40. fejezet - child diary

Húú... hát nem is gondoltam volna, hogy valaha eljutok idáig. 40 fejezet gyerekek :oo :) ezért nagyon boldog vagyok, és ez nektek köszönhető :D ma egy rövid résszel jelentkezek, mert nincs sok időm és a rész is elég gagyi lett :// de azért remélem tetszik :)

Pal Bianka: köszi :D amúgy én is sokszor néztem meg és megunhatatlan! *-* xd megdöntöttük ;) de amúgy nem PSY rekordját kellett? :oo xdd
Netti: semmi gond és nagyon szépen köszönöm :$ <3 én meg téged imádlak <3 :* xdd menjenek csak az idegeid :'D amúgy nem, meghoztam :pp xd by:Witty Baby to:Crazy Girl :) hamár te is én is ;) xd
gumicukor:*: köszi :D és hát a lányokat csak szeretni lehet nemde? :) és nem is vártam más választ a Kiss you-ra *-* ^^ igyekeztem sietni :)

*Emily*
-Na mi az?! - kérdeztem mosolyogva.
-Hát.. - kezdett bele Christine.
-Ezt majd én! - mondta apu, majd mellém ült a kanapéra. -Tudod, hogy szeretlek, igaz? - fordult felém szomorú arccal. Megijedtem...
-Persze... - beszéltem zavarodottan.
-Oké, ezt ne felejtsd el! Szóval elköltözünk. - nyögte ki, én pedig nem értettem semmit. Hová? Mennyi időre? Hogy találkozok én akkor Louissal?
-Ezt nem értem... - hangomban még mindig a zavarodottság tükröződött.
-New Orleansba költözünk. Én és Christine. - mondta az utolsó mondatot halkan.
-De akkor mégis mi lesz velem? Nem foglak többet látni? Anyáékhoz költözök és nem találkozok többet Louissal? - kérdeztem felháborodva. Ekkor Louis lépett mögém és félően átkarolt.
-Nekem szükségem van Emilyre. - suttogta.
-Nekem meg az apukámra! - mondtam és felrohantam az emeletre. Sírva téptem fel a fiókom, ahonnan egy rózsaszín, szőrös füzetet vettem elő, amit még 7 éves koromban kaptam. Ez volt a kis kori naplóm.

Kinyitottam leghátul. Az utolsó bejegyzést 12 évesen írtam, egy apával töltött napon.
"Kedves naplóm!
Ma apás napot tartottunk, mint minden hónap 20.-án. A mai programok is csak sétálgatásból, vidámparkból és vásárolgatásból álltak. De én mégis imádom ezeket a napokat, hiszen csak apuval töltöm. Az édesapák minden gyermek számára fontosak, nélkülük felnőni nehéz. Valóban az lehet, bár én ezt nem tudom... szerencsére. Szóval a mai nap... a legviccesebb az volt, amikor dodzsemeztünk apuval és ő lefejelte a kormányt. Csak nevettem... pedig neki talán fájt. Azért élveztük a mai napot!
Puszi: Emily xx"
Vicces volt vissza olvasni az akkori fogalmazásokat, mert akkor még nem voltam valami ügyes a dologban. Szomorú voltam... se Louist, se aput nem fogom látni soha többet. De a legszörnyűbb az, hogy Christine vele lesz. És a gyereke is, aki nem én leszek. Tovább lapozgattam a kis könyvet, és rájöttem, hogy nem ez az utolsó bejegyzés. Miután összejöttem Louissal még egyszer kinyitottam a naplóm, és belefirkantottam pár sort.
"Kedves naplóm!
Tudom régen vettelek elő, most mégis hatalmas örömmel jelentkezem! Azt hiszem, sőt tudom, megtaláltam az igazit. Azt a bizonyos "nagy Ő" -t. Méghozzá Louis Tomlinson személyében. Soha nem akarom elveszíteni...
Emily"
Ez még furcsább volt, de még jobban megsiratott. Őt is elveszítem... nem akarom. Nem akarok visszamenni Doncasterbe, mert ott minden rá emlékeztetne.
-Bejöhetek? - zavarta meg a gondolataimat egy ismerős hang.
-Gyere! - sóhajtottam.
-Figyelj.. nyugodj meg oké? - csukta be maga után az ajtót, miután belépett rajta.
-Nem tudok... soha többet nem látom őt, és aput sem! - néztem rá szúrós szemekkel. Hiszen ő lopta el tőlem.
-Apukád meg fog látogatni téged. Én nem, mert tudom, hogy nem bírsz, ezért nem jövök vele. De Louist viszont látni fogod! - ment ki kacsintva a szobámból Christine.
-Ezt hogy érted? - kiabáltam, mire visszatolta a fejét egy apró résen.
-Gyere le és megtudod! - mondta, és végleg kiment. Rápillantottam a naplómra és úgy döntöttem olvasok még egy kicsit benne. Kinyitottam csak úgy egy oldalon és elkezdtem olvasni.
"Kedves naplóm!
Az első szerelem elfelejthetetlen, és soha nem kellene véget érnie! Bár így lenne... igen, szerelemes voltam... vagyok. Az a fiú ma szakított velem... összetörte a szívem. 
Emily"
Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy kiről van szó, de ki akartam deríteni.
-Emily! - kiáltott fel Tony.
-Megyek! - kiabáltam vissza, és kitéptem a lapot a naplóból, majd a zsebembe csúsztattam. A rózsaszínű füzetet visszatettem a fiókba és leviharoztam a lépcsőn.

