39. fejezet - kicsi elefántok

Na itt is vagyok, mert meglett a kért komi mennyiség :D akkor megint csak jó olvasást! Amúgy megint hallottam olyan híreket, hogy Haylornak vége.. ugye igaz? *-* xdd tudom, hogy ez köcsögség volt, de nem bírom Tayt. 

Lili Katy: írtam, de választ még nem kaptam, pedig nagyon érdekelne :33 amúgy köszi :D
gumicukor:*: köszi :$ amúgy igazából sem bírom Eleanort... mert imádom <3 nekem ő a kedvencem a barátnők közül, de mindegyiket imádom :D puszi :*
G. Tekla: köszi neked is :D és majd meglátod, hogy igazat sugalltak-e az érzéseid :) xd
Gréta: igen emlékszem arra :33 :) amúgy pont a következő rész lesz egy kicsit (vagyis nagyon xd) szomorú, de az nem a kapcsolatukat érinti! *-* és köszi Muki, imádlak! <3 :*

*Emily*
Mikor kiértem csak annyit láttam, hogy Eleanor Louis nyakán csüng, aki megpróbálja lehámozni magáról a lányt.
-Az interjún nem volt időnk egymásra, most itt vagyok! - nyávogta, de ekkor észrevett. Egy gyilkos pillantást vetettem rá. Egyből el is engedte Lou nyakát.
-Bocs, ha megzavartam valamit... - nézett mérgesen rám, mert csak egy hosszított pólót viseltem.
-Igen El, megzavartál valamit! - mondta Louis és kituszkolta a csajt az ajtón. -Nem folytatjuk igaz? - kérdezte szomorú hangon. Látta rajtam, hogy mindentől elment a kedvem.
-Folytassuk! - mosolyogtam rá és visszahúztam a szobába. Ahol abbahagytuk, ott folytattuk is.
Reggel nagyon fáradtam keltem, hiszen későn aludtam el. Oldalra fordítottam a fejem és Louist láttam szuszogni, elmosolyodtam. Pár perc elteltével a barátom felébredt. Szemeit alig nyitotta ki, de már elmosolyodott.
-Imádlak! - mondta ki ezt a szót is nehezen, hiszen alig ébredt fel.
-Én is téged Louis. - nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.
-Mennyi az idő? - kérdezte kómásan és felült.
-Kereken 9 óra. - pillantottam a fali órára.
-Akkor még egy kicsit ráérünk! - mosolyodott el, majd az ölébe húzott és csikizni kezdett. Kiabáltam, hogy hagyja abba, de nem hatott. Pár perc múlva már a csípőmön ült és úgy csikizett.
-Ha nem hagyod abba, én kinyírlak! - mondtam ki nehezen ezt a mondatot is.
-Szeretném azt látni. - húzta gonosz vigyorra a száját, de még mindig csikizett.
-Én.. nem.. nem tudná-lak.. bántani. - válaszoltam röhögve, mire végre elengedett.
-Szeretlek! - nyomott egy apró csókot a számra, amiből hosszú csókcsata kerekedett.
-Héé Lou... nekem állatkertbe kell mennem. - toltam el magamtól.
-Én is mehetek? - kérdezte csillogó szemekkel. Tudtam, hogy apu ellenzi magát a kapcsolatunkat, de nem nagyon érdekelt, azért bólintottam. Gyorsan felvettem a ruha összeállítást, amit magammal hoztam, majd siettünk haza.

Nagy röhögve léptünk be a ház ajtón, amit apu letolása követett, hogy miért csak most értünk haza, már rég az állatkertben lehetnénk stb..
-De legalább védekeztetek? - kérdezte Tony a tegnapi beszólását előhozva, teljesen komolyan. Nemes egyszerűséggel fejbe vágtam, ezzel ellentétben pedig Louis rávágott egy határozott igent. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett minket, én pedig vörös voltam, mint a rák.
-Nem mehetnénk? - kérdeztem zavartan. Mindenki bólogatott, hogy de menjünk, ezért beültünk és két kocsival mentünk. Én anyuval, Peterrel, Tonyval és Louissal. Anyu előtt nem féltem ilyen dolgokról beszélni, csak apu előtt, ezért jól le is csesztem Lout.
-Ezt muszáj volt? Apám ki lesz akadva rád. - ütöttem vállba nevetve.
-Nem zavar. - rántott vállat, persze ő is nevetve. -Én akkor is szeretlek. - nyomott egy puszit a számra.
-Fúúj ne most! - ordított el magát Tony, mire anyu és Peter felnevetettek.
-Peter... neveld meg a gyereked! - kértem színpadiasan, de elröhögtem magam.
-Igyekszem, de nehéz egy eset. - fordult hátra Tony apukája sóhajtva.

*Louis*
Hamar az állatkertbe értünk, és bevártuk Thomasékat, mert kicsit később értek ide. Amint az egész csipet-csapat egybe volt, elindultunk jegyet venni.
********
-Kicsi elefántok, kicsi elefántok! Louis lécci nézzük meg őket! - rángatta a kezem Emily. Az egész állatkertben úgy viselkedett, mint egy 5 éves kisgyerek, de ez aranyossá tette.
-Jól van na, mindjárt. - válaszoltam nevetve, és az elefántokhoz mentünk. Lehagytuk a család többi tagját és nevetgélve néztük, ahogy a kis elefántok botladozva járni tanulnak.
-Vajon a mi gyerekeink is ilyen szerencsétlenek lesznek? - mosolyodtam el, amikor az egyik elefánt ráesett a testvérére, ezzel eldöntve szegény másik elefántot is.
-Kimondta, hogy én akarok gyereket. És egyáltalán honnan tudod, hogy tőled? - kérdezte aprón felháborodva.
-Gondolom, hogy akarsz gyereket... de ha nem tőlem, az elszomorító! - hajtottam le a fejem szomorúan, mert azt hittem komolyan gondolta.
-Ajj de butus vagy. - fogta két keze közé a fejem, és maga felé fordított. -Ha lesznek gyerekeim, akkor azoknak TE leszel az apjuk. - hangsúlyozta ki a 'te' szócskát. -Ezt itt és most megfogadom. - mosolyodott el.
-Annyira imádlak! - kaptam fel az ölembe és megpörgettem, ő pedig nevetve kapaszkodott belém, nehogy leejtsem.

Még véletlen sem esne ki kezeim közül, mert akkor egy kincset veszítenék el.
-Én is téged, te idióta! - nyomott egy csókot a számra, miután letettem.

*Eliza*
Örülök, hogy a lányom megtalálta a boldogságot egy fiú oldalán. Mesélhetnék most rengetek "annak idején..." történetet az én koromból, de a legtöbb egy unalmas sztori. Viszont Emilynek sok rövid kapcsolata volt, de Louissal már egy jó ideje együtt vannak.
-Nézd már milyen aranyosak. - löktem oldalba a volt férjemet, miközben távolról csodáltuk a szerelmespárt, akik közül egyik a lányom volt.
-Nem azok... Louis csak kihasználja Emilyt. - vágott vissza idegesen.
-Nem használja ki, szereti őt. És gondolj bele... mi is ilyenek voltunk. - mosolyodtam el, mert eszembe jutott egy "annak idején..." történet.
-Az akkor volt. - válaszolt bunkó hangnemben, és barátnője mellé ment, majd megfogta a kezét. Fájt mással látni, bár szeretem Petert, de mégis csak a férjem volt. Nem hagytam annyiban a dolgot.
-Most is olyan vagy, mint ők. Szerelmes vagy, nem? - kérdeztem, mikor megint mellé léptem.
-Ez más... én felnőtt vagyok, tudom mit csinálok. Ez nem csak egy gyerekszerelem. - intett le.
-Emily is felnőtt már, ha nem vetted volna észre. És az övék se egy gyerekszerelem. - ráztam meg a fejem mosolyogva.
-De az! - vágta rá, de ekkor a lányom zavart meg.
-Anyu jöttök már? - kérdezte sürgetve. A hang irányába kaptam magam, és megint egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Lányom, barátjának hátáról kiabálva sürgetett minket. Tényleg nagyon aranyosak.




