatlak :p :) sietek, de nem kell beleőrülnöd, mert már most az vagy drága :* de szeretlek <3 ui.: köszönöm, hogy tegnap aggódtál értem :) <3
Pal Bianka: köszönöm :D gyorsan itt is van :$ hát lehet, hogy eltaláltad, mindjárt megtudod :)
Gréta Pete: örülök neki :) hát sajnálom, de nincs xdd :33 :* de szeretlek ám <3
Óffi07: szívesen :33 és nem holnapig, mert itt is van a rész :D (a komit ma írtad nem? xd) örülök neki ;) köszönöm *-* #Jeteam <3
Netti: WOW! :) örülök neki, hogy még téged is meg tudtalak lepni *.* semmi baj, örülök neki, hogy komizol :D köszönöm, és itt is van, hamar :$ rendben, köszönöm :) xxxBogi :*

*Emily*
-Anyaaa! - ugrottam mosolyogva a nyakába. A nappaliban ugyanis Peter és anyu álltak, a csomagjaikkal egyetemben.
-Kicsim jó reggelt! - ölelt meg. -Neked is Louis! - nézett jelentőségteljesen a barátomra. Szerintem már zavarta, hogy ilyen sokszor itt van.
-Jó reggelt! - köszönt illedelmesen. -Felmegyek öltözni. - suttogta a fülembe. Bólintottam, ő pedig gyorsan felment a lépcsőn.
-Édesek vagytok.. - nyomott puszit a homlokomra Peter.
-Köszönöm.. - mosolyogtam rá. -Anya.. miért nem bírod Lout?
-Ezt meg kimondta? Nagyon is kedvelem a barátodat, tényleg aranyosak vagytok! - jelentette ki egy apró felháborodással. -Csak félek, hogy elmész! - tette hozzá halkan.
-Hova mennék? - kacagtam el magam. Peter felment a szobájukba, én pedig anyuval együtt a kanapéra ültem.
-Te is tudod, hogy Louis már eljegyzést tervezget.. félek, hogy megkéri, hogy költözz hozzá. - motyogta lehajtott fejjel.
-Ez butaság. - mosolyogtam és megöleltem. Ekkor lejött Louis, anyu pedig neki is elmondta, hogy nagyon kedveli őt. Persze azt kihagyta, amit nekem elmondott.
-Akkor majd jövök érted! - nyomott egy puszit Louis a fejem búbjára. A mai napi programunk a vidámpark lett.
-Délre itt légy! - adtam ki a parancsot, mire vigyázzba állt. Elnevettem magam és egy csók keretében utolsó búcsút vettem tőle. Felszaladtam a szobámba és egyből a fürdőbe mentem, mivel csak 1 órám van, hogy Louis visszaérjen. Gyorsan lefürödtem, a hajamat pedig megmostam. Fél óra alatt végeztem a szárításával is, majd a szobámba mentem. Vicces látványt nyújthattam, amint egy szál fehérneműben a szekrényem előtt, karba tett kézzel ácsorogtam, míg egy normális ruha összeállítást kerestem, amit magamra húzhatok. Végül megállapodtam egy világos rózsaszín csőfarmerban, egy kék ingben, és egy barna, kötött pulcsiban. Hajamat kifésülve hagytam a vállamra omlani. Feltettem egy alapsminket. Ekkor meghallottam, hogy csengetnek. Lementem a nappaliba, belebújtam a barna bakancsomba, felvettem egy táskát, és kimentem a jövevényhez.

-Gyönyörű vagy édesem! - szorított magához Louis.
-Köszönöm. - nyomtam egy puszit szája szélére, ami őt arra késztette, hogy ajkaim után kapjon és megcsókoljon. Miután befejeztük egymás 'üdvözlését', beültünk a kocsiba. Louis egyből a vidámparkba indult, ahol először kaja után néztünk, ugyanis sem ő, sem én nem ettem ebédet.
-Gyors kaja? - mutatott egy kajálda felé a barátom, ami a vidámpark bejáratától nem messze volt.
-Legyen. - rántottam vállat, majd bementünk és rendeltünk valamit.
****************
-Kezdjük a hullámvasúttal! - csillogott Louis szeme, mikor megvettük a belépőket a parkba. Nem igazán bírom a hullámvasutat, már ha ránézek felfordul a gyomrom. De ahogy a mondás tartja; 'egy kapcsolatban áldozatokat kell hozni'... na nekem ez az áldozat.
-Oké. - mosolyogtam természetesen. Kézen fogva a vasúthoz lépkedtünk. Nem is volt olyan vészes menet, csak majdnem hánytam el magam kb. kétszer, de ez hozzám képest semmi.
-Most te döntesz. - húzott magához egy csókra, mire gondolkodásba estem.
-Szellemkastély! - csillant fel a szemem, mikor megláttam az általam legkedveltebb helyet a vidámparkban. Mindig is szerettem a misztikus dolgokat, szellemeket, túlvilági sztorikat. Mivel London ezen vidámparkjában még nem jártam, ezért nem tudom, hogy itt milyen lehet a szellemvasút, de eddig soha nem kellett csalódnom.

*Louis*
A szellemvasút bejáratához mentünk, és jegyet váltottunk. Sajnos szinte minden hely tele volt, így nem egymás mellé kerültünk Emilyvel. Én egy körülbelül 6 éves kislány mellé ültem, aki sajnálatomra Directioner volt. Félreértés ne essék, nagyon is szeretem a rajongóimat, de egy fél órás menetet végig ülni egy félős kislánnyal elég húzós volt. Viszont Emily sajnos egy vele egykorú fiú mellé került, akivel láthatóan eléggé elvoltak. Nem mondom, hogy nem bízok meg a barátnőmben, de nagyon rossz más fiúval látni, még ha az egy idegen is. Láthatóan jól elszórakoztak a fél óra alatt, Emet sajnos még én magam sem láttam annyira nevetni.. úgy igazán. Mikor vége letelt a fél óra és kiértünk a sötétből, még kellett csinálnom egy képet a kislánnyal. Emily már mosolyogva várt engem a fiúval az oldalán. Mikor leindultam feléjük a barátnőm megölelte az illetőt, amin nagyon meglepődtem.
-Hát ő meg ki volt? - kérdeztem és a távolodó alakot figyeltem.
-Ő George volt, az unokatesóm. A húgaival van itt, csak ők sem egy helyre kerültek. - elmosolyodott a végén.
***************
-És már csak az az egy hely maradt ki! - mutatott a barátnőm a céllövölde felé. Soha nem voltam valami jó célzó, de csak az ő kedvéért megpróbáltam. Végül sikerrel jártam.

