43. fejezet - a szükség nagy úr

Megjöttem! :) köszi mindenkinek a komit és most is csak 3 komit kérek a következő részhez :D most nem nagyon kertelek, mert szar napom volt, de azért hoztam nektek részt :)) na akkor jó olvasást és köszi a szavazatokat! *-*

G. Tekla: köszi :) ez volt az eddigi legkedvesebb komid, de persze a többit is imádtam <3 :* itt is a rész! *-*
Pal Bianka: ez happy lesz end nélkül, de egyszer end is lesz maaaaaaaaaaaaaaaaaaaajd a távoli jövőben xd :) köszi <3
gumicukor:*: próbáltam méééég gyorsabban hozni xd azért szerintem elég gyorsan hozom a részeket, ahhoz képest, hogy van olyan blog, ami egy hétig nem hoz részt... köszi neked is :D <3 :*

*Emily*
Miután Louis elment sírva futottam fel a szobámba. Nem akartam Louissal szakítani, de már késő és fájdalmat sem akartam neki okozni azzal, hogy nem lát. Hiányozni fog, ez tény és való, de nem tudok ellene mit tenni. Levágódtam az ágyamba, kezembe vettem a telefonom és felléptem twitterre.
@Emily_parker
Szar az élet... vagy csak nekem nem jön össze semmi? :// #utállomazéletem @Tony_Clrakkk toldd át a segged kérlek! <3
Tony teljesítve kérésem, pár perc múlva át is jött a szobámba.
-Mi az picur? - kérdezte és leült az ágyam szélére.
-Nem akarok elmenni innen! - borultam sírva a 'bátyám' nyakába. Már tényleg olyan lett nekem, mint a bátyám, hiszen vele élek és szeretem testvérként.
-Hidd el én se! Apuék baromsága miatt szakítanom kellett a barátnőmmel! - szontyolodott el.
-Én is szakítottam Louissal. - egyre jobban és jobban sírtam. Ekkor ajtócsukást hallottunk. Lebattyogtunk a nappaliba és a négy jómadár nevetgélve jött be a bejárati ajtón.
-Örülünk a jó kedveteknek! De apu... és Eliza te is! Most tettetek tönkre két jól működő kapcsolatot! - vágta a fejükhöz Tony és derekamat átkarolva az emeletre mentünk. Estig beszéltünk Tonyval, majd vacsorának rendeltünk pizzát.
-Akkor jó éjt! - öleltem meg a fiút, miután megettük a vacsoránkat a szobámban.
-Neked is húgi! Add oda kiviszem! - vette el tőlem az üres dobozt, mert tudta, hogy nem akarok kimenni. Elindult az ajtó felé, de utána szóltam.
-Tony! - erre megfordult és kérdő tekintettel nézett rám. -Köszönök mindent! - biccentett, majd végleg kiment. Szomorúan feküdtem be az ágyamba, immár pizsamában.
**************
Ma van az a bizonyos nap... pár perc és hazautazunk. Louis szerencsére nem keresett azóta, de ezt nem is bánom. Elővettem a telefonomat és most facebookra léptem fel.
Viszlát London! Hiányozni fogsz minden barátommal együtt! Kérlek ne felejtsetek el! :// 
Ekkor megszólalt a hangos bemondó, azaz megkezdhettük a felszállást. Szomorúan pillantottam vissza a repülő ajtajából, majd felszálltam a szárnyasra. Mindenki hiányozni fog.
-Klassz még van 10 perc míg felszállunk! - huppant le mellé Tony.
-Nem akarom itt hagyni! - hajtottam fejemet a fiú vállára. Mondnom sem kellett, hogy kit, mert egyből tudta, hogy nem Londonra gondolok, hanem Rá.