Amikor a fiúk felvesznek a hátukra.
*dolgokamitafiúkbanszeretünk*








-Megyünk már Em! - kiáltott vissza helyettem Christine, értem is miért nem bírja őt Emily.

*Emily*
-Neee, tegyél le! - lökdöstem magam, de semmi haszna nem volt, Louis erősen fogta a combomat, hogy le ne essek a hátáról.
-Úgy sem teszlek lee! - nyújtogatta a nyelvét Louis, amit csak nagy nehezen láttam a hátáról. Mikor beletörődtem sürgetni kezdtem anyuékat egy "Anyu jöttök már?" kérdéssel, amit neki is szántam.
-Megyünk már Em! - válaszolt anyukám helyett Christine.
-Fúúú, de elegem van belőle! - forgattam a szemem. Louis csak bólintott, hogy neki is, mire ideértek.
-Még mindig nem teszel le? - kérdeztem vigyorogva Louistól.
-Nem. - válaszolt egyszerűen.
-Úgyis lefogsz. - rántottam vállat és megcsikiztem, mire ledobott és estem egy seggest.
-Istenem kicsim jól vagy? - kérdezte aggódva. Az egész 'család' azt figyelte, hogy milyen aranyos ez a Louis, hiszen csak egy kicsit estem.
-Persze te idióta. - válaszolta nevetve, így tovább mentünk.
-Kicsim! - hívott oda magához apu. Nyomtam egy puszit Lou arcára, elengedtem a kezét és apuhoz mentem.
-Mi van? - kérdeztem egyszerűen.
-Ne haragudj jó? - nézett rám kutyapofival. Igen, apu kutyapofijának nem lehet ellenállni. Felnevettem és válaszoltam:
-Én nem haragszom, de fogadd el Louist. - simítottam végig a karján. Bólintott, én pedig visszamentem Louishoz. Nem sokkal később hazamentünk, mert apuéknak bejelenteni valójuk volt, amit csak anyu, apu, Peter és Christine tudott. Hazamentünk és egyből belekezdtek.
-Na mi az? - kérdeztem mosolyogva. Válaszadásuk után lefagyott a mosoly az arcomról és könnycsatornáim megeredtek....

Ááááááááááááááááááááá még valami! Ugye mindenki látta a Kiss you-t? *-* én igeeen és amikor megnéztem az egyik barátnőmnek kezdtem el mondogatni, hogy én is kérek Zayn pusziiiit! <3 :$ *-* na és nektek hogy tetszett? :D

38. fejezet - az a bizonyos...

Na megjöttem :D kicsit sejtelmes a cím, de semmit nem félreérteni :') xd remélem ez a rész is tetszeni fog :) ez már tényleg kicsit hosszabb is lett a többinél és ígérem nektek igyekszem nem mindig béna részeket írni ;) na jó olvasást! :*

gumicukor:*: köszi :* amúgy ja nem hiszem, hogy találkoztunk xdd és szívesen, a kínzás az egyik gyenge pontotok :'D és nem baj ha hülyén hangzik én akkor is szeretlek, meg persze miden olvasómat  ><
Lia: köszi :D szerintem amúgy kitalálható volt, hogy ki az xdd
Netti: tudom, hogy gonosz vagy ^^ szeretek az lenni :) xd amúgy most adtál egy ötletet, de azt majd későbbre tartogatom, most egy kis ideig béke lesz :dd
Pal Bianka: meghoztam, meghoztam :D remélem tetszeni fog, köszi :$

*Louis*
A meglepetés vendég Eleanor volt. Egyáltalán nem volt kedvem hozzá, mert tudtam, hogy úgyis odajön. Nem tévedtem. Telefonjával a kezében, mosolyogva jött oda hozzánk.

-Srácok! Sziasztok, mi újság?! - kérdezte egy hatalmas mosollyal, miközben felénk közeledett.
-Szia Eleanor! Semmi új nincs, de nekünk mennünk kell, cső  - szólaltam meg és gyorsan elhúztam a srácokat a színfalak mögül. Hamar kiértünk és egyből a kocsiba ugrottunk.
-Ez meg mi volt Lou? - kérdezte értetlenül Liam.
-Semmi kedvem nem volt Eleanorral beszélni. - húztam el a számat és mindenki bólintott. Megint én és Liam ültünk elől. A srácok elhülyéskedtek hátul, mi pedig beszélgetésbe elegyedtünk.
-Tényleg kibékültetek? - pillantott egy másodpercre rám a kormány elől  Elmosolyodtam és boldogan válaszoltam.
-Igen! És ti megvagytok Danival?! - kérdeztem mosolyogva.
-Persze. Mi baj lenne? - kérdezte értetlenül.
-Nem tudom. - rántottam vállat. -Mindenesetre örülök, hogy Payzer még 2 év után is boldog. - löktem oldalba egy aprót, nehogy a vezetés rovására menjen. Ő csak rám mosolygott, majd megkérdezte, hogy hol tegyen ki.
-Emilyéknél ha lehet! - vigyorodtam el megint.
-Okés akkor meg is jöttünk! - nevetett fel, én pedig oldalra pillantottam és valóban ott voltunk. Egy "köszi" kíséretében kiszálltam az autóból és az ajtóhoz siettem. Becsengettem és Emily nyitott ajtót, majd mosolyra húzta a száját.

*Emily*
Louis állt az ajtóban. Mikor megláttam egyből mosolyra húztam a számat. Egy csók keretében beengedtem. Mikor meglátta mennyien vagyunk a nappaliban kikerekedett a szeme.
-Szia Louis! - köszönt neki mindenki kórusban.
-Jó napot, sziasztok! - köszönt vissza.
-Apu találkozhatnék egy barátommal itt Londonba? - kérdezte Tony.
-Most vendégségben vagyunk! Nem mehetnél máskor? - kérdezte nyúzottan Peter. (Ő anyu élettársa.)
-De itt lakik Londonban.
-Ajj drágám engedd már el! - kérlelte anyu a barátját. Furcsa volt anyu szájából a "drágám" szó, ha nem apunak mondja. Fájt is kicsit, de ezt sikeresen magamba folytottam.
-Menj! - adta be a derekát az apuka.
-Köszi Eliza, nagy vagy! - ölelte meg Tony anyut, majd a fiú engem is megölelt és távozott. Louis oldalba bökött, hogy mégis mi volt ez az ölelés.
-Mi felmentünk a szobámba. - jelentettem ki, majd Lout a szobámba húztam. Miután becsuktam az ajtót átkaroltam Louis nyakát.
-Nyugi ez csak egy baráti vagy testvéri ölelés volt. - mosolyodtam el, mire erősen magához rántott.
-Ennek örülök! - nevetett fel és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra.
-Amúgy nem vagy te egy kicsit túl féltékeny? - kérdeztem kacéran mosolyogva és leültem az ágyamra. Követte példámat és helyet foglalt mellettem.
-De lehet, mert fontos vagy. És mint azt sokszor mondtam nem akarlak elveszíteni! - mondta és az ölébe húzott. Elmosolyodtam, majd megcsókoltam. Szenvedélyesen kezdte falni ajkaimat, pár perccel később a nyakamra tért át, majd hátradöntött az ágyon. 
-Louis... ezt nem most kéne. - mosolyodtam el szándékain az elkövetkezendő pár órára.
-Igazad van! - szállt le rólam. -Nem megyünk fel a saját lakásomba? - kérdezte egy pimasz mosoly kíséretében, amin felnevettem.
-De menjünk! - keltem fel az ágyamból. -Ott is alszunk?
-Ott leszünk éjszaka, de alvást nem tervezek! - kacsintott. Mondatában apró tettetett felháborodást véltem felfedezni, ami megint megnevettetett. Fogtam az egyik táskám és beledobáltam pár ruhát holnapra. Addig Louis körbenézett a szobámban.
-Ez ki? - kérdezte egy képre mutatva.

