63. fejezet - romantikus nap, rossz befejezés?!

Hali! :) Bocsi, hogy tegnap megint nem volt rész, de a komik sajnos még mindig nincsenek meg :/ de azért ezt most kiteszem, mert mint mondtam holnap nem lesz időm :) komihatárt most nem szabok, de kérlek írjatok minnél több komit! *-* jó olvasást manóók! ;*

Barbara Pistai: köszi :$ nem nagy dolog, a résznek inkább a vége lesz romantikus :D
Pal Bianka: hát igen-igen xdd köszi, de csak kedden lesz a szülinapom, de előre megtartjuk :) igen tudom, én is sok blogot olvasok/olvastam, és nem nagyon szokás mindennap részt hozni :// jaaj köszi <3 hát meghiszem azt, hogy ilyen *-* Eleanor szerencsés lehet vele :33 meghoztam ^^ hát igen most elég hosszú komival szántál meg, aminek hihetetlenül örülök :D siettem :*
G. Tekla: ááááááááááá xdd vicces vagy ma >< köszi :$ és neked is leírom, hogy az eleje nem nagy dolog :) köszi, remélem majd idővel a másik is el fogja nyerni a tetszésed :* köszi :D siettem, ahogy tudtam xoxo <3
gumicukor:*: köszi *-* siettem vele, remélem tetszeni fog :* ui.: még meglátom ;3 hát nagyon kétlem, de remélem azért ígyis fog tetszeni :D köszi, de majd csak kedden lesz <3 amúgy neked mi a neved igazából? xdd csak mert ezen gondolkodtam egy ideje:o :'D

*Emily*
Amikor kiszálltam a kocsiból, csupán egy épület látványa tárult elém.
-Louis! Hol vagyunk? - kérdeztem értetlenül, mire megfogta a kezem és az épülethez vezetett, közben pedig tájékoztatott:
-Tudod.... London hatalmas hely. Ez egy híres hely ebben a városban, mégis kevés ember keresi fel. Ez benne a jó... nincs tömegnyomor. - vázolta a helyzetet.
-Még mindig nem értem.. - meredtem magam elé. Odaértünk, Louis pedig felmutatott az épület tetejére.
"Chocolate Ecstasy Tours" - ez a bizonyos szöveg állt ott. Szóval egy 'csokigyárba' hozott.

-Louis... drágám! Szeretem a csokit, de igazán nem akarok elhízni! - torpantam meg, mielőtt beléptünk volna.
-Úgyis szép lennél! - nevette el magát. -De gyere már! - rángatott be. Gondolom most felteszitek magatoknak a kérdést, hogy ebben mi olyan romantikus. Én sem tudom, de azt hiszem ez volt életem egyik legszebb napja. Csak gondoljatok bele... Louis Tomlinsonnal lenni egy helyen, ahol rengeteg a csoki. A világ két legjobb dolga. Louis megvette a jegyeket, így bemehettünk. Órákig kóstolgattuk a finomabbnál finomabb csokikat, mikor örömömre kijöhettünk.
-Úristen Lou! Te hogy bírsz ennyi édességet enni? - kérdeztem, mikor beültem a kocsiba.
-Ezek a csokik közel sem voltak olyan édesek, mint te! - nyomott egy puszit mosolyogva az arcomra.
-Húúú akkor most ugye mehetünk haza? - kérdeztem felcsillanó szemekkel.
-Korántsem drágám! Még van egy meglepetésem, de az csak késő délutánra. Addig hova menjünk? - érdeklődött.
-Mozi? - fedtem fel egyik gondolatom.
-Legyen! - mondta és a gázra taposott. Ekkor jutott el az agyamig, hogy egész nap élvezhetem szerelmem társaságát, aki képtelen kifogyni a meglepetésekből.
-Megjöttünk! - zökkentett ki gondolataimból Louis üvöltése.
-Hahó Tomlinson! Én is látok! - legyeztem előtte a kezemet.
-Jó na! Menjünk... - mosolyodott el, majd kiszálltunk a kocsiból. Louis meg akarta fogni a kezem, de elrántottam tőle.
-Baj van? - kérdezte aggódva.
-Míg nem lesz interjútok, addig nem mutatkozhatunk együtt úgy, mint egy pár! A csokigyárnál nem láttak minket, a hajón szintúgy. Most sem szabad Louis! - magyaráztam el a helyzetet, mire aprót bólintott. Ezt követően egymás mellett sétáltunk be a plázába, azon belül moziba. Louis a leghátsó sorba, a Street Dance-re vett jegyet. Beültünk és nem igazán törődtünk a filmmel, inkább szórakoztunk. Az egész ott kezdődött  hogy egy srác véletlen leöntötte Lou nadrágját pont ott,mire én nevetni kezdtem, Louis pedig megdobott egy kukoricával. Ebből egy szép kukorica dobáló csata lett, amiből hatalmas csókcsata.

