66. fejezet - csak egy jelkép...

Hello! :D na egy kicsit előbb tudtam hozni, mint terveztem.. és ha meglesz az 5 komi, akkor már hozom is a következő fejezetet, mert az is meg van írva :D na puszi:*

válaszok az előző fejezethez:
Pal Bianka: jaaj ne légy ideges :/ és nem baj, majd legközelebb :) köszi, itt is van :)
I'm special, I'm left-handed: istenem de zizi vagy :'D xd és nem, nem a nagypapa régi tőre, amitől elhalálozott :o xd de megbeszélték, kukkantsd meg! ;* ui.: semmi baj, hogy nincs ékezet :D és olvastad már a blogom, mert az utolsó részhez komiztál is pár napja, de azért itt van: www.loveisfriendship45.blogspot.hu
G. Tekla: ááááááááááááá (nem baj, nekem is:D) köszi :$ és semmi baj, én is mindig hülye vagyok <3 mihez? xd nem írtam, hogy megkéri a kezét :pp nem lett veszekedés :) siettem, ahogy tudtam *-* ;*
Barbara Pistai: köszi :$ és én is szingli vagyok nyugi :) és örülök, hogy bearanyoztam a szerdádat :D
Lia: ááááááááááá elhiszeeeeeeeeeeeem, hooooooooogy megbuggyantááááááááál xd <3 de azért köszi :*  

válaszok az előzeteshez:
Pal Bianka: majd most megtudod :) és persze, hogy rövid, hiszen csak egy előzetes xd és szerintem te félre értettél :) amit itt olvastatok, az benne lesz a mostani részben :D na majd meglátod puszi :*
G. Tekla: jaaj mit csináltál te rossz kislány? :$ xd de amúgy semmi gond :) siettem :)
Barbara Pistai: siettem :*

*Emily*
Nagyon megijedtem... hogy miért? Őszintén nem gondoltam, hogy Louis ennyire felelőtlen. Persze a nyakába borulva mondtam volna neki igent, ha megkéri a kezem, de ez korai.
-Louis én.. - kezdtem, de közbe vágott.
-Ez nem az, amire gondolsz! - kuncogott, majd előhúzta az egész dobozt. -Csak figyelj rám! - kérte, én pedig bólintottam. -Mikor először megláttalak megtetszettél. Aztán szépen lassan barátok lettünk, majd halálosan beléd szerettem. És amikor megtudtam, hogy te is szeretsz, komolyan mondom, akkor volt életem legszebb napja. Rengeteget veszekedtünk.. sőt talán többet, mint bárki! - itt egy aprót nevetett és a dobozkát nézte, amiben még mindig nem tudtam mi volt. -De én teljes szívemből szeretlek! - fordult felém, majd tarkómnál közelebb húzva megcsókolt.
-Én is szeretlek Louis! - öleltem át.
-És igen, ez egy gyűrű! - nyitotta ki előttem a dobozt, amiben egy csodálatos aranygyűrű díszelgett. -De nem vagyok felelőtlen, nem kérem meg a kezed. Ne érts félre! Én bármelyik pillanatban elvennélek, de ez nem a megfelelő alkalom. Ez a gyűrű, - vette ki a dobozból és az ujjamra húzta, majd folytatta. -ez csak egy jelkép! - majd a saját ujjára is felhúzott egyet. Jobban szemügyre vettem a gyűrűt, amire egy "Love you" szöveg volt gravíroztatva.
-Köszönöm Louis.. - suttogtam, mire csak elmosolyodott és felállt. Mellé álltam és megfogtam a kezét. Szembe fordultam vele.
-Veled fogom leélni az egész életemet! - suttogta a számba és egy hosszú csókot adott, de elfordultam.
-Nem akarom, hogy elkötelezd magad! Te még egy gyerek vagy Louis... és örökre is az maradsz. - válaszoltam egy keserédes mosollyal.
-Melletted nőttem fel. Melletted tanultam meg, hogyan kell igazán szeretni. És te vagy életem szerelme. Nem azért kötelezem el magam, mert ez most vicces. Hanem, mert szeretlek. Nagyon.. - karolt át hátulról és nyomott egy puszit a fejem búbjára. Hiába, még most is nagyon kicsi vagyok hozzá képest. Felé fordultam és szorosan magamhoz öleltem, miközben vállára tett kezemen néztem a csillogó aranygyűrűt.

****************
-Tegyél már leeeeeeeeeeeeeee! - kiáltottam el magam, mikor Louis a kocsiból kiszállva, a hátán futott a házuk kapujáig.
-Sohaaa! - válaszolt 'ördögi' hangon. Ekkor a bejárati ajtóhoz értünk, ami kifele nyílik és pont kijött rajta Lottie, így hátraestünk.
-Szerencsétlenek! - röhögte el magát, Louis pedig követte a példáját, én azonban nem. A fejem iszonyatosan fájt, amit ők észrevéve befejezték a nevetést.
-Kicsim ugye jól vagy? - vett az ölébe megint és bevitt a házba.
-Persze, csak nagyon fáj a fejem. Lepihenhetek kicsit? - kérdeztem a fájó testrészemet fogva. Louis bólintott és a szobájába vezetett.

