46. fejezet - nem is ismerem igazán...

Alohaaa mindenkinek! xdd meghoztam a részt, és köszi a komikat mindenkinek :) szeretlek titeket! :* <3

Lia: ejj hajoljon le érte saját maga -.-* xdd amúgy köszi :$$ remélem ma tőled is kaphatunk részt! :*
Netti: Nettike drága... a prológusban benne volt, hogy nincsenek lány barátai xdd és más szemszögéből nem nagyon fogok írni, de igyekszem :) és a suli dolog is benne volt az első pár részben, hogy magántanuló. Képzelj bele egy tanárt! xdd és a hónapról én is lemaradtam xdd számolj vissza ha érdekel! :** xd köszi megint Crazy Girl. Amúgy akkor ma webcam-ozunk? *-*
G. Tekla: Szia!:) és köszi nagyon :D akkor lehet, hogy hétvégén kezdem is írni a blogot, de még egy kicsit talán várni kell :) majd azt meglátod :)) puszi:*
gumicukor:*: köszi <3.! majd most meglátod :) xdd siettem csak NEKED :'D arra még várni kell kicsit, de igyekszem :)

"Legnagyobb fájdalom, mikor rájössz: 

nem is ismered igazán az általad 

legjobban szeretett személyt..."

 








Én nem tudtam, hogyha hiányzik valaki, az ekkora fájdalommal jár...






 


*Emily*
-Jól hallottam, hogy csengettek?! - jöttem ki a fürdőből Tyler nadrágját mosva, de ekkor már a baj megtörtént. Louis megsemmisülve és hitetlenkedve állt az ajtóban, amit Ty nyitott ki természetesen alsógatyában.
-Sajnos jól... - motyogta Tyler, mire Louis kitört.
-Sajnos mi?! Mégis mit zavartam meg? Féreg vagy Tyler, hogy képes vagy lefektetni a volt barátnődet, akinek mellesleg pasija van. - mondta el véleményét.
-De Louis... - próbáltam mondani bármit is, de nem engedte.
-Te pedig Emily... azt hittem tényleg szeretsz. Igen nagyon sokat veszekedünk, de annál jobb amikor kibékülünk. Ez most nem így lesz! - vágta a fejemhez, majd kiviharzott az ajtón.
-Itt a nadrágod, öltözz fel és menj el! - dobtam Tyler felé az említett ruhadarabot.
-De Emily... - kezdte de közbevágtam.
-Nincs semmi de... jól hallottad rengeteget veszekszünk, de én szeretem Louis és TE ezt tönkre tetted! - vágtam a fejéhez, majd kirohantam az ajtón. Louis kocsija már nem állt a házunk előtt.
-Átkozott jogosítvány... - motyogtam és gyalogolni kezdtem. Utam alatt elgondolkoztam és ennek következtében el is sírtam magam. Hogy lehetek ekkora hülye?! Persze, hogy félreérti... 10 perc alatt odaértem a fiúk házához, de Louis nem volt otthon. Nagyon féltem, hogy valami hülyeséget csinál, de csak egy helyen lehet...

*Louis*
Nagyon fájt őket együtt látni. Életem szerelmét és a volt barátját.
-Seggfej! - vágtam fejem a kormányba, mire az autó megszólalt, de ezt alig hallhatta pár ember, mert egy eldugott parkban voltam. Igen, a seggfej jelző tulajdonosa megint én voltam... soha nem engedem, hogy bármit is megmagyarázzon. Telefonom elkezdett csörögni, mire kicsit összerezzenve, de kihalásztam a zsebemből. A név megnézése nélkül emeltem fülemhez a készüléket.
-Haver hol a jó francba vagy?! Emily itt keresett, mert azt mondta összevesztetek,de egy normális szót nem bírt kinyögni a sírás miatt. - ordított a telefonba Liam, ami nem szokása. Hiba volt felvenni?! Igen... hatalmas bűntudatom lett.
-Figyelj Liam.. ez a mi dolgunk. Semmi közötök hozzá és Emily megcsalt. Most már nem fogunk kibékülni, szóval üzenem neki, hogy ne keressen többet! - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat, amik nekem fájtak a legjobban.
-Akkora egy seggfej vagy Louis. Meg sem érdemled Emilyt! És ez nem az én véleményem, ez tény Louis! - válaszolt még mindig ingerülten. Idegesen nyomtam ki a telefont és az anyós ülésre dobtam, ami kicsit félrement és leesett meg persze el is tört. Ez lenne most a legnagyobb gondom. Dühösen indítottam be a kocsit és a gázra tapostam. Eszeveszetten gyorsan hajtottam, aminek a következménye is meg lett.