*Emily*
Louis nyert nekem egy hatalmas plüssmacit, aminek nagyon örültem. De még jobban megnevettetett az, ahogyan erőlködik, hogy minden bábut eltaláljon.
-... még, hogy nem tudsz célba dobni. - nevettem el magam, mikor a kezembe nyomta a macit egy hosszú csók keretében.
-A suliban soha nem voltam jó ebben. - vakarta meg a tarkóját és kínosan felnevetett. Mosolyogva megráztam a fejem, és a kijárat felé vettem az irányt.
-Várj egy kicsit! - húzott vissza Louis. -Még egy valami van, amit nem próbáltunk ki. - mondta, mire értetlenül meredtem rá, hiszen mindent végigjártunk. Később kiderült, hogy Louis nem is igazán a parkban lévő játékokra gondolt, hanem a fényképeződobozra. (vagy hogy mondják) Beültünk pár kép erejéig, amik szerintem eléggé viccesre sikerültek. A képek elkészítése után Louis egyből hazavitt. Szomorúan vettem észre, hogy mára már nem tervezett semmit sem velem. Igaz, már késő este volt, de akkor is szerettem volna vele lenni.
-Baj van? - kérdezte, miután leparkolt a házunk előtt és meglátta szomorú tekintetemet.
-Nem.. - sóhajtottam.
-Oké.. akkor most dobd le a macit, öltözz valami melegebbe, és siess vissza! - kacsintott, mire elmosolyodtam. Mégis tervez valamit estére. Bólintottam és besiettem a házba. Köszöntem anyuéknak, akik a nappaliban néztek valami filmet, majd gyorsan felszaladtam a szobámba. Mivel az ágyam két személyes volt, így kényelmesen elfért mellett a maci is, amit át tudok ölelni, ha nem éppen Louissal alszom. Letettem az ágy egyik felébe, felvettem egy tavaszi kiskabátot, majd visszamentem a barátomhoz a kocsiba.
-Hova akarsz még menni? - kérdeztem mosolyogva, mikor bepattantam.
-Titok kicsim.. titok! - kacsintott, és egyből a gázra taposott. Imádom, amikor Louis titkolózik, de nem bírom sokáig. De ha már itt tartunk, azt is imádom, amikor kicsimnek szólít.. sőt mindent imádok benne.

*Louis*
Most készülök a talán egyik legfontosabb kérdést feltenni Emilynek, és erre nem találtam jobb helyet, mint a Temze. Egész úton nem szóltunk egy szót sem. Én gondolkodtam, mit is mondjak pontosan a barátnőmnek, Emily... Emily meg hát... bealudt. Mikor leparkoltam a Temzétől nem messze, oldalra fordultam és elmosolyodtam. Nem igazán volt szívem felkelteni Emet, de mégis megtettem.
-Odaértünk már? - riadt fel, mire hangosan felnevettem.
-Valószínű.. - tettem hozzá halkan kuncogva. Kómásan motyogott valami 'oké' félét, és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam, bezártam a kocsit, és egyből megfogtam barátnőm kezét. Elsétáltunk a folyóig, közben sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Hihetetlen, hogy a kapcsolatunk hamarosan két éve tart, de még mindig ugyanúgy kijövünk egymással, és szeretjük egymást, mint az elején.
-Hova viszel? - kérdezte, mikor úgy negyedórája sétálhattunk. Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam és témát tereltem. Még negyedóra sétálás után elérkeztünk a helyre, ahova hozni szerettem volna.
-Hát itt vagyunk.. - mondtam. Emily elengedte a kezem és körbecsodálta a helyet, amit én és a fiúk tettünk ilyen varázslatossá ma délután abban az egy órában, míg a barátnőm készülődött. A Temze partján voltunk még mindig, de egy hangulatos asztal volt feldíszítve gyertyákkal. Ezen kívül még egy kicsike hajó -nevezném inkább csónaknak- is tele volt téve az illatos fényforrással.
-Istenem.. - kapott a szájához Emily. -Ez gyönyörű! - tette hozzá halkan, majd szorosan magához ölelt.
-Örülök, hogy tetszik. - öleltem vissza.
-Ezt te csináltad? - kérdezte és felnézett rám. Amit nagyon imádok benne az az, hogy sokkal alacsonyabb nálam..
-Meg a fiúk. - mondtam mosolyogva.
-Köszönöm! - csókolt meg.
-Nincs mit megköszönnöd! - legyintettem, és az asztal felé mutattam. Leültünk és enni kezdtük a percekkel ezelőtt asztalra tett ételt.
*************
-És mégis miért hoztál ide? - kérdezett rá. Már a csónakban ültünk, Emily pedig a tóban hűtötte le a kezét, amit én szerencsétlenül leborítottam a forró levessel.
-Még egyszer ne haragudj a kezedért! - kértem vagy ezredszerre bocsánatot, mire mosolyogva legyintett. -És hát azért.. mert... öhm.. izé. - dadogtam össze-vissza.
-Mégis mi izéé? - kérdezte nevetve.
-Kérdezni szeretnék már valamit egy ideje.. igazából két dolgot, de az egyiket az évfordulónkra terveztem. Ez pedig hát.. az lenne.. hogy.. - kezdtem bele.
-Mondd már! - lökött oldalba, ami kicsit túl erősre sikerült, így beleestem a tóba, de természetesen Emilyt is rántottam magammal.
-Idióta! Most nézd meg, hogy nézek ki! - kiáltott fel nevetve, mire kérését teljesítve feltűnően végigmértem.
-Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint a csónakban voltál! - húztam magamhoz egy csókra, mire elmosolyodott.
-Szóval mit akartál kérdezni? - rebegtette szempilláit. Egy nagy levegővétel után kimondtam, amit már egy ideje akartam... 

89. fejezet - never let you go..

