71. fejezet - megint Eleanor..

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy két napja nem hoztam részt, de rengeteg dolgom volt és sokat gondolkoztam a blog befejezéssel kapcsolatban is, de ezt már láttátok :) Kedves Kinga komiját köszönöm, csak építőkritikának vettem, nem leszólásnak ;D Azoknak meg még jobban köszönöm, akik megvédtek vele szemben :) De felesleges vele foglalkozni :) Na mindegy is, itt a rész, komizzatok sokan:*

Komiválaszok a 'Fontos' című bejegyzáshez:
Pal Bianka: nem gond :D és imádom írni ezt a blogot, de ezt szerintem reggel észrevetted :) a következő blog lesz a leghosszabb, ígérem neked :D hát a klip az tényleg valami áhhwww *-* Niall a zuhany alatt :'D hidd el, nekem is, de az eredeti nem jó :( hát akkor most arra kell kicsit várnod.. :// de köszi :$
Barbara Pistai: semmi gond :) én nem haragszom, csak azt gondoltam ez az egész a blog befejezés miatt van :D igen az *-* oksi :$

Komiválaszok a 'A döntések felelősséggel járnak...' című bejegyzéshez:
Pal Bianka: jaaaj nem tudom mit akar jelenteni, de remélem valami jó *-*
Barbara Pistai: én is téged <3 :* xdd örülök, hogy tetszeni fog :) és a vége annak nem biztos, hogy szomorú lesz, de ezt még nem tudom :) igen ahhoz, de még nem vagyok benne biztos, hogy Niall-os lesz, de nagy valószínűséggel igen :D nem baj *-*
Óffi07: köszönöm :D örülök neki :) remélem megérte várni *-* siettem vele ;*

Komiválaszok az előző részhez:
G. Tekla: ááááááááááááááááááááááááááá! köszi :$ eszméletlenül köszi :* semmi gond, én is szoktam csúnyán beszélni xdd siettem, ahogy tudtam :D
Pal Bianka: meglesz neked! :D hát az egy lehetetlen küldetés lenne xd hoztaam :)
Kinga Csalló: jaaj felvállaltad :) most szeretlek is ám érte <3 óóó köszi :$ hát sajnálom drágám, de ez még nem lesz befejezve :* nézz tükörbe és röhögj magadon kedvesem <3 nagyon trééé vagy hallod :''D húúú most raj vagy Kinga :') sziamia, tudd hogy szeretünk itt <3 :* -.-* :')
Netti: köszi Netti <3 tudod mennyit szakadtam ezen :'D xdd szeretlek ám <3 és nem is kell vele foglalkozni.. megtanított valaki arra, hogy ha törődöm vele, akkor csak jobban fog fájni :) le sem szarom a véleményét ;) köszi drága :*
Gréta: köszönöm neked is, hogy megvédtél :) kulturáltan beoltottad :') xdd szeretlek Muki <3 én is téged :* nem foglalkozom vele :D igen tudom, gyökér az nem ő :'dd xd :* 
Netti: köszi :$ ne légy miatta ideges, nem ér annyit :) remélem megérte várnod most egy kicsit :$ köszi Netti :*
I&#39;m special, I&#39;m left-handed: 1. semmi gond :) hát már hogyan adná magát? :D úgy döntöttem mégsem fejezem be még egy kicsit :$ jaaj de cuki vagy *-* xd köszi, de még nem biztos, hogy Niall-os lesz :) nem baj, tudjuk a neved.. hahaha.. NO! xdd bocsi, ez kellett :'dd
2. ez nem nekem szólt de nagyon köszönöm :) rendet teremtésben te vagy a királynő <3 3. ez sem nekem szólt, de az egyiket olvastam és szerintem nem olyan rossz :'dd xdd 
gumicukor:*: hát jól gondoltad :$ köszi :) nem ment el a kedvem, happy vagyok fuck yeah *-* xdd semmi gond :) köszönöm :* siettem vele :)
Óffi07: köszi :$ nagyon szépen köszönöm, hogy megvédtél <3 :D nem fogok vele foglalkozni :) nem fogom soha elfeledni, hogy mennyire izgatottan várjátok a részeket, és mennyire kedvesek vagytok hozzám :) siettem és remélem megérte várnod :*
Barbara Pistai: köszi *-* igyekszem minél több leírást beletenni :) köszi :*

