69. fejezet - Doncaster

Bocsi, hogy ilyen későn hoztam, de nagyon sokat kellett tanulnom:( na mindegy.. köszi a komikat, itt a rész :) holnap nem 100%, hogy tudok hozni, de megpróbálok ;D na puszi:*

Óffi07: igen pont itt, hiszen így izgi :33 xd köszi :D siettem;*
G. Tekla: ááááááááááááááááááááááááá xdd majd meglátod :) aki kíváncsi, hamar megöregszik.. - tartja a mondás :D köszi :$ és hát én is, hogy mennyire lesz sikeres :) siettem :) és a befejezés depi lesz, remélem tetszeni fog :)
kinga zákányi: köszi :$ és remélem megérte a várakozásod *-*
Barbara Pistai: ismételten köszi :) és örülök neki, hogy szereted :D siettem vele ;)
Netti: hello! :D köszi :$ és ezt egyszer már tisztáztuk te idióta xdd írtam, hogy pár hónappal később :) és így lett tél *-* xdd nem, én is tudom, hogy ez a rész a 69. xd Hazza mindig velünk van <3 :* oks, de nem jó, hogy ennyire kitalálható vagyok :( örülök neki, hogy többször leszel :D jaaj köszi :$ neked legalább van kedvenced xd szia ;*
gumicukor:*: köszönöm, hogy nem haragszol, és sajnálom, hogy csalódást okoztam :( örülök, hogy egész eddig velem voltatok :D köszi! :33 siettem, csak az a sok kibaszott házi :/ (elnézést xd) pusza:*  

*Emily*
Mikor oldalra néztem csak annyit láttam, hogy Louis és Amanda nagyban falják egymást.. megböktem Tony vállát, aki szintén odanézett, így rálátást nyert arra, amire én eddig.
-Ezt nem hiszem el.. - suttogtam. Ekkor Tony megragadta a kezem és közelebb húzott magához. -Mit csinálsz? - kérdeztem, amivel sikeresen zavarba hoztam.
-Hát szóval... ha ők is.. mi is.. esetleg.. - dadogott. Tudtam, hogy csak a pia és a harag beszél belőle. Oldalra néztem, Louis pedig már erre kapta tekintetét, így megcsókoltam Tonyt.

Csókunk kicsit durvábbra sikerült mint terveztük, ugyanis hosszú percekig elnyúlt, Tony pedig a falnak szorított, és úgy csókolt tovább. Igaz, ami igaz, de élveztem...
-Húúúú... - váltak el ajkaink, és Tony csak ennyit tudott kinyögni.
-És még egy húúúú... - suttogtam kacagva. 
-Ti meg mi a francot csináltok? - jött oda Louis, túlharsogva a zenét, így pár körülöttünk lévő ember felénk kapta a figyelmét.
-Pont azt, amit ti az előbb! - kiáltottam rá, majd a szobámba futottam. Sírva csaptam be magam mögött a szobaajtómat és lerogytam a földre.
-Nem szabad sírnom.. - suttogtam a semmibe, hiszen mostanában elég sokat sírok.
-Nyisd ki kérlek! - hallottam egy hangot a küszöb másik feléről, amit ezer közül is felismernék.
-Soha... takarodj innen Louis! - kiáltottam el magam. Már csak annyit hallottam, hogy Louis erősen a falba vágja a kezét.
******************
Mikor kicsit megnyugodtam, úgy döntöttem kimegyek. A lépcsőfordulónál meghallottam Lou hangját, így megálltam és tudom, hogy nem szép dolog, de hallgatózni kezdtem.
-Ezt most muszáj volt Amanda? - rivallt a lányra.
-Te is benne voltál.. - suttogta és amennyire láttam Louishoz simult.
-A pia beszélt belőlem.. most vesztettem el életem szerelmét.. - mormolta. Amanda közelebb lépett hozzá és megint megcsókolta. Louis láthatóan élvezte a dolgot, mert a falnak taszította a lányt. Lebaktattam a lépcsőn, majd mellettük megállva köhögni kezdtem, mire szétrobbantak.
-Ez a tied Louis! - nyomtam a kezébe az aranygyűrűt, amit útközben húztam le az ujjamról, és távoztam.
-De Emily... - kiáltott utánam, de nem hallgattam rá. Kiléptem a ház ajtaján és sétálni kezdtem, hajnali 4 körül... normális vagyok. Végül egy hatalmas panelház tetején kötöttem ki, és onnan csodáltam a várost, míg fel nem jött a nap.