Hali! :) ma is nálam alszik egy barátnőm, de igyekeztem hozni részt :) kicsit unalmas lett, mert csak egy téma körül forog, stb.. de azért remélem tetszeni fog :D na jó olvasást! :*
ui.: ehhez a részhez kaphatnék kicsit több komit, mint 4? :/ :))  
ui2. (xd): az előző bejegyzéshez válaszoltam komikba:* :)

Barbara Pistai: köszönöm :) hát válaszolok, csak a válaszom nem kielégítő lesz, ezért elnézést kérek! :/ szerintem ez a részekből leszűrhető, hogy mi is lesz, de majd megtudjátok hamarosan :D ui.: a 87. fejezetnél most válaszoltam a komidra, mert csak most találtam meg :/
Kingucy Tomlinson: az elején? :o pontosan, hogy mindenhol *-* hát itt már nincs sok boldogság, de igyekszem :D azt a személyt még nem ismeritek, majd most :))
Petra Pozsonyi: köszi :$ majd megtudod te is idővel! :P :) siettem vele :* <3
Pal Bianka: aaaz *-* köszi :) és hát ez nem lett boldog, de a következő kettő biztosan az lesz, talán a többi is :D itt van:)

*Emily*
-Te-te meg mit keresel itt? - kérdeztem dadogva, mire végre Louis leszállt rólam, én pedig fel tudtam állni.
-Jól látod, itt vagyok! Kiengedtek. - kacsintott, majd közelebb lépett hozzám. -Nem tudsz megállítani szépségem! - tűrt el egy tincset a fülem mögül. Egyből a keze után kaptam, de erősebb volt, mint természetesen mindig. Erősen megszorította a kezem. Louis mindeddig tétlenül állt, de ekkor nála is elszakadt a cérna.
-Engedd el a barátnőmet! - kiáltott rá, majd magához rántott.
-Óóó, hogy el tudtad felejteni 'életed szerelmét'? - kérdezte cinikusan.
-Louis, kérlek menj haza! - suttogtam halkan.
-Nem hagylak itt vele. - bökött a fejével a jövevény felé. A barátomhoz fordultam, aki értetlen tekintettel meredt rám, nem tudta ki ő.
-Nem lesz semmi bajom. - suttogtam, majd egy apró csókot nyomtam a szájára. Kicsit nyugodtabban elment.
-Mit akarsz Josh? - kérdeztem remegő hangon. Josh.. az a tipikus rossz fiú. Még csak 16 éves voltam, mikor a gimiben megismerkedtem vele. Hamarosan járni kezdtünk. Tudni kell róla, hogy eléggé sokszor lógott, bulizott, lerészegedett. Egy buliban kezdődött minden.
"-Siess már, mert elkésünk! - kiáltott Josh, mikor éppen egy buliba készültünk, én pedig öltöztem. 
-Megyek.. itt vagyok! - futottam le a lépcsőn. 
-Hűűű... az én csajom! - húzott magához és megcsókolt. Belemosolyodtam csókunkba, majd végül elindultunk a sulibuliba. Rengeteget táncoltam Joshal egész este, és remekül éreztem magam. 
-Menjünk el egy csendesebb helyre! - suttogta a fülembe órákkal később. Tudtam mire gondol, de én még nem akartam lefeküdni vele. Sajnos a barátom ekkor már részeg volt, és semmilyen tiltakozás nem volt elég..."
Fájdalommal emlékeztem vissza az aznap esti történtekre.. egy sztori, amit senkinek nem mondtam még el. Természetesen a rendőrségen és a szüleimen kívül. Lecsukták Josht, de most kiszabadult, megint itt van.
-Téged, cica! - húzott magához, és erősen belemarkolt a fenekembe.
-Egyszer már megkaptál, takarodj! - toltam el magamtól, de még mindig remegtem, mint a nyárfalevél.
-Sajnálom.. régen volt. - jelent meg az arcán egy kaján mosoly, és minden erejéből az ágyra döntött, majd rám mászott. El akartam tolni magamtól, de sehogy sem sikerült, mindig erősebbnek bizonyult. A nyakamat kezdet el csókolgatni. Pechemre Tony is elment itthonról.
-Engedj már el! - sikítottam fel, mikor elkezdett kihalászni a felsőmből. Ekkor nyitódott az ajtó. Louis és Tony lépett be rajta, és leszedték rólam Josht. Másra nem emlékszem, mert ekkor már a könnyeim patakokban folytak, elájultam.

*Louis*
-Ki volt ez? - kérdeztem idegesen, mikor végre kiért a rendőrség és elvitték a kb. velem egykorú fiút.
-Fogalmam sincs, de ha nem fogsz le, én megölöm! - sziszegte a fogai közt. Valóban így volt, nekem kellett lefogni Tonyt.
-Inkább nézzük meg Emilyt! - mondtam, és mindketten a szobába mentünk. Em elájult, de most már csak alszik. Halkan odaléptem mellé, majd leültem az ágyára. Megsimítottam az arcát. Érintésembe láthatóan beleborzongott, és az oldalára fordult. Elmosolyodtam, és befeküdtem mellé.
-Aranyosak vagytok.. - nevette el magát Tony, persze csak halkan. Bólintottam, amit egy köszönésnek szántam. Pár perc múlva Tony elhagyta a szobát, én pedig csak néztem, ahogy a barátnőm alszik, és átöleltem a derekát.

Körülbelül fél óra múlva Emily nyögött egyet és felém fordult. Kinyitotta szemeit és elmosolyodott.
-Jól vagy kicsim? - kérdeztem aggódva.
-Most már igen. Köszönöm, hogy megmentettetek. - nyomott puszit az arcomra.
-Elmondod ki volt ő? - kérdeztem hidegen.
-Josh.. - sóhajtott és felült.
-De ki az a Josh? - ültem fel én is, és tekintetét fürkésztem.
-Louis.. ezt még senkinek nem mondtam el a szüleimen és a rendőrségen kívül. - suttogta halkan.
-Em.. nem bízol meg bennem? - gördült le egy könnycsepp az arcomon.

*Emily*
-Nem erről van szó! - álltam fel az ágyról, és a hajamba túrva lépkedtem a szobában. Louis még mindig nyugodtan ült, és testemet pásztázta, ami közel volt az összeomláshoz. Az életem mostanában olyan, mint egy bizonytalan mérleg... valaki egy aprót lök rajta, és már nem is áll egyensúlyban. Gondolkozásom alatt az ablakomhoz lépkedtem. Elhúztam a függönyt, és kinéztem. Arcomat egyből simogatni kezdték a nap sugarai, amik még mindig a nyáré voltak... az utolsó nyáré.
-Akkor mégis miről? - kelt fel a barátom, és hátulról átölelt. Kezeit a hasamon lévő kezemre csúsztatta, és erősen megszorította, jelezve ezzel; ő itt van nekem.  

