73. fejezet - a középpontban Harry

Halikaa! :) kicsit későn hoztam meg a részt, mivel holnap történelemből TZ-t írunk .__. kérlek szurkoljatok nekem! :$$ és hogyan gondolhattátok, hogy feloszlatom a bandát? :o és azért miért kérne bocsánatot Emilytől? xdd na mindegy, itt a rész (az elejét nem fogjátok érteni egyből, de majd rájöttök) :D na puszi ;*

Pal Bianka: köszi :$ és ilyet nem tennék, hisz én egy angyal vagyok *-* ... se xdd siettem :)
G. Tekla: úúúúúúúúúúúúúúúúú majd meglátod :) nem oszlatnám fel őket <3 örülök, hogy tetszett :D siettem, ahogy tudtam *-* xoxo<3
Óffi07: nem fog ^^ rághatod magam ezen :* de azért ne nagyon, el ne fogyj! :) <3 xd köszi :$ wááááááááááááááááááááá #éniskövitakarok xdd
Barbara Pistai: örülök neki, azokból sok van :$ és ismételten köszi <3
gumicukor:*: hát hú köszi *-* semmi gond, örülök, hogy komiztál :) remélem megérte várni ;dd siettem ^^

*Louis*
-Én veszem fel! - ordítottam el magam, majd a telefon után nyúltam, amin Paul neve díszelgett, így ki is hangosítottam. -Hallo Paul! Mi újság?
-Sziasztok srácok! Nagy újság van... - sóhajtott gondterhelten.
-És mi? - kérdezte izgatottan Niall.
-Elmehettek egy fél éves túrnéra Amerikába... - hajtotta le a hangját a végére.
-És ezzel mi a baj? Tök király! - válaszoltam értetlenül.
-Egy lányt sem hozhattok magatokkal... döntsétek el, hogy mentek-e! - mondta és kinyomta a telefont. Hitetlenkedve tettem le a telefont az asztalra és a fiúkra néztem.
-Nem hagyom itt Daniellet. - suttogta Liam.
-Én sem Perriet. Szó sem lehet róla, hogy ennyi időre elmenjünk a lányoktól. - tiltakozott Zayn is.
-Dettó.. - vágtam rá határozottan.
-Ne csináljátok már srácok! Ez mégis csak Amerika.. tudom, már sokszor voltunk ott. De fél év. Gondoljatok már bele! - biztatott Harry.
-Nem fogjuk itt hagyni a lányokat, ugye tudod? - vágta oda Zayn, Liam pedig bólintott. Én önkívületi állapotban voltam, semmi kedvem nem volt egy veszekedéshez.
-Igaza van Harrynek. Menjünk el! - állt a pártjára Niall.
-Hívjuk vissza Pault, hogy megyünk. - mondta Harry. Zaynnél azt hiszem ekkor szakadt el a cérna.
-Haver neked nagyon könnyű! Nincsen barátnőd... tudod milyen nehéz, hogy így is alig találkozok Perrievel. Nem kell nekem még egy fél éves turné is. Amúgy meg Taylorkával könnyű volt.. éppen ott volt koncertünk, ő is csak egy futókaland volt nemde? - ordította el magát, mire Harry arcán egy könnycsepp folyt le és kirohant a házból.
-Zayn ezt nagyon nem kellett volna! - szólt rá Liam, kicsit ingerülten. Zayn visszavágott, mire Niall is beszállt az ordítozásba, és valahogyan engem is belekevertek. A ház a kiabálásunktól zengett. Ekkor belépett Emily.
-FIÚK! CSEND LEGYEN!  - kiabált, mire mindenki rákapta a tekintetét. Niall nem szólt semmit, követte Harry példáját és kiviharzott a házból.
-Ez mégis mi a fene volt? - kérdezte barátnőm, mire közelebb léptem hozzá és a fülébe súgtam:
-Gyere majd a szobámba. - mondtam és felmentem a lépcsőn, egyenesen be a szobámba. Leültem az ágyamra és vártam Emilyt. Nem tudtam elképzelni nélküle fél évet. Belegondolni is rossz volt... mi lesz, ha végleg szakítunk valamiért? Nem fogom túl élni. Megráztam a fejem, arra számítva, hogy elűzöm a szörnyű gondolataimat.
-Louis... mi ez az egész? - lépett be barátnőm, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Gyere ide! - mutattam magam mellé. Idejött, majd beleült az ölembe. Átöleltem derekát, és amilyen szorosan csak tudtam, magamhoz húztam. -Ne haragudj rám, nem az én döntésem volt... - suttogta.
-De micsoda Lou? - kérdezte, mire sóhajtottam.
-Paul felhívott, hogy döntsük el, megyünk-e Amerikába... fél évre turnézni! - válaszoltam lehajtott fejjel.
-De ez egy nagy lehetőség! Miért ne mennétek? - értetlenkedett, de valami szomorúság ott úszott a szemeiben. Sejtette mi lehet a dologban..
-Nem jöhettek velünk.. - néztem mélyen a szemébe, ami egyből megtelt könnyekkel, de megdörzsölte szemét, nem akart sírni.
-Le ne mondjatok miattunk egy ilyen lehetőségről... el kell mennetek Louis! - próbált meg mosolyogni, több kevesebb sikerrel.
-Kicsim, én nem hagylak itt.. - öleltem meg szorosan, de eltolta kezem. Felállt az ölemből és hosszú csókot adott, majd elment. Utána mentem, de már csak annyit láttam, hogy kifutott a házból.