Egy könnycsepp gördült le az arcomon, mert a képen én és az unokatesóm voltunk, aki tavaly halt meg egy cserbenhagyásos gázolásban.
-Úristen miért sírsz? - jött oda hozzám a képpel együtt. Megráztam a fejem, letöröltem a könnyeimet és elvettem tőle a képet.
-Ő az unokatesóm, aki tavaly halt meg egy gázolásban. Egy gyökér elütötte, utána meg ott is hagyta. - válaszoltam kérdésére.
-Sajnálom.. - mondta, majd szorosan megölelt.
-Nem kell, jobb helyen van. - mosolyodtam el. Ő is mosolyra húzta a száját.
-Amúgy gyönyörű vagy ezen a képen! - dicsért meg.
-Köszönöm. - pirultam el egy kicsit. -Menjünk! - adtam a parancsot, mire megindultunk az ajtó felé. Furcsa, de Tony már itthon volt.
-Apu én ma Louisnál alszom. - húztam fel a cipőmet, majd a nevetgélő társasághoz mentem, a nappaliba.
-Rendben, de holnap siess haza, mert állatkertbe megyünk! - adott parancsot. De jó, egy nagy családi kiruccanás... hurrá.
-Oké, sziasztok! - köszöntem, és visszamentem Louishoz, aki az ajtóban várt.
-Védekezzetek ám! - kiáltott utánunk Tony, mire visszafordultam és annyit láttam, hogy Peter most kever le egy taslit a fiának. Elmosolyodtam és hallottam még annyit, hogy "Most mér'?!". A mondat Tony száját hagyta el. Szemforgatva végre kiléphettem az ajtón Louissal az oldalamon. Gyalog elindultunk Louis saját lakásához, mert azt mondta nincs messze.
-Ááááá, miért is lenne messze?! - kérdeztem nyavajogva, mikor Louishoz értünk. Tudniillik kereken 1 órát sétálhattunk.
-Ne haragudj! - ölelt át hátulról, fejét pedig a nyakamba temette, majd nyomott rá egy puszit.

Elmerültem a ház látványában, gyönyörű volt. Louisnak is feltűnt, hogy elbambultam, így megszólított. -Tetszik? - kérdezte még mindig engem ölelve. Egy beltéri medencéhez húzott, válaszadásom előtt.
-Szép, de lehetne jobb is. - húztam az agyát, noha nagyon tetszett a ház.
-Jobb is lehetne?! Na ezért most kapsz!- felkapott a kezébe, és velem együtt beleugrott a medencében. A víz hideg volt és még ruhában is voltam.
-Úristen ezt hogy merted?- és felnevettem, mert bárhogy is vesszük ezen lehet nevetni, hisz eléggé vicces jelenet volt.
-Bocsánat, nem mutatkoztam be jól. Én vagyok Louis Roszcsontfiú Tomlinson.
-Örvendek a szerencsének. Én pedig Emily Durcizóskirálylány Parker volnék. - és kezet ráztunk.
-Na és most? - kérdezte, miután kimásztunk a medencéből.
-Esetleg hozhatnál egy törölközőt és átöltözhetnénk. - adtam egy igen okos ötletet.
-Oks gyere! - vezetett fel egy szobába, az emeletre. Hozzámvágott egy törölközőt, mire egy durcis képet vágtam. -Jaj ne haragudj! - jött oda és megölelt.
-Nem haragszom, de Louis.. megfagyok. - dideregtem ölelésében.
-Hadd segítsek ezen! - mosolyodott el, majd egyszerűen levette rólam a pólómat. 
Végignézett felsőtestemen.
-Idehozod a csere pólómat? - kérdeztem félénken.
-Nem hiszem, hogy szükség lesz rá! - majd villantott egy hatalmas vigyort és az ágyra döntött. Felém helyezkedett és nyakamat kezdte csókolgatni.
-A lábam még fázik. - nevettem fel, úgy döntöttem belemegyek játékába. Cinikusan rám mosolygott és a nadrágomat vette le rólam. Édes csókjaival egész felsőtestemet kezdte kényeztetni. Pár perccel később megszólalt:
-Én is vizes vagyok, én is fázok. - vett fel egy kacér mosolyt. Mivel ő már eltávolította felsőjét, így nekem csak nadrágja maradt. Fordítottam helyzetünkön és én helyezkedtem fölé. Pár percig tökéletesre gyúrt felsőtestét elemeztem, ami neki is feltűnt.
-Tetszik mi? - kérdezte egy önelégült mosollyal.
-Nem tagadom! - válaszoltam, majd a szájára tapasztottam enyémeket. Hosszú csókunkat a levegő hiánya zavarta meg. Visszatértem nadrágjához. Nagy nehezen, sok próbálkozás után sikeresen kikapcsoltam az övét, ugyanis a kezem végig remegett, mert még nem voltunk együtt testileg. Már csak a fehérneműm volt rajtam, Louison pedig csak a boxere. Hátamra döntött, majd kézremegésemre visszatérve megszólalt:
-Ne félj oké? - kérdezte bátorítóan, mire aprót bólintottam. Melltartómhoz nyúlt, hogy kilapcsolja azt, de valaki ráült a csengőre. Talán nem szó szerint, de folyamatosan csak nyomta Louis házának csengőjét.
-A picsába! - sóhajtott a barátom és magára kapkodta a ruháit. Felnevettem idegességén, mondjuk jogos. Már egy jó ideje -kisebb megszakításokkal- együtt vagyunk, de még sosem feküdtünk le egymással. És azért egy fiúnak is vannak határai ilyen téren.
-Drágám ki az?! - kérdeztem és elindultam az ajtó felé, miközben a pólómat húztam magamra. A látvány nem igazán tetszett... az a bizonyos személy állt az ajtóban, aki mindig ott tesz keresztbe, ahol csak tud..

37. fejezet - meglepetés vendég, titokzatos idegen

Visszatérteeeem! :) ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam részt, de nem nagyon volt erőm meg kedvem se. Tudjátok tegnap fejeztem be az első blogomat és nagyon szar kedvem volt :// ezt Lia tudja :D xd Még megosztok veletek valamit: ebben a szent pillanatban kaptam meg, hogy cuki a mosolyom xdd :'D bocsi de ezt muszáj volt :) a komihatárt szokásos! ;)

G. Tekla: köszi, de nekem ez se tetszik xdd :) köszi a komid! <3
Pal Bianka: köszi a komid, nagyon aranyos vagy! :D bár sok ihletem már nincs, de még nem is gondoltam ennek a blognak a befejezésén *-* <3
Netti: köszi Netti :D mindjárt megtudod, hogy ki az a srácok oksi? :) és igazad van melyik számuk nem az? ;) <3
gumicukor:*: nekem is Harry meg Zayn a kedvencem :oo hallod mi nem találkoztunk már?! xdd amúgy azért hagyom mindig abba ilyen igzalmas részeknél, mert szeretlek titeket kínozni <3 :* köszi :D
Lia: nyugi ezt még egy ideig nem fogom abbahagyni :) de ha ezt is befejezem, úgyis lesz egy másik blogom és remélem ezt is figyelemmel fogod követni :D
Dinaa L: örülök neki, köszi :* :D

*Emily*
Beljebb mentünk a nappaliba és egy kb. velem egykorú fiú ült a tv előtt. Louis kérdő tekintettel nézett rám, én pedig csak megráztam a fejem, mert magam sem tudtam ki az.