*Louis*
Felmentünk Emilyvel az emeletre, majd ő befeküdt az ágyamba. Odamásztam mellé és átöleltem a derekát.
-Lemehetsz.. - suttogta halkan.
-Megvárom, míg elalszol. - mosolyodtam el, mire ő heves szuszogásba kezdett. Percek elteltével egyre lassabban vette a levegőt és teste is nehezedett, egyszóval elaludt. Óvatosan kimásztam mellőle és lementem a nappaliba, ahol anyu tv-zett.
-Szia Boo Bear! - köszöntött, mikor leültem mellé a kanapéra. -Na odaadtad neki a gyűrűt? - kérdezte mosolyogva, majd kikapcsolta a televíziót.
-Igen... - válaszoltam sejtelmesen.
-Örülök, hogy ez a lány segített abban, hogy benőjön a fejed lágya. - simított végig a hátamon anyukám. Hiába, mindig is ő lesz nekem a legfontosabb.
-Ha már Eleanorral nem sikerült! - válaszoltam kuncogva, amin anyu felnevetett.
-Megköszönöm majd Emilynek, hogy felnőttet nevelt belőled, ha már nekem nem sikerült. Tényleg hol van? - érdeklődött aggódva.
-Elestünk, amikor hazaértünk és beütötte a fejét. - mondtam. -Nyugi, csak pihen... - tettem a végégre, mikor elkomorodott a képe.
-Rendben. Csinálok vacsorát, mikor mentek haza? - állt fel és a konyha felé indult.
-Holnap reggeli után megyünk is, mert lesz egy koncertünk Londonban délután. - mondtam, és anyukámat ott hagyva visszamentem Emilyhez, aki már ébren volt.
-Sokat aludtál. - nevettem el magam. Em felém fordult egy kis füzettel a kezében, és valamin nagyon vigyorgott. Kicsit közelebb mentem hozzá és láttam, hogy a 'naplóm' van a kezében. -Azt ne olvasgasd! - vettem ki a kezéből.
-Aranyos, hogy egy fiú ír naplót. Kicsit összeszorult a szívem, mikor láttam az Eleanoros feljegyzéseket, de amikor megláttam, hogy rólam mit rejtenek azok a lapok... szeretlek Louis! - ölelt meg.
-Én is! - válaszoltam mosolyogva.

*Emily*
Mikor Louis halkan kiment a szobából én felébredtem. Nem akartam utána szólni, inkább körülnéztem a szobájában. Igazi pasi birodalom volt ott. Egy kicsi füzetet találtam az asztalán. Csak a kíváncsiság hajtott, így kinyitottam a füzetkét, ami tulajdonképpen egy napló volt.

Elkezdtem benne olvasni a jegyzeteket.
"Ma megismerkedtem egy nagyon szép lánnyal, a neve Eleanor Calder. Modell és egyben Directioner is, ami jó pont. Harry egyik régi ismerőse, ezért ő mutatott be neki. Még bármi kisülhet ebből..." - olvastam magamban a sorokat. Apró sorok, mégis kicsit fájtak. Rengeteg rész volt Elről, ezért egy kicsit a végébe fordítottam.
"Húú... hát ma azt hittem álmodok. Ma új szomszédok költöztek hozzánk, egy csodaszép lánnyal együtt. Mikor kinyitottam az ajtót, olyan volt, mintha a meseszép hercegnő csengetne a herceghez. A stílusa laza, kicsit fiús, ez tetszik. A neve azt hiszem Emily.." - nagyot mosolyogtam, ekkor valaki benyitott.
-Sokat aludtál. - nevetett Louis, miután bejött az ajtón. Nem válaszoltam csak rávigyorogtam és odafordítottam a füzetet, amit egyből kitépett a kezemből. -Azt ne olvasdgasd!  
-Aranyos, hogy egy fiú ír naplót. Kicsit összeszorult a szívem, mikor láttam az Eleanoros feljegyzéseket, de amikor megláttam, hogy rólam mit rejtenek azok a lapok... szeretlek Louis! - öleltem meg.
-Én is! - mondta és visszaölelt. Elengedtük egymást, majd közös megegyezés alapján egy filmet néztünk meg. Éppen vége lett, mikor az anyukája szólt, hogy menjünk le enni. Megvacsoráztunk és visszamentünk Lou birodalmába.
-Hadd fürödjek veled! - ölelte át a derekam, miután becsukta az ajtót.
-Legyen neked gyereknap! - húztam végig az ujjamat a mellkasán, mire elmosolyodott és ledobta a felsőjét. Hamar lefürödtünk és már aludtunk is.
Reggel hangos ordibálásra keltem fel.
-Add már vissza Louis! - kiáltotta azt hiszem Lottie.
-Nem kapod meg, amíg nem vonod vissza, hogy gyerekes vagyok! És amúgy meg, ha felkelted a barátnőmet, akkor egyáltalán nem adom vissza! - kiabált ő is. Kikászálódtam az ágyból és a folyosóra mentem, ahol a veszekedés folyt. Louis egy macit tartott a kezében, amit Lottie egy ugrással próbált meg elkapni. Hátulról egyszerűen kivettem Lou kezéből a macit és Lottienak adtam.
-Köszi Emily! - ölelt meg Lott és már itt sem volt. Louis szólásra nyitotta a száját, de közbevágtam.
-Te keltettél fel, nem a húgod. - kacsintottam rá és a szobába mentem. Louis csak elmosolyodott. Átöltöztem, majd megreggeliztünk és egy nagy pakolás, majd búcsúzkodás után a kocsiba ültünk. Másfél óra alatt Londonban voltunk.
-Most nem veszel a hátadra! - szegeztem neki feltételeimet, mikor Louis kinyitotta nekem az ajtót.
-Nem ígérek olyat, amit nem tartok be! - kacsintott, én pedig bent maradtam a kocsiba. -Na jó nem veszlek fel, de szállj már ki! - dőlt neki a kocsi ajtajának egy rossz fiús mosollyal, hihetetlenül aranyos volt.
-De csak a TE kedvedért! - emeltem ki a 'te' szót, majd kiszálltam. Elsétáltunk az ajtóig, majd beléptem, de egy nagy meglepetés és 3 (!!!) váratlan vendég fogadott...