51. fejezet - pocsék nap(ok)

Hy.! :) meghoztam az új részt, ami remélem tetszeni fog. nem dumálok sokat, mert elég szarul voltam egész nap, még most is :/ úgy volt nem hozok, mert írni sem volt kedvem nagyon, de összehoztam valamit (szart) nektek. csak annyit a részről, hogy kicsit gyorsan írom le a 3 hónapot, de szerintem ez nem olyan nagy gond :) akkor jó olvasást! :*

gumicukor:*: nagyon szépen köszönöm :D és nem baj, hogy ne komiztál az előző részekhez, nem mindig kell :) amúgy nem haragszom, csak azt hittem meghaltál :o xd nagyon örülök, hogy megint itt vagy, mert a te komijaidat is imádom olvasni :D köszönöm <3 UI.: köszönöm :*
G. Tekla: majd most meglátod :) siettem :D 
Lia: nem hiszem, mert most megyek és leütlek, hogy te ne üthess le! xdd siettem ááám :*
Pal Bianka: köszi :$ megpróbáltam kicsit hosszabbat írni, de rájöttem, hogy az nem az erősségem xdd ezért remélem egyenlőre beéred ezzel :)*

 "the biggest killer ... lack of ... i miss you"

*Emily*
*visszatekintés*
-Hiányozni fog! - dőltem Tony vállára, mikor a fiúk elhajtottak a házunk előtt.
-Tudom húgi, de a ti kapcsolatotok kibírja! - mosolygott, majd maga felé fordított és megölelt.
-Találkozom azt hiszem Madisonnal! - öleltem vissza és elengedtem. Anyuék nem voltak itthon, így el sem kellett kéretőznöm. Gyorsan átöltöztem és átmentem Madisonhoz.
*********
-Unatkozooook! - borult a vállamra Madison.
-Nekem meg hiányzik Lou! - nyafogtam, majd felcsillantak a szemeim, amikor megláttam a pláza másik végében Bricet. -Bemutatok neked valakit! - húztam magam után a barátnőmet, majd a fiúhoz és a haverjához mentem.
-Emily! - ölelt meg szorosan.
-Szia! Ő itt a barátnőm Madison! - mutattam a lány felé, aki csak zavartan integetett.
-Hello Brice vagyok! Emily legjobb barátja. - fogtak kezet.
-Hűű haver, nem mondtad, hogy ilyen csinos barátnőd van! - bökte oldalba a srác Bricet. Elmosolyodtam, majd négyen folytattuk utunkat. Vagyis csak ketten Brice haverjával, mert Madiék elvoltak ketten.

*jelen*
Hitetlenkedve álltam a nyitott ajtónál. Madison és Brice a kanapén nagyon elvoltak egymással. Brice Madi nyakát csókolgatta, és én csak akkor tűntem fel nekik, mikor köhögtem egy erőltetettet.
-Emily! - kapott észbe Brice és leszállt a barátnőmről.
-Szánalmasak vagytok... - motyogtam és kifutottam az ajtón. Jogosan gondoljátok most azt, hogy én mégis miért vagyok féltékeny. Nem vagyok féltékeny... csak rosszul esik, hogy a két legjobb barátom nem mondd el nekem semmit sem. Vajon Louisnak milyen napja volt? Mert nekem pocsék...

*Louis*
-Louis, az Istenért szedd már össze magad! - kiáltott rám Paul. A mai napom elég szar volt.. egy koncert, amin vagy 3 szólómat is elrontottam, egy dedikálás, amin majdnem lesmárolt egy fan... és még sorolhatnám.
-Nem pihenhetnénk egy kicsit? - kérdeztem nyúzottan. Paul bólintott, mi pedig lementünk a színpadról. Az öltözőbe vettem az irányt és a telefonomhoz léptem. Tárcsáztam Emily számát.
-Pocsék napom volt! - szóltunk bele egyszerre, mikor felvette a telefont.
-Neked is szia Louis! - nevetett a telefonba.
-Szia kicsim. Na mi miatt volt olyan szar napod? - kérdeztem figyelmesen.
-Csak Brice... de ezt majd egyszer elmesélem. - válaszolt. -Na és neked ki okozott rossz napot?
-Te... nagyon hiányzol. - sóhajtottam.
-Te is, de ez még csak 1 hónap volt Louis... - szomorodott el. -De komolyan... mi volt olyan pocsék Mr. Tomlinson napjában? - kérdezte és hallani lehetett, hogy mosolyog.
-Tudja Mrs. Tomlinson. - nevettem a telefonba, amin ő is felnevetett. -egy koncerten elbasztam a szólóimat, bevertem a lábam, de nagyon fáj, nem tudom a koreográfiát megcsinálni és majdnem lesmárolt egy fan a dedikáláson. - soroltam egy szusszal.
-Hogy... le.. lesmárolt? - röhögött a vonal másik végén. Olyan szinten röhögőgörcsöt kapott, hogy kb. 2 percet várnom kellett, mire megszólalhattam.
-Persze, mert olyan ellenállhatatlan vagyok. - nevettem én is.
-Az vagy drágám, de nekem mennem kéne. - válaszolt kicsit szomorúan.
-De miért? - kérdeztem elnyújtva a 'miért' szót.
-Emily a francba is vidd már el innen ezt a kibaszott dögöt! - ordított a háttérben Tony, és azt hiszem Dustyra célzott.
-Tudod a választ. - röhögte el magát... megint.
-Már igen. Akkor szia kicsim! - köszöntem és kinyomtam.