-Öhmm... bocsi, de te ki vagy? - mentem hozzá közelebb. Felém kapta a tekintetét és felállt.
-Tony Clark! És nem gondoltam volna, hogy ilyen szép mostohatesóm lesz. - kacsintott rám. Egyből leesett ki is ő. Akkor anyuék már itt vannak az élettársával.
-Emily Parker! És hogy-hogy ma jöttetek? - kérdeztem idétlen fejet vágva, mire Tony felnevetett.
-Nem tudom. - rántott vállat, majd újra visszaült a kanapéra.
-Ja amúgy ő itt Louis, a barátom. - mutattam be.
-Hello! Te nem az az énekes vagy? - kérdezte Tony.
-De. - adott rövid választ Lou. Elmosolyodtam, majd leültem Tony mellé, Louis pedig mellém.
-Anyáék? - kérdeztem a mostohatesóm felé fordulva.
-Elmentek körülnézni. Apu még nem járt itt Londonban. - válaszolta a tv-t kapcsolgatva.
-Értem... - válaszoltam. Ekkor Louisnak megcsörrent a telefonja. Odébb ment telefonálni, majd ezzel a mondattal tért vissza:
-El kell mennem, egy interjúnk lesz. - mondta elszontyolodva. -Este nem megyünk el moziba? - csillantak fel a szemei.
-De, elmehetünk. - mosolyodtam el és kikísértem Louist. Visszamentem, leültem Tony mellé és kikapcsoltam a tv-t.
-Ezt most miért? - kérdezte szomorúságot tettetve.... hmm... jó fej.
-Beszélni akarok veled, ha már a mostohatesóm leszel. - mosolyogtam, mire felém fordult.
-Mennyit tudsz te mosolyogni. - röhögte el magát. -És mit akarsz tudni?
-Hát tudod... én... újra össze akartam hozni a szüleimet. És kíváncsi lennék az apukádra. Szóval ő szereti anyát? Jó fej? És törődik is vele? - zúdítottam rá a kérdések hadát, amire megpróbált sorba válaszolni.
-Ne féltsd az anyukádat. Apu szereti Elizat és igen, jó fej. Ja és igen, törődik anyukáddal. És anyud is aranyos, komolyan mintha a második anyukám lenne. - mosolygott. (Elizanak hívják anyut.)
-Köszönöm, hogy beavattál. De... bár én is elmondhatnám ezt Christineről... - hajtottam le a fejem.
-Miért ő nem rendes veled? Amúgy láttam kistestvéred lesz.
-Nem, nem kedves velem. Vagyis próbálkozik, de nekem nem kell pótanya, főleg nem egy 20 éves nő. Az meg a másik, hogy nem akarok egy húgot a nyakamra. - öntöttem ki a szívem. Nem tudom miért, de pár perc alatt nagyon megkedveltem Tonyt, persze csak testvérként. Megértette a helyzetem és még beszélgettünk. Kiderült az is, hogy van egy barátnője, 19 éves és focizik. Nem rossz....
-Megjöttünk Tony! - kiabált be Tony apja.
-Anyu! - futottam ki anyuhoz és egyből a nyakába ugrottam.
-Kislányom! - ölelt szorosan magához. Leültünk a nappaliba, és megismertem anyu barátját. Kedves és aranyos, Christ is mesélt magáról anyuéknak, és rájöttem nem is olyan rossz.
-És mi van Louissal? - kérdezte anyu, amire nem szívesen válaszoltam mindenki előtt.
-Hosszú lenne elmondani. - sóhajtottam. -A lényeg, hogy ma békültünk ki egy nagy veszekedés után. - mosolyogtam önelégülten.
-Mi történt? - kérdezte Tony. Furcsálltam, hogy érdekli, de egy sóhajtás keretében elmeséltem mindent a veszekedésünkről. Ekkor csengettek.

*Louis*
Mikor kiléptem Emilyék házának ajtaján a fiúk már ott voltak.
-Hát ti? - kérdeztem értetlenkedve, mikor beszálltam a kocsi anyósülésére.
-Mentünk a nődtől! - vigyorodott el Zayn, noha tudta engem nem kell megmenteni Emilytől. -Amúgy meg megyünk interjúra. - váltott át 'komoly' hangnemre. Már ha ez Zaynnél valaha is lehetséges volt...
-Meddig lesz?! - kérdeztem sóhajtva.
-Azt mondták, hogy a műsor 17:00-ig tart, de mi az elején leszünk. - válaszolt a mellettem ülő Liam.
-Értem! - törődtem bele sorsomba egy sóhajtás keretében. Gyorsan odaértünk a műsor stúdiójához. Sminkelés és öltözködés után elkezdődött a műsor.
-Hello mindenki! Köszöntsétek nagy tapssal a híres brit fiúbandát, a One Directiont! - mondta a mikrofonba a műsorvezető, mi pedig integetve és mosolyogva foglaltuk el helyünket a kanapén.
-Na és fiúk, mit gondoltok a nem rég megjelent albumotokról? - kérdezte mosolyogva. Összenéztünk a srácokkal, végül én válaszoltam.
-Hihetetlenül felemelő érzés, hogy az amit csinálunk az tetszik az embereknek. Boldogsággal tölt el szerintem mindannyiunkat, hogy eljutottunk eddig. Az album kasszasiker lett, ami megint csak fenomenális. - adtam rövidnek nem nevezhető választ.
-És szerintetek mi az ami közre játszott a sikerben? Gondolok itt a magánéletre is. - ennek a kérdésnek válaszadása Liamre terelődött.
-Mint ahogy azt már sokszor említettük a rajongóinknak köszönhetjük, hogy eljutottunk eddig. Nélkülük sehol sem lennénk, legalábbis egy bandaként. De azt hiszem az utóbbi időben a szerelem is közre játszott a sikerekben. - nézett itt rám és Zaynre jelentőségteljesen.
-Óóó igen... a szerelem. Louis hallottuk, hogy nem rég szakítottál a barátnőddel. Akkor újra a szinglik körében üdvözölhetünk? - kérdezte mosolyogva.
-Hát igazából pont ma békültem ki Emilyvel és egy jó ideig nem is tervezek szingli lenni! - jelentettem ki vidáman, mire a közönségből öröm ujjongást lehetett hallani.
-Ezt örömmel hallom, de szerintem a rajongók is. - célzott az ujjongó Directionerekre. Elmosolyodtam, majd kérdezett még pár kérdést.
-Na akkor fiúk! Köszönöm, hogy itt voltatok, de a műsoridőnk lejárt. - nézett felénk, majd a közönségre. -A szünet után jövök vissza egy meglepetés vendéggel. - mondta és a kamerák lekapcsoltak. Kimentünk a teremből és az öltözőbe mentünk. Visszaöltöztünk a saját ruhánkba és kimentünk vissza, a színfalak mögé. A meglepetés vendéget pillantottuk meg, aki egy számomra nem szívesen látott személy volt... 

Na remélem tetszett! :D bocsi, hogy ez még a szokásosnál is rövidebb, de nem volt nagyon ihletem :// ne kérdezzétek meg mindig, hogy miért pont itt hagyom abba xd azért, hogy izgalmasabb legyen! ;) szeretlek titeket, puszi :*

36. fejezet - you are the love of my life

Hihetetlenül felemelő érzés, mikor belépek és meglátom a 6 komit! Egyszerűen imádlak titeket :D Ezért is próbálok meg minden nap hozni részt, amit ma is sikerült teljesítenem! *-* remélem tetszeni fog, a komihatár megint 3, de jöhet most is több <3 na pussz :*

Pal Bianka: köszi :$ akkor majd ez az lesz :/ xdd
Netti: de normális vagyok ki kérem magamnak xd csak van önkritikám ;) nem találtam lécci mondd meg mit jelent! :D igen rosszaság vagy >< köszi a komid, majd meglátod mi sül ki ebből a randiból *-*
gumicukor:*: köszi a komid :) tudom amúgy, mert az egyik legjobb barátnőm ki szokta tenni (köszi Gréta <3) és ott találtad gondolom :) de ha nem Louis fan vagy, akkor neked ki a kedvenced? :D amúgy nekem se Louis, hanem Harry *-* de persze Louist is imádom :$
G. Tekla: köszi, remélem ez is tetszeni fog :D
Dinaa L: azt hittem már meghaltál, úgy eltűntél xd de örömmel látom, hogy nem <3 :) köszi :*
Lia: majd most megtudod :) *-* köszi neked is:*

UI.: közben hallgassátok EZT! /mily meglepő, hogy OD xd/

*Emily*
Hosszú percekig itattam az egereket, de már a síráshoz is fáradt voltam... pedig nem rég keltem. Feltápászkodtam a -már sírástól ázott- párnámról, és ránéztem az órára. Már fél 12 volt, ezért gyorsan a fürdőbe futottam. Sminkeltem, átöltöztem, rendbe szedtem magam. Nem tellett sok időbe, már csengettek is. Gyorsan lerohantam ajtót nyitni. Félrelöktem Christinet, aki éppen ki akarta nyitni, így én nyithattam ajtót.
-Szia Louis! - öleltem szorosan magamhoz. Hiányzott az ölelése, az illata, a csókja... mindene!
-Szia Emily! - ölelt vissza. -Indulhatunk? - kérdezte, miután elengedett.
-Persze. - mosolyogtam rá, majd visszafordultam. -Elmentem apu! - kiáltottam be és Louishoz fordultam. Egy "mehetünk" kíséretében a kocsijához indultunk kézen fogva. De csak azért, mert megszorította a kezem, nem akartam elhúzni. Ránéztem az összekulcsolt kezünkre.