-Félek.. félek visszaemlékezni arra az estére. - borzongtam bele az érintésébe, de egyben az emlékképbe is, ami akkor ugrott be.
-Itt vagyok, megvédelek! - szorított ölelésén, ami engem biztatott, és beszélésre késztetett. Megfogtam a kezét, és leültettem az ágyra. Szorosan leültem mellé, ő pedig a derekamnál fogva közel húzott magához.
-Még gimiben kezdődött.. - kezdtem bele a hosszúnak nyúló történetbe. -És most kiengedték.. - fejeztem be, de ekkor már rengeteg könny folyt le az arcomon.
-Ha ezt tudtam volna, akkor nem a rendőrök viszik el, hanem a mentősök! - szorította össze fogait, és éreztem, hogy egyre erősebben szorít engem is.
-Jobb is, hogy nem tudtad.. te mennél most helyette börtönbe! - keltem fel, és megint az ablakhoz léptem. A nap még mindig hét ágra sütött, a felhők pedig barátságosan kúsztak egymásba, mintha csak ismerkedni akarnának, mint a kisgyerekek a játszótéren. Elmosolyodtam gondolatomon. A kertre kúszott tekintetem, aminek a látványa még csodálatosabb volt, mint az égé. A virágok színpompásan figyeltek a nap felé. De sajnos a tükörbe nézve már nem fogadott ilyen szép látvány. Ugyanis a hajam kócos volt az alvástól, a ruhám még mindig rendezetlenül állt rajtam Josh miatt, az arcomról pedig ne is beszéljünk. A sírástól a szemeim vöröslöttek, mintha csak egy vámpírt látnék a tükörben.. az arcom pedig teljesen fehér, sápadt volt.
-Én megölöm, ha még egyszer találkozom vele! - szorította ökölbe a kezét Louis és mögém lépett. Egyből megfordultam, kezeimet pedig automatikusan tekertem nyaka köré.
-Felejtsük el Josht! Téged szeretlek, és ő már nincs itt. Higgadj le! - próbáltam nyugtatni. Elmosolyodott, majd megcsókolt, amiből hosszú csókcsata lett, végül az ágyon kötöttünk ki.
-Az előbb majdnem megerőszakoltak.. biztos le akarsz velem most feküdni? - kérdezte Louis apró habozással, mikor levette rólam a nadrágot is.
-Szeretlek.. és ebben Josh sem akadályoz meg. - mondtam és megcsókoltam.
Reggel Louis mellkasán ébredtem fel. Levegővétele nagyon szapora volt, valószínűleg rosszat álmodott.
-Louis... kelj fel! - próbáltam keltegetni, de semmi. Egyszer csak lelassult a légzése, és elmosolyodott.. ha tudnám mi járt akkor a fejében. Nem sokkal később ő is felébredt, én pedig rákérdeztem az álmára, amire csak ennyit felelt:
-Rólad álmodtam.. és rájöttem valamire! Bármi történjék, soha többet nem engedlek el, mindig veled leszek! - ölelt szorosan magához, majd megcsókolt. Csókunkat kezei zavarták meg, amik a derekamra csúsztak, és óvatosan elkezdtek csikizni. Végül a nappaliban kötöttünk ki, ahol váratlan személyekre találtunk.

Itt a végén ne számítsatok nagy emberekre.. semmi érdekes, csak kellett a végére valami, amin törhetitek a fejeteket holnapig :) na puszi :*

sorry, i'm sick...

Halihóó! :) Sajnos most nem résszel jöttem... tudjátok ma már másodszorra voltam kórházban kivizsgálás végett, mitöbb ma elég sokat kellett tanulni :/ És elméletileg holnap reggel, suli előtt (!!) megint mehetek a kórházba, úgyhogy elég peches hetem van! :( De nem untatlak a problémáimmal titeket, csak azt akarom mondani, hogy ma sajnos nem lesz rész :/ Ne haragudjatok, de holnap minél előbb felkerül a 89. rész :) Addig is komizzatok még az előzőhöz és puszi:** 

#Díj 5.

Megint nem résszel jöttem, most viszont megkaptam az 5. díjamat, amit nagyon köszönök Grétának! :) imádlak cukorbogyó:*

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Boglárka, de Boginak, Picurnak és Majomnak is szoktak (xdd)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Nem nagyon szoktam a dalokon sírni..

3. Félsz a sötétben?

Határozottan :// :)

4. Szerelmes vagy valakibe?

Nem :))

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Fogalmam sincs, de nem kevés ciki dolog volt már.. :)

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Nem.. nem vagyok szadista ><

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

Szerintem semmit :D

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Van.. :$

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

Nem érdekel mások véleménye :)

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

Igen.. xd 

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Ugyanolyan maradnék, de szerintem jótékonykodnék :D

12. Szoktál álmodozni?

Szerintem mindenki :33

13. Járnál Chace Crawforddal?

Nem! xd

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

Egy kisfiút, akinek a neve Bence vagy Gergő lenne ^^

15. Adni vagy kapni jobb?

Adni :)

16. Titkom:

Ez titok marad :DD

17. Bakancslista:

Találkozni a One Direction-nal :$$

Megtanulni folyékonyan angolul beszélni :)

Londonba költözni :D

Akiknek küldöm:

Sajnos, most nincs olyan blog, akinek tudnám küldeni:/

88. fejezet - kincs vagy!

Hali! :) na most korán jöttem, mert szerencsére holnapra alig kellett valamit tanulni :D szóval akkor a szokásos komimennyiség után hozom a kövit, de lehet, hogy holnap nem lesz időm! :/ ami biztos, az az, hogy pénteken 100%, hogy nem lesz rész. Ugyanis színházba megyek, utána pedig ha minden igaz a barátnőm nálam alszik! :) de ezt az elmaradott részt hétvégén igyekszem bepótolni! :) de ugye mindenki tudja, hogy ezzel együtt már csak 12 rész van hátra? na puszi;*

Petra Pozsonyi: köszi *-* káár:/ de az előzőből ki tudod másolni a részeidet :) siettem vele <3 köszönöm ^^
Pal Bianka: hát ez egy kis bevezetés a végére :)) gyorsan hoztam :D nem akartam tegnap este hozni, mert egy nap 3 rész az szerintem sok xdd puszi:*
Gréta Pete: azért annyira nem volt megható :) de ez jól esik :D majd velem olvasod, és akkor nem fogsz sírni :)) tegnap nem volt, de te elolvastad már tegnap este :* <3
Kingucy Tomlinson: köszi :) a vadalma szép ^^ xd nem szeretek szomorú részeket írni, ezért most tényleg minden jó :3 majd megtudjátok mit is tervezek :D :*
Óffi07: hát sajnálom, hogy neked ez nem volt jó, de remélem bepótoltad :) majd megtudod :p nem arra terveztem :/ köszi :)) <3 #Nohappyend.. :(