*Emily*
Reggel arra ébredtem fel, hogy valakinek csörög a telefonja. Louis nem volt ébren, de az ő telefonja hallatta ki a sürgető hangokat. Nem akartam felkelteni, ezért elvettem a telefont az éjjeliszekrényről és kimentem a nappaliba. Rápillantottam a készülékre, ami még nagyban csörgött. A szám ismeretlen volt, de megölt a kíváncsiság, hogy tudjam mégis ki keresi Louist.
-Igen? - vettem fel sietősen a telefont.
-Louis? - szólt bele egy ismerős hang, mégsem tudtam ki az. -Itt vagy? - hallottam meg még egyszer a hangot, ami már tiszta volt. Eleanor..
-Mit akarsz Louistól? - kérdeztem kissé dühösen.
-Csak a tegnapról akartam vele beszélni, de ne húzd fel magad! - próbált meg lenyugtatni. Milyen tegnapról?
-De hiszen tegnap Doncasterben volt koncertjük.. - suttogtam.
-Igen, de én is itt vagyok. És koncert után bejött hozzám a szállodába.. de nem mondta? - nevetett a telefonba. Nem válaszoltam, csak kinyomtam és idegesen mentem vissza a szobába. Nem keltettem fel Louist, csak gyorsan felöltöztem és elmentem egy közeli parkba sétálni. Fél óra múlva már vagy kétszer körbejártam a környéket, de semmi kedvem nem volt visszamenni. A telefonom egy idő után megállás nélkül csörgött, csörgött és csörgött. Hamar megelégeltem és kikapcsoltam a készüléket. Mikor már déltáj lehetett, jobbnak láttam visszamenni ideiglenes otthonomban, Louis lehet aggódik értem.
******************
-Édesem hol voltál? Tudod, hogy aggódtam érted? - támadott le az ajtóban barátom.
-Hagyjál... - motyogtam és levettem a kabátom, majd a szobámba mentem és bezártam az ajtót.
-Kicsim... mi a baj? - kérdezte megállás nélkül.
-Eleanor... - kiabáltam ki.
-Mi van vele? - kérdezte értetlenül.
-Reggel hívott és én vettem fel. Te tegnap bementél hozzá a hotelba. - válaszoltam, miközben kinyitottam neki az ajtót.
-Istenem, de butus vagy! - nevette el magát és megölelt. Nem értettem semmit...

*Louis, tegnap közvetlen a koncert után*
Miután leadtuk a koncertet és a fiúk lelket öntöttek belém, elindultam Emilyhez. Eleanornak most itt van munkája, így a helyi hotelban szállt meg, ami útközbe esett. Nem tudom, hogy miért, de bementem hozzá.
-Jó napot, Eleanor Caldert keresem! - mondtam a portán, mire bemondta a szobaszámot, így odamentem. Nagy levegőt vettem és bekopogtam az ajtón.
-Louis, szia! - köszöntött mosolyogva El, mikor kijött az ajtón, majd beljebb engedett.
-Szia Eleanor. Ne haragudj, hogy zavarlak, de szeretnék tőled segítséget kérni. - kezdtem bele.
-Ülj le, addig hozok valamit inni. - válaszolt mosolyogva. Leültem az egyik fotelbe és vártam pár percet. Eleanor visszatérve a kezembe nyomott egy poharat, amiben tea volt, majd leült velem szemben.
-Na mondd!
-Hát tudom, hogy nem tőled kéne ezzel kapcsolatban segítséget kérnem, de szerintem tudsz segíteni. Egy hónappal ezelőtt összevesztem Emilyvel, ő pedig visszaköltözött ide. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.
-És? - húzta fel a szemöldökét volt barátnőm.
-Hát pár perc múlva vele ebédelek... és megvallom őszintén nagyon parázok. Azt hittem te segítenél nekem. - álltam fel és idegesen fel s alá kezdtem mászkálni.
-Figyelj Louis! - fogott le Eleanor. -Egy szívdöglesztő pasi vagy, Emily szeret téged, összeilletek. Ha nem bocsát meg, bármit is tettél, akkor nagyon hülye. - mosolyodott el. Bevallom nagyot nőtt most a szememben.
-Mit tettél a régi Eleanorral? - nevettem fel.
-Én nagyon sajnálom azokat a dolgokat, amiket ellenetek tettem, de nagyon hülye voltam. Nem törődtem bele abba, hogy végleg elveszítelek. Azt gondoltam a tietek csak egy futókaland lesz, de tévedtem. Nagyon jó páros vagytok... szóval mindent sajnálok... - suttogta.
-Köszönöm El! - mosolyodtam el. Beszéltünk még pár szót és elbúcsúztunk egymástól, én pedig villámsebességgel hajtottam Emilyhez.