-Látom zavar... - hajtotta le a fejét, majd elengedte a kezem.
-Nem... csak furcsa. - jelentettem ki mosolyogva, és a kezéért nyúltam, majd megint összekulcsoltam azokat. -Menjünk inkább gyalog. - fordultam felé mosolyogva. Bólintott, így elindultunk egy étterem felé. Hamar odaértünk, nem volt messze.
-Hölgyem! - húzta ki nekem a széket Louis. Felnevettem, majd leültem. Ő is így tett, aztán rendeltünk. Louis nagyon figyelmes volt az egész ebéd közben, teljesen máshogy viselkedett velem, mint eddig.
-És.. akkor térjünk rá arra, amiért itt vagyunk. - köszörülte meg a torkát, mikor megettük az utolsó falatot is. Látta rajtam, hogy minél inkább húzni akarom a dolgot, mégse mentem bele.
-Sétáljunk! - álltam fel. Louis sóhajtott, kifizette az ebédet és elindultunk ki az étteremből. Megint összekulcsolta kezeinket. Hamar odaértünk a Hyde Parkba, ahol leültünk egy padra. Oldalasan fordult nekem, kezeit pedig a combomra helyezte, én pedig megfogtam 'mancsait'.
-Akkor...? - kérdeztem, hiszen fogalmam sem volt, hogyan kezdhetnénk el ezt. Teljesen tanácstalan voltam.
-Mondjuk el, amit akarunk. Látom neked nem megy.. - vigyorodott el. -Kezdem én! - mosolygott, majd bele is kezdett mondanivalójába. -Tudod nagyon hiányzol... amikor a fejedhez vágtam minden hülyeséget, akkor dühös voltam. Nem gondoltam komolyan, és szeretném ha megbocsátanál. Tudom, hogy ez nehéz, mert nagyon megbántottalak. De tudd, hogy én nagyon szeretlek, és soha, ismétlem soha nem akarlak elveszíteni. Úgy érzem TE vagy életem szerelme. - mondta és az utolsó mondatnál a szemembe nézett. Komolyan kikönnyeztem annyira édes volt. Úgy gondoltam nekem semmi mondanivalóm nincs. Felálltam, kezénél fogva őt is felhúztam. Kezeimet nyakára helyeztem, közel vontam magamhoz és hosszú csókot leheltem az ajkaira, amit csak a levegő hiánya szakított meg. Nem tudtam rá haragudni, sőt senkire sem tudtam hosszú ideig haragudni. Talán ez a baj velem...

"Az én problémám? Nem tudok haragudni. A végén mindig megbocsátok az embereknek, még akkor is, ha nem érdemelnék meg."






-Akkor megbocsátasz? - engedett el hitetlenkedve. Éreztem, ahogy vörösödök, nem tudom miért, de kezeimet az arcomra tettem, mint aki valami hülyeséget mondott. -Hééé mi az? - kérdezte nevetve.

-Felejts el mindent, szeretlek, megbocsátok, de elpirultam... - válaszoltam még mindig a kezeim mögül.







Felejts el mindent, szeretlek! <3












-Akkor cuki vagy, szóval el a kezekkel! - vette le a kezeimet arcomról. Valóban piros lehettem, mint az alma, mert elmosolyodott. Szorosan magához ölelt, majd ordibálni kezdett:
-MEGBOCSÁTOTT! - kiabált minden szembejövő embernek, amin csak felnevettem.

*Louis*
Hatalmas boldogsággal töltött el, hogy Emily végre megbocsátott. És amiket mondtam, én úgy is gondoltam..  miután végig kiabáltam szinte az egész parkot, elindultunk Emékhez.
-Louis... - kezdte Emily alig hallható hangon.
-Hmm?
-Tényleg komolyan gondoltad, amiket mondtál? - kérdezte még halkabban.
-Mire gondolsz? - jelent meg egy apró mosoly az arcomon.
-Tényleg nem akarsz soha elveszíteni? És tényleg én vagyok életed szereleme? - kérdezte mosolyogva. -Vagy ez csak egy békülési módszer és Eleanornak is mondtad egy csomószor? - az utolsó mondatnál sokkal komorabb, szomorúbb arcot vágva mondta.
-Hogy képzeled? - álltam meg és szembefordítottam magammal. -Én ezt eddigi életemben senkinek nem mondtam, és komolyan úgy gondoltam. - válaszoltam komoly, de közben felháborodott hangon. Nem válaszolt, csak a nyakamba ugrott, aminek hatására a földön kötöttem ki.
-Te nem vagy normális! - jelentettem ki megállapításomat nevetve. -De én így szeretlek... mindennél jobban. - tettem hozzá.
-Én is téged Louis! - mondta, majd megcsókolt. Felálltunk és mintha nem is történt volna semmi, tovább mentünk.
-És ki vár otthon? - kérdeztem huncutul mosolyogva.
-Nem Louis... - nevettet fel, tudta mire gondolok, persze csak hülyeségből. -Amúgy apu, Christine és a kicsi. - forgatta a szemét.
-Megszületett a kis Christine? - mentem át kisgyerekbe.
-Nem, még nem. - kuncogott Emily. -De már azt hiszem a 6. hónapban van. - emelte fel mutató ujját okoskodóan. Elmosolyodtam, és ekkor megérkeztünk hozzájuk. Benyitottunk, de nekem a látvány őszintén nem tetszett. Egy kb. 18 éves srác ült a nappaliban a tv előtt.... 

35. fejezet - szilveszteri buli *-*

Megjöttem egy résszel! :) meglettek a komik, de egyre kevesebbek drágáim nem gondoljátok? :oo na mindegy, talán lesz majd ez több is :$ na nem kertelek, a komihatár szokásos, jó olvasást manók! *-*

G. Tekla: remélem ez is annyira fog tetszeni, mert ez nagyon elcsépelt lett :// köszi a komid :)
Pal Bianka: köszi a komid :) tudod ezt a blogot kiadatom könyvbe, és a legelső oldalra az lesz írva: "Pál Biankának, mert ő kérte" :'D xdd
Netti: majd megkeresem mindjárt, remélem valami jót jelent :'D xdd te kis rosszaság vajon miért kellett géphez lógnod? xdd :'D mindenesetre köszi a komid Crazy girl, itt a rész :)

