49. fejezet - az utolsó esténk...

Megjöttem *-* remélem tetszeni fog a rész, komizzatok, iratkozzatok fel.! :) na jó olvasást, puszi! :*

Pal Bianka: köszi Bianka :D amúgy mondtam, hogy majd kezdek blogot, de még dolgozom rajta :) a fejléc már megvan xd de majd úgyis belinkelem :) lécci te is jelölj be face-n, de csak ha akarsz: http://www.facebook.com/boglarkan1?ref=tn_tnmn 
Netti: tudom, szeretek az lenni *-* xdd mert itt izgalmas, ha befejezem :) xdd majd camozunk még? *.* <3 xdd és igyekszem megfogadni a tanácsaidat Crazy Girl :) 
G. Tekla: nem csinált rosszat, már meg is tudod mindjárt :) köszi :) te is bejelölhetsz ha szeretnél :D 
Lia: nem véletlen, mert direkt volt, de a képen úgy találtam xdd köszi, te is siess ám Lilly-m <3 :*
 
*Louis*
-3 hónapos turnéra kell mennünk a srácokkal! - nyögtem ki nagy nehezen, mire Emily elengedett és rám nézett. Szemei egyből könnyel teltek meg, nem is csodálom.
-Ezt nem tudtad előbb mondani? - kérdezte felemelve a hangját.
-Nem tudom... - hajtottam le a fejem. Emily nem szólt semmit csak újra átölelt.
-Szakítani akarsz velem?! - kérdezte elhalló hangon. Leültem az ágya szélére, ő követett, majd az ölembe húztam.

-Hogy gondolhatsz ilyet? - öleltem magamhoz szorosan. -Csak nem akarok neked fájdalmat okozni azzal, hogy elmegyek 3 hónapra és itt hagylak egyedül. - mondtam halkan.
-Szóval igen... - állapította meg sóhajtva.
-Talán neked ez lenne a legjobb! - vigyorogtam rá.
-Te ezt viccesnek tartod? - kérdezte felháborodottan és kiszállt az ölemből.
-Egyáltalán nem... csak tudod van itt még egy kis apróság. - mosolyogtam titokzatosan.
-Mégis mi? - felálltam és sétálni kezdtem a szoba másik sarkába.
-Csupán annyi, hogy te is jöhetsz velünk a turnéra. - mondtam, ő pedig a nyakamba ugrott.
-Annyira utállak! - nevetett fel.
-Igen? Mégis miért? - nézte rá egy meglepett vigyorral, majd combjánál fogva az ölembe emeltem, lábait pedig a derekamra fonta.
-Mert ezt eddig nem bírtad kinyögni. - vágott egy olyan 'én most bedurciztam ám' képet.
-Ne haragudj. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
-Nem gond... amúgy mikor indulunk? - kérdezte egy nagy vigyorral.
-Holnap este. - válaszoltam kis gondolkodás után.
-Oké... aludnunk kéne, hajnali 2 van. Takarodj! - szállt ki az ölemből és az ágyra mutatott. Nem kellett kétszer mondani, ugyanis elég fáradt voltam. Emily pár perc múlva befeküdt mellém. Átöleltem a derekát és így aludtunk el.