*Emily*
Sokáig elvoltunk ketten, és miután kijöttünk a vízből, akkor sem mentünk vissza a többikhez. Szimplán élveztük egymást társaságát, és szerintem a többieknek sem hiányoztunk.
-Louis.. - suttogtam halkan. Megint a sziklákon ültünk, én az ölében.
-Mi az kicsim? - kérdezte mosolyogva.
-Hamarosan ősz... hamarosan 2 éve, hogy együtt vagyunk. 2 év nagyon hosszú idő! - gondolkoztam el.
-Látod ezeket itt? - tette egymás mellé a két kezünket, amin a két aranygyűrű díszelgett. -Ez nem 1 évre, hanem örökre össze fog minket kötni! - mosolygott, és meg sem várva válaszomat, ajkaim után kapott.
-És mit tervezel arra a napra.. szeptember hatodikára? - fordultam felé mosolyogva.
-Még nem tudom.. de az ajándékod már megvan! - büszkélkedett el vele.
-És te mit szeretnél? - karoltam át a nyakát.
-Ajándékba? Semmit! - mondta teljes komolysággal.
-Hogy érted? - kérdeztem értetlenül.
-Csak legyél velem! Ne vegyél nekem semmit, értelme sincs. - nyomott egy puszit az arcomra. Beletörődve bólintottam, de elterveztem, hogy akkor is fog valamit kapni. Még sokat hülyéskedtünk, Louis pedig egy képet is csinált rólam.
-Emily, Louis! - kiáltott a távolból Danielle. -Csak hogy megvagytok! Titeket kerestünk. - nevetett, mikor közelebb ért.
-Elvoltunk. - húzott magához Louis és nyomott egy puszit az arcomra.
-Képzelem. - forgatta a szemét Dani. -Na gyertek vacsorázni. - utasított, majd megint magunkra hagyott. Megfogtam Lou kezét, és szépen lassan sétáltunk Liam barátnője után, közben pedig sokat beszéltünk. Bevallottam félelmeimet Louisnak, miszerint valami azt sugallja, nem lesz több nyaram.
-Ez butaság.. - ennyi volt a válasza, majd egy csók. Bíztam Louis érzéseiben, az enyéimben pedig nem.. egyszóval hagytam a dolgot.
Hamar megvacsoráztunk a -nagy nehezen összerakott- tűz mellett, közben pedig énekelgettünk, beszélgettünk és mi több szórakoztunk. Vacsora után a hatalmas lakókocsiba mentünk, és én egyből bealudtam. 

*Louis*
Reggel Emily kuncogására ébredtem fel. Kinyitottam a szemem, de nem volt jó ötlet, ugyanis egyből rám borult egy vödör jéghideg víz. Miután végképp felébredtem már csak annyit láttam, hogy Em és Mad kirohannak a szobából. A többiek a konyhában ettek, és mit sem sejtve néztek utánam, mikor a két lány után rohantam, egészen a tengerig. Brice is ott állt, és mikor meglátott ő is elkezdett nevetni.
-Én is megjártam! - röhögött. Végignéztem rajta, és valóban, ő is vizes volt.
-Ezt visszakapják! - kacsintottam a fiúra, aki bólintott. Egymásra néztünk, majd felkaptuk a lányokat, és nagy sikítások közepette bevittük őket a tengerbe.
-Ez nem volt szép tőletek! - jöttek fel egyszerre a vízből.
-Tőletek sem! - tettettem szomorúságot.
-Akkor legyél ilyen szomorú, mikor délután vásárolni megyünk! Haha nyertem! - ment ki nevetve a vízből. Bele kellett törődnöm, tényleg nyert. Mi is visszamentünk és megreggeliztünk, majd a cuccokat összepakolva mentünk haza.
*********************
-Mi elmentünk! - kiáltottam fel az emeltre. A Direction házban voltunk -Briceék már elmentek-, a többiek pedig az emeleten filmeztek.
-Hova készültök? - jött le sorba mindenki.
-Vásárolni! - sóhajtottam, Emily pedig felnevetett. Végül tényleg elindultunk. Először a legközelebbi plázában kezdtük, de végig jártuk az Oxford Street-et is.
-Na, hogy érezted magad Louis? - kérdezte nevetve Emily, mikor végre utoljára beültünk a kocsiba.
-Őszintén? Ez volt életem legszörnyűbb napja.. - röhögtem el magam.
-De neked is a kedvedre tettem a végén.. - suttogta a fülembe, ugyanis az utolsó bolt egy fehérnemű bolt volt, az én kérésemre.
-Oké, az az egy része jó volt. - nevettem el magam, majd elfordítva a kocsiba a kulcsot, elindultunk. Megálltam barátnőmék háza előtt, és nyomtam egy csókot a szájára.
-Mikor látlak legközelebb? - kérdeztem mosolyogva.
-Akár most is bejöhetsz! - válaszolt egyből, gondolkozás nélkül. Bólintottam és kiszálltam, majd neki is kinyitottam az ajtót.
-Hölgyem! - fogtam meg a kezét, és nevetve meghajoltam előtte.
-Uram! Köszönöm... - mosolyodott el. Bementünk a házba, ahol Tonyt pillantottuk meg.
-Sziasztok. - emelete ránk tekintetét a tévéképernyőéről.
-Hello! Hát te, hogy-hogy itthon? - kérdezte értetlenül Emily.

*Emily*
Nagyon meglepődtem, mikor Tonyt pillantottam meg otthon, hiszen ő anyuékkal ment a nászútra. Igen, elég viccesen hangzik, de a 'bátyám' inkább csajozni ment, mint anyuék nyáladzását nézni.
-Hát te, hogy-hogy itthon? - kérdeztem meglepetten.
-Babaprojekt van apuéknál, így hazajöttem. - röhögte el magát.
-Ugye nem akarnak gyereket? - kérdeztem értetlenül.
-Fogalmam sincs.. csak untam Rómát! - nevetett fel, én pedig oldalba ütöttem.
-Mi felmentünk! - mondtam, és a szobám felé húztam Louist. Beértünk a szobába, ami ugyanolyan volt, mint egy nappal ezelőtt. Unalmas, és nagy. Lepakoltam a cuccaimat, majd ledőltem az ágyamba. Louis csendben befeküdt mellém, és átölelte a derekam. Pár perc múlva felé fordultam, és elmosolyodtam. Ugyanis Lou bealudt mellettem. Óvatosan kibújtam kezei közül, és az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltam, hogy megnézzem a Facebook-om. Amint beléptem, elmosolyodtam, mert Louis feltette a képet, amit rólam csinált a tengerparton.
Kincs vagy! <3 xoxo - ezt a szöveget adta leírásnak.