*1 hónap múlva* 
Ma van 2 hónapja, hogy eljöttünk a turnéra. Nem történt sok dolog... naponta legalább 4 koncert, dedikálások, pihenés stb... ezeket a dolgokat csináljuk a srácokkal napi szinten. Nincs sok szabadidőnk, a napjaim pedig egyre pocsékabbak. De sajnos Emily hiánya egyre rosszabb...
-Kicsim, de én haza akarok menni hozzád! Holnap lesz a szülinapod, és csak egyszer leszel 19 éves... - nyafogtam a telefonba.
-Nem Louis! - erősködött már vagy 10 perce.
-Lebeszélem Paulal. - próbáltam győzködni, de semmi értelme nem volt. -Vagy nem akarsz látni?
-Dehogynem, de neked most ott kell lenned! Nekem viszont mennem kell. A holnapi buli részleteit szervezzük, szóval szia Lou! - köszönt el gyorsan.
-Szia, majd holnap felhívlak! - sóhajtottam és kinyomtam. Fáradtan dőltem az ágyamra. Csend ült a szobán, mert a fiúk elmentek kajálni valahova. De ezt a csendet hangos ajtócsapódás zavarta meg, pár másodperccel később pedig Niall lépett be a szobába.
-Louis! Csirkeszárnyat? - nyomta az orrom alá.
-Nem kell! - toltam el a kezét.
-Mi az haver? - ült le mellém az ágyra és falatozni kezdett. Niall olyan aranyos, amikor eszik.
-Holnap lesz Emily születésnapja, de nem engedi, hogy hazamenjek hozzá. Csak egy nap.. - sóhajtottam és visszadőltem az ágyra.
-Biztos meg van rá az oka.. nyugi haver! Már csak egy hónap. - biztatott Niall, nem sok sikerrel.
-Remélem kibírom... most azt hiszem lefürdök és alszok! - mondtam és felkeltem. Nialler kiment, én pedig lefürödtem és elmentem aludni.
****************
-KELJ MÁR FEL TE LUSTA DISZNÓ! - ugrált rajtam valaki. Fordultam egyet, mire a valaki -aki Harry volt- leesett az ágyról. -Utállak! - nyögte a fejét fogva.
-Én utállak téged Harry! Mi a fasznak kell felkelteni ilyenkor? - kérdeztem felháborodva.
-Ne légy már ennyire morcos... mi a bajod?
-Semmi... nem fontos! - keltem ki az ágyból. Elvégeztem reggeli teendőimet, és lementem a többiekhez, akik éppen reggeliztek.
-Szia Louis! Tessék! - rakta le elém a reggelit Liam.
-Hello! Köszi. - köszöntem meg és nekiálltam falatozni. A már jó pár perce tartó csendet Zayn zavarta meg.
-Haver... tudjuk, hogy van valami bajod! - szólalt meg halkan. A fiúk mind velem szemben álltak, amit nem értettem.
-Nincs.. - motyogtam és ettem tovább.
-Mondd el, jobb lesz! - biztatott Hazza.
-De ha nincs akkor mégis mit mondjak el? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-DE MI TUDJUK, HOGY VAN! - kiáltották egyszerre.
-Oké... elegem van ebből az egész turnéból! 2 hónapja nem láttam a barátnőmet, most meg azt sem engedi, hogy hazamenjek hozzá. Pedig ma van a szülinapja! - álltam fel idegesen.
-Mi sem láttuk Perrieket, de most nyugodj le és fordlj meg! - utasított Zayn. Nem értettem miért mondja, de megfordultam. Nagyon meglepődtem, amint megláttam a már velem szemben álló embert...