*Emily*
Louis még mindig olyan jól csókol, mint eddig. De ez a csók teljesen más volt, mint a többi. Ebbe belevitt minden érzelmet. Szeretet, dühöt, haragot, gyengédséget, de közben vadságot is. Lehet mégis hiba volt visszacsókolni... csókunkat a telefonom zavarta meg. Eltoltam magam Louistól és felvettem a telefonom. Szándékosan nem néztem Louis szemébe.
-Szia Madison! - köszöntem a barátnőmnek mosolyogva.
-Szia Em! Lenne kedved egy szilveszteri bulihoz ma? - kérdezte vidáman.
-Óó tényleg, ma van szilveszter! - kaptam észbe. -Házi buli vagy elmegyünk valahova?
-Házi buli itt nálunk. - adta az egyértelmű választ.
-Oké, akkor hazamegyek és viszem át hozzátok a ruhámat. - válaszoltam gyorsan.
-Rendben, de csak mi leszünk meg egy barátnőmet hívtam meg. - tájékoztatott. -De siess! - tette hozzá.
-Okééés, puszi. - tettem le gyorsan a telefont, majd Louishoz fordultam. -Bocsi, de nekem el kell mennem. Ezt a csókot majd még meg beszéljük, szia! - hadartam, majd egy puszi keretében -amit az arcára adtam- távoztam.
***************
-Emily ő itt Stella, Stella ő itt Emily! - mutatott be minket egymásnak Madison.
-Szia. - köszöntünk egyszerre, amin felnevettünk. Gyorsan átöltöztünk, sminkeltünk, én kivasaltam a hajamat és már készen is álltunk egy bulihoz. Csináltunk egy közös képet, ami nagyon jól sikerült. Betettünk egy filmet, de a közepénél meguntunk és nem tudtunk mit csinálni, így áthívtunk pár embert. Na jó, a pár ember kb. 50 fő is lehetett. Köztük sajnos ott voltak a fiúk is.
-Emily! - kocogtatta meg valaki a vállam. Hátrafordultam és Louissal találtam szembe magam. -Van kedved táncolni? - kérdezte mosolyogva.
-Ühümm. - mondtam, majd megfogtam a kezét, és táncolni kezdtünk.
-Nem iszunk valamit? - kérdeztem Louist, mikor már régóta táncoltunk.
-De! - adott gyors választ, majd a 'pulthoz' rángatott. Hát nem egy valamit ittunk... rengeteg pia volt bennünk, mikor kézen fogva a vendégszobában kötöttünk ki. Leültünk az ágyra és elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak Louis közelebb hajolt, fejét oldalra döntötte, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Visszacsókoltam, ő pedig áttért a nyakamra. Pár perc múlva az ágyra döntött és rám helyezkedett. Fehér, testhez simuló szoknyám pillanatok alatt lekerült rólam. Ingéből kezdtem el kihámozni, mikor valaki benyitott. A valaki Madison volt.
-Bocsi... - kuncogott, majd kilépett az ajtón, és betette azt. Én felültem az ágyon és visszavettem a szoknyámat.
-Ne haragudj Louis, de megint csak a pia beszél belőlünk. - túrtam a hajamba.
-Semmi gond.... de a reggeli dolgot megbeszélhetjük? - kérdezte lehajtott fejjel.
-Majd holnap. - válaszoltam és kimentem a szobából.

*Louis*
Miután Emily elment, pár perc múlva csalódottan mentem ki én is a szobából. Nem azért voltam csalódott, mert nem feküdtünk le. Én nem lefektetni akartam Emilyt, hanem kibékülni vele.
-Na? Nem békültetek ki? - kérdezte Niall, csalódott fejemet látva.
-Nem.. - szomorodtam el még jobban. -Szedjük össze a srácokat és menjünk innen lécci! - kértem meg, majd a fiúk keresésére indultunk. Nem kellett sok idő, meg is találtuk őket. Egyből hazaindultunk. Mivel már késő este volt, gyorsan lezuhanyoztam és már mentem is aludni.
Reggel az ébresztőmre keltem fel. Boldogan pattantam fel az ágyból, mert elhatároztam, hogy ma kibékülök Emmel. Megreggeliztem a srácokkal, és felnéztem face-re.

*Emily*
Reggel hatalmas fejfájással keltem fel, méghozzá otthon, a saját ágyamban. Nem tudom hogy kerültem ide, az utolsó emlékem az, hogy megköszöntem Madisonnak, hogy bejött. Lebattyogtam a nappaliba, bevettem egy fájdalomcsillapítót és megreggeliztem. Reggeli után átöltöztem és unatkozásból elővettem a laptopom, és felléptem facebook-ra. Megkerestem a képeim között a tegnapi közös képet és feltöltöttem "jó buli volt lányok♥" címmel.

Hamar összegyűlt rajta a sok lájk, és kommentek is érkeztek. A kommentelők között ott szerepelt megint Louis, Brice és most Tyler neve is.
Tyler Smith:
Még mindig gyönyörű *-* jót bulizhattatok :D
Emily Parker:
Jó is volt :) főleg a vége, azt sem tudom, hogyan kerültem haza xdd Amúgy köszi Ty, te pedig még mindig aranyos vagy♥
Brice Silver:
Én bezzeg nem voltam ott :// :'D amúgy szépek vagytok♥
Louis Tomlinson:
So sexy... ♥
Emily Parker:
Melyik tetszik barna herceg? :D xd Köszi Brice :) ♥
Louis Tomlinson:
Wheit dresses :) Csakis te♥ :$
Brice Silver:
Privibe gyerekek, ehhez én még kicsi vagyok! -.-" :'D xd
Emily Parker:
Te aztán nagyon kicsi vagy Brice -.- xd Köszi Lou♥ :$ de ha Brice ennyire akarja, akkor írj Louis! :)

Tette is amit kértem, pár perc múlva üzit írt. Közben Madison is fellépett és feltett három tegnapi képet, ami még a buli előtt készült "vannak fejek drága :'D" címmel. 

Megnéztem a képet és jó ideig szakadtam rajta. De térjünk vissza Louisra....
Louis Tomlinson:
Szia Emily! :D ma meg tudjuk beszélni a dolgokat? 
Emily Parker:
Szia! Te aztán nem kertelsz xd persze, nekem ma jó.... mondjuk egy ebéd mellett. :)
Louis Tomlinson:
Oké, akkor ma randi! *-*
Emily Parker:
Nem randi! Ezt előre kijelenthetem ;D
Louis Tomlinson:
De randi! ;) ♥ :$ - ekkor egy ajtó csapódást hallottam és hangos viháncolást. 
Emily Parker:
Oké akkor randizunk... :) de most mennem kell, mert hangokat hallottam a földszintről. Fogok egy serpenyőt és lemegyek :'D szurkolj, hogy el ne raboljanak :) xd na szia Louis! 
Louis Tomlinson:
Ha elrabolnak visszarabollak :') na majd megyek érted szia!♥

Gyorsan kijelentkeztem és lementem a földszintre. Meglepődtem, mikor aput és Christinet láttam meg nevetgélve. Christ pocija már egy kicsit ki volt kerekedve, azt hiszem a 6. hónapban van.
-Apuci! - ugrottam egyből a nyakába. 
-Szia kicsim. Ülj le! - mutatott a kanapéra. Christinenek is köszöntem, majd belekezdtek a fontos mondani valóba. 
-Igen? - kérdeztem érdeklődve.
-Holnap meglátogat téged anya és az élettársa meg az élettársának a fia! - jelentette ki apu és nyelt egy nagyot. Hiányzott neki anyu, és ezt tagadni sem tudta volna. 
-Tehát már neki is van pasija... csodálatos! - keltem fel és a szobámba mentem. Egy 18 éves lány, akinek a legnagyobb álma az volt, hogy a családja megint teljes legyen... ez vagyok én. Soha nem lesz többé teljes. Apunak barátnője, anyunak pasija van. Csodálatos.. sírva dőltem le a párnámra. 