Elnevettem magam, és gyorsan megnéztem az üzeneteimet. Válaszoltam pár Directioner-nek, akik kedves üzenetekkel árasztottak el. Az utálkozók máig sem érdekelnek, hiszen ez az ő véleményük.. vannak akik szeretnek. Sajnos csak 1-2 üzenetre tudtam választ adni, mert Louis felébredt. Amint meglátta, hogy mit csinálok, rákérdezett.
-Láttad a képet? 
-Persze.. és köszönöm! - nyomtam egy puszit kissé borostás arcára, mire megölelt és az ágyra döntött, majd csikizni kezdett. -Fejezd már be! - ordítottam rá nevetve. 
-Soha... - röhögött, de ekkor nyitódott az ajtó, és egy olyan személy lépett be rajta, akire nem számítottam...   

87. fejezet - paradise

Fúú... hát elég korán meglett 5 komi, aminek nagyon örülök :33 és akkor itt a rész :) ez most amennyire csak tudtam, romantikus lett, mert sokan kértétek :D  na puszi :**

Kingucy Tomlinson: áááááá*-* hát igen, jól csináltad :) majd hamarosan megtudod :D siettem *-*
Fruzsina Káli: igen az *-* de most happy-t akartam írni, mert a végén deppy lesz, ezért most megbocsátott ^^ itt van, ahogy megígértem *.* de én szeretem, ha ilyen sejtelmesen van befejezve :o xd siettem <3 és köszi, hogy komiztál Fruzsika ;*
Petra Pozsonyi: köszi :D és szívesen, bármit is :) xd nem is fogod látni, hogy ki van-e téve, mert valamiért a te komidat (csak a tiedet) spam-ba teszi, de amint meglátom onnan törlöm, így simába rakja, ahol a többieké is van :3 igen kitette, és ezt is :) siettem vele <3
Barbara Pistai: köszi *-* itt van ;3 amúgy te vagy az egyik, aki leiratkozott a rendszeres olvasók listájáról? :o
Pal Bianka: köszi *.* igyekeztem cukit és romantikusat írni neked, de ez most szerintem romantikus :) azt én is *-* xd hoztam gyorsan :33 és nem, 100 részes lesz :D 
G. Tekla: ééééééééééééééééééééééééééééééééééééé! szerintem én sem.. xd semmi gond, örülök, hogy most vagy :33 hát most volt először, hogy ő volt féltékeny.. ilyen is kell :P xd köszönöm, nem kellett sokat várnod a részre! :) köszi, kettő tőled volt <3 :$ siettem :) XxBogii<3 

*Louis*
Emily felvette a telefont, és csak egy 'Igen?' -t szólt bele. A vonal túlsó végén Brice mondott valamit, mire a barátnőm kiejtette kezéből a telefont. A telefonnal együtt teste is a földre rogyott. Felvettem a telefont.
-Brice mi történt? - kérdeztem aggódva.
-Siessetek a kórházba, Madisonnak autóbalesete volt! - szólt bele szaggatottan. Kinyomtam, és Emily mellé ültem.
-Kicsim nyugodj meg, minden rendben lesz! - öleltem magamhoz szorosan, de én sem voltam biztos abban, hogy igazam van. Emily szorosan vont magához és csak sírt. Pár perc múlva már a kocsiban ültünk, és amilyen gyorsan csak lehetett, a kórházba mentünk. Percek múlva leparkoltam a kórház előtt, és bementünk. Kerestünk egy orvost, aki elvezetett a kórteremig, ami előtt Brice ült egy széken. Kezeit idegesen túrta hajába, nem is csodáltam.
-Brice! - érintette meg a vállát Emily, mire felnézett és felállt. Szorosan megölelték egymást, és csak vártak.. mást nem is tehettek volna.
*******************
Már fél óra is eltelhetett -talán több is, az utóbbi időben elvesztettem az időérzékem-, mikor Brice végig mesélte az egész történteket.
-Csak a szüleihez indult... - suttogta a végén. Madison kocsijának egy részeg sofőr ütközött neki. A másik ember nem sérült meg, de Madison nem is biztos, hogy túl éli...
-Nyugodj meg Brice, nem lesz semmi baj. - nyugtattuk Emilyvel felváltva.
-Meg fog gyógyulni. - suttogta halkan a barátnőm. Ekkor egy orvos lépett ki a kórteremből.
-Az állapota stabil, még altatásban van, de bemehetnek hozzá. - mondta és az irataiba nézett. -Súlyos hegek vannak a testének szinte minden pontján, de fel fog épülni! - tette hozzá.

*Emily*
Bementünk a kórterembe, miután mindent megbeszéltünk az orvossal. Rettentő mennyiségű düh szabadult fel bennem egy olyan ember iránt, akit nem is ismerek. Kis híján megölte a barátnőmet, méghozzá részegen.
-Szerintetek hallja, amit beszélünk? - kérdezte mosolyogva Brice, miközben Mad kezét szorította.
-Valószínűleg igen. - válaszolt helyettem Louis. Brice elmosolyodott, és valamit barátnőm fülébe súgott.
Jó pár óra múlva még bent ücsörögtünk a kórteremben, ahol csak Madison feküdt. Én kicsit el is aludtam, ugyanis arra keltem fel, hogy valaki megszorítja a kezemet. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és az ébredező lány felé fordultam, akinek mindeddig fogtam a kezét. Pár ásítás és nyöszörgés után végre kinyitotta a szemét. Amint meglátott, elmosolyodott.
-Tudod, hogy ránk hoztad a frászt! - ugrottam a nyakába, már amennyire ez lehetséges volt a csövektől, vezetékektől.
-Ne haragudjatok.. - suttogta mosolyogva. Ezt a lányt szeretem annyira, aki tele sebbekkel is életkedvvel van megtöltve, és még akár a halálos ágyán is mosolyogni tudna. Az orvos és két nővér pár perc múlva be is jöttek, és kiküldtek minket. Megvizsgálták Madisont, majd tájékoztattak az állapotáról, ami kecsegtető volt.

