45. fejezet - még egy galiba kezdete...

Hát nem bírtam ki, hogy ne hozzak nektek :D köszönöm azt a sok-sok komit, szám szerint hetet. Végülis nem tartottam 1 hetes szünetet, de nem is akarok! :) de mostantól nem biztos, hogy mindennap lesz, mert tényleg nincs sok időm. Éppen ezért nem írom, hogy 3 a komihatár, mert szeretnék többet látni, mint 3 :) de majd ha időm és ihletem engedi hozom a kövi részt, ami szerintem holnapra várható! :D amúgy a címet lehet nem fogjátok megérteni, de a végén majd meglátjátok ;) na puszi:*
UI.: a 6000-t túl léptük, köszi *-* a plusz 1 feliratkozót is nagyon köszönöm <3 ja és légyszi, aki arra szavazott, hogy a blog csak 50-60 rész legyen, az legyen szíves megmondani miért gondolja így? egyáltalán nem zavar, csak kíváncsi lennék :D köszi neki előre 
 
Barbara Pistai: köszi :)
G. Tekla: semmi gond, nem kell mindig :) örülök, hogy ennyire tetszik :D de biztos nem haltál volna bele egy pár napos szünetbe, de azért itt van :) köszi xoxo
Pal Bianka: köszi, de nem tartottam szünetet -látom- örömötökre :) sokan mondták, hogy jól írok, de ez 12 -lassan 13- éves fejjel nem elég egy írói szakmához xdd pedig az a tervem :)
Lia: köszi Lili :) de igazából bekopogtam abba a szobába ahol mondtad, hogy ott leszel, de egy öreg bácsika szólt ki :// azért remélem ha legközelebb teszek látogatást oda, akkor ott leszel :// xddddddddd
gumicukor:*: köszi neked is :* és igen, szerintem minden Directioner valamilyen szinten perverz >< xdd és itt is a rész, előbb hoztam :)
Bery: persze, hogy abban voltam :'D xd #directionerforever xdd köszi amúgy imádlak <3 ui.: remélem megkaptad a könyvet :)
Netti: azta Netti :oo de dilis vagy :oo xd de ezt eddig is tudtuk :pp xd de nagyon imádlaak köszi :$ és nem gond, hogy nem komiztál eddig, most örvendek neked <3 xdd és megírtam mára, de nyugodtan jöhetsz ide hozzám :DD xdd

*Emily*
Kibattyogtam a nappaliba, hogy csörgő telefonomat vegyem fel. Meglepődve néztem a kijelzőt, ami Tyler nevét mutatta.
-Igen? - szóltam bele meglepődötten.
-Szia Emily! Rég találkoztunk, nincs kedved összefutni? Épp Londonban vagyok. - válaszolt vidáman.
-De persze! Mikor és hol? - kérdeztem én is lelkesen.
-A Temzénél egy óra múlva?
-Rendben, akkor ott találkozunk, szia! - köszöntem el gyorsan.
-Szia! - köszönt ő is, majd kinyomta. Visszasiettem a konyhába Louishoz.
-Na ki volt az?! - kérdezte kíváncsian mosolyogva.
-Tyler! - mondtam, még mindig furcsálva a dolgot.
-És mit akart?! - kérdezte már kevésbé kedves hangnemben.
-Találkozni akar. De nyugi... legalább nem unatkozok! - nyugtattam meg mosolyogva, mire közelebb húzott magához.
-Vigyázz magadra! - és szorított ölelésén amin elmosolyodtam. Jól esett, hogy ennyire törődik velem.

-Okés, de menjünk öltözni! - tessékeltem az emeltre. -Ez nem jó, ez sem jó és ez... áááá ez sem.. - dobáltam ki a szekrényből a ruháimat.
-Istenem! - csapott a homlokára  Louis. -Mindegyikben gyönyörű vagy, de nem randira készülsz! - nézett szúrós szemekkel.
-Oké na.. - sóhajtottam és kikaptam egy összeállítást a szekrényemből.
-Mehetünk?! - kérdezte pár perc múlva Lou az ajtóban állva, míg én sminkeltem.
-Egy pillanat! - válaszoltam és a kezembe vettem a szemceruzám.
-Hogy foglak én téged feleségül venni... többet készülsz, mint az angol királynő! - sóhajtott.
-Kibírod! - mosolyogtam meg elképzelését jövőbeli esküvőnkről, amit bár sokszor felemlegetett... nagy valószínűséggel csak erős fellángolásból mondta. Egy "mehetünk" kíséretében elindultunk. Louis kitett a Temzétől pár méterre és elment. Hosszú perceket vártam, mire Tyler végre ideért.

*Louis*
-Megjöttem! - kiáltottam be a házba, miután Emilyt kitéve hazaértem.
-Végre! Na mi volt...?! - ugrott elém lélegzet visszafojtva Harry. Elnevettem magam és röviden elmeséltem a tegnapot.
-Ez mind csodás, de mennünk kéne. - mondta Liam. Gyorsan mindenki átöltözött és már mentünk is. Pár perc alatt Alan Carr stúdiójához értünk, ugyanis egy Chatty Man showban fogunk szerepelni. Hamar színpadra léptünk, persze mindezt csak az épületbe jutás és gyors sminkelés után.
-Köszöntsétek nagy szeretettel ezt az 5 idiótát! A One Direction! - konferált fel minket Alan.. kedves mit ne mondjak. -Sziasztok srácok! - köszönt, miután elfoglaltuk végleges helyünket, melyet egy apró csata övezett a legjobb helyért... a kanapé széle.

