58. fejezet - over again

Hali! :) Bocsi, hogy tegnap nem hoztam részt, de korizni voltam :D Talán ebbe a részbe megpróbáltam belecsempészni az én élményeimet, de nem nagyon sikerült... se baj. Viszont a 8 kominak nagyon örülök ^^ mégsem várok el ennyit ergo 5 komi és hozom a kövit.
ui.: a rész megint ramaty lett, mert megint írhattam újra.. most nem én hanem ez a hülye blogger törölte ki... -.-*

Lia: én a hajamat nem göndörítettem be, mert nem volt időm:/ köszi :$
Barbara Pistai: majd meglátod ;) okii :D köszi nagyon :*
Vickiee Révész: majd megtudod :) ne legyetek ennyire kíváncsiak xdd <3 oksi :) köszikeeee :D
Pal Bianka: köszi de nem baj *-* te is meg fogod tudni kicsit később xd :) siettem :p köszi, megvolt ^^ 
G. Tekla: wááááááááááá eszméletlenül köszi xdd majd mindjárt megtudod, hogy miért van olyan érzésed :* bocsi, hogy nem tegnap hoztam:/ ez elég rövid lett, de most szándékosan. majd a végén megtudod, hogy miért :)
gumicukor:*: köszi ;* nem baj, ha mindig ugyanazt írod, mert én mindig ugyanannyira örülök neki <3 :) ui.: curly looveee <3 xdd :*
I&#39;m special, I&#39;m left-handed: köszi :$ hát tudod... én ilyen kis gonosz vagyok xdd remélem megérte várni ;) :* ui.: megértelek, hiszen "ha valakit emlegetnek, az csuklik.." jogosan mondtad :D igen, azért kérdeztem, mert érdekel a véleményetek és örülök, hogy te is megírtad <3 siettem :) ui.: tudod milyen nehéz leírni a neved? :o xd :D
Gréta Rosta: köszi, hogy kipróbálhattam xddd ;*
Netti: úúúúú én is perverz vagyok :o xd köszi :* hát annyit halkan megsúgok, hogy ha Emily valamikor emlékezni fog, akkor teljesen kigyógyul az amnéziából, de akkor sem lesz minden rendben, de ezt hamarosan megtudod ^^ azért, mert ő egy barátnőm, aki nálam aludt és én írtam a fiókjából, hogy megnézzem kéri-e a blogger az ellenőrző kódot :) persze ő tudta, mert segített xd :D akkor majd kevesebb lesz *-* rendben Crazy girl <3 hát köszi, de én egyáltalán nem vagyok sem mesés, sem isten... úristen hogy lehet ennyi tagadás egy mondatban :o xdd :'D na puszi ;*  

*Emily*
A fejem iszonyatosan sajgott, de hirtelen nem tudtam mi az oka. A világ elsötétült előttem.  Olyan volt, mintha villámokat látnék egy nagy tenger felett... ijesztő volt.

-De nem tudna a gyereke jobban vigyázni?! Nem tudná azt a labdát a pályán belül rugdosni és nem a barátnőm fejére?! - hallottam meg Louis ideges, de egyben szépen csengő hangját. Tehát fejbe rúgtak..
-Én nagyon sajnálom! - csapta meg a fülem egy szipogó hang, még hozzá egy kisfiú szájából.
-Nem gond... - nyöszörögtem és felültem valahogy a földről a padra.
-Emily jól vagy ugye? - pattant le mellém Louis.
-Igen, de a fejem rettenetesen fáj! - simítottam végig a fájdalmas területen.
-Menjünk be a kórházba! - állt fel, de visszahúztam.
-Nem kell! - mosolyogtam rá. - Mindenre emlékszem. - hajtottam le a fejem.
-Mindenre? - kérdezte Louis szomorúan.
-Igen... - mondtam és felálltam, majd kezet nyújtottam neki. -Menjünk haza! - kértem -vagyis inkább parancsoltam-, ő pedig teljesítette kérésemet.
*********************
-Emily! Hidd el, hogy én nem... - kezdte Louis, de félbeszakítottam.
-Elhiszem, hogy nem csaltál meg... de nem is ez a bajom. - huppantam le a kanapéra. Louis saját lakásán voltunk fent, mert nálunk mindenki otthon van.
-Akkor meg mi az? - ült le mellém végig simítva karomon.
-Te nem veszed észre, hogy egy cseppet sem illünk össze?! - kérdeztem könnyes szemekkel. Fájt ezt kimondani, mert még mindig nagyon szeretem Louist. De amikor a labda fejbe talált, lepörgött előttem az egész életem. Köztük az is, hogy mennyi veszekedésünk volt már Louissal. -Mi nem lettünk egymásnak teremtve. - suttogtam halkan.
-De igenis összeillünk, és igenis egymásnak lettünk teremtve. - állt fel idegesen.
-Nagyon sokat veszekedtünk. Most is azt csináljuk nem tűnik fel? - kérdeztem hitetlenkedve, de nyugodtan... én még mindig a kanapén ültem és üveges tekintettel meredtem magam elé.
-Épp ez tart össze minket. Milyen sok problémát átküzdöttünk azért, hogy együtt legyünk. Ez hozott össze minket. - ült le mellém mosolyogva.
-Nem Louis... nekünk nem jutott tündérmese. Legalábbis együtt nem! - mondtam, majd felálltam és szó nélkül otthagytam.

