44. fejezet - bizonyítsd, hogy szeretsz!

Megjöttem! és hát... eléggé szomorú vagyok most :// elvesztettem jó pár olvasómat, a komik nagyon nehezen gyűlnek össze, az oldalmegjelenítés egyre kevesebb... és hát feliratkozóm is régen volt.. sajnálom, de lehet, hogy most egy kis ideig nem hozok részt /ami nálam max. 1 hét/, és ez nem csak a ti hibátok, de suliba egyre többet kell tanulni meg ilyesmi. Majd meglátjuk mi hogyan lesz.. de mindegy is. Jó olvasást! ;)*

Pal Bianka: köszi :$ *-* igen happy, de tudod, mint az életben... bármikor történhet bármi xd najó nem szívatlak ;D xdd még egyszer köszi, hogy komiztál
gumicukor:*: nem megbántásnak szántam, imádlak téged :* köszi nagyon, itt is a rész :D <3
Petra: köszi Pertus :)) és itt is van a következő neked<3 xd nem hülyeség és igaz... sajnos :'//

*Emily*
-Nem, nem, neeeeem! - kiáltottam fel, mire az egyik stewardess felfigyelt rám.
-Baj van hölgyem? - jött oda kedvesen mosolyogva.
-Le szeretnénk szállni a barátommal! - jelentettem ki. Szerencsére Louis már felhúzta a kapucniját, így nem ismerték fel.
-Még megtehetik, de 2 percük van. - mondta és mosolyogva távozott. Gyorsan hátrafutottam anyuhoz és Peterhez. Megmondtam nekik, hogy én nem megyek és kész.
-Jó kicsim, de mi egy 2 hétre elmegyünk, majd visszajövünk. Tony se jön? - kérdezte anyu. Visszatekintettem Louishoz, akivel már Tony is ott volt. Nagyban beszélgettek, ezért válaszoltam.
-Nem, ő sem megy veletek! - mosolyogtam, majd mindkettőjüknek adtam egy gyors puszit és leszálltunk a gépről.
**********
-Én átmentem a barátnőmhöz, talán ki tudom engesztelni. Ti csak legyetek jók! - kacsintott, majd kilépett a házból. Elmosolyodtam, majd Louist kézen fogva leültem a tv elé és bekapcsoltam.
-Komolyan gondoltad azokat, amiket a repülőn mondtál? - kérdeztem és a barátom felé fordultam.
-Még szép, hogy komolyan. Én jós vagyok és látom, hogy a feleségem leszel. - nevetett fel.
-Hahaha vicces! - ütöttem vállba.
-Komolyan... szeretlek! - ölelt meg.
-Bizonyítsd! - mondtam, ő pedig egy "rendben" és egy vállrántás keretében az ölébe kapott, és egyből felvitt a szobámba. Még mindig az ölében voltam, mikor mosolyogva becsukta az ajtót és megcsókolt. Sok ideig csak a kezében tartva csókolt, aztán szerintem megérezte a súlyomat ezért letett, de egy perce sem szakította meg csókunkat. Neki nyomott a falnak és erősen megszorította csípőmet. Értettem a célzását, kezeimet a nyakára vezettem és lábaimat a dereka köré fontam.
-Louis... - ziháltam, mikor elváltak ajkaink.
-Nem akarod? - nézett szomorúan a szemebe.
-Öhmm... ja... de... csak... nem itt. - céloztam arra, hogy a falra vagyok szorítva, ő pedig áll. Vállat rántott, majd a nyakamra tapadt. Elnevettem magam türelmetlenkedésén, majd eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám.
-Megmondtam, hogy nem ott! - mutattam a falra. Nem válaszolt, azt hiszem megszeppent, ezért most én tapadtam ajkaira és egyre hevesebben csókoltam. Pár pillanatra megszakította csókunkat, de csak míg levette pólóját és a szoba másik sarkába dobta, majd újra mohón falni kezdte ajkaimat.

*Louis*
-Tovább bizonyítsam, hogy szeretlek? - szakítottam meg csókunkat egy fél pillanatra.
-Ühümm.. - adta a választ gyorsan, ezért újra csókolni kezdtem. Nyakára tértem át, de már untam a játszadozást. Ágya mellé lépkedtem és óvatosan rádöntöttem Emilyt.

-Erre nincs szükség! - vettem le róla pólóját. Felkuncogott, majd magához rántott és megcsókolt. Eltoltam magamtól, mire értetlenül nézett.
-Gyönyörű vagy! - mértem végig felsőtestét, amin elmosolyodott. Én is szélesre húztam számat, majd apró csókokkal hintettem be egész felsőtestét egészen a nadrágja csatjáig. Száját jól eső sóhajtások hagyták el. Övének csatja apró galibát okozott nekem, de végül sikerült a nadrágot is levenni róla.
-Egyre gyönyörűbb leszel! - kacsintottam, majd egy csókot nyomtam a kulcscsontjára.
-Persze... minél kevesebb rajtam a ruha, annál szebb leszek mi?! - húzogatta a szemöldökét. Mosolyogva bólintottam, mire változtatott helyzetünkön és rólam is eltávolította a felesleges ruhadarabot, ami a nadrágomat jelentette.
-Kicsi Louis már türelmetlen! - simított végig dudorodó testrészemen boxeremen keresztül, egy elégedett mosoly kíséretében.
-Gonosz vagy! - jelentettem ki, mire még szélesebb lett a mosoly az arcán. Én is vigyorogni kezdtem, majd 'belevágtunk' az éjszakába.
Reggel fáradtan, de annál boldogabban keltem fel. Emily még szuszogott a karjaimban. Nem akartam felkelteni, ezért inkább néztem milyen aranyosan alszik. Lágyan végig simítottam fedetlen hátán, mire sajnos felébredt.

-Ne haragudj kicsim, nem akartalak felkelteni. - motyogtam halkan.
-Nem gond! - alig nyitotta ki szemeit, máris rám mosolygott.
-Menjünk le enni! - ugrottam ki az ágyból.
-Khmm.. Louis! Adnál egy pólót? Az enyémek a bőröndben vannak még. - takarta el felsőtestét a takaróval. Elmosolyodtam és tegnap felvett ingemet a kezébe dobtam. Felvette és lementünk reggelizni.
-Tony? - kérdeztem két falat között.
-Gondolom a barátnőjénél van... - rántott vállat Emily.
-Akkor jó! - álltam fel az asztaltól, majd a már üres reggelis tányéromat a mosogatóba vittem.

*Emily*
-És ma mit csinálunk? - kérdeztem mosolyogva, mikor Louis után mentem a konyhába.
-Sajnálom, de ma a hétvégi koncertünkre próbálunk. Tényleg, oda eljössz?! - kérdezte és közelebb húzott egy ölelésre.

-Ühümm... - motyogtam, majd gondolkodásba estem, hogy akkor mégis mit csináljak én ma. Telefonom csörögni kezdett, ezért a nappaliba mentem, mert ott volt. Meglepődve néztem a kijelzőn a nevet, de miután beszéltem az illetővel meg is volt a mai programom.