Ez elég gagyi és elcsépelt lett, de remélem azért tetszett :// komizzatok! :)

34. fejezet - barátságnál se több, se kevesebb

Meghoztam a részt, viszont most nehezen gyűlt össze a 3 komi, ami egy kicsit rossz :// de azért remélem még olvassátok *-* a komihatár megint 3! :D na nem is dumálok, remélem tetszeni fog, jó olvasást! ;)

G. Tekla: köszi :$ és semmiség, hiszen tetszik :D
gumicukor:*: köszi a komid, én meg örülök, hogy tetszik :) és ez a rész még az előzőnél is hosszabb lett szerintem *-* téged is szeretlek, ahogy mindenkit! ♥
Petra: köszi Manóó! :) és amúgy meg idősebb vagyok ám! :p és nem vagyok seggfej teeee xd 

*Louis*
Emily egyszerűen elvarázsolt... csodálatosan festett abban a ruhában. De egyet nem értek. Miért jött el Harryvel? Ez randinak számít, vagy csak Hazz egyik hülye ötlete, hogy mi kibékülünk? Úgyse fogunk, Emily soha nem bocsát meg.
-Srácok, megérkeztünk! - kiabálta el magát Niall.
-Jó észrevétel haver. - nevettem el magam, majd kiszálltam. A többiek követték példámat, és bementünk szórakozóhelyre. Ez volt London legjobb helye, így tele volt tömve menő, híres emberekkel.
-Úristeeen itt van Cher Lloyd! - nézett Emily az énekesnő felé.
-Bemutassalak neki? - kérdeztem mosolyogva.
-Igen lécci! - csillogtak a szemei. Kaptam az alkalmon, megfogtam a kezét és átrángattam magunkat a tömegen. Addigra a többiek eltűntek. Liam Danival táncolt, Zayn Perrievel, Niall Demi Lovatot célozta meg, Harry pedig a bárpultnál fűzött egy csajt. Akkor ez nem randi.
-Cher! - kopogtattam meg a lány vállát.
-Ááá Louis! Régen láttalak. - ölelt meg. -És ki ez a szépség melletted? - kérdezte mosolyogva, amitől Em majd' elájult.
-Ő Emily Parker, a volt barátnőm. - hajtottam le a fejem. Ők bemutatkoztak egymásnak, majd elkezdtek beszélni.
-Akkor én megyek! - szóltam nekik, mert nem akartam hallani, ahogy minden második pasira azt mondják, hogy irtó aranyos meg stb.
-Várj Louis. - húzott vissza Emily, majd kérdőtekintetem láttán folytatta. -Nem táncolunk? - kérdezte lehajtott fejjel, kicsit kipirult. Meglepődtem, de egyből rávágtam egy igent. Elköszöntünk Chertől és a táncparkettre mentünk.

*Emily*
Az este nagyon jól sikerült, Louissal végig táncoltuk az egész éjszakát. Persze csókig sem jutottunk el, a barátságnál maradtunk mindkettőnk részéről. Se több, se kevesebb. Reggel a saját ágyamban ébredtem, de azt nem tudom hogyan kerültem oda. Eléggé részegek voltunk. Felültem és körbenéztem. Louist pillantottam meg mellettem.
-Louis, Louis! Kelj már fel! - rázogattam, mire végre felkelt. -Ugye mi nem... ?
-Nem dehogyis! - válaszolt egyből. -Hééé nyugi, nem történt semmi. - nyugtatott a kezemet simogatva.
-Akkor jó. Hogy kerültünk ide? - kérdeztem. Lou felvilágosított, hogy Hazza hozott minket ide, Louis pedig nem volt képes elmozdulni mellőlem. Ez cuki BARÁTI gesztus volt. Megreggeliztünk, ő pedig elindult haza.
***********
Ebéd után eléggé unatkoztam, így felnéztem face-re. Semmi érdekes nem volt, de legalább Madisonnal beszélgettünk kicsit. Felraktam magamról egy kis kori képet.

Sok lájk jött rá, mert mióta Louissal összejöttem, azóta nagyon sok ismerősöm lett. Unatkozásból elkezdtem magam fényképezni, de sikerült is egy remek kép profilképnek.

Azt is feltettem, arra még több volt a lájk és sokan komiztak is. Az értesítések között megakadtam egy névnél, ami Louisé volt. Hozzászólt a képemhez.
Louis Tomlinson:
Grr... cica. Szeretem a cicákat *-* Hűűű ki ez a szép lány? :$
Emily Parker:
Louis♥ köszikee :$
Brice Silver:
Csini vagy Emi! :D ♥
Emily Parker:
Hazudj másnak Brice! -.-* xd
Louis Tomlinson:
Nem hazudott semmiben ;)
Emily Parker:
Dehogyisnem! :DD 
Brice Silver:
Nem és kuss! ♥

Erre már nem írtam vissza, nem volt kedvem vitatkozni. Éppen ki akartam lépni, mikor Louis rám írt.
Louis Tomlinson:
Szia szépség! :D
Emily Parker:
Szia barna herceg! *-* 
Louis Tomlinson:
Valljuk be a szőke herceg jobban hangzik :'D amúgy tényleg szép vagy azon a képen♥
Emily Parker:
Igaz, igaz jobban hangzik *.* Köszi még egyszer Lou :D
Louis Tomlinson:
Csak az igazság :$ nincs kedved ma velem ebédelni?
Emily Parker:
De van :) délre jössz értem?
Louis Tomlinson:
Aha :D mennem kell, mert Harry nyaggat, hogy mit csajozok :'D na szia♥
Emily Parker:
Üzenem Harrynek, hogy haljon meg >< szia Lou♥

Vicces volt, hogy a beszélgetésünk tele volt szíveskékkel, holott nem is járunk. Valamilyen szinten bíztam benne, hogy ezzel az ebéddel ki tudunk békülni. Rápillantottam az órára, ami fél 12-t mutatott, ezért gyorsan kipattantam az ágyból, felöltöztem és kisminkeltem magam. Csináltam magamról egy képet, és azt is feltettem még fb-re, de ekkor csengettek.

-Repülök! - kiáltottam röhögve, majd az ajtó felé siettem. Hallottam, ahogy Louis elneveti magát, ezért nem lepődtem meg, mikor ő állt az ajtóban.
-Mehetünk? - rázta meg a haját. Annyira édes volt, de... áhww... miket is beszélek én?
-Persze. - mondtam és felkaptam a táskámat, majd mentünk is.

*Louis*
Emily kilépett az ajtón, és egyből beszálltunk a kocsiba.
-Hova lesz az irány? - kérdezte aranyosan mosolyogva.
-Én Nando's-ra gondoltam. - válaszoltam, majd beindítottam a kocsit.
-Oké, az jó lesz. - motyogta, és elővette a telefonját. Írt valakinek egy SMS-t, és el is tette.
-Kinek írtál? - érdeklődtem.
-Nézd meg a telefonod! - válaszolta vigyorogva, majd mikor pirosat kaptunk előhúztam a zsebemből. Nekem írt SMS-t, ami megmosolyogtatott. 

"Igaz, a szőke herceg jobban hangzik, nekem mégis barna hercegem van :33 :* 

                                                                                     Emily" 
Hozzá is csatolta a képet, amin felnevettem.
-Aranyos. - mosolyodtam el.
-Nem volt kérdés, hogy az vagyok-e! - dobta hátra haját nevetve. Én is elnevettem magam, majd a gázra tapostam, mert megint zöldet kaptunk. Pár perc alatt ott is voltunk a kiszemelt étteremben. Rendeltünk és elkezdtünk beszélgetni, majd valahogy a kapcsolatokra tértünk át.
-És volt barátnőd ebben az egy hónapban? - kérdezte, miközben magába tömött egy melegszendvicset, amin felnevettem.
-Nem... én reménytelenül vagyok szerelmes. - sóhajtottam. 
-Óóó... Louis Tomlinsont nem szeretik viszont? - nevetett fel cinikusan. -És ki a szerencsés? - kérdezte. A 'szerencsés' szó hallatán elmosolyodtam, majd közelebb csusszantam mellé.
-Te... - válaszoltam és megcsókoltam... 

Csak barátok... ugye?!