*Louis*
*kb. 4 hónappal később*
-Drágám gyere már! - ordított Eleanor a nappaliból.
-Megmondtam, hogy ne nevezz így... - baktattam le a lépcsőn.
-Ne légy már ilyen morcos. - jött közelebb és átölelte a nyakam. Kezeim a derekára csúsztak és egy nagy lendülettel ellöktem magamtól.
-Csak a média előtt Eleanor, csak a média előtt! - mondtam és kiléptem a házból, majd beültem a kocsiba és ott vártam őt. Igen nekünk járnunk kell a sajtó előtt, mert elméletileg nagy fogás lesz, ha Elounor újra egy pár. Klassz, hogy még a barátnőmet sem én választom meg. Apropó barátnő... Emily? Fogalmam sincs mi van vele, azóta sem láttam. Csak egyszer beszéltem vele a szakításunk után pár nappal, de csak SMS-ben. Annyit beszéltünk meg, hogy csak barátok maradunk.
-Min gondolkodsz ennyire? - ébresztett fel El gondolataimból.
-Semmin... menjünk! - mondtam, ő pedig a gázra taposott. Épp egy kis kikapcsolódásra megyünk, ami nálunk a jégkorizást jelenti.

****************
-Istenem Louis, neked ez soha nem fog menni... - csapott a homlokára Danielle, aki -Liam szomorúságára- engem pátyolgatott a jégen.
-Jól van na, akkor menj Liamhez, engem meg hagyjatok! - indultam meg a korláthoz, de Dani utánam siklott.
-Miért vagy ma ilyen? - kérdezte értetlenül, mire felsóhajtottam.
-Hiányzik Emily... - nyöszörögtem, ő pedig megértően bólintott.
-Próbáld meg élvezni az estét! - simított végig a karomon és visszament a többiekhez. Teljesítve kérését én is odamentem, így egy kicsit korizni is megtanultam.

*Emily*
-De ha elesek nem nevetsz ki! - szegeztem a feltételeket Tony felé a jégcsarnok előtt.
-Megbeszéltük. - röhögte el magát, ami nem jó jel. Százszázalékosan ki fog nevetni bármelyik esésemnél. A pénztárhoz értünk, kértünk két jegyet, és az öltözők felé vettük az irányt. Felvettük a korcsolyákat és a jégre mentünk. Mivel életemben először léptem jégre, ezért az eredménye is megvolt a végére. Rengeteg lila folttól elkezdve, egészen a fájó testrészekig.
-Na akkor most taníts meg! - vigyorogtam Tonyra.
-Azt már nem.. én megyek szia! - próbált meg elgurulni, de visszarántottam.
-Légy férfi bátyus, légy férfi! - nevettem el magam, mire beletörődve elkezdte 'tanításom'. -Na jó én azt hiszem kimegyek inni! - sóhajtott röhögve Tony fél óra elteltével. -Ne röhögj te majom! Amúgy oké. - nevettem el magam. Eleinte a korlátot fogva vártam Tonyra, de ezt hamar meguntam, ezért lassan elindultam be a pályára. De az ügyetlenségnek is van határa, amit én sajnos nem éreztem... véletlen neki mentem egy embernek.
-Ne haragudj nem akartam! - keltem fel és rápillantottam, kit is löktem el. Nagyon meglepődtem, de el is szomorodtam, mert egy számomra nem kívánatos személlyel futottam össze.

Bocsi, hogy ez megint nagyon rövid lett, de most direkt. Ugyanis ha délután 4-ig meglesz 3 komi, akkor ma még teszek ki egy következő részt Bianka kérésére <3 :) ha nem, akkor egyértelműen 5 komi után hozom a kövit :D na akkor komizzatok csak! ;*