*Louis*
Szomorúan nézegettem a képeket, mikor valaki benyitott a szobámba.
-Haver... nem hagyhatod őt elmenni. - ült le mellém az ágyra. -Most először látlak ilyen szerelmesnek valaki oldalán. Megtudod győzni a szüleit.
-Ez butaság te is tudod. Elment, vége, nincs tovább. - írtam körül az érzéseimet.
-Nem, még nem ment el! - válaszolt mosolyogva, majd hozzám vágott egy gatyát és egy pólót. Vetett rám még egy pillantást és kilépett az ajtón. Ránéztem a csíkos pólóra és a piros farmernadrágra. Eszembe jutott, mikor először sétáltunk és Emily azt mondta tetszik neki a nadrágom. Elmosolyodtam és gyorsan öltözni kezdtem. Mikor kellőképpen felöltöztem felvettem egy cipőt és lerohantam a többiekhez.
-Végre megjött Rómeó esze! - kiáltott fel Harry, mikor leértem.
-De ezt csak neked köszönhetem! - mosolyogtam rá, ugyanis az előbb ő volt bent a szobámban. Elmosolyodott, majd gyorsan elköszöntem tőlük és mentem a reptérre. Odaérve megláttam a gépet, ami szerencsémre még nem indult el. Vettem egy jegyet, hiszen ha nem marad itt, megyek vele én. Felszálltam a repülőgépre és egyből megpillantottam Őt. Felhúztam a csuklyám és lehajtott fejjel a vele szemben lévő ülésre ültem.
-Emily én megkémlelem a wc-t. - mosolyodott el Tony, mert észrevette, hogy én vagyok.
-Oké, menj! - nevetett fel. Hihetetlen, a nevetése még ennyi idő után is megbabonáz. Pár percig csendben ültünk, majd ő tüsszentett egyet, minek következtében zsebkendőt keresett, de nem talált.
-Öhmm... bocsi, de nincs egy zsepid? - kérdezte félénken.
-De van! - válaszoltam, majd a zsebemből elővettem egyet és felnézve felé nyújtottam. Arcát nem erre fordította, de elfogadta és kifújta az orrát.
-Köszönöm! - fordult felém és felnézett. -Louis?
-Szia! - vigyorogtam rá.
-Te meg mit keresel itt? - kérdezte értetlenül és felháborodva.
-Bocsi, de nem akarok meghalni. - válaszoltam mosolyogva, mire értetlenül nézett. Felnevettem és elmagyaráztam előző mondatomat. -Jöttem az életemért! - hajoltam közelebb hozzá.
-Menned kell! A gép mindjárt felszáll. - hajtotta el a fejét.
-Nem megyek el. Eljöttem érted és nem is hagylak egyedül. - válaszoltam és mellé ültem. Kezeimet a zsebembe tettem és bámultam ki az ablakon.
-Te meg mit csinálsz? - kérdezte.
-Élvezem a repülőutat. - vigyorogtam, de ő ezt nem látta.
-Louis... nem jöhetsz velem! - rázta meg a fejét.
-Miért nem? - fordultam felé.
-Mert híres vagy és itt a bandád! - válaszolt lehajtott fejjel. -Egyáltalán mit látsz te bennem?
-Tényleg tudni akarod?
-Ühümm... - adott gyors választ. Állánál fogva felemeltem a fejét, és mélyen a szemébe néztem.
-Én egy csodálatos lányt látok a szemem előtt. A jövendőbeli feleségem, a 2 gyermekem, David és Daisy anyját. - itt felnevetett, ahogy én is. -Egyszóval az életemet látom, bármikor a szemedbe nézek. Te nem egy kaland vagy számomra, hanem a mindenem! - válaszoltam kérdésére és megcsókoltam. Nem csókolt vissza...
-Ne csináld ezt! Nekem szükségem van rád! - szomorodtam el és szemeim bekönnyesedtek.
-Hát Louis..., ahogy a mondás tartja, a szükség nagy úr! - vigyorodott el, majd hosszú csókot lehelt az ajkaimra. Ekkor bemondták, hogy kapcsoljuk be az öveinket, mert mindjárt felszállunk...

 Örökké és mindig *-*