*Emily*
Reggel arra ébredtem, hogy valaki becsapta maga mögött az ajtót.
-Kicsim, ne haragudj nem akartalak felkelteni! - tette le a kezében lévő tálcát.
-Nem gond. Mi van abban? - kérdeztem mosolyogva, miközben felültem és a tálcára mutogattam.
-Reggeli. Én sütöttem! - vágott egy büszke arcot.
-Nekem?! - kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Nem... Tonynak. - forgatta meg a szemét, majd az ölembe rakta a tálcát és leült mellém.
-Köszönöm. - vettem le egy gofrit a tálról. Louissal gyorsan eltakarítottuk a reggelit, és neki álltunk a pakolásnak.
-Én azt hiszem elmegyek Madisonhoz és elbúcsúzok tőle. - mondtam és felálltam a bőröndöm mellől, amit alig tudtunk becipzározni.
-Okés, én meg hazamegyek és én is összepakolok. - nyomott egy puszit a számra és gyorsan átöltözött. Lebaktattunk a nappaliba, ahol anyu és Peter reggelit csináltak maguknak.
-Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre Louissal.
-Sziasztok! Nem tudtam, hogy Louis itt aludt. - jött oda anyu és átölelt.
-Baj? - kérdeztem értetlenül.
-Ja nem dehogyis. Mi a tervetek mára? - érdeklődött és visszament a sütőn hagyott tojáshoz.
-Upssz... tényleg. - vakartam meg a tarkóm.
-Mi az kicsim? - fordult megint felénk anyu.
-Elmondjam? - nézett rám Louis. Féltem megkérdezni anyutól, hiszen kicsit szigorú. Aprót bólintottam, anyu pedig nagy figyelemmel követte az eseményeket.
-Eliza... megengedné, hogy Emily velünk jöjjön egy turnéra? - kérdezte Louis határozottan.
-Visítozó lányok, hangos zene és folyamatos utazás? Szó sem lehet róla... - rázta meg a fejét.
-De anyu... - kezdtem, de Peter közbevágott.
-Mégis mennyi időről lenne szó? - kérdezte, mire meglepődtem és ahogy láttam anyu is.
-3 hónap... - hajtotta le a fejét Louis.
-Gyerekek ez nagyon sok idő. - anyu még mindig tiltakozott... klassz!
-Anyu... nem választhatsz el minket egymástól 3 egész hónapig. - szontyolodtam el.
-Sajnálom kislányom, de nem mehetsz el ennyi időre. - ölelt át szorosan, Louis pedig szomorúan nézte az eseményeket. Kimásztam anyu kezei közül és a barátomhoz léptem, majd szorosan magamhoz öleltem. Kezeit a hátamról a derekamra csúsztatta és még közelebb vont magához.
-Ne haragudj, de nem mehetek! - suttogtam, hogy csak ő hallja, de anyuék csendben figyelték a jelenetet, így ők is meghallották.
-Nem haragszom... de lécci várj meg! - fordított magával szembe.
-Hogy gondolod, hogy nem?! - mosolyodtam el, és már sírva bújtam hozzá.
**********
-Kicsim ne haragudj! - nyitott be anyu a szobámba. Louis elment összepakolni, de azt mondta, hogy estig még visszajön.
-Anyu én nem haragszom rád, csak nem értem miért nem tudtál elengedni. - mondtam szomorúan. Sóhajtott egy nagyot és leült mellém az ágyamra.
-Tudod kicsim, ezt csak akkor fogod megérteni, ha gyereked lesz. A lényeg csak az, hogy nagyon féltelek. Tudom, tudom... te már 18 éves vagy, érett felnőtt nő. De én mindig aggódni fogok érted. És mégis csak egy másik kontinensre szeretnél menni... ez nem egy belföldi turné, hanem maga Amerika. Nem engedhetlek el. Sajnálom... - válaszolt szomorúan és megölelt. A könnyeimmel küszködve bólintottam, ő pedig kiment. Úgy fél óra telt el, mikor csengettek. Lusta voltam lemenni, ezért azt hiszem Tony nyitotta ki.
-Szia hercegnőm! - tolt be a fejét Louis a résnyire nyitott ajtón. A kezemben lévő könyvet letettem és felültem az ágyban.
-Szia Louis, gyere csak be. - invitáltam be, mondhatom nem kellett neki kétszer mondani.
-Van egy aprócska jó hírem! - mosolyodott el, miközben bejött és leült mellém.
-Na mi az? - kérdeztem kíváncsian.
-Hát csak holnap indulunk Amerikába, ezért ezt az estét még együtt tölthetjük! - jelentette ki egy nagy mosollyal.
-Végre egy jó hír. - öleltem át.
-Szeretném, ha az utolsó esténk különleges lenne.. - bújt közelebb hozzám.
-Én is Louis, de nem lehetne, hogy ma csak beszélgetünk? - kérdeztem nyúzottan.
-A beszélgetés is lehet különleges. - mondtam, majd megcsókoltam. Tényleg különleges volt a beszélgetésünk. Őszinte volt, és olyan dolgokat tudtam meg Emilyről, amit elképzelni nem tudtam volna.

*Niall*
Reggel egész kipihenten keltem, aminek okát nem igazán értem. Gyorsan kipattantam az ágyamból, felöltöztem és lementem reggelizni. Már mindenki lent volt nagy bőröndökkel.
-Niall siess! Mennünk kell Louisért és a gép is mindjárt felszáll! - sürgetett Harry.
-De még nem is ettem... én éhes vagyok! - nyafogtam a kaja után. Ki más, ha nem Niall Horan?!
-Majd eszel a repülőn! - tuszkolt ki Liam az ajtón.
-Oké na! - mondtam és beszálltam a kocsiba. Elmentünk Emilyékhez, felszedtük Louis és elbúcsúztunk a lánytól.
-Irány Amerika! - kiáltottam el magam a kocsiban ülve.
-Kuss már Niall! - intett csendre Louis. Eléggé maga alatt volt Emily miatt, de mit lehet tenni.... jobbnak láttam, ha csendben maradok.
-Srácok szálljatok már fel! - kiáltott Paul és a magángépünkbe tuszkolt, majd ő is beszállt.
-Akkor én eszek! - foglaltam egyből helyet, amin mindenki felnevetett. Louis egész úton csak ült a repülőn csendben, ezért az út felénél lehuppantam mellé.
-Mi a baj haver?! - kérdeztem kicsit szomorúan.
-Félek! - mondta és egy könnycsepp gördült le az arcán.
-De mégis mitől? - kérdeztem értetlenül.