-Hello! - köszöntünk egyszerre.
-Na srácok! Mit szóltok ehhez a rengeteg rajongóhoz, akik miattatok jöttek el?! - Liam épp szólásra nyitotta a száját, de Alan hagyott egy halk megjegyzést, amin még mi is felnevettünk. -Vagy Jessie J miatt, aki a második fellépőnk lesz.
-Köszi Alan, köszi! - nevetett még mindig Liam. -Viccet félretéve nagyon örülünk, hogy a Directionerek száma még 2 év után sem csappant meg. - mosolygott.
-Hát figyeljetek, ennél már csak jobb lehet! - poénkodott megint Carr.
*************
-Na és Louis, ti mit csináltatok Emilyvel tegnap délelőtt a reptéren? - fordult felém műsorvezető barátunk.
-Hosszú történet! - sóhajtottam. Mégsem adhatom ki a barátnőm életét a médiának.
-Sok időnk van. Na jó annyira nem, mert még 10 perc van a műsoridőből! - tekintett az órájára egy értelmes fej keretében, ami megint nevetésre késztetett.
-Csak kicsit összekaptunk és Emily a reptéren kötött ki, de nem komoly. - váltottam komolyra a szót. Alan csak bólintott, majd más témára tért át.

*Emily*
-Tyler, szia! Régen láttalak. - öleltem meg mosolyogva a most érkező fiút.
-Szia Em! Tényleg rég találkoztunk, de most itt az egész nap. - mosolygott, majd hosszas gondolkodásba estünk, azt elemezve, vajon hova is menjünk az elkövetkezendő pár órában.
-London Eye?! - fedtem fel pár perce kigondolt ötletemet.
-Legyen. - egyezett bele és elindultunk az említett hely felé. Sokat beszéltünk, amiből egy 'szerelmi vallomás' bontakozott ki.
-És hogy állsz a pasikkal?! - kérdezte útközben Ty.
-Kibékültem Louval. - mosolyogtam, mire eddig felém fordított fejét most elfordította. -És te?!
-Sehogy... nekem még mindig te tetszel, és valamilyen szinten reménykedtem benne, hogy szingli vagy, de megcsesztem. - nevetett fel kínosan. Éreztem, hogy attól még szívesen barátkozik velem, így nem reagáltam hirtelen jött vallomására. Tovább mentünk és felszálltunk a hatalmas óriáskerékre.
-Csodaszép a látvány. - már vagy tizedszerre ülök fel rá, de megunhatatlan az a kép, amit innen fentről ez a gyönyörű város mutat. A szép kertes házak, az autók, a Temze, a Big Ben és számos más londoni nevezetességet belátni innen.

-Igen, tényleg az! - zökkentett ki gondolatmenetemből Tyler.
-Hihetetlen milyen gyönyörű ez a hely! - ámuldoztam még mindig, noha már rengetegszer láttam. Bár amikor Briceval ültünk fel, akkor mindig az ökörködéseit figyeltem, amikor pedig Louissal, akkor a gyönyörű szép szemeivel vagy éppen mézédes ajkaival voltam elfoglalva.
-Leértünk! - kocogtatta meg a vállam, hiszen túlságosan is elmerengtem ez idő alatt.
-Ja! - nevettem el magam, majd volt barátom segítségével kilépten a buborékból. -Most igyunk egy kávét! - parancsoltam, mert elég fáradt voltam, bár ki nem állhatom azt a löttyöt, mégis segít az ébrenmaradásban. Míg elértünk egy közeli kis kávézóhoz sokat beszélgettünk. Közelebbről megismertem Tylert, és szerencsés lánynak tartottam magam, hogy járhattam vele, de nekem most ott van Louis és teljes mértékben őt szeretem.
-Háhá visszavágtaaam! - visítottam (??) már egy kávét szürcsölgetve, mikor leöntöttem Ty-t.
-Most akkor mosd is le! - fonta össze mellkasa előtt kezeit.
-Megiszom a kávét és nálunk lemossuk! - kuncogtam és gyorsan lehúztam a folyadékot. Fizettünk és már el is indultunk.
-Tony itthon vagy?! - ordítottam az emeletre, de nem érkezett válasz, így megállapítottam, hogy egyedül vagyunk.
-Ki az a Tony?! - kérdezte Tyler. Elmeséltem neki mindent, míg ő kihalászta magát a nadrágjából és felsőjétől is megszabadult, mert arra is jutott a boszzúmból. A fürdőszobába mentem, ő pedig leült a kanapéra egy szál alsónadrágban.

*Louis*
A műsor vége előtt a szokásos 'táncharc' sem maradhatott ki, amin persze megint Alan győzött.

-Köszönöm, hogy eljöttetek srácok! - kezdte el a búcsút Alan.
-Máskor is. - válaszoltam mosolyogva. A közönségtől is elbúcsúztunk és lementünk a színpadról. Beszéltünk még kicsit Jessie J-el és elindultunk ki az épületből. Mivel az én kocsimmal jöttünk, ezért hazavittem a srácokat, én pedig elmentem Emhez, gondoltam már úgyis itthon van. Csengettem, de mikor nyílt az ajtó meglepődtem és dühös voltam, meg persze összetörtem...

Bocs, ha ez megint a szokásos rövid szar rész lett :// de sokat kellett gondolkoznom... nem, nem a blog befejezéséről, mert azt nagyon nem szeretném. De tudjátok nekem ez már a 2. blogom és még mindig jön az ihlet. Szóval szeretnék még egy blogot elkezdeni, de szeretném megkérdezni ki olvasná. Röviden egy Summer nevű lányról szólna, aki történetesen Niall kishúga. És Niallék írországba nyaralnának a bandával, így közelebb kerülne az egyik fiúhoz. A főszereplő fiú még titok lenne egy kis ideig, mellékesen Summer nem bírja a bandát, de a bátya miatt eltűri a közelségüket. Na kinek lenne kedve ezt olvasni? :)