*2 héttel később*
-Alig van már pár nap a nyárból! - sóhajtottam feladóan. Éppen a teraszunkon ültünk a nagy csapattal; a fiúk, a barátnőik, Madison, és persze Brice is. Anyuék megint nem voltak itthon, ahogy általában sem. Most a mézesheteket töltötték valahol Rómában, ugyanis a múlt héten volt az előre tervezett esküvő.
-Az ősz is jó. - mosolygott Madison. Na igen, Madison... attól eltekintve, hogy a sebeit még 'nyaldossa', remekül érzi magát.
-De a nyarat jobban szeretem! - vágtuk rá egyszerre Louissal, mire egymásra mosolyogtunk.
-Tényleg, ha már a nyár végét emlegetjük! Nem megyünk le egy utolsót a tengerpartra? - vetette fel az ötletet Perrie. Mindenki beleegyezett, csak én nem.
-Kérlek Mily! - könyörgött Pezz.
-Nem tudom, nincs kedvem! - húztam el a számat. Louis közelebb hajolt és a fülembe súgott.
-Bármit kapsz tőlem cserébe, ha lejössz velünk. - suttogta, mire elmosolyodtam és bólintottam. Mindenki hazament a fürdőruhákért, én pedig gyorsan átöltöztem. Fél óra múlva csengettek. Összeszedtem minden cuccomat és kiléptem az ajtón, ahol megláttam egy lakókocsit. A fiúk sorba szálltak ki és invitáltak be.
-Arról nem volt szó, hogy ott is alszunk! - tettem csípőre a kezem. Louis megint közelebb sétált, majd nyomott egy puszit a nyakamra.
-Kérlek.. - lehelt még egy csókot a kulcscsontomra. Tudta, hogy ez a gyenge pontom. Tudta, hogy bólintani fogok, így is tettem. Mindannyian beszálltunk a kocsiba és elindultunk a tengerpartra.
Elég sokat hülyéskedtünk. Most direkt egy olyan szakaszát választottuk a partnak, ahol csak mi vagyunk, csak mi kilencen.
-Mindjárt jövök! - mentem ki a vízből, mivel kicsit megszédültem.
-Baj van kicsim? - jött utánam Louis.
-Nem, csak kicsit megszédültem.. - mondtam és leültem a homokba.
-Sétáljunk kicsit! - fogta meg a kezem. Felálltam és követtem őt, végül egy sziklás résznél kötöttünk ki. Elég messze jártunk már a többektől. Ha körülnéztem, senkit nem is láttam körülöttünk.
-Louis.. ugye nem akarsz pedofilkodni? - kérdeztem tettetett ijedtséggel, mire elnevette magát.
-Már nagykorú vagy, nem tudok pedofilkodni veled. - röhögte el magát, majd megölelt.
-Akkor jó.. - nevettem el magam én is. -Miért jöttünk ide? - kérdeztem izgatottan.
-Csak kettesben akarok lenni veled.. csak egy kicsit! - mosolygott és leült az egyik sziklára, engem pedig az ölébe húzott. Így csodáltuk a tengert, ami öblösen, egyenletesen hömpölygött a maga kis útján.

A tenger nem tud eltévedni, neki meg van írva az út, ami végül az óceánba vezeti. Sajnos az életnek nem adtak ilyen útmutatót. Mégis úgy érzem én most a jó helyen járok, és egyszer eljutok a sajátos kis földemre, a saját "Paradise" helyemre.

-Na és mit kérsz cserébe, hogy lejöttél velünk? - hintette be apró puszikkal a nyakamat. Gonosz kis tervet eszeltem ki.
-Azt mondtad bármit kérhetek, igaz? - fordultam felé, és átkaroltam a nyakát.
-Amit csak szeretnél! - mosolyodott el.
-Vigyél el holnap vásárolni! - váltottam be ígéretét.
-Csak azt ne, kérlek.. - könyörgött, mivel Louis egészen másra számított.
-Nem erre számítottál igaz? - fordultam vissza a tenger felé mosolyogva.
-Nem.. őszintén nem. - röhögte el magát.
-Akkor? - kérdeztem, de tudtam mire gondolt ő.
-Este megmutatom a lakókocsiban. - nevetett fel. Felkuncogtam és a tenger felé futottam, majd Louist is magam után húztam. Csak élvezni akartam ezt a nyarat. Nem tudom miért, de egyre jobban féltem, hogy talán ez volt az utolsó nyaram... 

86. fejezet - a szökőkút legendája

Na hali! :33 meghoztam így 'kora' reggel a részt, és ma is tudok kettőt hozni :) de ez csak rajtatok áll, szóval ha meglesz 5-6 komi megint, akkor ma is két rész lesz :D (ha valakit érdekel, hogy miért: az új blogomat már nagyon el szeretném kezdeni, de kettőt nem tudok egyszerre írni) na akkor jó olvasást, puszi :*

Pal Bianka: *-------------------------------* itt van ^^ azért azt ne <3
Petra Pozsonyi: nem érdemlem meg, de akkor is hálás vagyok érte :) és hülyéskedsz? a blogod valami nagyon jó, már azt az 5 részt imádtam, amit eddig olvastam :) hozol ma oda részt? :D köszönöm :) siettem vele *.* köszi még egyszer :$$
Kingucy Tomlinson: hát majd most lesz több is :) szerintem is vicces, de ez nem fog így összejönni :) itt van, remélem megérte várnod egy kicsit :**
Petra Pozsonyi (megint xd): köszi ^^ és azt is köszi :$ miért komiztál kétszer? :o xd 
Óffi07: uhhhhhhhhhhh :D nagyonnagyonnagyonnagyon köszönöm :) igen, muhaha ;$ köszönöm :33 én is téged! <3 #überköszi:)
gumicukor:*: köszi ^^ köszönöm, örülök neki, hogy tetszik :) itt is van, nem kellett sokat várnod :D