*jelen*
-Miért is lennék az? - tolt el magától Em.
-Mert én semmi olyan dolgot nem csináltam Eleanornál, amire te gondolsz. Én csak tőle kértem segítséget.. - nevettem el magam.
-De mégis minek? - kérdezte értetlenül. Látszott rajta, hogy haragszik rám.
-Mert rettenetesen izgultam, mi lesz ha nem bocsátasz meg! Eleanor nagyon rendes volt, mindenért bocsánatot kért. - tettem kezeimet arca két oldalára és közelebb vontam magamhoz. -El sem tudnám már képzelni nélküled az életem. Semmi vagyok, ha nem vagy velem. Nekem nem Eleanor kell, hanem Te! Mindig is Te! Egyedül, csak és kizárólag Te! Te, életem szerelme... tudom! - válaszoltam és megcsókoltam. Visszacsókolt, majd mosolyogva eltolt magától.
-Szeretlek Louis! - mosolygott még mindig. Mosolya most az igazi volt, csodásra festette arcát, ami még mindig a hidegtől volt piros.
-Én is! - csókoltam meg hosszan, majd betoltam a szobába. -Filmezzünk! - ugrottam rá az ágyára, miután elváltak ajkaink.
-Te idióta vad barom! Most tedd rendbe az ágyamat! - üvöltötte el magát. Elnevettem magam, majd kérését teljesítve megcsináltam az ágyat. Addig Emily elment valahova.

*Emily*
Egyetlen egy hely volt, amit 1 hónap alatt nem néztem meg a házban. Ez pedig a táncterem volt, amit anyuék régen kialakítottak nekem, még mikor ideköltöztünk. Benyitottam a nagy tükrökkel fedett helyiségbe és bementem. Olyan üres volt ott minden. Leültem az egyik székre, majd a tükörbe néztem. Nem azt az Emilyt láttam, aki körülbelül egy éve voltam, mikor ideköltöztem... más Emilyt. A stílusom megváltozott, a viselkedésem is. Louis változtatott meg...
-Kicsim gyere, végeztem! - kiabált Lou.
-Mindjárt! - válaszoltam és újra a tükörképem felé meredtem. Belegondoltam, miben is változtam meg. Például nagyon régen gördeszkáztam... mióta Louissal vagyok elég lányosan öltözködök. Igen, ezek csak apró dolgok, de belülről vajon mennyit változtam? Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg, ezért egyből lerohantam. A lépcsőfordulóban Louissal futottam össze.
-Úgyis előbb leérek! - kacsintott, amit kihívásnak vettem. Mindketten rohanni kezdtünk, de végül én nyertem és én nyitottam ajtót...

Így még a végére megköszönöm ezt mindenkinek: az, hogy 'írónőnk' -nek szólítottatok, nagyon jól esett :) mindenkit imádok itt, és hát igazából azt is a fiúknak köszönhetem, hogy titeket megismertelek! <3 i luw 1DFamily :*