33. fejezet - belive or not belive

Meghoztam a részt gyerekek! :D xdd remélem ez is tetszeni fog, bár látom kicsit szúrja a csőrötöket, hogy sok a veszekedés. Igyekszem ám! *-* és ez a rész talán kicsit hosszabb is lett, mint az eddigiek szoktak :) Jó olvasást, és utólag B.U.É.K! :* <3
UI.: most a komihatár csak 3 lesz oks? :)

G. Tekla: köszi :* örülök, hogy még mindig tetszik :D ja és elolvastam a blogodat, nagyon jó szerintem :) sőt, még komiztam is, csak másik fiókról :))
Lia: nagyon köszi <3 
Netti: persze, hogy muszáj a te kis idegeiddel játszanom! :P tudod, hogy szeretek játszani! *-* xd sok a kérdés, idővel mindre kapsz választ a részből! :D és igen, elég egy veszekedős páros, de ez van :) xdd köszi a komid Crazy girl :* <3
gumicukor:*: még soha nem mondtam, de olyan cuki neved van xdd "gumicukor vagy a tenyeremen!" szeretem ezt a reklámot! :'D xd köszi a komid, itt a rész! :* 

Jól vagyok, 
kösz, hogy kérdezed!









*Louis*
A címlapon Emily volt egy kislánnyal mellette. Mondjuk... nem is lehetett olyan kicsi, max. 13 éves. Ez állt az újság legelején:
"Emily Parker nem szakított a barátjával, Louis Tomlinsonnal! Vajon akkor mi történhetett?"
Kíváncsi voltam miből feltételezik ezt, és miért van a címlapon.
"Folytatás a 3. oldalon" - állt a sarokba, én pedig odafordítottam. Kinyitottam a 3. oldalon és megvilágosultam. Tisztult bennem minden és rájöttem mekkora egy seggfej vagyok.
"A tegnapi nap láthattuk a híres énekes, Louis Tomlinson barátnőjét, Emily Parkert egy bizonyos Brice Silverrel. Egy 13 év körüli lány autogrammot kért az 1D tag barátnőjétől és a következőt nyilatkozta lapunknak:
-Megkérdeztem Emilyt, hogy szakítottak-e Louissal. Ő azt válaszolta, hogy nem és megkérdezte miből is gondolom. Én a vele lévő fiúra mutattam. Emily azt mondta, ő csak egy barát, ő csak is Louist szereti. Nem tudom, de én hiszek neki.... Brice Silver csak a barátja! - a kislány vajon igazat mondott? Nektek mi a véleményetek erről?"
Be volt szúrva még egy kép Emilyről és a kislányról. Ledobtam mellém az újságot, felvettem a cipőmet, és egyből Emilyiékhez siettem. 10 perc se tellett bele, már odaértem. Egyből bekopogtam, de meglepettségemre Harry nyitott ajtót. 
-Te mit keresel itt? - kérdeztem dühösen.
-Vigyázok egy barátomra, akit TE rendesen megbántottál! - emelte ki a 'te' szót.
-Oké, akkor legalább engedj be! - kértem kicsit halkabban. Éppen szólásra nyitotta a száját, de Emily megzavart.
-Harry! - nyöszörgött. -Légy szíves cseréld le a kötésem! - kiabált le az emeltről.
-Egy perc és megyek. - válaszolt.
-Milyen kötést? - kérdeztem aggódva.
-Nem mindegy? Kérlek Louis menj el innen. Nagyon megbántottad. - próbálta meg becsukni az ajtót, de nem hagytam. Ekkor lejött Emily.
-Louis! - kapott a szájához meglepettségében.

*Emily*
Mikor leértem Louist pillantottam meg az ajtóban. Meglepődtem, örültem, és még jobban összetörtem. Éreztem rajta, hogy bocsánatot akar kérni, de tudtam, én még nem tudok neki megbocsátani.
-Louis! - kaptam a számhoz.
-Beszélhetünk? - kérdezte halkan, lehajtott fejjel.
-Én azt hiszem... elmegyek ruháért pár napra. - fordult felém Hazz. -Te pedig, ha már itt vagy cseréld le a kötését lécci! - nézett át Louisra, majd megint rám. -Maradj erős! - suttogta, és kiviharzott.

-Mit csináltál a kezeddel? - kérdezte Lou, miután összerezzent az ajtócsapódás hatására.
-Nem mindegy neked? Inkább segíts! - rángattam magam után a fürdőszobába. Leültem a kád szélére, ő pedig egy székre. Amint levettem a kötést Louis egyből a kezemhez kapott. Simán látni lehetett a borotva penge által okozott vágásokat.
-Te normális vagy? Ezt komolyan miattam csináltad magaddal? - legyezte előttem a kezét idegesen.
-Jól vagyok... hagyjál! - fordultam el tőle.

-Emily! - szólt rám, jelezve ezzel, hogy azt akarja beszéljek.
-Louis... tudod milyen rosszul esett mind az amit mondtál? - kérdeztem lehajtott fejjel.
-Hidd el, hogy nem gondoltam komolyan. - ült le mellém a kád szélére, majd közelebb csusszant.
-Nehéz elhinni... - adtam rövid választ.
-Pedig tényleg nem gondoltam komolyan azokat a dolgokat, amiket a fejedhez vágtam! - erősködött, közben átkarolta a derekam. Egyből kihámoztam magam kezei közül, felálltam és óvatosan megmostam a csuklóm. Ramatyul voltam, nagyon csípett.
-Azt hiszem mehetsz. - jöttem ki a fürdőből, Louis pedig követett.
-De még... nem beszéltünk. - kaptam a választ szomorú, de egyben lenéző hangnemben.
-Nincs miről! - nyitottam ki az ajtót, ő pedig nem erősködött, kiment.

*Harry*
1 hónap telt el Em és Louis szakítása óta. Egyikük sem tudott tovább lépni. Louis soha nem jön ki a szobájából a próbákon és fellépéseken kívül. Emily pedig ki sem mozdul otthonról. Apukája mellesleg még mindig nem jött haza, mert meghosszabbították a nyaralásukat. Szóval nehéz vigasztalni mindkettőjüket, de megoldható. Ma viszont kitaláltam, hogyan békítem ki őket.
-Srácok menjünk máááár! - toporogtam az ajtóban, hiszen ha buliról van szó Harry Styles nem maradhat ki.
-Megyünk! - sóhajtott feladóan Lou, ugyanis ő nem akart jönni. Beszálltunk a kocsiba, mindenki hozta a lányokat, így én is Emilyt, persze ezt senki nem tudja.
-De most komolyan Harry, te kit akarsz magaddal hozni? - kérdezte Zayn.
-Titok... itt állj meg. - parancsoltam Louisnak. Em éppen egy barátnőjénél volt, mert nem akartam, hogy Louis megtudja kit hozok. -Egy perc és jövök! - szálltam ki a kocsiból, és elindultam a ház felé. Emily barátnője nyitott ajtót, és beengedett.
-Emi, gyere mááár! - kiáltott fel -azt hiszem- Madison.
-Tudod, hogy utálom ha így hívsz. - jött le a lépcsőn. -Szia Hazz! Muszáj volt ezt felvennem? - mutatott végig magán. Igen, én választottam neki ruhát, és szerintem nagyon is jól nézett ki benne.

Bólogattam, és kinyújtottam a kezem. Elfogadta, elköszönt a barátnőjétől és már mentünk is a kocsihoz. Mikor a többiek meglátták elkerekedett a szemük. Beszálltunk és a lányok örömmel üdvözölték.
-Öhmm... hello! - köszönt Emily, látszott rajta, hogy zavarban van.
-Szia! - köszönt vissza mindenki boldogan, kivéve persze Louist. Ő még mindig Em csodálásával volt elfoglalva.
-Harry drága! Nem mondtad, hogy mindenki jön. - ütött vállba, amin mindenki felnevetett.
-Jól van na... meglepi! - tártam szét a kezeimet, amikbe Emily egyből beleugrott, és szorosan megölelt. -Louis! Indulhatnánk? - kérdeztem nevetve. A barátom megrázta a fejét -gondolom kirázta belőle képzelgéseit Emilyvel kapcsolatban-, majd egy 'Ja.. persze' kíséretében a gázra lépett. Pár perc elteltével ott voltunk London legjobb szórakozóhelyén.