*Emily*
-Ki az? - kérdeztem, és próbáltam letörölni a könnyeimet.
-Bejöhetek? - dugta be fejét a résnyire nyitott ajtón. Louis volt az..
-Már bent vagy nem? - húztam fel a szemöldököm, mire nem válaszolt, csak leült mellém az ágyra.
-Miért sírsz? - törölt le egy könnyet, amit útjára engedtem.
-Mindent elrontottam.. - fordítottam oldalra a fejem.
-Nem rontottál el semmit! - mosolygott, majd arcomat kezei közé vette. -Sétáljunk! - mondta és felállt.
-Menj le, mindjárt megyek. - utasítottam, mire bólintott és magamra hagyott. Még ejtettem egy utolsó könnycseppet, majd megmosakodtam, rendbe hoztam magam, és lementem.
-Emily, jól vagy? - ölelt meg szorosan Niall. Akkor nem teljesen sikerült eltüntetnem a sírás jeleit..
-Igen, jól! - suttogtam és visszaöleltem. Louis kinyitotta az ajtót, jelezve ezzel, indulhatunk. Kiléptem a bejáraton, ő pedig utánam. Arcomat egyből megcsapta a nyári szellő, ami most kivételesen jól esett. A velünk szemben lévő almafák szép termései majdnem lehúzták az ágakat. Gyönyörű ilyenkor minden, főleg a természet. Imádom a nyarat, főleg ha nincs olyan nagyon meleg, ami Londonban nem is gyakori.
-Merre? - zavarta meg gondolataimat Louis. Hangja még mindig hideg volt, pedig másra számítottam.
-Nekem mindegy. - mosolyogtam rá.
-Akkor gyere! - fogta meg a kezem. A hideg hangulatból, egyik pillanatról a másikra vált gyengéddé, kedvessé. Követtem őt, míg végül egy számomra ismeretlen parkban kötöttünk ki.
-Hol vagyunk Louis? - kérdeztem értetlenül. Megint megfogta a kezem és maga után húzott. Megkerültük a parkot, és Louis saját lakásánál lyukadtunk ki.
-Így már tudod? - mosolygott felém. Nem sokszor voltam Louisnál, de ezt a parkot még nem is láttam. Bólintottam. Visszamentünk a parkba és leültünk egy padra. Kínos csend következett. Az egész park csendességét csak a játszadozó kisgyerekek és a madarak csicsergése töltötte ki.
-Hogy értetted, hogy mindent elrontottál? - zavarta meg a csendet.
-Nem számít.. - ráztam meg a fejem, végül megállapodtam Louison. Végig néztem rajta, és elmosolyodtam. Csíkos póló, piros nadrág, tipikus Louis.
-Te tudod! - vonta meg a vállát. -Niallal mi van? - kérdezett megint, és kezeit ökölbe szorította.
-Mi lenne? - értetlenkedtem, mire felém fordult.
-Hát tegnap nála aludtál.. - suttogta halkan, féltékenységét nem tudta takarni.

*Louis*
-Niallal mi van? - kérdeztem Emilyt, kezeimet pedig ökölbe szorítottam. Hiába tagadtam volna, sütött rólam a féltékenység.
-Mi lenne? - kérdezte, én pedig felé fordultam.
-Hát tegnap nála aludtál.. - mondtam halkan, mire aprót kuncogott.
-Niall csak a barátom. - nevetett.
-Nem úgy látszott reggel sem! - válaszoltam, már kicsit hangosabban. Megint felkuncogott és a fülemhez hajolt.
-Eláruljak egy titkot? - suttogta, amitől kirázott a hideg. -Csak féltékennyé akartunk tenni.. úgy látom sikerült. - ledermedtem. Soha nem gondoltam volna, hogy pont Emily képes ilyenre. De furcsa módon nem haragudtam rá.
-Nem szeretem, ha játszanak az érzéseimmel.
-Én sem Louis... én sem! - kelt fel a padról, és elkezdett sétálni. Követtem őt, végül nagyon messze kötöttünk ki, egy szökőkútnál. A táj, amit akkor láttam, leírhatatlan. A fák körül ölelték a szökőkutat, melyből egy angyal szobor ereszkedett ki. A szobor kezében egy aranyalma volt. Soha nem értettem a művészetet.. miért pont alma? Emily leült a kút szélére, majd a kezét nyújtotta. Mellé ültem, és így néztük a kicsi kutat, aminek az alján régi pénzérmék díszelegtek.

-Tudod hol vagyunk? - kérdezte, mikor észrevette, hogy nagyon bámulok.
-Fogalmam sincs.. - nevettem el magam.
-Ez sok ember számára csak egy szökőkút. Viszont egy leganda járja, hogy aki ebbe a vízbe beleteszi a kezét, örökre boldog lesz. Az emberek régen nem hitték el, talán még most sem. A rengeteg ősrégi pénzérme is legendára utal, miszerint, ha valaki beledob egyet, annak szerencsétlen lesz a szerelmi élete. - fejezte be. -Nézd csak! - mutatott egy érmére, ami a víz fenekén uszkált. -Az az enyém. - tette hozzá.
-Hogy került oda? - értetlenkedtem.
-Véletlen esett bele, de a szerelmi életem sincs a toppon. Sajnos babonás vagyok! - húzta el a száját. Ekkor megeredt az eső, de tényleg a semmiből. Emily felugrott, ahogy én is. Mosolyogva emelte fejét az ég felé, és becsukta szemeit. Hiába, ő mindig szeretni fogja az esőt.
*************************
-Soha többet nem sétálok veled! - jelentettem ki, mikor beléptünk saját lakásom ajtaján, csurom vizesen. Ugyanis Emilynek kellett egy kis séta az esőbe, mire rájött, ő is megfázhat.
-Jó na.. most mondd, hogy nem élvezted! Imádom az esőt. - mosolyodott el.
-Nem az eső miatt élveztem, hanem mert te ott voltál. Én meg utálom. - nevettem el magam, mire kicsit elpirulva oldalba vágott. Egy 'auu' keretében a hálószobába mentem, és kivettem egy pólót Emnek.
-Nem kell köszi, úgy is haza kell mennem! - tolta el a kezem.
-Csak egy kicsit maradj még. - kértem, mire aprót bólintott. Bementünk a szobába. -Én azért átöltözök. - motyogtam, és a fürdőszobába mentem.

*Emily*
Míg Louis elment átöltözni, én körbenéztem a szobájában. Mindössze kétszer voltam nála, de nem igazán néztem körbe. Most sem volt rá alkalmam, mert nyitódott az ajtó. Louis lépett ki rajta vízes hajjal, egy törölközővel a hátán.
-Kérsz inni? - kérdezte, mire bólintottam. A konyha felé indult, és pár pillanat múlva egy pohárral tért vissza a kezébe. Messziről megéreztem, az alkohol illatát, de nem tudtam pontosan mi az. A kezembe nyomta.
-Hmm.. konyak. Le akarsz itatni Louis? - kérdeztem nevetve, miután megkóstoltam.
-Lehetséges.. - mormolta. -Kérlek ne haragudj rám! Nem tudom mi ütött belém Los Angelesben. Idióta voltam.. - kezdett bele abba, amit már a séta elejétől fogva várok.. a bocsánatkérésbe.
-Ebben egyetértek.. idióta voltál! - mosolyodtam el. Egyik kezét a derekamra csúsztatta, onnan pedig a fenekemere, és közelebb vonva magához, megcsókolt.
















Kezeit a hátamra csúsztatta, a poharat pedig óvatosan kivette a kezemből. Nekinyomott a falnak, de ekkor megcsörrent a telefonom. A képernyőn Brice neve állt. Alapjáraton nem sejtettem semmi jót, hiszen mostanában nem sokat beszélünk. Louisra néztem, aki a telefon fölé hajolt.
-Szerintem fontos lehet. - mondta, én pedig bólintottam és felvettem. Rossz döntés volt..