*Emily*
Kirohantam a házból és nem tudtam hova menjek. Hajamba túrva néztem körül, majd végül a Hyde Park mellett döntöttem. Könnyekkel küszködve vettem a lépéseket, nem akartam sírni. Végül mikor odaértem megláttam az egyik padon egy nagyon ismerős alakot. Nem tudtam ki az, de amikor közelebb értem, rájöttem. Harry volt ott...
-Te mit csinálsz itt? - kérdeztem, mikor leültem mellé.
-Összevesztem Zaynnel. - törölt le egy apró könnycseppet. Soha nem értettem miért mondják, hogy a fiúk nem tudnak sírni.
-De nem ez az igazi baj, ugye? - erősködtem.
-Nem... azt vágta a fejemhez, hogy nekem mindenki csak egy egy éjszakás kaland. Taylorra is azt mondta.. pedig akármilyen furcsa, Harry Styles is tud szeretni! - hajtotta le a fejét.
-Nem gondolta komolyan. De gondolom ő sem szeretné itthon hagyni Perriet. - simítottam végig a kezén.
-Tehát már tudod... - sóhajtott, mire bólintottam. -Ne vesszetek össze Louissal, kérlek! - ölelt meg szorosan, ekkor már nem bírtam tovább, elsírtam magam.
-Nem akarom, hogy elmenjen.. - suttogtam.
-Tudom... tudom milyen érzés, ha nem lehetsz azzal, akit szeretsz! - mondta halkan, mintha attól félne meghallom.
-Kit szeretsz te? - toltam el magamtól felvont szemöldökkel.
-Senkit... vagyis... nem mondhatom el. Sajnálom.. - motyogta.
-Szerintem csak a lánynak mondd el, hátha ő is így érez. - válaszoltam mosolyogva.
-Akkor is, ha van barátja? - kérdezte, mire meglepődtem.
-Styles, te egy foglalt lányra hajtasz? - nevettem el magam, de az ő arca továbbra is komoly, rezzenéstelen volt. -Igen, akkor is! - mondtam.
-Köszi! - ölelt meg még egyszer. -Na menjünk vissza. - húzott fel a padról. Beszálltunk a kocsijába és a házukhoz hajtottunk.

*Harry*
Mind a négy fiú otthon volt már és valamin nevettek, de mikor beléptem mindenki elcsendesült. Louis reagált először, csak nem rám, hanem Emilyre.
-Kicsim! - ölelte meg szorosan.
-Ne menjetek el.. - kérte suttogva Em, mire mindenki rám emelte tekintetét.
-Maradjunk! - válaszoltam mosolyogva, gondolom Niallt már rávették. Nem válaszoltak semmit, ezért elindultam az emeletre a szobámba, de Zayn utánam szólt.
-Hazza! Kérlek ne haragudj... - hajtotta le a fejét.
-Felejtsük el. - mosolyogtam, majd végleg felmentem. Leültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Nem tudtam elmondjam-e Emilynek, hogy ő az a lány. Igen, azóta sem tudtam belőle kiszeretni. Hihetetlen, hogy egész eddig tartottam a számat. De ott van Louis.. a legjobb haverom. Nem akarok belerondítani az életükbe. Gondolkodásomat kopogás zavarta meg.
-Gyere be! - szóltam ki, mire Louis lépett be az ajtón.
-Köszönöm, hogy visszahoztad. - ült le mosolyogva az ágyamra.
-Nem kell megköszönnöd. - válaszoltam őszintén. -Hívtátok Pault? - kérdeztem.
-Igen, azt mondta, hogy a JLS megy helyettünk. - hajtotta le a fejét. -Én nagyon sajnálom, hogy nem mentünk el, de nem bírtam volna itt hagyni Emet.
-Ne aggódj, én sem tudtam volna itt hagyni valakit.. - mondtam halkan, mire meglepődve elmosolyodott.
-A mi Harrynk szerelmes? - kérdezte nevetve.
-Nem lennél ilyen boldog, ha tudnád kibe. - sóhajtottam.
-Ezt hogy érted? - ráncolta össze a szemöldökét. Itt volt az alkalom, hogy elmondja legalább Louisnak, de nem tudtam mit csináljak...