*Emily*
-Srácok én megkeresem Louis, tudom hol van! - álltam fel szipogva. A fiúk alig, de nagy nehezen elengedtek. Gyorsan fogtam egy taxit és a Temzéhez vitettem magam. Louis mindig idejön ha valami baja van, egy szóval biztos ott lesz.
-Köszönöm! - motyogtam a taxi sofőrnek, mikor odaértünk, majd pár fontot nyomtam a kezébe. Beljebb sétáltam a folyóhoz. Csalódottan vettem észre hogy Louis nincs itt, és ekkor tudatosult bennem minden. Ennek a kapcsolatnak vége, én nem is ismerem Louist. Hiszen ha úgy ismerném, mint a tenyeremet, akkor most itt lenne. De nincs itt... gondolatmenetemet a telefonom eszeveszett csörgése zavarta meg. Zsebembe nyúltam és gyorsan megnéztem ki az. Madison... kalssz!
-Igen?! - vettem fel a mobilom, és próbáltam higgadt maradni.
-Sziamiaaa Emily! Na mizujs? Szilveszter óta nem is láttalak! - szomorodott el a végére. Alig bírtam megszólalni, nem akartam, hogy megtudja ezt a veszekedős dolgot.
-Ja igen... hiányzol is és azóta sok dolog történt, de nem most van a megfelelő alkalom arra, hogy elmondjam ezeket. - mondtam és a végére sajnos elsírtam magam.
-Úristen Emily! Hol vagy? Oda megyek! De mi történt? - kezdett el idegeskedni.
-A Temzénél vagyok, de ne siess! - nevettem el magam igyekezetén, amit nekem célzott, hiszen rettentően félt, nem hiába ő a legjobb barátnőm.
-De sietek, de el ne menj!
-Óóó a francba, lebuktam. - forgattam a szemem és kinyomtam a telefont. Leültem a folyópartra és felhúzott lábakkal gondolkodtam. Miért nem jön össze semmi Louissal? Vagy a volt barátnője kavar be vagy az én volt pasim... mi nem lettünk egymásnak teremtve, noha ezt rengeteg ember szájából hallottam már az életben.
-Húgii mi történt megint? - telepedett le pár perccel később mellettem Madison.
-Akkor egy hülye vagyok! - tettem a fejem a felhúzott lábaimhoz.
-Nem vagy hülye, de mondd el mi történt! - ölelte át a nyakam. A szilveszteri bulitól kezdve mindent elmeséltem neki, és együtt megállapítottuk, hogy komolyan nagyon hülye vagyok... ezért szeretem Madisont. Megmondja a véleményét.
-De úgyis kibékültök, hiszen egymásnak lettetek teremtve. - biztatott, mikor megcsörrent a telefonom.
-Egy perc! - álltam fel Madi mellől és pár méterrel arrébb lépkedtem, hogy nyugodtan tudjak beszélni. Harry hívott, így egyből fel is vettem.
-Szia Hazz, mondjad!
-Szia Emily siess a kórházba! - zihálva szólt bele, melyből megállapítottam, futott. Mikor eljutott a tudatomig mit is mondott megsemmisülve álltam és féltem. Nagyon féltem, hátha Ő valami hülyeséget csinált és ennek bármi súlyos következménye lehet.
-Mi-mi tör-történt?! - kérdeztem a választól félve, ami jogos volt...