39. fejezet - kicsi elefántok

Na itt is vagyok, mert meglett a kért komi mennyiség :D akkor megint csak jó olvasást! Amúgy megint hallottam olyan híreket, hogy Haylornak vége.. ugye igaz? *-* xdd tudom, hogy ez köcsögség volt, de nem bírom Tayt. 

Lili Katy: írtam, de választ még nem kaptam, pedig nagyon érdekelne :33 amúgy köszi :D
gumicukor:*: köszi :$ amúgy igazából sem bírom Eleanort... mert imádom <3 nekem ő a kedvencem a barátnők közül, de mindegyiket imádom :D puszi :*
G. Tekla: köszi neked is :D és majd meglátod, hogy igazat sugalltak-e az érzéseid :) xd
Gréta: igen emlékszem arra :33 :) amúgy pont a következő rész lesz egy kicsit (vagyis nagyon xd) szomorú, de az nem a kapcsolatukat érinti! *-* és köszi Muki, imádlak! <3 :*

*Emily*
Mikor kiértem csak annyit láttam, hogy Eleanor Louis nyakán csüng, aki megpróbálja lehámozni magáról a lányt.
-Az interjún nem volt időnk egymásra, most itt vagyok! - nyávogta, de ekkor észrevett. Egy gyilkos pillantást vetettem rá. Egyből el is engedte Lou nyakát.
-Bocs, ha megzavartam valamit... - nézett mérgesen rám, mert csak egy hosszított pólót viseltem.
-Igen El, megzavartál valamit! - mondta Louis és kituszkolta a csajt az ajtón. -Nem folytatjuk igaz? - kérdezte szomorú hangon. Látta rajtam, hogy mindentől elment a kedvem.
-Folytassuk! - mosolyogtam rá és visszahúztam a szobába. Ahol abbahagytuk, ott folytattuk is.
Reggel nagyon fáradtam keltem, hiszen későn aludtam el. Oldalra fordítottam a fejem és Louist láttam szuszogni, elmosolyodtam. Pár perc elteltével a barátom felébredt. Szemeit alig nyitotta ki, de már elmosolyodott.
-Imádlak! - mondta ki ezt a szót is nehezen, hiszen alig ébredt fel.
-Én is téged Louis. - nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.
-Mennyi az idő? - kérdezte kómásan és felült.
-Kereken 9 óra. - pillantottam a fali órára.
-Akkor még egy kicsit ráérünk! - mosolyodott el, majd az ölébe húzott és csikizni kezdett. Kiabáltam, hogy hagyja abba, de nem hatott. Pár perc múlva már a csípőmön ült és úgy csikizett.
-Ha nem hagyod abba, én kinyírlak! - mondtam ki nehezen ezt a mondatot is.
-Szeretném azt látni. - húzta gonosz vigyorra a száját, de még mindig csikizett.
-Én.. nem.. nem tudná-lak.. bántani. - válaszoltam röhögve, mire végre elengedett.
-Szeretlek! - nyomott egy apró csókot a számra, amiből hosszú csókcsata kerekedett.
-Héé Lou... nekem állatkertbe kell mennem. - toltam el magamtól.
-Én is mehetek? - kérdezte csillogó szemekkel. Tudtam, hogy apu ellenzi magát a kapcsolatunkat, de nem nagyon érdekelt, azért bólintottam. Gyorsan felvettem a ruha összeállítást, amit magammal hoztam, majd siettünk haza.

Nagy röhögve léptünk be a ház ajtón, amit apu letolása követett, hogy miért csak most értünk haza, már rég az állatkertben lehetnénk stb..
-De legalább védekeztetek? - kérdezte Tony a tegnapi beszólását előhozva, teljesen komolyan. Nemes egyszerűséggel fejbe vágtam, ezzel ellentétben pedig Louis rávágott egy határozott igent. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett minket, én pedig vörös voltam, mint a rák.
-Nem mehetnénk? - kérdeztem zavartan. Mindenki bólogatott, hogy de menjünk, ezért beültünk és két kocsival mentünk. Én anyuval, Peterrel, Tonyval és Louissal. Anyu előtt nem féltem ilyen dolgokról beszélni, csak apu előtt, ezért jól le is csesztem Lout.
-Ezt muszáj volt? Apám ki lesz akadva rád. - ütöttem vállba nevetve.
-Nem zavar. - rántott vállat, persze ő is nevetve. -Én akkor is szeretlek. - nyomott egy puszit a számra.
-Fúúj ne most! - ordított el magát Tony, mire anyu és Peter felnevetettek.
-Peter... neveld meg a gyereked! - kértem színpadiasan, de elröhögtem magam.
-Igyekszem, de nehéz egy eset. - fordult hátra Tony apukája sóhajtva.