Reggel 7 körül hazamentem és Louis már az ajtóban egy szenvedő arccal várt.
-Miért nem mentél haza? - szegeztem neki a kérdésemet.
-Meg akartalak várni. Kérlek beszéljük meg... - fogta meg a kezem, amit egyből elrántottam.
-Nincs értelme... - válaszoltam és az emeletre mentem, majd kezembe vettem a közepes méretű bőröndömet.
-Te meg mit csinálsz? - kérdezte félve.
-Doncasterbe megyek, kicsit egyedül akarok most lenni! - mondtam és pakolni kezdtem, amit Louis végig bámult. -Hol van Tony? - kérdeztem, mikor végeztem.
-A szobájába, de Emily.. - kezdte, de a bőröndömmel együtt Tony szobájába mentem.
-Én egy kicsit elmegyek Doncasterbe.. majd hazajövök, útközben pedig felhívom anyuékat. - tájékoztattam, majd menni is akartam, de utánam szólt.
-Várj! Kérlek béküljetek ki.. - hajtotta le a fejét.
-Nem tudom Tony.. - suttogtam.
-De az a csók kettőnk között.. - folytatta volna, de visszamentem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót. Leültem vele szembe és a szemébe néztem.
-Figyelj Tony.. olyan vagy nekem, mintha a bátyám lennél. A tegnapi csók úgyis csak az alkohol és a féltékenység miatt volt. Élveztük mindketten, azt nem tagadhatod. - nevettem el magam. -De ne rágd magad ezen.. - öleltem meg.
-Na de menj húgi! - tolt el én pedig kérését teljesítve kimentem. Felvettem egy csizmát és a kabátomat is, majd indulni készültem, de Louis utamat állta.
-Kérhetek egy utolsó dolgot. Most gondolom úgysem látlak egy ideig. - hajtotta le a fejét.
-Kérj, de kicsit tempósabban.. - sóhajtottam.
-Csókolj meg! - kérte.
-Mi? Nem! - kezdtem el egyből tiltakozni, mert tudtam, ha megcsókolom, akkor nem megyek el én innen ma.    
-Félsz, hogy nem tudsz itt hagyni igaz? - kérdezte egy apró mosollyal a szája sarkában.
-Soha.. - motyogtam és elindultam a reptérre. A repülőn felhívtam anyu, aki bár haragudott, de megengedte, hogy kicsit egyedül legyek.
Pár óra múlva leszállt a gépem Doncasterben, én pedig egyből fogtam egy taxit. Elvitettem magam a régi házhoz. Ledobtam a csomagjaimat és körbenéztem a házban. Minden olyan más volt, mégis ugyanolyan. Első utam a szobámba vezetett. Ágyam alól előhúztam egy nagy dobozkát, amit direkt hagytam itt.

Kiborítottam belőle az összes képet, ugyanis ebben csak emlékek voltak. Nézegetni kezdtem őket, a nagy része Louisos volt. Kezembe akadt egy kép, ami egyszer a vidámparkban készült, olyan fotódobozban.

Ekkor tudatosult bennem, hogy otthagytam a szerelmemet, talán több hónapra is. Eltettem a képeket és a ház többi zugát is bejárva, tovább nosztalgiáztam.
*1 hónappal később*
Már nagyon hiányoztak az otthoniak, de nem akartam visszamenni Londonba... mintha csak menekülnék a múltam elől. Épp egy csöpögős filmet néztem, mikor megcsörrent a telefonom. A képernyőre néztem, ahol Louis neve és mosolygós képe állt. Akaratlanul is elmosolyodtam, de nagyon kíváncsi is voltam, így felvettem.
-Igen? - szóltam bele bizonytalanul.
-Szia Emily.. ne haragudj, hogy zavarlak. - szólalt meg reggeli, rekedtes hangján.
-Nem zavarsz. - próbáltam egy vidám hangot magamra erőltetni. Rettentően hiányzott..
-Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy holnap nincs-e kedved velem ebédelni? Lesz egy koncertünk Doncasterben, és szeretnék a családommal otthon maradni pár napot! - mondta és éreztem a hangjában, hogy alig bírja ki mosolygás nélkül.  
-Felőlem... de most le kell tennem. Majd találkozunk, szia Louis! - válaszoltam és gyorsan letettem. Nem is hiszem el, hogy igent mondtam... féltem a szemébe nézni amiatt, amit csináltam.

*Louis*
-Na mit mondott? - kérdezte egyből Harry, mikor letettem a telefont.
-Azt mondta, hogy neki jó. - mosolyogtam, majd kicsit komorabb lett a képem, mert belegondoltam, hogyan váltunk el 1 hónappal ezelőtt.
-Hiányzik, igaz? - kérdezte aggódva Liam.
-Persze, hogy hiányzik.. - suttogtam halkan.
*******************
Másnap reggel a srácokkal már korán a repülőtéren voltunk, és elindultunk Doncasterbe. Odaérve egyből az arénába mentünk, ahol rengeteg rajongó várt minket. Megint egy remek koncertet adtunk, remek Directionereknek.
-Köszi, hogy itt voltatok srácok, remélem még találkozunk! - kiabált a mikrofonba Niall, és mintha ez lett volna a végszó, lementünk a színpadról.
-Srácok én most nagyon parázok.. - járkáltam fel s alá az öltözőben.
-Nyugi Louis.. csak öltözz át és menj el érte. Biztos, hogy kibékültök! - biztatott Zayn, a többiek pedig rábólintottak.
-Köszönöm fiúk! - mondtam, majd egy hatalmas csapat ölelésben kötöttünk ki. Felöltöztem és egyből Emilyék régi háza felé vettem az irányt. Becsengettem és pár másodperc múlva egy köntösben nyitott ajtót.
-Ne haragudj, de még nem volt időm felöltözni... - sütötte le a szemét és elállt az ajtó előle. Nyeltem egy nagyot és beléptem az ajtón.
-Nem baj, de most siess! - mosolyogtam rá, mire felment a szobájába és pár pillanat múlva visszatért.