*Louis*
Mikor vége lett a filmnek még csak 2 óra volt. Elmentünk a Nando's-ba egy késői ebédre, majd úgy döntöttünk, elmegyünk a Direction házba.
-Alohaaa! - kiáltottam el magam, mikor beléptünk. Az egész társaság a tv előtt ült és egyszerre intettek csendre, amin Emilyvel elnevettük magunkat.
-Mi olyan izgalmas? - léptem a tv mögé. Valamilyen romantikus vígjátékot néztek, így megfogtam barátnőm kezét és a szobámba vezettem.
-Mit csináljunk? - kérdeztem és lehuppant az ágyra.
-Hát kb. 6 körül indulunk el, most van 4 óra. Halványlila dunsztom sincs! - nevettem fel.
-Húúú hallod, az izgalmas. - nevetett Em is. Végül mi is a filmnézés mellett döntöttünk. Beraktuk a Házi nyuszi című filmet, és azt hiszem elaludtam rajta.
*************
-Louis! Fél 6 van ám! - ébrezgetett Emily.
-Még 5 percet... - nyöszörögtem és felé fordultam.
-Naaa! Gyere már! - nevette el magát. Kérésére kiszálltam az ágyból és rendbe szedtem magam.
-Srácok mi elmentünk! - baktattunk le kézen fogva a nappaliba.
-De vigyázzatok, mert azért még nem akarok nagy bácsi lenni! - nevette el magát Harry. Egy szemforgatás és köszönés kíséretében magára hagytuk a banda többi tagját.
-És még mindig nem árulod el, hogy hova megyünk? - ült be kérdezősködve Em a kocsiba.
-Tudod milyen idegesítő vagy ilyenkor? - röhögtem fel, mire durcázásba kezdett és nem szólt hozzám, míg oda nem értünk. -Hát itt vagyunk! - álltam meg.
-Tudod, hogy a napokban másodszorra hozol el a tengerpartra? - kérdezte mosolyogva, miután ő is kiszállt.
-Persze, de nem ez a meglepetés. - válaszoltam egyszerűen.
-Akkor mi? - kérdezte értetlenül. Nem válaszoltam, csak kézenfogtam és sétálni kezdtem. Sokat beszélgettünk és nagyon romantikus volt, ahogy a tengervíz csillog a nap sugaraitól.

*Emily*
Ez az egész olyan volt, mint egy álom... a tenger pirosban úszott a nap melegítő sugaraitól és ez mind romantikus volt.
-Őszintén Louis! Tudod is, hogy hova megyünk, vagy csak sétálunk a semmibe? - kérdeztem kuncogva.
-Tudom.. és már itt is vagyunk! - szólalt meg pár perc múlva. Egy pokróc volt leterítve a tenger mellett és egy nagy kosár állt mellette.

-Piknikezni fogunk? - csillant fel a szemem, majd mikor Louis kimondott egy "Bizony!" -t, a nyakába ugrottam, mire hátraesett, én pedig rá. Elmosolyogott és megcsókolt. Mikor elválltak ajkaink, elnevette magát, majd átölelve a derekam felsegített.

-Hölgyem! - mutatott a pokrócra. Leültem, majd a barátom is követte példámat. Elővette a kosarat és a szendvicseket meg a finomabbnál finomabb süeteményeket előhalászta, amit állítása szerint ő sütött.
-Nem hiszem el, hogy ezeket te csináltad! - jelentettem ki, mikor beleharaptam az egyikbe.
-Jó.. talán egy kicsit Harry is segített! - nevette el magát.
-Na ezt már elhiszem. - válaszoltam én is nevetve. Sokat beszélgettünk és csak néztük a naplementét. Egészen addig maradtunk kint a tengerparton, míg már a csillagok kerültek a fejünk felé. Késő este volt, mikor hazaindultunk, vagyis Louis saját lakására. Nem tellett 10 percbe se, mire odaértünk. Pont mint a kigyerekek, versenyt futottunk a lépcsőn, majd mikor felértünk Louis becsapta maga után az ajtót és nekidöntött. Még mielőtt bármit is tudtam volna mondani ajkaimra tapadt és vadul megcsókolt. Hosszú perce tartó csókolózásunkat a csengő zavarta meg. Mivel én még mindig az ajtónak voltam paszírozva, így eltoltam magamtól Louist és ő nyitott ajtót. Mikor meglátta ki áll ott, nem igazán örült, de én annál inkább. Csak azt nem értettem, hogy az illető mégis hogyan talált el Louis házához, és honnan tudhatta, hogy én itt vagyok.