*Louis*
Hamar az állatkertbe értünk, és bevártuk Thomasékat, mert kicsit később értek ide. Amint az egész csipet-csapat egybe volt, elindultunk jegyet venni.
********
-Kicsi elefántok, kicsi elefántok! Louis lécci nézzük meg őket! - rángatta a kezem Emily. Az egész állatkertben úgy viselkedett, mint egy 5 éves kisgyerek, de ez aranyossá tette.
-Jól van na, mindjárt. - válaszoltam nevetve, és az elefántokhoz mentünk. Lehagytuk a család többi tagját és nevetgélve néztük, ahogy a kis elefántok botladozva járni tanulnak.
-Vajon a mi gyerekeink is ilyen szerencsétlenek lesznek? - mosolyodtam el, amikor az egyik elefánt ráesett a testvérére, ezzel eldöntve szegény másik elefántot is.
-Kimondta, hogy én akarok gyereket. És egyáltalán honnan tudod, hogy tőled? - kérdezte aprón felháborodva.
-Gondolom, hogy akarsz gyereket... de ha nem tőlem, az elszomorító! - hajtottam le a fejem szomorúan, mert azt hittem komolyan gondolta.
-Ajj de butus vagy. - fogta két keze közé a fejem, és maga felé fordított. -Ha lesznek gyerekeim, akkor azoknak TE leszel az apjuk. - hangsúlyozta ki a 'te' szócskát. -Ezt itt és most megfogadom. - mosolyodott el.
-Annyira imádlak! - kaptam fel az ölembe és megpörgettem, ő pedig nevetve kapaszkodott belém, nehogy leejtsem.

Még véletlen sem esne ki kezeim közül, mert akkor egy kincset veszítenék el.
-Én is téged, te idióta! - nyomott egy csókot a számra, miután letettem.

*Eliza*
Örülök, hogy a lányom megtalálta a boldogságot egy fiú oldalán. Mesélhetnék most rengetek "annak idején..." történetet az én koromból, de a legtöbb egy unalmas sztori. Viszont Emilynek sok rövid kapcsolata volt, de Louissal már egy jó ideje együtt vannak.
-Nézd már milyen aranyosak. - löktem oldalba a volt férjemet, miközben távolról csodáltuk a szerelmespárt, akik közül egyik a lányom volt.
-Nem azok... Louis csak kihasználja Emilyt. - vágott vissza idegesen.
-Nem használja ki, szereti őt. És gondolj bele... mi is ilyenek voltunk. - mosolyodtam el, mert eszembe jutott egy "annak idején..." történet.
-Az akkor volt. - válaszolt bunkó hangnemben, és barátnője mellé ment, majd megfogta a kezét. Fájt mással látni, bár szeretem Petert, de mégis csak a férjem volt. Nem hagytam annyiban a dolgot.
-Most is olyan vagy, mint ők. Szerelmes vagy, nem? - kérdeztem, mikor megint mellé léptem.
-Ez más... én felnőtt vagyok, tudom mit csinálok. Ez nem csak egy gyerekszerelem. - intett le.
-Emily is felnőtt már, ha nem vetted volna észre. És az övék se egy gyerekszerelem. - ráztam meg a fejem mosolyogva.
-De az! - vágta rá, de ekkor a lányom zavart meg.
-Anyu jöttök már? - kérdezte sürgetve. A hang irányába kaptam magam, és megint egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Lányom, barátjának hátáról kiabálva sürgetett minket. Tényleg nagyon aranyosak.




Amikor a fiúk felvesznek a hátukra.
*dolgokamitafiúkbanszeretünk*








-Megyünk már Em! - kiáltott vissza helyettem Christine, értem is miért nem bírja őt Emily.

*Emily*
-Neee, tegyél le! - lökdöstem magam, de semmi haszna nem volt, Louis erősen fogta a combomat, hogy le ne essek a hátáról.
-Úgy sem teszlek lee! - nyújtogatta a nyelvét Louis, amit csak nagy nehezen láttam a hátáról. Mikor beletörődtem sürgetni kezdtem anyuékat egy "Anyu jöttök már?" kérdéssel, amit neki is szántam.
-Megyünk már Em! - válaszolt anyukám helyett Christine.
-Fúúú, de elegem van belőle! - forgattam a szemem. Louis csak bólintott, hogy neki is, mire ideértek.
-Még mindig nem teszel le? - kérdeztem vigyorogva Louistól.
-Nem. - válaszolt egyszerűen.
-Úgyis lefogsz. - rántottam vállat és megcsikiztem, mire ledobott és estem egy seggest.
-Istenem kicsim jól vagy? - kérdezte aggódva. Az egész 'család' azt figyelte, hogy milyen aranyos ez a Louis, hiszen csak egy kicsit estem.
-Persze te idióta. - válaszolta nevetve, így tovább mentünk.
-Kicsim! - hívott oda magához apu. Nyomtam egy puszit Lou arcára, elengedtem a kezét és apuhoz mentem.
-Mi van? - kérdeztem egyszerűen.
-Ne haragudj jó? - nézett rám kutyapofival. Igen, apu kutyapofijának nem lehet ellenállni. Felnevettem és válaszoltam:
-Én nem haragszom, de fogadd el Louist. - simítottam végig a karján. Bólintott, én pedig visszamentem Louishoz. Nem sokkal később hazamentünk, mert apuéknak bejelenteni valójuk volt, amit csak anyu, apu, Peter és Christine tudott. Hazamentünk és egyből belekezdtek.
-Na mi az? - kérdeztem mosolyogva. Válaszadásuk után lefagyott a mosoly az arcomról és könnycsatornáim megeredtek....

Ááááááááááááááááááááá még valami! Ugye mindenki látta a Kiss you-t? *-* én igeeen és amikor megnéztem az egyik barátnőmnek kezdtem el mondogatni, hogy én is kérek Zayn pusziiiit! <3 :$ *-* na és nektek hogy tetszett? :D