*Louis*
-Nem kell szakítanunk! - öleltem meg szorosan a lépcsőről leérkező Emilyt, majd felvettem és megpörgettem. -Nem is hagynám! - suttogtam a fülébe. Elmosolyodott, majd a többiek felé nézett.
-Akkor mi a terv? - kérdezte egy műmosoly keretében.
-Hát.. nem vagyunk mi annyira szívtelenek, hogy egy ilyen aranyos párt elszakítsunk egymástól. De remélem nem bánod, ha ideköltöznék a fiúkkal. - mosolyodott el Em anyukája. Igen, beköltöznek ebbe a házba, így Emily itt marad és nem lesz egyedül.
- Áááááááááááááá! - ugrott anyukája nyakába nevetve. Tehát örül neki.
-Látom örülsz, hogy velem lakhatsz! - mosolyodott el Tony. Mosolya igen perverz volt..
-Ááúúú, nálatok ez szokás? - ordított fel, miután fejbe vágtam, barátnőmet védelmezve.
-Leszállni a csajomról! - nevettem fel.
-Nyugi-nyugi! Nekem is van. - vetett egy büszke pillantást rám. Az ő barátnője is Londonban él, így nem kell távkapcsolatban élniük.
-Mindenesetre örülök, hogy nem szakítotok el Louistól! - ugrott most az én nyakamba Emily. Elmosolyodtam, majd megcsókoltam. -Te viszont kérlek érezd jól magad az új családod körében! Neked új gyereked, nekem új apám! - állt mosolyogva Peter mellé.
-Kicsim... nem akarom, hogy így búcsúzzunk el! - próbálta megölelni Tomas a lányát, de nem engedte. Ekkor csengettek.
-Hagyjuk... Louis kinyitod? - kérdezte Emily.
-Aha! - válaszoltam, majd megindultam az ajtó felé. Miután kinyitottam egy számomra nem kívánatos személlyel találtam szembe magam.

Nem lett a leghosszabb, de remélem azért tetszett! :) megint 3 komi és hozom a kövit :DD előre szólok, hogy holnap nem jelentkezem résszel, de kárpótlásul hozok nektek egy Harry-s, szomorú novellát, amit tegnap unatkozásból írtam xdd persze csak ha érdekel. Akkor majd hozzam?! :)
UI.: ááá mit kaptam meg?! Ma érkezett meg a könyvem, Victoria Scott-nem várt valóság című 'irománya' :)) na puszi :*